Nógrád, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-18 / 42. szám
4 NOGRAD 1989. FEBRUAR 18., SZOMBAT Állástalanul Abderában bolyongó pedagógus esete K.-né ;198I*ben végzett az egri Ho Si Minh Tanárképző főiskola földi a jz—rajz, szakán. Abban az időben még nem kérdőjelezték meg az intézmény nevét, minden egyszerűnek tűnt.'A diploma megszerzése után nem is volt semmi gond. — K.-né Abderába került, rögtön munkába állt. — Kezdetben, elég nehéz helyzetben voltam, mert az iskolában meglepően sok társadalmi munkát kellett végezni — mondja a fiatalasszony a legkisebb irónia nélkül. — Mielőtt igazából belelendültem volna a tanításba, rájöttem. nem nekem való a magány. Akkor még egyedül éltem, hiányoztak a szüleim. Az ő lakhelyükön éppen hiányzott egy tanító, akkori munkahelyemen gyorsan bejelentettem távozási szándékomat. Közben jött a nagy ő, K., aki eltérített és azt mondta, maradjak. Igen ám, de közben a régi helyemen betöltötték az állásomat. A következő évet Abdera másik iskolájában kezdtem. Itt maradtam 1983-ig, aztán megszületett a kisfiam. Nem akartam kiesni a tanításból, még szoptattam, amikor bölcsődébe adtam a gyereket. K.-né ebben az intézményben 198". augusztus tizenötödikéig állt munka- viszonyban. Közben a férjének felkínáltak egy állást a fővárosban. A családfő ezt el is fogadta, az asz- szonv követte őt. Természetesen lakást is ígértek a családnak. Fél év albérlet után kezdtek gyanakodni, hogy nem valósul meg az ígéret. Aztán felajánlottak nekik egy lakást. A ház értéke jóval több volt. mint egymillió forint. Pedagógusfizetésből, még a „beugró" összeg is irreálisnak tűnt. K.-nénak a tanácson javasolták, szüljön meg vagy három gvere- ket, akkor lesz esélyűit a családi fészekre. .Ezek után egyenes út vezetett vissza Abderába. — Múlt év augusztusának az elején jöttem visz- sza a városba '— folytatja K.-né. — írtam egy kérvényt a tanácsra, segítsenek elhelyezkedni, újra itt élek. Erre választ mind a mai napig nem kaptam! A. elvtárs megígérte, utána néz, hogy hol van hely. Magánakcióba kezdtem, mindenhol érdeklődtem munka után. Természetesen napközibe is elmentem volna. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, a kisegítő iskolába hívott az igazgató, de nem éreztem magamban annyit erőt, hogy abban a közegben helyt tudtam volna állni. Folytattam a kutatást. Érdeklődtem a postán', a kábelgyárban, a rendőrségen, sehol nem biztattak. A mún- kaszolgáltató irodában közölték velem, a szomszédos város BRG-gyáregyságében dolgozhatnék. Kiutaztam a helyszínre, de a körülményeket látva rögtön le is mondtam a szándékomról. A munkaszolgáltató irodában említették még, takarítónőnek elmehetek, ha akarok. Utána felkerestem a művelődési központot. Itt közölték K.-néval, van egy dekoráeiósáillás, a fizetés viszont elég alacsony. A jó állás lehetősége megdobogtatta a fiatalasszony szívét. Nem szegte kedvét a kevés pénz, és az sem, hogy három jelentkezőt tartanak nyilván az egy helyre. Elmondták neki, pályá- 7 zat útján döntik el, ki alkalmas erre a munkakörre. Aki legjobban rajzol, az a „befutó”. Vetélytársai között érettségizett fiatal lány is volt, így rajz szakos lévén joggal bízott önmagában. Várta az értesítést. A biztonság kedvéért K.-né folytatta tovább az állás- keresést. Ismerősei ajánlották a kórház gyermek- osztályát. Másnap rohant a kórházba, ahol a főnővér . kemény szavakkal tudatta vele, ez nem iskola! Akkor bőgte el magát először. Aztán túltette magát ezen a fiaskón, már csak a dekorációsálüásban bízott. — Mindennap gyakoroltam, nehogy meglepetés érjen — fűzi tovább a mondatokat K.