Nógrád, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-06 / 5. szám
1989. JANUÁR 6., PÉNTEK NOGRAD 3 Exportra termeinek A SENIOR Váci Kötöttárugyár kazári gyáregységében az év első hónapjában már az exportmegrendeléseket teljesítik. A magas minőségi követelményeknek megfelelő termékekből az NSZK-ba és Finnországba szállítanak árút januárban. Az ADIDAS cég részére különféle fazonú szabadidőruhákat is pólókat, a finn megrendelőnek pedig férfi- pulóvcrcket varrnak az itt dolgozó asszonyok. Szabó Vilmosné a szalagról lekerülő jogingokat ellenőrzi. A márkajelzéseket szitázza a termékekre Balogh Józsefné. A napokban kezdték el a férfipulóverek gyártását, melyből hatezer-ötszázat exportálnak Kazárról. —Rigó Tibor felvételei— Balassagyarmaton kérdeztük? Ifan-e munkaerő- dömpíng? avagy felesleges-e a szakképzés a középiskolákban? Előkészületek a belvizek elleni védekezésre Jól halad a felkészülés a várható belvizek elhárítására. A környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok szakemberei helyszíni szemléken vizsgálták felül a teljes csatornahálózatot és a védekezés egvéb eszközeit, közöttük 793 szivattyútelepet és 822 hordozható szivattyút. Ezekkel a berendezésekkel emelik át a belvizet az áradásoktól megdagadt folyókba, amelyek más módon — vagyis gravitációsan — nem tudják befogadni ezt a vízmennyiséget. Az országban 41 500 kilométer hosszú belvízi fő- és mellékcsatorna hálózza be azt a csaknem 45 ezer négyzetkilométer síkvidéki területet, amelyet hosszabb- rövidebb ideig tartó belvízi elöntés veszélyeztethet. A szakemberek meggyő. ződtek arról, hogy a szivattyútelepek üzemképesek, a hordozható szivattyúk zöme a raktárakban, egy része pedig a várható bevetés helyszínén áll készenlétben. Ez az állomány lehetővé teszi, hogy egyidejű működése esetén másodpercenként ezer köbméter belvizet távol ítson el. am; akkora víztömeg, mint amennyit a Duna medre szállít Budapestnél 100 centiméter körüli vízállás estén. A főcsatornák mentén az év végére befejezték a fenntartási munkákat is, amelyeket a november végi korai tél átmenetileg megszakított. A fenékiszap eltávolítására, a mederburkolatok helyreállítására azonban a múlt évben is a szükségesnél kevesebb anyagi erőforrás jutott. Ezért tovább csökkent a főcsatornák védelmi képessége, amely az erede_ tinek már csupán 65—70 százalékára tehető. A szemlék tapasztalatai alapján készített intézkedési terveknek megfelelően valamennyi igazgatóság védelmi szervezete naprakész és azonnali beavatkozásokra képes. A gondos felkészülést mindenképpen indokolják a sokéves belvízelöntési tapasztalatok. Az utóbbi negyven évből mindössze 7 esztendőben nem volt szükség jelentősebb belvízvédekezésre. A sokévi átlag szerint 100 ezer hektárt — főleg rétet és legelőt — önt el a belvíz a mélyfekvésű területeken. A belvíz megjelenésének előrejelzésében fontos tényező a talaj tél elejei vízkész. lete. Ez jelenleg nem ad aggodalomra okot, mert az ország szántóföldjeinek túlnyomó részén a talaj vízhiányos, amely eléri vagy meghaladja a száz millimétert. Heves megyei építők müncheni megbízása Lakások építését kezdi meg Münchenben a Heves Megyei Állami Épitcipari Vállalat dolgozóinak mintegy 40 tagú brigádja. Egy magánvállalkozó megbízása alapján az elmúlt évben különböző beruházásokon már dolgoztak a Heves megyei építők az NSZK-ban, mintegy 200 ezer márka értékű munkát végeztek. Teljesítményüket minősíti, hogy feladatuk