Nógrád, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-14 / 12. szám
IRODALOM HMIMflWWWWflflW KÖZHANGULAT SALGÓTARJÁNBAN 1918—1919 em a mostani közhangulatot fejezi ki, inkább csak a már szinte megszokott primitív vandalizmus apró jele, a kultu- rálatlanság elkedvetlenítő megnyilvánulása, hogy a 70 előtti Salgótarján utcarészletét ábrázoló fotógrafikát, a Közhangulat Salgótarjánban 1918—1919. című kiállítást hirdető falragaszt sorra letépik a mai, többnyire permanensen koszos város falairól, hirdetőhelyeiről. Azért a Nógrádi Sándor Múzeum történelmi kiállítása változatlanul várja az érdeklődőket március 22_ig. Milyen mondanivalóval kecsegtet? Mindenekelőtt a történelem és a mai ember viszonyát szabályozó két axiómára kívánom fölhívni a figyelmet. Az egyik lehetséges veszély az, ha valaki a történelem eseményeiből levont következtetéseit — egyszerűen szólva —, egy az egyben hajlamos alkalmazni a mára, vagyis a korabeli politikai szituációkat más történelmi körülményekre húzza rá. Ez merő dogma- tizmus. Ugyanakkor az is tény, hogy a történelemnek van üzenete a mának. Nevezetesen az, hogy egy konkrét problémát valamely közösség, vagy egyén hogyan old meg. Ez utóbbi lehet a történelem tanulmányozásának értelme. A jelen múzeumi történeti tárlat azt kívánja érzékeltetni, hogy az első világháborút követő két évben, mik voltak a nemzet egészét érintő kérdések, az emberek egyéni és közösségi életét befolyásoló motívumok itt Salgótarjánban is. Ezt hitelesen mutatja be a kiA közelmúltban előadás hangzott el Salgótarjánban, a Nógrádi Sándor Múzeum múzeumbaráti körében a most százhúsz éves SKÜ (az egykori Rima acélgyára) és annak európai hírű, első vezérigazgatójáról, Borbély Lajosról. Az öreg gyár életében akadt mindig jó néhány, valóban kimagasló tudású vezető egyéniség, akiknek műszaki tevékenységét a szakma mindenkor — még ma is — elismeréssel illette. Ilyen volt Wabrosch Béla főmérnök is, aki sokat tett a gyár, a telep, de az egész község fejlődéséért. Borbély vezérigazgató 1892* ben hívta Tarjánba a több külföldi tanulmányutat tett, gazdasági szerszámgyártásban jártas fiatalembert. A Rima gyárai között végrehajtott átprofilirozás igényelte itt a megfelelő szak- képzettségű vezető beállítását. Wabrosch Béla nem üres kézzel jött Salgótarjánba... Angliai hivatalos útjainak egyikéről hozta a községbe az első futball-labdát, amely- lyel az Í901-ben megalakult SSE fiataljai beindították a várost ma is izgalomban tartó sportágat. Volt Wabrosch táskájában kultúrtermék is: az 1899. évi első közönség előtti bemutatója óta legalább állítás, tehát anélkül, hogy erőltetett „párhuzamokat” keresnénk, mai tanulságokkal. A kiállításnak négy fő rétege van és több kísérő, kiegészítő mondanivalója. 1. A háború okozta szegénység és az ehhez kapcsolódó nekikeseredés. Ez utóbbi a többi között arra is visszavezethető, hogy 1914 óta voltaképpen olyan légkör és gondolkodás volt a magyar közvéleményben, hogy majd diadallal fejezzük be a háborút. Olyan absztrakciókat vittek be hivatalosan a köztudatba a magyar katonáról, a hősiességről stb., amit a korszak propagandája valósággal belesulykolt az emberekbe. Nem utolsósorban ez is hozzájárult ahhoz, hogy 1918 nyarán a katonai összeomlást traumaként élte meg az ország. S mindazon létező, ám többnyire eltakart körülmény (ellátási gondok, jegyrendszer, betakarítási nehézségek stb.), amit addig a rezsim igyekezett „tudat alá” szorítani, most primér feszültséggé változott. Általánosá vált a megoldatlan kérdések föl- halmozódása miatti rossz közérzet. Például ezt érzékelteti a kiállításon a szegényes lakóházberendezés, a suszterműhely hangulata. 