-né. — Amikor már gyanússá vált a hosz- szú hallgatás, bementem a művelődési központba. Megfagyott ereimben a vér, közölték velem, hogy már felvettek egy érettségizett kislányt. Este küenckor a lakásán kerestem a művelődési központ igazgatóját. L. arra hivatkozott, neki mások mondták, hogy már van állásom, ha további részletek érdekelnek hétfőn keressem őt a munkahelyén. Akkor tudatta velem, ő a másik két jelöltet sem értesítette a pályázatról, nem látta szükségét. Egyébként is, fel sem vehetett, mert diplomám van, ahhoz meg kevés a fizetés. Ez nagyon rosszul esett. Hallgassuk meg a másik felet is. — Valóban járt nálam K.-né. és az is igaz, hogy kerestem egy kisegítő dekoratőrt — mondja L. a művelődési központ igazgatója. — Ideiglenesen, szerződéssel őt is alkalmaztam volna szívesen. Szándékomban állt felvenni. Próbarajzolást csináltattam az érettségizett kislánnyal. Azért csak vele, mert a többiek addigra már elhelyzked- tek. K.-né egyik ismerősével előtte üzent, hogy tárgytalan a jelentkezése. Egyik este, amikor felkeresett a lakásomon, már alkalmaztam M.-et. Mit tehettem volna, küldjem el? K.-né jelenleg két gyereket korrepetál. Ezért egv hónapban 900 forintot kap. Ha kórházba kerülne ez táppénz sem lenne. Mielőtt levonnák a következtetéseket. azt is tudni kell, hogv férje külföldön dolgoz;k. Bizonyára nem is keres rosszul. K.-né bizonytalansága, tétova lépései tanulságosak. Bolyongó életútja során sokszor akadályba ütközött. Előfordult, nem tudtak, nem akartak néki segíteni. Az elmúlt időben bizonyára ezerszer is átgondolta a történteket s rájött, nemcsak másban kell keresnie a hibát. Ádám Tamás Tanárképzés gyorsas gépírás- tanítóknak A gép és gyorsírási tanítói oklevéllel rendelkezők a következő tanévtől egyszakos gyors- és gépírástanári képesítést szerezhetnek a nyíregyházi Bessenyei György , Tanárképző Főiskolán. A Magyar Gyorsírók és Gépírók Országos Szövetségének kezdeményezésére a képzést a Művelődési Minisztérium az alábbi feltételekkel engedélyezte: A főiskolára azok a legalább 10 éves tanítási gyakorlattal rendelkező, gyors- és gépírást, valamint levelezést tanítók jelentkezhetnek. akiknek felvételét az iskola javasolja és sikeres felvételi vizsga esetén biztosítja a jogszabályban megjelölt kedvezményeket. A képzési idő hat félév; szemeszterenként 3X2 vagy 2X3 nap kötelező konzultációt tartanak. A képzés önköltséges, a tandíj félévenként mintegy 2500 forint. Jelentkezni — a többi továbbtanulóhoz hasonló módon — 1989. március 1-ig lehet. Egy tanévben legfeljebb 15-en kezdhetik meg tanulmányaikat. Bővebb felvilágosítást a főiskola tanulmányi osztálya ad (4401 Nyíregvháza, Sóstói út 31/b.) Hangkazetta a tavaszi népszokásoktól A .szurdokpüspöki asszonykórus 1984-ben alakult újra, azzal a szándékkal, hogy saját gyűjtésű népdalokkal, -szokásokkal őrizze meg a helyi hagyományokat. Az újrakezdés évét követően már 1985- ben országos ezüst minősítést. 1987-ben pedig arany minősítést nyertek. A tizenhat főt - jobbára fiatalokból all ma a kórus - számláló kórus a helyi rendezvények népszerű előadója, legutóbb a falugyűlésen részt vevők hallgathatták dalaikat. Fellépésekre való készülődésükön túl folytatják népszokósgyűjtő tevékenységüket is; 1988-ban bekapcsolódtak a Magyar Rádió ifjúsági osztálya által kiírt népszokásgyűjtő -felelevenítő pályázatba s év végén a téliekről küldtek anyagot, a közeljövőben pedig a tavaszi népszokások hangkazettára felvett anyagát küldik el.