Nógrád, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-05 / 4. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON... ■Á TELEXEN FPIÍF7PTT /Y~ 1 1 Kom Lm Lm \ Bku I mm 1 I ■ ■ ■ / / Ury .... Újévi ajándék Sokat hallunk mostanában az oktatás helyzetéről, fel­szereltségéről, jelentőségé­ről, a gazdasági fejlődésben és benne a pedagógusok helyzetéről, szerepéről, fele­lősségéről is. A pénzügyi le- . hetőségek hiánya azonban akadályozza az előrelépést. Szerencsére vannak olyan gazdasági egységek, amelyek a rendelkezésükre álló alap- jukból gondolnak az oktatá* si intézményekre, az isko­lákra. Ezt tette az Egyesült Zagyvayölgye Áfész bátony- terenyei igazgatósága is, amikor 25 ezer forintot kül­dött a Mátraverebélyi Ál- ? talános Iskolának számító­gép vásárlásához és az úttö­rőcsapat táborozási költsé­géhez. Ez az igazgatóság jól gazdálkodik a képződő kul­turális alapjával, megérzi, hogy hol, hogyan, milyen területen támogasson, szem előtt tartva Eötvös mondá­sát: „Használni akarok, ez emberi hivatásunk”. Amikor az általános isko­la és az úttörőcsapat nevé­ben megköszönöm a küldött támogatást, egyben ígéretü­ket is tolmácsolom, hogy méltók lesznek az újévi aján­dékra. Verebélyi András, nyugd. ált. iskolaigazgató, Mátraverebély Nyugdíjas-találkozó A Salgótarjáni Síküveg­gyár egyik szép hagyománya, hogy minden év decemberé­ben baráti találkozóra hívja meg volt dolgozóit, A gaz­dasági és társadalmi veze­tőség ebben az évben de­cember 21-én rendezte meg ezt az ünnepséget, az ifjú­sági művelődési házban. A nyugdíjasok száma a gyári létszám harminc szá­zaléka. Több mint kétszá­zan vettek részt a bensősé­ges összejövetelen, ahol Ta­kács Gyula szb-titkár kö­szöntő szavai után dr. Ju­hász Gyula igazgató adott tájékoztatót a gyár helyze­téről, a fejlesztési tervekről : — „Olyan szellerhi és tech­nikai alappal rendelkezünk, mely jó hírnevet szerzett részünkre belföldön és kül­földön egyaránt. Büszkék lehetnek nyugdíjasaink ar­ra, hogy ilyen tettrekész embereket neveltek, akik kellő irányítással, a korszerű technika felhasználásával, szakképzettségük állandó nö­velésével elérték az ered­ményeket és képesek a táv­lati fejlesztések megvalósí­tására is.” Tájkoztatást adott azok­ról a juttatásokról, ame­lyekben az év folyamán részesültek nyugdíjasaink: a jászárokszállási üdülőt szá­zan vették igénybe kedvez­ményes térítés ellenében. In­gyenes és minimális téríté­ses gyári buszkiránduláso* kon vehettek részt több al­kalommal. Év közben 37 ezer forintot a szakszerve­zeti keretből juttattak a legjobban rászorulóknak, év végén pedig 400 ezer forin­tos támogatást kaptak az alacsony nyugdíjasok a gyári keretből. A nyugdíjas- klubban negyvenen veszik igénybe a kedvezményes áron szállított ebédet, A disznótoros vacsora közben elbeszélgettek a ré­gi időkről, a friss esemé­nyekről, majd a zenekar nosztalgiamuzsikával szó­rakoztatta a megjelenteket. Keményvári István Salgótarján Tisztelt szerkesztőség! A NÖGRÁD december 22-i számában „Nyugdíjas-találko­zó” címmel jelent meg írás nyugdíjas munkatársunk tol­lából. Szeretném hozzátenni, hogy raktárházunk 1,5 milliárd forintos forgalmat ért el és nyereségtervét — a magas ka­matköltségek miatt — csak megközelítően tudita