2. Ehhez a közérzethez és állapothoz szorosan kapcsolódik a félelem a jövőtől. Mi lesz tovább? Az áruhiánytól, az éhínségtől, a betegségtől való félelem, a nemzeti félelmek időnként fosztogatásokba, rablásokba, ellenőrizetlen ataviszti- kus indulatkitörésekbe ösz- szegeződtek. A tárlaton bemutatott kirabolt üzlet ezeket a motívumokat hordozza. 3. Ezt a helyzetet látva, a tenniakarás a .politika szintjén jelent meg. Természetes érdeklődés volt az, ami a szakszervezeti mozgalom és a szociáldemokrata tapasztalatok alapján az 1918. novemberében fölbukkanó új politikai elképzelések, a kommunista törekvések iránt megnyilvánult. Akkor mindezek nem elsősorban szembenálló, hanem egy tőről fatíz alkalommal előadott és mindenkor viharos sikert aratott úgynevezett Négerest kottái. Angliából hozta, s az 1892-ben megalakult olvasóegyleti dalárda rendelkezésére bocsátotta. Wabrosch Béla a század- forduló évében, 1900-ban vette át az olvasóegylet vezetését, a község legnagyobb kulturális intézményének elnöki székét. Nyugdíjazásáig, 26 éven át vezette, fejlesztette a nagy múltú egyesületet. Keze munkája mindenütt meglátszott. így például az intézmény bővítésénél; az emeletráépítéssel kialakított színház- és tánctermet, az ő tervei alapján képezték ki, tetőszerkezetének „poloncean” rendszerű megoldásával. A községi fő- plébánia templom utolsó, harmadik bővítésére 1914- ben került sor, e bővítés terveit szintén Wabrosch dolgozta ki. A gyári kulturális intézményék történetét is megírta: 1925-ben a tiszti kaszinó, 1926-ban az olvasóegylet ismertetése készült el. E művek ma Salgótarján kultúrtörténetének nagyon értékes forrásanyagai. Rendkívül sokat munkálkodott községi képviselő- testületi tagként. Több fontos ügyben kezdeményező volt. küldöttségeket vezetett. Néhány tragikomikus esetet kadó mozgalmak voltak. E gondolkodás színtere az olvasókör volt. A kiállításon az acélgyári olvasókör részlete látható hiteles berendezéssel, ahol a politikai megmozdulások jó része a szervezőmunka folyt, a KMP salgótarjáni szervezetével (1918. december 26.) kapcsolatos tárgyalások egy része zajlott. (E tekintetben a mai kornak ■ szóló egyik üzenet lehet, hogy ez az olvasókör a korabeli színvonalhoz képest elegánsan berendezett helyiség volt, magán viseli a kulturált politizáláshoz szükséges valódi igényességet mind a berendezést, mind egyéb ellátottságát tekintve. A manapság többnyire szegényes párthelyiségeket, néha fűtetlen kopár szobákat, klubokat tekintve — s itt nem a székházakról van szó —, ez sem elhanyagolandó tanulság). A politizálás e színhelyét egészítette ki a könyvesbolt és papírkereskedés, korabeli kiadványokkal, valamint a fodrászüzlet, ahol a mindenkit érintő kérdéseket már akkor is erőteljesen vitatták. Ezeket láthatjuk a bemutatón. 