Nógrád, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-10 / 8. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON... telexen Érkezett... Térképek az időseknek Az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda vezető­sége az idén másodízben lát­ja el a megyében levő idő­sek klubjait különböző tér­képekkel, hogy lagalább ily módon tájékozódjanak váro­saink, falvaink hollétéről, nevezetességeiről. A térké­peket a megyei tanács egész­ségügyi osztálya fogja to­vábbítani a megyében levő idősek klubjai részére. Le­het, hogy nem minden tag­nak jut majd belőle, de min­denképpen szép aktus, hogy az „Express” gondol az idő­Oroszi István 1929. január 7'én került a vasúthoz pá­lyamunkásként, majd elő- munkás- és csapatmunkás- beosztásban dolgozott a tan­folyamok elvégzése után. 1965-ben forgalmi-kereske­delmi, 1966-ban pedig for­galmi önállósító szakvizs­gák sikeres befejeztével forgalmi szolgálattevő be­osztásba került. Selypre, ké­sőbb Pásztó és Szurdok­püspök állomásra. Ez utób­bi állomásról 1989. január Áz étkezési Hónapokkal ezelőtt is vá­sároltam Salgótarjánban az egyik áfész ABC'árudájá- ban. A pénztárnál előttem ált egy „hátrányos hely­zetű” fiatalasszony, aki kü­lönböző felvágottakat és egy üveg konyakot blokkoltatctt. Meglepődve tapasztaltam, hogy pénz helyett sárga színű jeggyel fizetett. Ami­kor sorra kerültem, kíván­csian kérdeztem a pénz­tárost, hogy milyen jegyek voltak ezek? — A városi tanács által kiadott étkezé­si jegyek. — szólt a vá­lasz.' Kíváncsian vártam az utánam következő „hátrá­nyos helyzetű” férfit is mivel fizet, mert négy üveg bor és egy üveg pálinka volt a kosarában. Természe­tesen ő is étkezési jegy-- gyel... Próbáltam napi­rendre térni a látottak fe­zelődnek a világban, kere- - síik, hogy egy-egy régi mű­emlék, vár, templom, törté­nelmi nevezetesség melyik városban található. A térkép bemutatja Bu­dapestet, valamint a Bala­ton területét is. Javasolnám, hogy más területekről is ha­sonló, egyszerű meglepeté­sekben részesítsék ezeket az idős embereket, akik azt nagy szeretettel fogadják, s akik ebben a korban meg is érdemlik azt. Takács Lajosné Salgótarján, Schuyer út 10. elsejével vonult nyugdíjba Oroszi István, akinek mun­kájára mindig számítani le­hetett. Szolgálati ideje alatt a törzsgárda-kitüntatés vala­mennyi fokozatát, kétszer a Kiváló dolgozó kitüntetést is megkapta. Nyugdíjaséveit szurdokpüspöki otthonában élvezi, melyhez jó egész­séget, hosszú boldog nyug­díjaséveket kívánunk. Szűcs Ferenc Hatvan jegyekről lett, csak az bosszantott, hogy miért nem étteremben fogyasztják el a kedvez­ményes ebédet? A napokban a Nógrád megyei vendéglátó egyik melegkonyhás falatozójá­nak pénztárában szintén előttem állt a sorban egy hölgy, aki ezzel a jeggyel kb. 40 csomag cigarettát vásárolt. A pénztárosnő megrökönyödésemre elmond­ta, hogy ez a vásárló is étkezési jegyre vásárolt. Elgondolkodtam: A városi tanácsnak érdemes-e ilyen körülmények között nyom­tatni, és azt kiadni. Nem volna célszerűbb, ha jegyek helyett közvetlenül pénz­ben fizetnék ki a jegyek árát? Hiszen lényegében úgy is azt vásárol a ked­ves vevő, amit akar. Mucsi Lajos Salgótarján Nyitott levéltárak A Szovjetunió Központi Államii Levéltárában a kö­zelmúltban mintegy 500 ezer olyan dokumentumot tették a kutatók számára szaba­don hozzáférhetővé, ame­lyekhez eddig csak külön­leges engedély birtokában lehetett hozzájutni — közöl­te hétfőn az intézmény vezetőjének nyilatkozata alapján a TASZSZ hírügy­nökség. Ezek közé tartoznak egy­részt szovjet államhatalmi, á 1 la mi gazga t ási, szakszerv e- zeti szervek és testületek dokumentumai, másrészt