Nógrád, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-02 / 1. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON. TELEXEN Egyetlen lány a faluban _______ 1 J ár a keze rendületlen, baltacsapás alatt hasad a tűzrevaló, apad lassan az embernyí magas farakás. Odébb a betonkeverő most éppen áll, de szemben ott az épülő ház, fala és teteje már van, de belül még alig valami készült el. Sok pénz kellene, hogy haladjon, de vajon honnan, Így nem ma­rad más, mint önmagát fog­ni az igába. Dolgozni amennyit bír. Nincs ment­ség és felmentés. Akkor sem, ha lány, és akkor sem, ha egyetlen a faluban. Ott­hon parancsolnak. A szük­ség és a szülők. Így telik mindennap, minden . év. Egyformán, mindig... (Valahonnan felderengnek a képek. Kilép a lány a fehér szobából, libben végig a főutcán, kellemesen, kacé­ron, divatosan. Minden fér­fiú széles mosolyra fakad, emeli kalapját öreg és fia­tal, meghajolva, bókáivá, ihogylétét tudakolva. Lesnék minden mozdulatát, babus­gatnák, vigyáznák naptól és széltől. Szeretnék. Tudva pedig, hogy reménytelenül, de mégis...) Elárulja az arca, nem tud komolyan venni. Sohasém élt át hasonlókat, s ilyesmi meg sem fordult a fejében. Otthon egyetlen igazi érték a két eres kéz. S csak egy valami várja : a munka, A Minnesota Egyetem (USA) kutatói megállapítot­ták, hogy minél tovább sí­runk, a könnyünk annál só- sabb, mert a faggyúmiri­gyeink egyre kevesebb zsi­radékot termelnek, míg a sós vizet termelő mirigyek fo­kozzák tevékenységüket. Hosszan tartó sírástól ezért vörösödik ki a szemünk és Hegedűs Krisztina az egyetlen eladó lány Bo­kor községben. — kép: Bencze — szakadatlanul, szakadásig. A munkahelyen, a kertben, a háztartásban, az állatok kö­rül, az építkezésen. Meg­szokta már, így van rendjén. Fenébe az okoskodással. S ha szakad némi idő, szíve­sen beveti magát az, erdőbe. Imádja a természetet, szeret egyedül lenni a hegyekkel, fákkal, virágokkal, és a madarakkal. Más szórakozá­si lehetőség úgysincs. Igazi ott a kultúrház, de szilvesz­terre se szervezett senki semmit. A város pedig na­gyon messze van, rossz a Exportra Mohorán, a Mikszáth Kálmán Termelőszövet­kezet bőrdíszműüzemé­ben divatos női táská­kat készítenek, melye­ket a Budapesti Bőr­díszmű Szövetkezeten keresztül szovjet export­ra szállítanak a huszon- négyfős kollektíva az idén hárommillió forint értékű árut termel. — RT — támad benne maró, csípő ér­zés. Azt is tapasztalták, hogy a nők könnyeinek a hőmér­séklete 37,5 C-fokos, fél fok­kal melegebb, mint a férfia­ké. A nagyobb hőmérséklet miatt a nők könnyfolyadé­kában levő zsiradék folyó- sabbá válik, s ez magyaráz­za meg, hogy a könnyező női szemek miért fénylenek job­ban. közlekedés. Esti kiruccanás­ról szó se lehet, mert nincs hogy hazajutni. Egyébként sincs fogalma róla, mihez tudna odabent kezdeni. Tén- feregne, unatkozna, nem ta­lálná a helyét. Korzózás, presszózás, divatolás — mind távoli fogalmak. Nem tud­na naphosszat tükör előtt állni, fésülködni, rúzsozni, kenekedni, önmagát figyel- getni. A festék meg külön­ben is csúfít és öregít, ezt mondta egyszer az anyja. Meg aztán jó itt lakni. Összetartó a nép, csak keve­sebbet pletykálnának a fia­talokról... Autót szeretne, jövőre ta­lán összejön, hisz abban, hogy ők, falusiak megélhet­nek biztonságban, békében, nem éri kár az embereket. Így lesz. De majd ezután is megy minden tovább a maga megszokott útján. Felépül a ház