Nógrád, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-11 / 9. szám
2 NOGRAD 1989. JANUAR 11., SZERDA Folytatta munkáját az Országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) a jogi személyiség minimális feltételéül adott szabályozás aligha tekinthető „gyámkodásnak”. Annál is kevésbé, mert e szabályok egy része akkor lép előtérbe, ha a szervezet- alapszabályai másként nem (vagy egyáltalán nem) rendelkeznek az adott kérdésben — mondotta. — A javaslat a korábbi szabályozáshoz viszonyítva új elvekből vezeti le az egyesülési jog alapján létrejövő szervezetek feletti állami felügyelet szabályozását. Megszünteti annak a lehetőségét, hogy az állam- igazgatási szervek a társadalmi szervezetek felett bármiféle általános jellegű törvényességi vagy szakmai felügyeletet gyakoroljanak. — A javaslat értelmében a társadalmi szervezet működésének törvényességét az ügyészség ellenőrzi, ám az ügyészség jogköre az ellenőrzésen túlmenően csak arra terjed ki, hogy felhívja a társadalmi szervezetet a (örvényes állapot helyreállítására, illetőleg, ha ez nem következik be, a törvényesség helyreállítása céljából a bírósághoz fordulhat. — A törvényesség betartása érdekében a társadalmi szervezetre nézve kötelező döntést — az ügyész keresete alapján — kizárólag a bíróság hozhat. A bíróság döntési jogköre — a törvénysértés jellegétől függően — széles skálán mozog, a társadalmi szervezet törvénysértő határozatának megsemmisítésétől a társadalmi szervezet feloszlatásáig terjed. Az alkotmány lesz az irányadó — Meg kell azonban jegyezni, hogy a társadalmi szervezetek is végezhetnek olyan tevékenységet, amelyet jogszabályfeltételhez köt vagy egyébként szabályoz. Természetesen ezek a jogszabályok — más jogi személyekhez és magánszemélyekhez hasonlóan — a társadalmi szervezetekre is irányadóak. Ezért rögzíti a javaslat, hogy a társadalmi szervezetek ilyen tevékenysége felett értelemszerűen az illetékes állami szervek a hatósági ellenőrzésre vonatkozó szabályok alkalmazásával felügyeletet gyakorolnak. — A törvényjavaslat > a társadalmi szervezetek gazdálkodásával kapcsolatban a legalapvetőbb szabályokat határozza meg: a társadalmi szervezet korlátolt felelősségét. vagyonának forrásait, illetőleg azt a lehetőséget, hogy a társadalmi szervezet — a célja megvalósításához szükséges gazdasági feltételek megteremtése érdekében — gazdasági vállalkozási tevékenységet is végezhet. Az e tevékenységre vonatkozó részletes, főleg pénzügyi szabályokat a Minisztertanács állapítja meg. Ez az egyetlen eset egyébként, amidőn a javaslat végrehajtó rendelkezésre ad felhatalmazást. — A társadalmi szervezet megszűnése esetére a javaslat a társadalmi szervezet kizárólagos hatáskörébe utalja a vagyonáról való rendelkezést. A vagyon kizárólag abban az esetben kerül állami tulajdonba, ha a vagyon hovafordításáról a társadalmi szervezet a megszűnése előtt nem rendelkezett. Az így állami tulajdonba került társadalmi szervezeti vagyont közérdekű célra kell fordítani és a felhasználás módját nyilvánosságra kell hozni — mondotta Kulcsár Kálmán, & a továbbiakban a politikai pártokra vonatkozó szabályozásról szólt. Emlékeztetett arra, hogy a javaslat nem határozza meg a kizárólagosság igényével az egyesülési jog alapján létrejövő szervezetek fajtáit, csupán — példálózó jelleggel — felsorol néhányat. Ebből következik, hogy a javasat rendelkezései minden, az egyesülési jog alapján létrejövő szervezetre vonatkoznak. Hangsúlyozta: az egységes és egyenlő szabályozásra törekvés azonban nem hagyhatja figyelmen kívül azt a társadalmi realitást, hogy e szervezetek között társadalmi jelentőségüket, funkcióikat, politikai súlyukat tekintve, jelentős különbségek vannak. Ez teszi inKulcsár Kálmán igazságügyi miniszter expozéját tartja dokolttá a politikai pártra és a szakszervezetre vonatkozóan részben eltérő szabályok megállapítását. A javaslat deklarálja, hogy az egyesülési jog alapján politikai párt is létrehozható. A politikai párt az egyesülési jog alapján létrejövő szervezetek kiemelkedő fontosságú, számos sajátos jegyet magán hordozó típusa. E sajátosságok egyike, hogy a politikai pártra vonatkozó részletes szabályozás tartalmát a politikai rendszerben betöltött szerepe, a képviseleti