a cári Oroszország intézmé­nyeinek a XIX. és XX. szá­zadi levéltári anyagai, va­lamint a polgárháború korá­ból a fehérgárda doku­mentumai. Borisz Kaptyelov, a levél­tár igazgatója azt is közöl­te, hogy több, eddig telje­sen zárolt anyag titkosságát részlegesen feloldották. E kategóriában tartoznak pél­dául az orosz ortodox egy­ház levéltári anyagai. Ezek­hez ezentúl külön engedély birtokában hozzáférhetnek a kutatók. Folyamatban van továbbá a titkosság felol­dása a 20-as és a 30-as években felszámolt intéz­mények és szervezeték do­kumentumai esetében. A központi levéltár mint­egy 150 esztendőre vissza­menően őriz fontos doku­mentumokat. Ipari skanzen Az Ózdi Vasgyár alapítá­sának 125. évfordulóján 1970‘ben nyílt meg a 102. Számú Gábor Áron Ipari Szakmunkásképző Intézet udvarán a Kohászati Gyár­történeti Múzeum szabad­téri bemutatója, az ipari skanzen. Azóta is itt he­lyezik el azokat a nagy­méretű gépeket, berendezé­seket, amelyek az Ózdi Ko­hászati Üzemekből kiöreged­nek. A szép környezetben lévő szabadtéri múzeumot érdemes felkeresnie annak, aki Ózdon vagy a környé­ken jár. sekre is, akik szívesen ne­Több évtizedes szolgálat után Kiállítás Nagyorosziban 1988. december 29'én és 30-án kisállat- és díszmadár-kiállítást szervezett a Szondi György Kisállatte­nyésztő Egyesület. Az alig Jél éve született egyesület 16 tagot tart nyilván. Programjuk sokszínű. IÉrdeklődést kívánnak kelteni a kisál­lattenyésztés és díszmadártenyésztés iránt. Szeretnék meg­ismertetni ezek gazdaságos takarmányozását, szaporítását, valamint segítséget kívánnak adni ezek értékesítéséhez. Gyetvai Józsefné Nagyoroszi, Kiss J. út 35. Falugyűléseken Zöldért-tájékoztató A Bács-Kiskun Megyei Zöldért Vállalat képviselői ezekben a hetekben gazda­gyűléseken, falugyűléseken tájékoztatják a kistermelő­ket a várható piaci kilátá­sokról és arról, hogy milyen zöldségféléket érdemes ter­melni. A Duna—Tisza közén egyes termékekből évről év­re visszatérő túltermelés vagy hiány kivédése mellett a szerződéskötéseket meg­előző eszmecsere a Zöldért idei terveinek megalapozá­sát is szolgálja. A nagy forgalom, kis ha­szon elvének alkalmazásá­val országszerte hírnevet szerzett Bács-Kiskun Megyei Zöldért az idén is két fő célt tűzött maga elé: a ha­zai piacon széles választékú, nagy tömegű és viszonylag olcsó árukkal versenyben maradni, a külpiacon pedig kiváló minőségű termékek­kel újabb megrendelőket szerezni. A tőkésexport növelésének nyilvánvalóan alapfeltétele ; hogy mit és milyen minő­ségben termel a Zöldérttel kapcsolatban álló másfél száznyi nagyüzem tagsága és az egyénileg szerződő töbibezernyi kistermelő. Ép­pen ezért a most zajló meg­beszéléseken a vállalat nem­csak arra ad eligazítást, hogy milyen zöldségféléik keresletének csökkenése vár­ható, hanem irányárakkal, illetve garantált védőárak­kal ajánlatot is tesz más nö­vények termesztésére. A piackutató szakemberek sze­rint, ha nem csökkentik a területet, a Duna—Tisza kö­zén az idén sem lesz elad­ható a fejes káposzta, a cék­la jelentős része, s dömping lesz tölteni való fehér papri­kából. Paradicsomból vi­szont a tavalyi tízezer ton­nának háromszorosát, pri- taminpaprikából a múlt évi 2500 tonna kétszeresét is megveszi a termelőktől a vállalat. Üj növényként sze­retnék meghonosíttatni Bács- Kiskunban a Kalifornia cso­dája elnevezésű paprikafé­lét. A két esztendeje vég­zett üzemi kísérletek tapasz­talatai alapján a legbizton­ságosabban termeszthető hat hibridfajta palántáját ön­költséges áron adják a ter­mesztésre vállalkozóknak. (MTI) Tiltsuk vagy engedjük? Fiatalok és az alkohol Alig telik el nap, hogy a