Nógrád, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-21 / 44. szám
1989. FEBRUÁR 21.. KEDD NOGRAD 3 Ha papíron nincs — nem is a vállalaté Gazdaságról a gazdasági rendészet Munkaerő-politikánk zsákutcái — A jelenlegi jogszabályok sok esetben még nem a ,va- lás gazdasági viszonyokat, hanem csupán a gazdaság- irányítás szándékát fejezik ki. Ilyen helyzetben egyesek a vállalkozói kockázat lényegét nem a piachoz va- ló alkalmazkodásban látják, hanem abban, sikerül-e az érintett jogszabályokat kijátszani, a hatóságokat és a döntésre jogosult személye' két félrevezetni, vagy korrumpálni. — Lehet ez ellen védekezni? — Ezek a viszonyok egyértelműen kriminológiai té' nyezőként hatnak. Hatásukat kiküszöbölni, minimálisra csökkenteni csak felelés magatartással lehet. Ez pedig minden vezetőtől nagyobb odafigyelést igényel, a gazdasági együttműködések kialakításában és fenntartásában. — A gazdasági együttműködésnek ma számtalan ága van: a társadalmi tulajdon és a magántőke egyre több pontön kapcsolódik egymáshoz. Ez ma nem. igen könnyíti meg a gazdasági rendészet munkáját . . . ,— A szabályozók valóban vállalkozásra ösztönöznek, olyanra, amely kitartó munkával majd tisztes nyereséget hozhat. Csakhogy sok esetben éppen a kitartó munka marad el, és rövid úton, könnyen szerezhető nyereségben reménykednek a vállalkozók. Mondván, sokkal könnyebben jutnak pénzhez, ha a szerződéses kötelezettségeiket nem leljesítik, hanem becsapják társaikat. Jól példázzák ezt a fajta együttműködést nagyon sokszor a termelőszövetkezetek szakcsoportjai, amikor csak a veszteségeket hqzták a kalandor vállalkozók a szövetkezetnek. A tavalyi, év eleji kilátások bizony nem adtak okot a derűre a Nógrád Megyei Szolgáltatóipari Vállalat Elektron leányvállalatának háza táján. Talán ennek tudhatok be, hogy félve tervezték be az 1.1 millió forintos nyereséget is. Nos, az élet rájuk cáfolt, bár az eredményük mögött rendkívül tudatos fejlesztő" és marketingmunka húzódik meg. Az Elektron 3 milliót meghaladó nyereséggel zárta 1988-at. árbevétele pedig elérte a 61 millió forintot. Szolgáltató vállalatról lévén szó az iménti adatok nem lebecsülendőek. Még akkor sem, ha tudjuk: a szolgáltatótevékenység „csupán" eltartotta önmagát, a hozadék jelentősebb része ipari és kereskedelmi tevékenységből származott. Fogyasztási szolgáltatásuk aráA gazdaság megújulásának áhított korszakában mennyire jellemzőek az újonnan alakuló kapcsolatokban a gazdasági szabálytalanságok, bűncselekmények. Rafíael Károly századossal, a Nógrád Megyei Rendőr- főkapitányság gazdasági rendészetének vezetőjével erről váltottunk szót. Másként néni is indulhatott a beszélgetés, mint annak a ténynek az előrebocsátásával, hogy a várva várt piacgazdaság működési mechanizmusa még nem alakult ki, s valószínűleg hosszabb távon is számolni kell a hiánygazdálkodással, s az ebből eredő kiszolgáltatott helyzettel. — Kimutatható ez a kapcsolat az állami vállalatok és a kisvállalkozások között is? — Természetesen, hiszen jogilag nagyon is szabályos formában léphet kapcsolatba egymással az állami vállalat. a kisvállalkozás, kisszövetkezet vagy társulás. A mújt évben általunk lefolytatott kilenc büntetőeljárás során szinte minden bűncselekménynél megtalálható volt ez a kapcsolat. A tapasztalatok szerint megfelelő nyilvántartási, bizonylati fegyelemmel elkerülhető lett volna a jogsértés. Akkor, ha a belső ellenőrzés kellő színvonalon végezné a munkáját, s időben reagálna a szabálytalanságokra. — Úgy tűnik, bár jogilag körülhatárolt, szabályszerű kapcsolatokról van szó, de mert járatlan utak ezek az együttműködésben, ezért