rendszer és a választási rendszer szabályozása alapvetően befolyásolja. Ezért a politikai pártokra vonatkozó teljes szabályozás kialakítása nem ragadható ki a politikai rendszernek az új alkotmány keretében történő - komplex újraszabályozásából. Mindezekre- figyelemmel a javaslat szerint a politikai pártnak a társadalomban be- töltött szerepére az alkotmány rendelkezései lesznek az irányadók, s ezzel összhangban lehetséges néhány, a jelenlegi javaslattól eltérő rendelkezés, a politikai párt megalakulásának, nyilvántartásba vételének, felügyeletének, valamint megszűnésének szabályait tartalmazó külön törvény meg" alkotására. E törvény kimunkálása megkezdődött. Elkészülte után a szokásos törvényalkotási folyamatban társadalmi vitára bocsátják, s a vita tanulságai alapján kialakított végső változatot a kormány benyújtja a Országgyűlésnek. — A vita során megjelent olyan álláspont is, amely szerint ilyen külön törvény felesleges, illetőleg jogtalan. Jogtalan, mert olyan diszkriminációt jelent ez, amelyet az általunk is aláírt nemzetközi szerződések, nevezetesen és főleg a polgári és politikai jogok egyezségokmányának 2. cikkelye s 22. cikkelyének 2. pontja tiltanak. Hogy szükség van rá, ezt már megindokoltam — mondotta az igazságügyminiszter, majd felolvasta a szerződés idézett fejezeteit. Ezután így folytatta: — Nem látom e szövegekben a vitában emlegetett diszkriminációra utaló rendelkezést. A konvenció szövegében található megkülönböztetési tilalom ugyanis teljesen világosan az egyesülési jogokat gyakorló személyekre, s nem a kialakítandó szervezetek típusára vonatkozik. A politikai Párt Súlya azonban megkövetelheti például, hogy 10 tagnál többen hozzák létre, vagy, hogy az ország legmagasabb alkotmányjogi fóruma, áz alkotmánybíróság végezze el a regisztrációs eljárást, s ítélje meg a beterjesztett program alapján — minden esetleges befolyást kizárva, kételytől mentesen — azt, hogy a párttá alakult szervezet az alkotmány keretei között kíván-e működni. S valószínűleg a felügyelet ellátása keretében a döntést is az alkotmánybíróság hozhatja meg. Nem hiszem, hogy ez „diszkrimináció” az idézett cikkelyek értelmében, legfeljebb, „pozitív” diszkrimináció, amit egy párt társadalmi súlya, politikai sebezhetősége, így fokozottabb jogi védelme indokol. S, csak éppen megemlítem: a Német Szövetségi Köztársaság 1964. augusztus 5-én kelt törvény,, az egyesületekről, 21. paragrafusával kifejezetten kiveszi a törvény hatálya alól a politikai pártokat. Ennyit a diszkriminációról. — Felmerült a vitában, s hadd térjek ki erre j,s, hogy a javaslat éppen a politikai pártra vonatkozó rendelkezéseivel politikai problémát old meg, vagy kísérel megoldani jogi szabályozással. Politikai problémák jogi kezelése persze nem idegen a közjogtól a legdemokratiku- sabbnak tekintett társadalmakban sem, lévén, hogy a közjog szabályai politikai viszonyokat szabályoznak. Képrm tatás lenne erről megfeledkezni. S, a jogállam nem is azt jelenti, hogy a jog nsm szabályoz politikai folyarr atokat, pontosabban nem ad számukra keretet. Az az >nban igaz —. s erre már rámutatott a politikatudom íny —, hogy minden politikai Viszony nem oldható fel a jogban, mert ugyan feltehető, de valójában illúzió, hogy a politika joggá való oldásával eltá- volíthi tó a kockázat a politikáb ól. Jogi keret a problémák megoldásához Vannak folyamatok, amelyek politikai megoldást, kí- vánnalf, ám — és ez a jog szerepe már — a jognak megfelelő' kereteket, jogi megoldásokat kell teremteni, hogy a társadalom folyamatai és következményei rendezett módon, a jogrend sérelme nélkül bonyolódjanak le, s az így keletkező ellentmondások és feszültségek kezelhetők legyenek. Véleményem szerint a javaslat ezt az utat követi. Nem old meg a politika helyett semmit, de megadja a szükséges jogi keretet a megoldásA szakszervezetekre vonatkozó kivételek indoka a szakszervezeti autonómiának — a nemzetközi egyezségokmányban is elismert — feltétlen garantálása. A továbbiakban a gyülekezési jogról szóló törvényjavaslatban foglaltakat indokolta meg Kulcsár Kálmán. A gyülekezési jog sem állami adomány, hanem mindenkit megillető alapvető szabadságjog, amelynek gyakorlása keretében békés ösz- szejövetelek, felvonulások és