4. A kiállítás kísérletet tesz arra, hogy kitágítsa sztereotip klisékkel teljes heroizmusfelfogásunkat. Végül is, e korszak heroiszti- kus vonását az eddigiek során jóformán kizárólag a katonaság jelentette a köztudatban. Ez a hősiesség természetesen létezett. De itt is volt más vonulat is. Például az a politikai szervezkedés, amelynek vezetői azt vállalták, hogy a kialakult helyzeten változtassanak, nem nélkülözött bizonyos heroisztikus vonásokat. Dé van ennek további konkrét megnyilvánulása is a kiállításon, amit az acélgyári kazánkovács műhelye hordoz. Közismert tény, hogy Salgótarjánban egy közönséges teherszállító vonatot két hét alatt olyan páncélburkolattal vontak be, amely lehetővé tette, hogy az eredményesen vegyen részt az 1919. évi júniusi északi hadjárat harcaiban is. Látva maga is említ könyveiben. Például a Fő téri vasútállomás és a polgári fiúiskola körüli bonyodalmakat. A Losoncig közlekedő vonat már 1871-ben átfutott a községen, de vasútállomása csak a mai külső pályaudvaron volt. Hiába kérték, sürgették, hogy a település középpontjában is legyen állomás, a vasút igazgatósága ismételten elutasította azt. Mint kiderült, maga a korrupt községi vezetés is negatív állásponton volt: a kulisszák mögött nagy harc folyt a kérelmezők és a „hivatalos” ellenzék között. Végül is a Wabrosch vezette testületi kezdeményezésnek sikere lett: majd húszéves küzdelem után, 1913-tól a Fő tér elnevezésű állomáson is megállnak a vonatok. Nagyon sokat harcolt Wabrosch — a mellette álló képviselőtestületi tagokkal együtt — a polgári iskola létesítéséért. De, mint maga is bevallotta, csak félsikert értek el. A kulturális főhatóság ugyan már 1903-ban engedélyezte az iskola működését —, amely a mai toronyházak helyén állott, egykori takarékpénztár épületének egy részében részlegesen el is kezdődött —, a saját otthonba való beköltözésre azonban csak hét(!) év múlva kerülhetett sor. De akkor sem az eredeHetvenéves plakátüzenet azokat a szerszámokat, fölszereléseket, amelyekkel a műhely rendelkezett, nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között egy vastag páneéllemez elkészítése, heroikus erőfeszítés nélkül nem ment volna végbe. Ehhez pedig az üggyel való azonosulásra volt szükség. Ami a kiállítás kiegészítő, illetve további mondanivalóit illeti, ezeket főként a plakátok, a korabeli eredeti filmhíradók hordozzák. Az új politikai berendezkedés iránti igény bemutatása a kiállítás első részére hangsúlyosan jellemző. Például sok plakát adja a bizonyságát annak, hogy a szegénységet, a létbizonytalanságot az elosztás szabályozásával kívánták meghaladni. Figyelmet érdemel az a gondolat is, hogy a cselekvő embert tetteiben gátolja az alkohol. Ez a tényleges helyzetből fakadó körülményre való utalás. A kultúra, az olvasás fontosságának hangsúlyozása szorosan kapcsolódik a tárlat mondanivalójához. Minderre nem csak szűkebb értelemben, a feladatok ellátásához van szükség, hanem az egyéni és a közhangulat kiegyensúlyozottabbá tételéhez is. Ez is a mának szóló korabeli fölismerések közé tartózik. Végül az a kiélezett helyzet, hogy 1918 őszétől bármikor bekövetkezhet egy külföldi intervenciós támadás, s erre föl kell készülni, az árulást el kell ítélni, a hazát meg kell védeni, szintén érzékelhető a kiállításon, ami a kor hangulatát a korábbi gyakorlattól eltérően összetettebben mutatja be. T. E. Fotó: R. Tóth Sándor tileg elképzelt helyen épült fel az iskola. A terület tulajdonosának, a Szilárdy családnak makacssága, na és a községi veztéssel való ösz* szefonódása miatt az intézmény (a mai Rákóczi úti iskola őse) a város szélére került az akkor még ott éktelenkedő Szilárdymajorság- gal szemben. Vicclapba illő csalafintasággal játszotta ki a községi és állami vezetés a miniszteri küldöttség