befejeztével több ajánlatot is kaptak helyi építőipari cégektől. Az idei évre eddig 36 lakás szerkezetépítését vállalták, 800 ezer márka ellenében, s várhatóan hamarosan még újabb 40 lakás kivitelezéséről írnak alá szerződést. A Heves megyeiek a Re- ma Bau építőipari vállalat megbízása alapján a Komplex Külkereskedelmi Vállalat közvetítésével kaptak munkavállalási engedélyt. Munkaerő, munkanélküliség — olyan (varázs) szavak amelyekkel egyre gyakrabban találkozunk. Talán azért, mert mára világossá válik: a vállalatok nem játszhatják tovább a jótékonysági intézmények szereptét, a teljes foglalkoztatásért nem vehetnek többletlétszámot a „nyakukba”. (A „vállalati nyakakon” amúgy is sok teher van már.) Ám az sem más kérdés, hogy ha egy gazdálkodó egység a munkaerőpiacon kutat legtöbbször magasan szakképzett dolgozók után, kíváncsiskodik. Gyártási technológiája, minőségi kötelezettségei erre ösztönzik. Ezért foglalkozunk manapság többet azzal, hogy a középiskoláinkban tanulóknak van-e hely a munkapadok, kórházi ágyak, íróasztalok mellett? Vagyis tudnak-e élni megszerzett tudásukkal, vagy a bizonyítványt fiókba téve (csak példaképpen) ápolónői képesítéssel betanított munkát kell végezniük. Üres státus, fluktuáció Fiataljaink elhelyezkedési lehetőségeiről azoktól érdeklődtünk, akik 3—4 évig tanítják őket. A balassagyarmati Szántó Kovács János Gimnázium és Szakközépiskola húsz éve foglalkozik egészségügyi szakképzéssel. A gyakorlati oktatásvezető, Kaba Ignác- nét kértük beszéljen tanulóik elhelyezkedési lehetőségeiről. — A pályaelhagyás, vagyis inkább a lemorzsolódás már a második évben elkezdődik. A felvett 80—100 gyerekből mintegy ötvenen végeznek. Ennek oka, hogy a közismereti tárgyak mellett igen magas színvonalú a szaktantárgyak követelménye — mondja. Megtudjuk még, hogy a rostálást már a felvételkor alkalmazzák, hiszen hármas átlag alatt ebbe az iskolába nem lehet bekerülni. — A régi gyakorlat véleményem szerint jobb volt, mert egy 14 éves gyerek még nem elég érett a szakmai ismeretek befogadásához. Amikor én végeztem, 17 évesen érettségi után kezdtük csak a szakmát tanulni — teszi hozzá. Évente végző tanulóik közül néhány an az orvosi egyetemre kerülnek (jelenleg az elsőtől, a hatodik évfolyamig 15-en tanulnak ott). Főiskolára öt-hat tanuló megy, egv-két negyedikes végzős diák tanító-, tanárképző főiskolára jelentkezik. Akik; maradnak többségükben a városi kórházban helyezkednek el. — Vagyis nem felel meg a valóságnak, hogy ez a pálya túltelített? — Nem egészen, bár például a rendelőintézetben egy műszakos állás nincsen. Ellenben a betegágy mellett olyan nagy a fluktuáció, hogy ott valamennyien el tudnak helyezkedni. A szülés miatt átmenetileg kiesők helyére veszik fel a frissen végzett ápolónőket, mert szabad státus nincsen ! Az ps érdekes, hogy közülük ha valaki egy községben alapít családot, s a kórházból megy gyesre, többnyire már nem tér visz- sza. De mindenképpen az egészségügyben dolgozik, csak a községben, vagy a környékén helyezkedik el. — A tanulók 80 százaléka ezen a területen marad. Egyébként bővíti a választási lehetőségeket, hogy 1988-tól a nyári gyakorlatokat a szooiális otthonban is tölthetik. Ugyanakkor sokan Pesten helyezkednek el. Korai pályaválasztás? Az első önálló tanéve (a tarjáni anyaintézethez tartozott!) a Balassagyarmati Kereskedelmi és Vendéglátóipar i Szakmunkásképző és Szakközépiskolának, ahol jelenleg egy „szakközepes” két