sajtóban, rádióban, vagy a te­levízióban orvosok, pszichológusok ne nyilatkoznának az alkoholról, annak káros hatásairól. De mást hallunk a szakember éktől és mást tapasztalunk a mindennapi élet­ben. Alkoholmentes szórakozóhelyekkel jóformán alig talál­kozunk, ugyanakkor gomba módra szaporodnak a szeszes italt árusító helyek. Az alkoholisták száma sem csökken, sőt egyes rétegekben emelkedik. Talán a fiatalok alkoholi­zálása a legszembetűnőbb, amely napjaink egyik égető problémáját jelenti. Bár rendelet tiltja az alkohollal való kiszolgálásukat, mégis egyre több az ittas, sőt ré­szeg fiatal. A vendéglátó- egységekben táblákon figyel­meztetik a vendégeket a belkereskedelmi miniszter rendeletére, mely szerint 18 éven aluli személyt szeszes itallal kiszolgálni tilos. De ki figyel oda? Mintha csak a helyiség díszei lennének a táblák. Ellenőrzéseink során az üzlet alkalmazottai arra hi­vatkoznak, hogy ránézésre nehéz megállapítani az élet­kort, és ha sok a vendég, nincs is mód ezt firtatni. Ugyanakkor egyoldalúnak tartják a tiltó rendelkezé­seket, mert szabálysértés esetén csak őket vonják fe­lelősségre, azt aki az italt rendelte, nem. Kétségtelen, ha a fiatalkorú felelősség­re vonására is lenne jogsza­bályi lehetőség, hatásosab­bak lennének az ellenőrzé­sek. Nem olyan régen még az volt a természetes, hogy a felnőttek maguk hívták fel a vendéglátóegység alkal­mazottjának a figyelmét a tiltó rendelkezések betartá­sára, vagy együtt léptek fel a jogszabály érvényesítése érdekében. Manapság ez már nem így van. Úgy tű­nik, mintha tudatosan a vendéglátóegyiségekbe csa­logatnák a fiatalokat, ugyan­is az őket vonzó diszkók zö­mét az italboltokban és eszp­resszókban tartják, ahol természetes részükről az al­koholfogyasztás. A kultúr- ott honok és művelődési há­zak az esti órákban zárva vannak, de annál zajosabb az élet a kocsmákban. Fiatalok mondják, minek menjenek a művelődési há­zakban, hiszen ott még fűtés sincs, nem pedig rendezvény. Annyiban talán egyet lehet velük érteni, hogy az ital­boltokban mindig van fű­tés —, ha mástól nem, az alkoholtól —, és esetenként diszkót is szerveznek, hiszen a nagyobb bevétel érdeké­ben erre mindig akad vál­lalkozó, aki az ítalméréstől sem riad vissza. Ma már a kultúrotthonok csak akkor vehetnék fel igazán a versenyt a ven­déglátóhelyekkel, ha azonos feltételeket bi ztosítanának a fiatalok számára. Egy-két helyen erre mór tettek kí­sérletet, de ez nem talált követőkre. Úgy tűnik, hogy a fiatalokat az ilyen ren­dezvények során nem is a tánc, hanem inkább az al­kohol érdekli. Amennyiben ez így van, akkor adott a kérdés: Tiltsuk, vagy en­gedjük a fiatalok alkoholfo­gyasztását? E tekintetben megoszlanak a vélemények. Egyesek amellett kardoskodnak, hogy már 16 éves kortól megen­gedhető lenne a fiataloknak az alkohol kiszolgálása és fogyasztása, míg mások sze­rint radikálisabb eszközök­kel kellene fellépni ez ellen. Úgy gondolom, mindkét felfogás helytelen. Megengedni ugyanis sem­miként sem lehet, mert az alkohol még a felnőtt-tár­sadalomban is igen sok gondot okoz, nem még a fiataloknál. A direkt tiltás sem vezethet eredményre, hiszen erre js tudnánk szá­mos ellenpéldát felsorakoz­tatni. Mi legyen a megoldás? Ha valljuk, hogy a fiatal­ság a felnőtt-társadalom tü­körképe, akkor talán a sze­mélyes példamutatás lenne a leghatásosabb módszer. A felnőtt-társadalomra há­rul a feladat, hogy megta­nítsa a fiatalságot kulturált módon élni, szórakozni és ehhez megteremtse a szüksé­ges feltételeket. Ebben ki­emelt szerepet kell, hogy kapjon a család, amely a fiatalság magatartásának, erkölcsi arculatának legfőbb formálója. A