helyszíni döntését és az erre várakozó képviselőtestületi tagok esélyeit! A kedvezőtlen döntés indoklása az volt, hogy a kért területre építeni nem lehet, az erősen vadvizes. Viszont tíz évvel később, a trianoni béke következtében Besztercebányáról a községbe költöztetett bányakapitányság pompás épületét a polgári fiúiskolának szánt helyen létesítették! De ekkor az ókvetetlenkedő Szilárdy már nem élt. Wabrosch Béla -kitűnően tudta megválasztani munkatársait, jó ösztönnel megnyerni terveinek, vezetésének segítésére. Közvetlen munkatársai erősen kötődtek hozzá, elkötelezettséggel segítették kezdeményezéseit, s egyben óriási támogatást nyújtottak tevékenységéhez. Ebben rejlett kiváló gyári, üzemi helytállásának eredője. Úgy vélem, munkásságát megismerni, sok értékes kezdeményezésről, közösségi tevékenységéről szólni ma is érdemes és tanulságos. Vertich József Ismeretlen ismerősök Aki a futball-labdát Tarjánba hozta ADAM TAMÁS: Völgyekbe kövesedre Én tisztelem a szerszámot combjaid harapófogóját mely kérgesre érlelte derekamat a verejtékcseppeket melyek a völgyekbe kövesedtek tükörpaplanokban nézzük testünk utolsó görcseit és kibogozzuk — hallgatjuk búcsúzó villamosok sikolyát nézlek a vénuszdombra még egyszer elzarándokolnak ujjaim sok pici rúgó csillapodik BÉRES ATTILA: Ménesek dobognak Nikotin rág és néha alkohol, nevezhetném így is: bánat. El nem hiszed, hogy téged kereslek, és már én sem, hogy igazán kívánlak. Ménesek dobognak fülemben — mire kigondolom, már a múlt. Gyönyörködöm magamban: Március — a nedves szél, mikor járni tanult, Április — csillagos volt az ég, Augusztusban egy pillanatig vártam. Október — ellobbant gyufám, és zsebemben régi gesztenyét találtam. Ménesek dobognak fülemben — ezt a sort írtam ebben az évben. Valaki további-sok-mindent kívánt, és láttam a könyvemet egy lány kezében. így hát ha ingujjban kilépnék, nem fáznék — ne mosolyogj, hogy álom — szeretnigyűlnek — tudom — az emberek: holnapután itt a karácsony. MÁTYÁS FERENC: Falusi búcsúban Magával vitte szívemet, a körhinta velem repült, egy lány kergette a szelet, az, aki a hintában ült, maga körül forgott tovább, szoknyája is felpenderült, szemembe, majd az égbe szállt, s a vásár is vele repült. Kicsi volt már a faluja, ott jár ő fönn a Tejúton, a dob meg a réztrombita hangja dehogy érte utói. CSANÁDY JÁNOS: Válasz a gyászra Apám, anyám szólítanak, az árvaság szívemre dől, akár a fekete iszap áradó árok medriből. Szólítanak, hogy jól van ez, a sors el nem kerülhető, születtek — néhány évtized, és már a mély, fekete föld. Jól volna? Alig hihetem, — s eszem már éppen nem gyerek — mégsem hiszem, mégsem hiszem, hogy odalenn kihűltetek. Mondják, megbomlott az idő, s a havas sír virágbaszökkent s ácsolt bölcsőként ring a föld a mezőföldi temetőben. CSANADY JÁNOS: Kezem a tél kezében Vállamon diófalevél a lábamon klumpa, fejemre könyököl a tél hajamba túrva. Volt, hiszen volt tavasz, mikor a nimfa szél borzolta hajam, könnyű hímporral kezén. Illat száll, méh dönög dől a napsugár, mezei, örök * pacsirtanóta száll. És ökörnyál libeg a késő őszi fényben, szántásban bíbic biceg s barázdabillegető serényen. Arcukon már a bélyeg: aki úgy néz a tél elé — mégegy telet nem ér meg; a vállán diólevél, és a tűzgomb: a Nap is hideg már nekik, fejük avítt kalap alatt melengetik. A vállam hóesésben, kezem a tél kezében, fejem örök tavaszban v sa lábam fában-vasban.