- kulcsár felv. Mit (t)akar az LK Beat? Egy rockzenekar második születése Kotlár Tamás „álruhában", a szerszámkészítő műhelyben. Kép: Rigó T. — Tüdőd rendben? — kérdem a megbeszélt randevún Pompor Lászlótól. S nem véletlenül faggatom az ifjú zenészt, hiszen együttesében. az LK Beatban tagcsere folytán most ő állhat a mikrofon elé, mint billentyűs-énekes. Válasza mosoly, ami egyúttal jelzi, hogy a mai napon történt valami említésre méltó is a „házuk táján”. — Praznovszky Tominak megjött az új hangszere, egy Casio, s most próbáltuk ki — mondja. — Sajnos az enyémre még várni kell, mert nem olcsó mulatság... — ösztöndíjból nem köny- nyű... — Hát igen — sóhajt fel —, de eladom a régit, meg a szüleim is segítenek. Remélem hamarosan meglesz. Egyelőre főleg a salgótarjáni fiatalok ismerhették meg a 211. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet zenekarát, melynek kétéves múltja során — egy kivétellel — valamennyi tagja kicserélődött. Legutóbb az énekes-gitáros Rozgonyi Attila vált ki soraikból. Eljutottak a Ki mit tud? szolnoki területi döntőjéig, s részt vettek a salgóbányai rocktáborban is. Elismeréssel nyilatkozott róluk Victor Máté, s felkarolta ügyüket a József Attila Városi-Megyei Művelődési Központ. — Hol tartotok ma? — kérdezem a szólóénekessé avandzsált Pompor Lacitól. — Most szünetet tartunk, amíg a s rácok a megfelelő „szerelést" elő nem teremtik. Egyébként a somosi kul- túrházban gyakorolunk, de újabban az iskola is segít, ahol tud. A megmaradt tagokkal a korábbitól némileg könnyedebb, vidámabb stílust szeretnénk követni, olyat, amilyet az Első Emelet játszik. Attilával azért sem égyeztünk — bár harag nincs —, mert ő a keményebb válfaj mellett kardoskodott. Az általános iskolában kezdték először döngetni a zongorát, s mikor a már létező LK Beat — melyet az egyetlen állandó tag, a basszusgitáros Földi Zsolt „hozott össze” —, billentyűst keresett, ő is szóba került. Szorgalmasan gyakorolt, így fért be a csapatba. A zeneiskolai tanulmányokat pedig harmadmagával most kezdte el. Társát, Kotlár Tamás dobost az acélgyár Dexion- üzemének szerszámkészítő műhelyében találom. Harmadéves szakmunkástanuló — Lacihoz hasonlóan —, s ezen a héten épp szakmai gyakorlatát tölti. — Én is gyermekkoromban kezdtem, majd öt éven keresztül doboltam — meséli. — Persze akkor egyéb ütő hangszereken is játszottam, majd hosszú szünet következett. Az ISZI-ben szólt először Pompor Laci, hogy „csinálnak egy együttest". Eleinte ismert magyar zenekarok számait másoltuk, majd hamarosan önálló stílust alakítottunk ki. — Profi zenészek akartok lenni? — Szeretnénk — mosolyodig el —, de előttünk van7 még a katonaság is. Sok minden jöhet közbe. A két Tamás, Zsolt és Laci márciusban mutatkozik be az új felállásban, új stílussal, a megyei művelődési központ üvegcsarnokában, két technikusuk: Kerényl Tamás és Csongrády Tamás társaságában. S bár sok a Tamás soraikban, reméljük annál kevesebb tamáskodó gátolja majd elképzeléseiket, hiszen már alig várjuk, hogy zenéjüktől LK-buljunk... (németh) Pedagógiai szakközépiskola Zalaegerszegen A következő tanévben pedagógiai szakközépiskolai képzés is lesz Zalaegerszegen. Az első ilyen osztályt — egyelőre kísérleti jelleggel — a Deák Ferenc szak- középiskolában szervezik meg és indítják. A kezdeményezés célja — a Művelődési Minisztérium engedélye szerint — a pedagógiai pályára való felkészítés mellett általános és szakmai alapképzés biztosítása, arjiely a választott területeknek megfelelően olyan szakembereket képez, akik alkalmasak lesznek az 1—14 éves gyermekek nevelésével kapcsolatos feladatok önálló ellátására. A szakközépiskola ötéves. A tanulók a negyedik tanév után érettségi vizsgát tesznek, s jelentkezhetnek bármely felsőfokú oktatási intézménybe. A továbbtanulás szempontjából ez a szak különösen azoknak előnyös, akik