a gyakorlatban sok szabálytalanság jelentkezik. Erről van szó? — Lényegében igen. A problémák egyik fő forrása sok helyütt, hogy a vállalati könyvelések és nyilvántartások nem a valós állapotot tükrözik. Olyan anomáliák is előfordulnak, hogy egy- egy ügy kapcsán a gazdasági rendészetnek kell bizonyítani azt is, a bűncselekmény lőtt volt. a lakosság részére vállalt munkák értéke pedig meghaladta az ötmillió forintot. A bevételek 38 millió forintja folyt be végül is a szolgáltatásból, 19 millió a kereskedelemből és 4 millió az ipari tevékenységből. A múlt évi sikeres gazdálkodással azonban nem érték be. mert úgy vélték: némi átszervezéssel „többet is tud” a vállalat. Ezért már tavaly elhatározták, hogy salgótarjáni szervizeiket központosítják az Arany János utcában, a jó fekvésű, belvárosi helyiségeiket pedig a kereskedelem szolgálatába állítják. Így került a Tanácsköztársaság térre az Elektron bolt, illetve a korábbi háztartási- gép-szervizük helyére egy új profilú üzlet, az autósbolt. Az év elején végrehajtott racionalizálás mind üzleti, tárgyát képező áru az adott gazdasági egység tulajdona. Érthetetlen és elfogadhatatlan az a vállalati magatartás,. miszerint, ha valami papíron nem létezik, akkor az nem is lehet a vállalaté. Sokszor tapasztaljuk, hogy egyes személyeknek esetenként a több százezer forintos érték léte, vagy nem léte teljesen közömbös. — Ezeket az anomáliákat nem tudják kiküszöbölni az ellenőrzések? — Az ellenőrzési rendszer zavarai rossz irányba befolyásolhatják a gazdálkodási, kereskedelmi kapcsolatok alakulását. A felületes ellenőrzések, a felelősség elhárítása. a látszatintézkedések magukban hordozzák a visz- szaélések lehetőségeit. Például a büntetőeljárás derítette fel az egyik kisszövetkezet esetében^ hogy már a megalakuláskor sem volt meg a jogszabályilag, előírt vagyon. A fiktív módon kreált több mint félmilliós vagyonhiányra nem figyelt fel sem az illetékes államigazgatási szerv, sem a pénzintézet. Nem kell tehát különösebben indokolni, hogy ez a helyzet nem hat kedvezően a további gazdasági kapcsolatokra sem. — A visszaélések, szabálytalanságok feltárásában mennyiben segítenek az állampolgárok? — Közvetlenül hozzánk, a gazdasági rendészethez címzett állampolgári bejelentést 27-et kaptunk tavaly. Ennek közel háromnegyede megalapozott volt, ami azt jelenti, hogy valamilyen rendőri intézkedést igényelt, sőt öt ízben ezek alapján rendeltünk el nyomozást. mind költségtakarékossági okokból indokolt volt. Sőt, az autósbolt melletti, még üres szárnyat is hamarosan megtöltik „tartalommal”, s nem kérdéses, hogy ez is a jól jövedelmező kereskedelem lesz. Az alig egy hónapja beállt új forma máris érzékelteti jótékony hatását, bár az összehasonlításra csak nagyobb időintervallum után vállalkozhatunk. Tévedés volna azt hinni ezek után, hogy megnyugodtak az átszervezés adta előnyökben. Az Elektron bolt új vállalkozásával hamarosan megismerkedhet a nagyközönség is. Vagyonvédelmi berendezések árusításával kívánják bővíteni profiljukat — közösen az Állami Biztosítóval —, s a vállalat szervizrészlege kívánságra fel is szereli azokat. A szolgáltatás tehát komplex lesz. Van abban valami különös, egyszersmind figyelmeztető, hogy az államigazgatás — egyébként nélkülözhetetlen — racionalizálását a Munkaügyi Minisztérium felszámolásával kezdték el 1981- ben. A kormányzat — Lázár György (mellesleg egykor volt munkaügyi miniszter) vezetésével — e lépéssel félreérthetetlenül deklarálta: a munkaügy, mint kormányzati funkció legjobb esetben is másodlagos, valójában inkább huszadrangú feladat. Alighanem azért is, mert az újabb