is, lesz benne külön szobája, talán egy amolyan igazi fehér leány­szoba. És majd ezután se fog billegni a belvárosban, de nem is fog vágyódni rá, hogy illegjen-billegjen... Megmarad, mit eddig ki­róttak rá. A sok-sok egyfor­ma hétköznap, a munka, örökre. Talán csak valahol a tudat alatt motoszkál majd valamiféle soha meg nem fogalmazható hiányér­zet... — Balás — Öröm vagy fájdalom Rugalmasabb szolgáltatással Díszes, jól felszerelt ter­mek állnak a városi tanács családi intézetének rendel­kezésére, esküvők, névadók, s egyéb ünnepségek megren­dezésére. Négy főállású, a feladatokra felkészült szak­emberük áll ki időről időre a szónoki emelvényre, akár az említett örömteli pilla­natokat méltóképpen körí- tendő, akár fájdalmas gyász- szertartást levezetendő. Az új körülmények (tavaly fog­lalhatták el pazar helyüket) ellenére nem felhőtlen a kicsiny csapat munkája, még ha népes segítőgárda is áll rendelkezésükre. Az adórendszer következ­tében megváltoztak a mű­ködési körülmények. Noha tevékenységük adómentes­séget élvez, a szertartáso­kon, alkalmi ünnepélyeken használt kellékeik — virág­csokor, pezsgő, ilyen-olyan kártyák — árában kemé­nyen érződik az áfa, s az eddigi szónoki díjból is alig hagy meg valamit a szemé­lyi jövedelemadó. Csoda-e hát, ha a temetést ellátó szakembereik év elején be­jelentették: nem temetnek tovább! Az ügy persze, rendező­dött, s a ma is érvényes hivatalos tarifák már ta­lán ösztönzőbbek. Sokan per­sze, csakis az áremeléseket látták, pedig ebben orszá­gos rendelet teremtett ren­det. Az üzleti környezet miatt szolgáltatásaik is ru­galmasabban alkalmazkod­nak az igényekhez: ha nincs pénze az ügyfélnek az ének­karra, ajánlják helyette az orgonaszólót, vagy, akinek drága a nagyterem, választ­hatja a kicsit. AJÁNLAT — Mondja, drága Enikő, férjhez menne maga egy bu­ta férfihoz csak azért, mert vadonatúj nyugati márkájú kocsija van? — Hm... tudja, Géza... mit mondjak? .. . Olyan vá­ratlanul ért az ajánlata. 88. 8. 8. — 8. 8. Ha más nem is, ez emlékezetes marad 88-ból. Mert ha népgazdaságunkról nem is beszélünk, jobb azt Imielőbb el' felejteni, hogy kevesebbet ettünk, alig ruházkodtunk, Bees­nél tovább nem utaztunk, satöbbi... (Munkáról 1 itt most me. gintcsak ne beszéljünk.) Szóval, ami emlékezetes volt, még akkor is, iha nem hi­szünk U számmágiának, az 88. 8. 8. — 8. 8. volt. Sőt éppen a 8. másodpercben. \De hogy mi volt? Ja, kérem, )annak nem is üthet be, aki nem figyel a számmágiára. Ên ifigyeltem, s nem bántam meg. Éppen ezért felejthetetlen számomra ez a 88. 8. 8. — 8. 8. Mégpedig pontban a 8. másodpercben. Elárulom. Nyolcvannyolcban a \nyolcadik hó nyolcadik napján nyolc óra nyolc perckor (88. 8. 8. .— 8. \ß.) s n nyol­cadik másodpercben új nadrágot húztam magamra, újra asztalhoz ültem és újszerűén reggeliztem. Mert új volt két­ségtelen, hogy a kenyérhez akkor nem ettem tpárizsit. Sem. Ebben valóban nem cáfoltak meg a statisztikák, tényleg ke­vesebbet ettem tavaly. Még parizelből is. De a másik énrám nézve nem igaz. Ruházkodtam. Nyolc­vannyolcban a nyolcadik hónap nyolcadik napján — ez egyébként hétfő volt, s így akár természetesnek Jjs tűnhet — nyolc óra nyolc perckor, pontban a nyolcadik másodperc­ben új nadrágot húztam. És ez mindenképpen emlékezetes marad és örömteli. Hiszen, tudom, 1 vannak, akiknek ennyi sem jutott. De annyira azért Tie irigyeljenek ők sem. Csak alsó volt. Ám éppen 88. 