tüntetések (együttesen : rendezvények) tarthatók, amelyeken a résztvevők véleményüket szabadon kinyilváníthatják. A rendezvény résztvevői jogosultak a közösen kialakított álláspontjukat az érdekeltek tudomására hozni. Ebből következik az, hogy a gyülekezési jog szabad gyakorlása elválaszthatatlan kapcsolatban van a szólásszabadsággal és az úgynevezett petíciós joggal, hiszen e jogok biztosítása nélkül nem is beszélhetünk ténylegesen a gyülekezési szabadságról. Miután, azonban a javaslat tárgya a gyülekezési jog, ezért nem kerülnek részletezésre sem a szólásszabadság, sem a petíciós jog gyakorlásának más, a gyülekezéssel nem kapcsolatos szabályai. — A társadalmi vitákon a törvénytervezetet az a kritika érte, hogy egyrészt túlságosan korlátozó jellegű, másrészt pedig túlzottan is liberális. Ez a kritikai észrevétel mindkét formájában értelmezhetetlen. Értelmezhetetlen két okból — mondotta Kulcsár Kálmán. Kifejtette: egyrészt a szabályozás azt az elvet követi, hogy amit a törvény nem tilt, azt szabad. Ennek megfelelően, minden félreértés elkerülése végett, a javaslat kifejezetten kiveszi a hatálya alól azokat a rendezvényeket, amelyekre még ez a szabályozás sem vonatkozik. Másrészt értelmezhetetlen, mert a „túlságosan korlátozó” vagy éppen „liberális” jelleg megállapítása szubjektív. Felhívta a figyelmet arra, hogy a már említett német szövetségi törvény jóval több korlátot állít fel, nem is szólva a francia gyakorlatról. Sőt az egyezség- okmányban is több, valóban szubjektíve értelmezhető korlát szerepel. Vannak viszont liberálisabb szabályok is, amelyekkel összefüggésben azonban nagy lehet az önkényes értelmezés veszélye. Ezt követően így folytatta: a gyülekezési jog gyakorlásának korlátja a javaslat szerint az, hogy nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével. E jog gyakorlásának szinte minden alkotmányban és a nemzetközi jog által is rögzített további alapfeltétele a békés jelleg. A vitában megjelent az a számomra, a jogász számára furcsán hangzó érv, miszerint ez a „mások jogaira és szabadságára” való hivatkozás már csak azért is értelmetlen, mert a gyülekezési jog eleve csak mások sérelmével valósítható meg. Hiszen például az utcai közlekedést, az embereknek ama „jogát”, hogy közlekedjenek, kivétel nélkül minden demonstráció zavarja. Az ilyen érvelés számomra keveset mond. Arról nem szólok, hogy ez a kitétel ugyanabban az egyezségokmányban szerepel, amelynek más cikkelyeit egyetértőén hivatkozzák az előbbi nézetet hangoztatok ; hiszen vagy elfogadunk egy okmányt vagy nem. De üres az érvelés, mert ennek alapján csupán egyetlen jog lenne, mások jogai sérelmére tekintet nélkül gyakorolható: a gyülekezés. S mi indokolná ezt? Miért kellene elviselni a nyilvánvaló többségnek az aránytalan jogsérelmet? Mert, ha már a vitában a közlekedésre hivatkoztak, hadd idézzem fel a javaslat 6. paragrafusának (1) békezdését, amely éppen „a közlekedés rendjének aránytalan sérelmével járó” gyülekezésről szól. De általánosabban: minden joggal lehet élni, és lehet visszaélni. S itt nyilvánvalóan az arányokról, a különböző jogok egyeztetéséről, s adott esetben a joggal való visz- szaelésről van szó. Utaltam már a gyülekezésnek, a demonstrációnak társadalmi és politikai, kulturális összefüggéseire, s arra, hogy ez a jog esetleg éppen a politikai érdekkifejezés szempontjából hátrányos helyzetűek eszköze, s olyankor válik igazán jelentőssé, ha az adott időben, politikai kultúrában vagy a Drobléma természetéből fakadóan kevés a lehetőség más politikái eszközök használatára. A „mások jogainak és szabadságának sérelme” kitételt ebben a kontextusban értelmezve az arányok kérdése jogilag kielégítően kezelhető. S ha az arányok megítélésében viták lesznek, mert lehetnek, a bírói gyakorlat kialakítja majd a megfelelő mértéket. Gyülekezési jog, mint alapvető szabadságjog — Annak érdekében, hogy a gyülekezési jog törvényesen és rendeltetésszerűen gyakorolható legyen, a javaslat a gyülekezési jog gyakorlását, ha az közterületen történik, előzetes bejelentéshez köti. Ennek a bejelentésnek azonban nem az a célja, hogy az államigazgatási szerv a rendezvényt engedélyezze. A gyülekezési jognak, mint alapvető szabadságjognak a - gyakorlása ugyanis nem igényel előzetes közigazgatási hozzájárulást. A bejelentés azonban lehetőséget ad arra, hogy az államigazgatási szervek — elsősorban a rendőrség — felkészüljenek a gyülekezési jog gyakorlása, illetőleg a közrend, a közlekedés zavartalanságának a biztosítására. — A bejelentéshez kapcsolódóan meg kell említeni, hogy a javaslat — szűk körben .