kor munkaügyi minisztere; — tisztelet a kivételnek — nem voltak különösebben szakmailag képzett, koncepciótól megszállott emberek. Ez a beosztás is egyfajta „politikai parkolópályának” minősült. Munkaerőmozgás nélkül nincs struktúraátalakítás S az egész szakma — néhány tucat lelkes és jól képzett megszállott hitével ellentétben — igazából soha nem volt szakma. Sokkal inkább a mindenkori — és a szakszerűség minimumát is nélkülöző — politikai megrendelések végrehajtó apparátusaként tevékenykedett a „munkaügyi kormányzat”. Például ‘ akkor, amikor a keményen elítélendő munkaerő-fluktuáció ellen kellett hadakozni, ezt a kemény és értelmetlen csatát — jobb meggyőződésük ellenére — a munkaügy; kormányzat szakemberei vezényelték. Holott jól tudták, hogy az ötlet önmagában is agyrém, mert az adminisztratív módszerekkel megmerevített munkaerő-állománnyal aligha végrehajtható a már akkor is olyannyira kívánatos szerkezetátalakítás. Amikor az átlagbér-szabályozást kellett elfogadtatni, magyarázni és védeni, akkor megint csak rajtuk yolt a sor. Amikor a bértömeg-szabályozásra kellett átváltani, ismét csak ők jöhettek számításba vezénylőként, s amikor a bértömeg-szabályozásról is kiderült, hogy hasznavehetetlen és vissza kell váltani, akkor ismét ők magyarázkodtak és tartották a hátukat. Amikor 1985-ben liberalizálniuk kellett a bérszabályozást, hát liberalizálták. S amikor hónapok múltán elfogyott a liberalizációval kapcsolatos politikai türelem, megint csak nekik kellett elvégezniük az újabb •— és minden korábbinál szerencsétlenebb — váltást. Amikor kidolgozták a szociálpolitika egységes állami irányításának koncepcióját, akkor ez ügyben — s még 1971-ben — magas rangú politikai döntés született. S amikor a döntéshozók közül néhányan egyszerűen szabotálták a végrehajtást, akkor — ugyancsak politikai iniciatívára — levették a napirendről a szociálpolitika állami irányítását, meghosz- szabbítva ezzel többek között a már akkor is életképtelen társadalombiztosítás agoni- zálását. Az imént említett szabotázs persze nem volt véletlen. Mert aki például az SZTK — e félresikeredett és az évek során egyre rosszabbul működő biztosítási ágazat — irányítója és gazdája, az egyszersmind egyfajta és nem mellőzhető politikai és gazdasági hatalom birtokosa is. Amikor végre felismerték, hogy a munka- és üzem- szervezés felgyorsítása — a hazai körülmények között — nem igazán vállalati érdek, akkor a valamikori Munkaügyi Minisztérium keretei között összeverődött egy jói képzett szakemberekből álló csoport, ákadt némi pénz is, hogy minden lehetséges módon segítsék, kezdeményezzék és koordinálják a vállalati munkaszervezést, a korszerű eljárások és módszerek alkalmazását és elterjesztését. S amikor végre — nem kevés munka és pénz árán — már megjelentek az első eredmények, akkor a minisztérium megszüntetésével ezt a proficsapatot is szélnek eresztették. A szervezésnek azóta sincs kormányzati gazdája, s a szakma gyakorlatilag széthullott. A munkanélküliségre nem készültek fel Amikor már előre látható volt, hogy ha netán komolyan vennénk az MSZMP KB 1977-es határozatát a struktúraátalakításról, s így ennek rendkívül komoly foglalkoztatáspolitikai következményei is lesznek, akkor ahelyett, hogy minden módon erősítették volna a kormányzat munkaügyi apparátusát, inkább szétszervezték az egész minisztériumot és vele együtt a munkaerő-gazdálkodással foglalkozó szak- apparátust. Ez volt az az időszak, amikor a „felső” döntés nyomán a vállalatok is rendre-sorra megszüntették munkaügyi osztályaikat, illetve beolvasztották azokat főleg a terv, illetve a közgazdaság; részlegeikbe. Azt