8. 8-án 8. 8-kor volt, s pontban ‘a 8. másod­percben. Ezért nem felejthetem el. (zsa) Á nők könnye melegebb Szilveszter magyar hajókon a világ tengerein Az év utolsó napjaiban megszaporodtak a MAHART tárnoki rádióállomására ér-' kező táviratok, a világ ten­gereit járó magyar hajókról sorra érkeztek a legénység tagjainak jókívánságai a ro­konokhoz, barátokhoz. Leg­messzebb most a Vörösmarty tengerjáró horgonyhoz tő­lünk, éppen Tajvan partjai­nál, ahol a trópusi esők kö­zepette is folyamatosan ra­kodják a szállításra váró árut. Szilveszterkor persze szünetet tartottak, s hazai ízek mellett koccintottak 1989-re. A Radnóti az Arab­tengeren „úszott át az új évbe”. Dániából visz Srí Lankára műtrágyát. Itt most éppen sima a tenger, köny- nyebb szolgálat mellett szil­veszterezhettek. Nem úgy az Ady személyzete. Ez a hajó erős hullámverésben, viha­ros széllel küszködve halad a Földközi-tengeren Amsz­terdam felé, Bangkokból szár­mazik a rakomány, faáru és rizs. Háborgó tengeren úszik a Bodrog is, a szovjet dunai kikötőből, Reniből szállít ér­cet. A Csokonai legénysége most szerencsésebb, a hajó a lisszaboni dokkban vesztegel, az esedékes nagyjavítást vég­zik rajta, ám szilveszterkor természtesen szabadnap járt mindenkinek, s így sokan az ide látogató családtagokkal közösen a városban szilvesz­terezhettek. (MTI) Paks adta a legtöbbet A paksi atomerőmű üzem­be helyezése óta 1988 az el- Eő olyan év, amikor már mind a négy blokk egész esztendőben villamos ener­giát termelt — csak a szük­séges évi karbantartás és üzemanyag-átrakás idejére kellett leállítani a blokko­kat —, s így az eddigi leg­nagyobb eredményt érte el a korszerű energiabázis. Az első reaktorblokk 1982-ben, a második 1984-ben, a har­madik 1986-ban, a negyedik pedig 1987. augusztus 16-án kezdte meg az energiater­melést. A Paksi Atomerőmű Vál­lalatnál elmondták, hogy az erőmű idei termelése minden várakozásnak meg­felel, hiszen az előállított 13 milliárd 420 millió kilowatt­óra villamos energia 45 szá­zalékát jelenti a hazai ter­melésnek. A számítások szerint az országban fel­használt minden harmadik kilowattóra villamos ener­giát Paks adta 1988-ban. Az erőmű üzembiztonságát nem­rég három héten át vizsgál­ták a Nemzetközi Atom­energia Ügynökség szakem­berei, s azt kiválónak minő­sítették. (MTI)------------------------------------------------------------------------­­i irx várható a*lC I eseményei Kedden a pásztói városi KISZ-bizottság tart ülést, I napirendjén a taggyűlések látogatásának megszerve­zése, az éves rendezvényterv megbeszélése, valamint a városi küldöttértekezlet előkészítése szerepel. Szerdán az MSZMP salgótarjáni városi végrehajtó bizottsága ülésezik a párton belüli tájékoztatás és az információs munka tapasztalatairól, s a további fel­adatokról. A testület a politikai ünnepségek program­járól, első félévi üléstervről is tárgyal. Csütörtökön Pásztón titkári értekezletre várják a helyi KISZ-es aktivistákat. Pénteken a Hazafias Népfront mellett működő Fo­gyasztók Nógrád Megyei Tanácsa tájékoztatót hall­gat meg az idei árváltozásokról és árfigyelési felada­tókról, s javaslatokat tesz a helyi fogyasztói taná­csok témáira js. V________________________________________________________/ Ajándék Balassagyarmatnak Hegnyílt az Orchidea Ünnepélyes külsőségek nélkül a megvalósításban résztvevők vaníliiaszagú te­rei erejével nyílt a közelmúlt­ban Balassagyarmaton