óvónők, tanítók, vagy magyar, ének, rajz, pedagógia, történelem szakos tanárok szeretnének lenni. ☆ Azok a diákok, akik érettségi után nem tanulnak tovább felsőfokú tanintézetben, az ötödik év végén többek között csecsemőotthoni, bölcsődei, óvodai, diákotthoni és gyógypedagógiai nevelői, illetve szabadidő-szervezői, családgondozói és oktatástechnikusi képesítést szerezhetnek. Az általános iskolát idén befejező nyolcadikosoknak március 10-ig kell eljuttat* niok jelentkezési lapjukat a fogadó tanintézetbe. (8900. Zalaegerszeg, Göcseji út, 16.) A jelentkezők felvételi beszélgetésen vesznek részt, amelynek időpontjáról értesítést kapnak. A csodatevő csomag A fiúk már nem bírtak az öreggel. Napközben a műhelyben piszkálta őket, este meg a munkásszálláson, mert négyen laktak ugyanabban a szobában. Pedig a három fiú rendes, tisztességes srác volt. Mindhármat az öregek tiszteletére és szeretetére nevelték otthon, de az öreg rigolvái már ronggyá tépték az idegeiket Ha beszélgettek, tréfálkoztak, az volt a baj. Ha meg éppen hallgattak, akkor azt morogta az öreg, hogy őt már annyira semmibe veszik, hogy egy szót sem szólnak hozzá. Ha kinyitották az ablakot, az öreg dühödten becsukta. Ha becsukták, sarkig tárta. Amikor jóféle hazai kolbásszal kínálták, befelé fordult az ágyán, de amikor legközelebb egy falatkát sem toltak az orra alá, akkor készakarva rádöntött egy kancsó vizet az ételükre. Másik szobába pedig nem mehettek, a munkásszálláson minden hely tele volt. A fiúk dühöngtek, de amikor a többieknek panaszkodtak, azok a szemükbe röhögtek: hárman nem bírtok el egy ilyen kiállhatatlan öregemberrel ? Pista meg is írta édesanyjának, hogy mennyire tarthatatlan a helyzet. Amikor elküldte a levelet, már meg js bánta: minék szomorította ezzel a mamát, hiszen úgysem tud segíteni rajtuk. Két hét múlva aztán levelet kapott, szokatlanul hosszút, hiszen köszvényes kezű édesanyja nem szívesen írogatott. De most ezt írta: „... kisfiam, annak az embernek biztosan nagy bánata van, csak ti nem veszitek észre. Egyedül lenni nagyon nehéz, én aztán tudom, hát segítsetek rajta. .. ” A levél hármuk között kézről kézre járt, s megszületett a haditerv ! Néhány hét múlva Vince bácsi, az öreg, döbbenten hallotta a portán, hogy csomagja érkezett. Az ő nevére? Ez maga volt a csoda. A fiúk kuncogva lesték, hogyan csempészi be a szobába a csomagot, s bontja-,tépi izgatottan, nyitott szekrényajtaja mögé bújva. A csomagban kolbász, almáspite, meg tepertős pogácsa volt, mellette egy rövidke levél, köszvényes kéztől származó nehézkes betűkkel, Kovács Vince úrnak: „Hallottam, hogy törődik a fiammal és a barátaival. Egy faluból valók, mind a három jó gyerek, de mégis kell, aki vigyázzon rájuk, hiszen messze kerültek a szülői háztól. Köszönöm a jóságát és tiszteltetem. Fogadja él ezt a kis jóféle hazait, és fogyassza egészséggel... ” Vince bácsi csak krákogott, a szemét törölgette, a fejét ingatta. A fiúk rnár nem kuncogtak. Megijedtek: hátha rosszul sül el a tervük, hátha megbántották ezzel ezt a magának való magányos öregembert. Még majd rájön a turpisságra, és mogorvább lesz az eddigieknél is. De nem! Vince bácsi komótosan letörölgette az asztalt, kirakta a csomag tartalmát, s még egy üveg bort js előhúzott az ágya alól. Aztán szokatlan melegséggel a hangjában így szólt: Pista! Laci! Matyi! A teremtéseteket, miért nem jöttök már ide... Ma mind az én vendégeim vagytok, mert csomagot kaptam! Már mind a négyen nevettek, öblösen, jóízűen, felszabadultan. S Vinoe bácsi úgy tapogatta meg hatalmas tenyerével a három fiú hátát, hogy csaknem félrecsúszott torkukon a falat. (—s—)