és kivételesen — lehetőséget ad arra. hogy a rendőrség a meghatározott feltételek esetén a rendezvénynék a bejelentésben megjelölt helyszínen, illetőleg időben való megtartását megtiltsa. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni szeretném, hogy ez a tiltás nem általában a gyülekezési jog gyakorlása, illetőleg a tervezett rendezvény megtartása elé állít korlátot, hiszen az adott rendezvény nem a bejelentésben megjelölt helyszínen és időben megtartható lenne. A tiltás tehát kifejezetten csak arra irányul, hogy a rendezvényt ne ott, vagy ne akkor tartsák meg. Fel szeretném hívni ezzel kapcsolatban arra a figyelmet, hogy a rendőrségnek a rendfenntartó szerepe alapKépviselők a tanácskozás szünetében vetően nem a rendezvény feloszlatására irányul, hanem a gyülekezési jog szabad, külső behatásoktól mentes gyakorlásának biztosítására. Ennek érdekében történik például a forgalomelterelés, illetőleg egy ellentüntetés során az esetleges atrocitásök megelőzése. — A javaslat lehetőséget ad arra, hogy a rendezvény résztvevői, amennyiben a rendezvényt feloszlatják, a feloszlatás jogszerűségét bíróság előtt vitathassák. Végezetül azokról a javaslatokról szólt Kulcsár Kálmán, amelyeket mérlegeltek ugyan, de végül is elvetésük tűnt célszerűnek, majd kérte, hogy az Országgyűlés a benyújtott törvényjavaslatokat fogadja el. ☆ Bölcsey György, (Budapest 63. vk.), a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság titkára fűzött szóbeli kiegészítést Kulcsár Kálmán expozéjához. A bizottság az Országgyűlés napirendjén szereplő törvény- tervezetekről részletekbe menő viták után alakította ki álláspontját, s egységes véleményként fogalmazódott meg, .hogy e jogszabálygyűjtemények a jogállamiság felé vezető út fontos állomásait jelzik. A vitákban ismételten kiemelték az új alkotmány mielőbbi kimunkálásának szükségességét. Többen kérték, hogy az új alaptörvény elkészülésével egy időben szülessék meg az alkotmány- bíróságról szóló törvény is. .Számos képviselő foglalkozott a bírói függetlenség elvének kérdésével, támogatva azt az indítványt, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez a jövőben ne lehessen interpellációt benyújtani. Az alkotmánymódosítás tervezetét a jogi bizottság — a módosító indítványokkal — egyhangúlag elfogadta. A gyülekezési jogról a bizottság úgy foglalt állást: olyan mértékű szabályozásra van szükség, amely garantálja a szabadságjogok zavartalan gyakorlását. Jelentősnek minősítette a bizottság a bírósági jogorvoslat lehetőségét, amely mintegy záloga a szabadságjog gyakorlásának. Ugyancsak alapvető szabadságjogként értékelte a bizottság az egyesülési jogszabályt. A tervezet segíti azokat az önszerveződés alapján létrejövő társadalmi csoportokat, amelyek a különféle érdekeket fejezik ki. A legnagyobb vita a politikai pártokkal kapcsolatos paragrafusokról folyt a bizottságokban. A testület helyesnek tartja, hogy a törvény általában a pártokra is vonatkozik, ugyanakkor egyetértettek azzal, hogy a pártokra — kiemelt szerepükre tekintettel — szülessen külön szabályozás.. Társadalmunkban a különféle szerveződésekben már fellelhetők a pártok csírái, ezért nagyon sürgető, hogy mihamarabb — az új alkotmánnyal egy időben, esetleg azt megelőzve — megszülessen a párttörvény. Ez mindenekelőtt politikai kérdés, a jog csak akkor lesz képes elrendezni a politikai pártokkal kapcsolatos szabályokat, ha az erre vonatkozó problémákat a politika előzetesen kellően tisztázta — szögezte le a bizottság titkára. A jogi bizottság . az egyesülési és gyülekezési jog tervezetét kiegészítésekkel elfogadásra ajánlotta. Südi Bertalan (Bács-Kis- kun megye, 12. vk.), a Jánoshalmi Petőfi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet párttitkára az alkotmány tervezett módosításával kapcsolatban aggályát fejezte ki a 27. szakasz megkurtításét célzó indítvánnyal szemben. Esze(Folytatás a 3. oldalon.)