a Jagyutfcég újabb üzlete az Orchidea cukrászda. A belső térben a fehér, a tükör és a mályvaszín az uralkodó. A földszinten a hűtőpultban a lúdlábak, gesztenyepürék és somlói galuskák mellett a speciali­tások pohárkrémek, fagy­laltok, meg ki tudja még mennyiféle ínycsiklandó sütemény, édesség. — Amikor a vállalkozásba belekezdtünk, az volt a cé­lom, hogy visszaadjam édes­apámnak, aki hatvan éve cukrász, elvesztett hitét — meséli Jagyutt Péter, a cég vezetője. Mondom, ünnepélyes kül­sőségek nélkül nyílt az új gyarmati cukrászda, az egyetlen (nem. eszpresszó, nem bisztró). Ám a vendé­gek száma jelezte: itt min­denkinek szívügye volt, hogy ez a vállalkozás megvalósul, jón. A cukrászdinasztia leg­idősebb tagja, Jagyutt Pál Losoncról került Magyaror­szágra, nevét a cukrász- szakmában országosan is jegyzik. Amikor idősebb is­merőseimnek újságoltam, hogy ismét üzletet nyitnak, sokan emlegették Pali bácsi féle balassagyarmati Fészek kávéházat, kedves társasági esték egykori színhelyét. — Szakmai oldalról ösz­tönzött, hogy a mai vendég­látás színvonala elmaradott, úgy is mondhatjuk, zátonyra futott. Nekem azokat a ven­dégeket kell az állami üzle­tekből „elcsábítani”, akik hajlandók az ülő fogyasz­tásra még ma is — teszi hozzá Péter. A vendéglátó­ipari főiskolát végzett cuk­rász nemcsak mesterségével, aktivitásával is jelen van a város életében. A helyi KIOSZ elnöke, tagja az or­szágos mester-vizsgabizott­ságnak. — Érdekes, hogy Péternek, soha nem voltak feljelent­getői — súgja az egyik ven­dég, miközben a tulaj donos elnézést kér, hogy személy­zete nem elég rutinos, nem szokták még meg a felszol­gálást. Ok nélkül teszi, a csinos, fekete-mályva színű egyenruhás lányok bravúros gyorsasággal mozognak a gesztenyepürékkel, somlói galuskákkal. — Vaszari Andrá&ék indí­tották az egészet, ők magán- tervezők, Tünde tervezte a belső teret. Végül az egész kivitelezést Mátyás Valéria belsőépítész irányította — folytatja a történetet Jagyutt Péter. Közben a vendégek mosolyogva csodálják a lép­cső mellett floráriumban élő orchide á k a t, b es z élget nek, kanalaznak. Végre egy tár­sasági hely, ahol nincs füst, s alkoholszag sem lesz. Csak kávé... — Nem azért vágtam be­le, hogy meggazdagodjak, a pénz itt immobil tőke. A vá­rosért tettem. Emlékeimben él még a Fészek hangulata, meg sokat hallottam róla. A gimnáziumi tablónkon az a sokat emlegetett Váci Mi- hály-idézet volt, én azonban valóban nem csaik akartam a jót, tettem is érte. S hiszem, hogy ezzel nem bukhatok meg — így a fiatalabb mes­ter. Közben a városiak, a tűz­oltóparancsnok, a zeneiskola igazgatója, a tanács osztály- vezetője éppen a húsoshas* sé paramétereiről tanácsko­zik. Sokan mondják: hiába, ez nem állami építkezés volt. „Ki hitte volna, hogy pár hónap alatt ilyen lesz. No és ü színvonal...” A tanácselnök ;s vígan falatozik, hiszen itt cseveg­ni lehet, s nemcsak komoly dolgokról. Az nem is illik a helyhez. Közben az esemény pillanatait egy közeli rokon videókamerával megörökíti. Ne csak a mesterség szín­vonala, a Fészek új néven történő újjászületése is fenn­maradjon az utókornak. (hlavay) Téli ellenőrzés A Nógrád Volán salgó­tarjáni szervizműhelyé­ben a téli hónapokban fokozatosan ellenőrzik a gépjárművek műszaki állapotát. Folyamatos műszakban naponta mintegy huszonöt gép­kocsi és távolsági au­tóbusz gördül le a sze­relőaknákról. — RT —

Next

/
Oldalképek
Tartalom