rendőrség ezt, a már lassan tömegméretűvé vált, társadalmi problémát egye­dül megoldani nem tudja, szükséges az állampolgárok — természetesen beleértve a fiatalságot is — cselekvő együttműködése. Király Mihály rendőr százados Cókszor észre sem vesz­^ szűk, hogy apró téve­dések áldozatai vagyunk. Nem mindenki nézi meg a számlákat, vajon jól szárn- fejtette-e a hivatal. Embere válogatja. Közel egy hónapja vélet­lenül megnéztem az átutalási betétszámlámat. Akkor fe­deztem fel, a megyei hőszol­gáltató vállalat szép csend­ben leinkasszált róla ezer- egynéhány száz forintot, fű­tést díj címén. A bökkenő mindössze annyi, hogy fél éve már nem ott lakom. An­nak idején szabályszerűen ki­jelentkeztem, minden létező helyen bejelentettem, úgy látszik hiába. Ez az összeg — bizony — magam fajtának nem kevés. Mentem az OTP- hez, nem rájuk tartozott. Mentem a városgazdálkodási vállalathoz, ők sem voltak illetékesek. Végül a megyei hőszolgáltató vállalat balas­sagyarmati részlegénél kö­töttem ki. Ott annyira meg­lepődtek. alig tudtak szólni. Én is! Nos a labirintus vég­állomásán megígérték, hogy intézkednek, visszakapom a pénzem. Már egy hónapja várom... Bezzeg a hivatal, az igen, ők nem tolják ki a határ­időket. Az OTP-től a minap kaptam három csekket. Rajita kemény, határozott, felszólí­tás: 8 napon belül fizessek be építési kölcsön kamata gyanánt 15 ezer 100 forintot. Mi az egy kétgyermekes, bér­ből élő családnak? Egyébként is minek építkezett? Leg­alább előtte egy levélben figyelmeztettek volna, ké­szüljek fel, gyűjtsem össze a pénzt ! A jó múltkor az Élet és Irodalmat nem kaptam meg, pedig már hosszú ideje elő­fizetője vagyok. A posta még csak azt sem mondta, elné­zést. Naivan vártam, várom, ' o o Apró igazságtalanságaink Áz egyiknek szabod, a másiknak nem ■ majd visszatérítik — leg­alább az árát. Más. Keserűen panaszolta az egyik ismerősöm, letiltot­ta a balassagyarmati tanács a fizetéséből a tehót. Mon­dom, úgy kell neked miért nem fizetted be. Meséli, be­fizette volna ő örömmel, de az építkezés (most épít) ka- valkádljában egyszerűen el­feledkezett róla. A felszólító levelet hiányolja, és szégyel- li a munkahelyén a történ­teket. Egyébként a tehóval sok gondja van a hivatalnak é^ a lakosságnak egyaránt. Ludányhalásziban például sokan nem látják át miként történik a mentesség elbírá­lása. Hasonló anyagi körül­mények között élők egyike mentesül alóla, másika nem. Kiváltságosok vannak, vagy csak a tájékoztatás hiánya? Ugyanitt egyik nyugdíjas kap segélyt, van aki nem ré­szesül benne. Ugyanez a helyzet a vissza nem téríten­dő lakásépítési kölcsönnél is. Lehet, hogy csak tanulni ké­ne a demokráciát?! Sokszor az az érzésem, a tanács és a lakosság között hatalmas űr tátong. Már- már ellenfeléknek tekintik egymást. Pedig — az alkot­mány szerint a tanács a la­kosság érdekeit képviseli. Gyakori hibája a hivatal­nak, hogy skatulyáz. Nézzük csak meg például az alacsony nyugdíjból élőket. Egysége­sen alkalmazzák a kategóriá­kat akár egyedül él, akár ketten vannak a nyugdíja­sok. Ha 6 ezer forint két ember nyugdíja, ott is 3 ezer forint esik egy főre, ahol egyedül él az idős ember ott is. Ki vitatja azt, mindkét családnál fűteni kell. A tü­zelő vásárlása egyformán nehezedik rájuk. Vitathatat­lan, akik ketten vannak azoknak könnyebb a vásár­lás. Ha humoros kedvemben lennék még azt is hozzáten­ném, ők akár össze is búj­hatnak, egymást melegíthe­tik. De az egyedül élőnek senkije sincs. A hivatal a fentiekkel mit sem törődik. Apró igazságtalanságaink rossz közérzetet szülnek. Pe­dig sokszor csak emberség kellene. Ádám Tamás

Next

/
Oldalképek
Tartalom