kereskedelmi szakos, és egy-egy vendéglátós, illetve húsipari osztály tanul. A szakközépiskolai képzés megkezdésével céljuk a műveltebb kereskedők képzése volt, s ennek érdekében erősítik az idegen nyelv és a számítástechnikai ismeretek tanítását. — A távlati elképzelés az, hogy integráltabb képzést folytassunk. A szakmai ismereteket a vállalatoknál kapják meg gyerekeink, az elhelyezkedés után — mondja Bacskó József igazgató. Felvételikor ők is (viszonylagosan) magas mércét húztak: négyes átlaggal kerülnek iskolájukba a megye területéről a tanulók. — Tény, hogy bizonyos mértékű túlképzés jön létre, ám ez csak látszat. A gyakorlat mást igazol. A vállalatoknál hiány van, s az sem biztos, hogy minden végzett tanulónk a szakmájában helyezkedik majd el. Ennek oka pedig abban áll, hogy 14 évesen kissé korai a pályaválasztás. Elmondja még, hogy azért sincsenek igazán nehéz helyzetben az elhelyezkedés előtt állók, mivel ezekben a szakmákban elszaporodtak a magánvállalkozások. Főként a magánszektorokba áttérő öregebb kereskedők, vendéglátósok helyére mennek az itt frissen végzettek. Vagyis ők is, akárcsak az előzőekben említett Szántó, a fluktuáció pótlására képeznek... Még két adat: a PALÓC- KER gyarmati kirendeltségének évente 10—15 eladóra van szüksége. A fizetés kevés. A dolgozók 60 százaléka 4000 forint alatt keres. Ezért is rendkívüli az elvándorlás innen. A másik nagy „felvevő” a balassagyarmati áfés-z, ahol azonban jelenleg egyetlen szakács és egy kézilány hiányzik. Igaz, a végzettek üzemi konyhákban, büfékben is elhelyezkedhetnek, ám, hogy meddig maradnak az állami szektorban, vagy egyáltalán szakmájukban, az nyitott kérdés... Kiért kapkodnak a vállalatok? A Balassi Bálint Gimnázium igazgatója, Kovács Ferenc magabiztos. — Mi elsősorban értelmiségi utánpótlást nevelünk, hiszen az egyetemre, főiskolákra felvettek közül 75 százalék gimnáziumban végzett — mondja. Nyitottak ők is — elméleti és gyakorlati fakultációkat szerveznek. Az elméletiek elsősorban a felvételire történő felkészülésben segítenek. A gyakorlatiak ugyanakkor főképpen adminisztratív területen használható ismereteket nyújtanak. Hosszú évek óta sikeresen működik például a gyors- és gépírói fakultáció... — Tudok róla, hogy ez a pályarész is telített, de nem minden esetben titkárnőként, vagy más hasonló területen helyezkednek el a gépírók. Számtalan adminisztratív területen is nagy hasznát veszik a tanultaknak — teszi hozzá. — Ez azt jelenti, hogy nem igazán érzik a veszélyt az elhelyezkedésben, amit a vészharang országosain hosszú ideje kongat ? — Nem! — jelenti ki határozottan. — Sok vállalat, gazdálkodó kifejezetten, gimnáziumban érettségizett embereket keres. Így egyelőre nem tudunk róla, hogy gond lenne az elhelyezkedés tanítványainknak. Kom pazarlás ez egy kicsit? A kérdést e sorok írója tette fel magában felidézve a beszélgetéseket. Mert lehet a gimnazisták valóban nem küszködnek elhelyezkedési gondokkal. De az egészségügyiek és a kereskedők (most e két területet emeltük ki példaképpen) az állandósuló fluktuáció hiányainak pótlására képezhetnek. Vagyis a végzettek azok helyére kerülnek majd, akik például a betegágy mellől a butikok, vagy más vállalkozásokhoz kerülnek, magánkezelésű éttermek és üzletek pultjaihoz állnak. Aztán ők is — egy jdő múlva — más utakra térnek. Nekik ez így talán hasznos, hiszen szakmájukban nem élnek meg másként. De az államnak...?! HIavay Richard »