a szót pedig, hogy munka- nélküliség — ismét csak politikai döntés érteimében — még leírnj sem volt szabad. Ez azt is jelentette, hogy a munkanélküliségre való felkészülés helyett értelmetlenül sok energia ment pocsékba csak azért, hogy valamiképpen bizonygathassák: Magyarországon szent és sérthetetlen a teljes foglalkoztatás elve és gyakorlata. Kerül amibe kerül... Jó tíz esztendő szaladt el így, üresen és tehetetlenül, az előre látható jelenség szakszerű kezelésére vajó felkészülés nélkül. Pedig a valamikori Munkaügyi Minisztériumban ott voltak azok a szakemberek, akik idejekorán fölkészülhetitek volna a napjainkra egyre nyomasztóbb gond enyhítésére. Jobb híján szűk körű szakfolyóiratok agyonhallgatott publikációiban tették szóvá tehetetlenségüket... Amikor végre, annyi próbálkozás és permanens válság után, valami épkézlábnak látszó koncepció született a szakmunkásképzés gyökeres reformjára, akkor egyetlen tollvonással fölöslegesnek ítélték az ezzel foglalkozó szakembergárdát, mondván, hogy a szakképzés nem munkaügyi, hanem tanügyi feladat. S a szakmunkásképzéssel is ott vagyunk, ahol másfél évtizede: a mélyponton. Az ember, mint munkaerő nem számít? Ilyen konzekvens határozottsággal egyetlen fejlett kultúrállamban sem érvényesült a gyakorlatban, hogy az ember, az emberi munkaerő egyszerűen nem számít! Ez a legkönnyebben hozzáférhető és a leginkább kizsákmányolható „termelőeszköz”. És most — éppen most! — amikor a korábbi elmélet és gyakorlat végzetesen csődöt mondott, újabb veszély fenyeget. Hírlik ugyanis, hogy a lehetetlenül összezsugorított munkaügyi kormányzatot tovább zsugorítanák. Esetleg egy főosztállyá degradálnák a további racionalizálás jegyében megálmodott valamiféle gazdasági csúcsminisztérium szervezetében, nem törődve az eddigi kudarcokkal és a szakmai melléfogásokból önkéntelenül is kínálkozó tanulságokkal. Több mint ötmillió, aktív kereső van az országban. Ez az_ötmillió ember gyakorlatilag az első számú és legfontosabb — potenciálisan majdhogynem az egyetlen — gazdasági erőforrásunk. Nagy kérdés, hogy lesz-e, lehet-e olyan államigazgatási szervezet, testület, amely hatásosan és főleg szakszerűen képviseli a kormányzatban a munkaerő'-állománnyal való gazdálkodás szákmai és politikai kritériumait? Vagy marad minden úgy, mint eddig, hogy a felbecsülhetetlen „nemzeti vagyonnal” jóformán mindenki, tehát gyakorlatilag senki sem törődik? Ma még nincs megnyugtató válasz a kérdésekre, ám aligha kétséges, hogy a kormányzatnak — ha lennének további dezintegrációs elképzelései — jobb belátásra kell térnie: a racionalizálás nemcsak az államigazgatási apparátus csökkentését, de adott esetben bővítését is jelentheti, kivált olyan államigazgatási tennivalók ellátása érdekében, amelyeknek manapság jószerével nincs felelős gazdája. Az egykor volt Munkaügyi Minisztérium utódjának, a mindössze néhány tucat embert foglalkoztató ÁBMH- nak továbbsorvasztása helyrehozhatatlan szákmai és politikai hiba lenne. S ami a legelfcépesztőbb : az esetleges újabb balfogástól csak azért kell tartani, mert a magyar gazdaságirányításban — a gazdaságpolitikáról most már nem is beszélve — soha nem voltak erőpozícióban azok, akik pedig mégiscsak értettek és értenek valamicskét a legszámottevőbb gazdasági erőforrással való gazdálkodáshoz. V. Cs. nya így is 51 százalék föA Ceredvölgye Termelőszövetkezetben 1600 darab húshasznú szarvasmarha tenyésztésével foglalkoznak. A ridegtartású 200 darab vemhesüsző a napokban elli 30—35 kilogramm súlyú kisborjúit. — bp — Zs. A. Ésszerű átszervezés az Elektronnál Bővül a kereskedelmi tevékenység