teljesíte­ni. Nyugdíjas-találkozónk alapvető célja az volt, hogy is­mertessük eddigi tevékenységünket, felvázoljuk az új esz­tendő feladatait, melynek megoldásában számítunk a je­lenleg is dolgozó nyugdíjasainkra, akik korukat meghazud­tolva, „fiatalos” lendülettel dolgoznak. Jóleső érzéssel vettük tudomásul, hogy nagyon sok nyug­díjasunk megjelenít ezen a találkozón, mely a vállalat irán­ti hűség és szeretet megnyilvánulásának tudható be. Korbár Ottóné Duna Élelmiszer- és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat raktárház-igazgató Pac-Man formájú együléses autó A közkedvelt számítógépes játék figuráját, a Pac-Mant for­mázza az együléses autó karosszériája, amelyet az 1988. de­cember 2. és 11. között nyitva tartott essen; autókiállításon mutattak be. A Buick V—6-os turbófeltöltésű 1 motorral meghajtott autót a Los Angeles'i Jay Ohrberg tervezte. i> í Problémás ifjúság — problémás ifjúságvédelem A napokban befejeződött megyei gyermek- és ifjúság- védelmi hónap tapasztalatai újólag bebizonyították, mennyire fontos és kritikus társadalmi probléma jelen­leg az ifjúságvédelem, a ve­szélyeztetett fiatalok társa­dalmi beilleszkedését segí­tő tevékenység, és ■bizony akad még tennivaló jócskán. Megyénkben a gyámható­ságok csaknem ezer család­ban több mint ezernyolcszáz veszélyeztetett kiskorút tarta­nak nyilván, s ha hozzávesz- szük az oktatási intézmények adatait, valamint az állalmi gondozottakat, számuk rög­tön majdnem háromezerre emelkedik. A nyilvántartottak számá­nak az utóbbi három évben bekövetkezett tizenöt száza­lékos növekedéséhez hozzá­járult ugyan a fokozottabb társadalmi figyelem, a haté­konyabb feltáró-megelőző te­vékenység, de a fő okok mé­gis a családok növekvő há­nyadánál felmerülő szociális gondokra, a válások számá­nak növekedésére, a szülők hajszoltságára, túlzott mun­kavállalására, s nem utolsó­sorban az alkoholizálásra, a társadalmi értékrend zava­raira vezethetők vissza. Egyenesen aggasztó, hogy a gyámhatóságok az utóbbi idő­ben 185 esetben ikényszerel- vonó kezelést voltak kényte­lenek kezdeményezni, s a problémával küszködő fia­talkorúak csaknem hatvan százaléka visszaeső. A gondok enyhítésére az érintett szervek több kezde­ményezést tettek az utóbibi időben. A megyei tanács a jelenlegi tervidőszakban ren- kívüli gyámügyi segélyre 11 millió, rendszeres nevelési . segélyre 21 millió forintot fordít, de korántsem min­degy, hogy ezen összegeket az érintették mire költik el. Az állami gondozásból kike­rült fiatalok számára bizto­sított életkezdési segély ösz- szegét növelték; Salgótarján­ban az utóbbi négy évben nyolc volt állami gondozott fiatal jutott önálló lakáshoz, tízen kerülték a szobobér- lők házába, húszán munkás­szállásra, de sókan nyagy- korúvá válásuk után se tud­ják elhagyni a nevelőotthont. Segítene az ifjúsági mun­kásszállások hálózatának bővítése, ifjúsági lakások építése, kialakítása. Ezen célokra a megyei tanács je­lentős összegű támogatást ad. Az intézményes gyermek- védelem feltételei összessé­gében kedvezően alakultaik a megyében, ám a bátonytere- nyei és a felsőpetényi ne­velőotthon munkáját nehe­zítik a szűkös anyagi lehető­ségek. A gyógypedagógiai intézetek közül Pásztón ki­elégítőéi a feltételek, de Cserhátsurányban és Száto­kon szűkös és rossz állapotú az iskola épülete. Állaguk oly mértékben leromlott, hogy nem várathat magára az új iskola építése. A ne­velőszülőkhöz kiadott gyer­mekék száma a megyében meghaladja az országos át­lagot, ám ennek ellenére bő­víteni kéne a hivatásos ne­velőszülők hálózatát, amely néhány szociális intézkedés­sel meggyorsítható lenne. A megyei gyermek- és ifjúságvédő intézet gyermek- védelmi központtá alakításá­hoz a feltételek adottak len­nének, a tartalmi tevékeny­ség megújítása azonban a kívánatosnál lassabban megy. A volt állami gondozottak munkába állítása — különö­sen a lányoknál — továbbra is gondot okoz, s megoldat­lan a testi és értelmi fogya­tékos fiatalok elhelyezése. Ideje lenne a jogszabályok körül is rendet teremteni. A módosított családjogi tör­vényben komoly ellentmon­dások is szerepelnek. Érthe­tetlen, sőt kifejezetten a gyermekek érdekeivel ellen­tétes az a kitétel, amely sze­rint azoknak az állami gon­dozott kiskorúaknak az ese­tében j‘S újból meg kell hall­gatni a szülőket, akiknek az örökbefogadásához már ko­rábban megadták a hozzájá­ruló nyilatkozatot, de az örökbefogadás a módosított törvény életbe lépéséig nem történt meg. E meghallgatás során akadtak olyan, a ne­velésre továbbra is alkal­matlan szülők, akik hozzá­járuló nyilatkozatukat nem ismételték meg! Az új jogszabály módosí­totta a korai házasságköté­sek engedélyezését is, amely­nek következtében egyes ré­tegeknél növekszik a házas­ságon kívül született gyer­mekek száma... Oj helyszínen a gépkocsik vámkezelése Kedden délutánig mintegy 120 személyautót vámkezeltek az új vámszabályoknak megfelelően. (Mint ismeretes, január 1-jétöl lényegesen kedvezőbbé váltak a magánforgalomban behozott személyautók vámjai.) A 7-es számú vámhivatalnál elmondták, hogy a jelenleginél nagyobb forgalomra számítot­tak, s erre föl is készültek. Ennek megfelelően kibővített apparátussal várják az ügyfele­ket. Egyidejűleg a vámkezelés helye is megváltozott: ezentúl nem a X. kerület Gergely ut­cában, hanem a Hungária Biz­tosító XIV. kerület Gvadányi út 69. szám alatti telephelyére kell vinni a magánforgalomban kül­földről behozott autókat. Robotok az MGM debre­ceni gyárában. A Magyar Gördülőcsapágy Művek deb­receni gyárában robotokat állítanak be azokra a mun­kahelyekre, amelyeken lehe­tőség van a monoton kézi munka kiváltására. Az első MP—9 Sz Lada típusú, szov­jet gyártmányú robotot a sajtolóüzemben állították munkába. A pneumatikus működtetésű berendezéssel 20 százalékkal jobb teljesít­ményt értek el, mint a ko­rábbi kézi adagolással. A robotok üzembe helyezéséhez szükséges fejlesztést, vala­mint betanítását — progra­mozását — a vállalat szak­emberei végzik. Felvételün­kön robot szolgálja ki a présgépet. Az utolsó barlanglakó Forgatókönyvvázlat-részlet A kamera végigpásztáz a megyeszékhely modern épü­letegyüttesén, miközben egy szocreál vers magasztalja —- igencsak magas hőfokon — a gyorsan gyarapodó munkásvárost. Majd az op­tika ráközelít a nyugati vá­rosrész mögött húzódó pin­cesorra, a főszereplő lakhe­lyére. (Talán ezért merült fel bennem, hogy kaphatná a film A barlanglaké címet, is, de, hogy valaki itt la­kik, az csak egy állapot, legalábbis egy számkivetett szemszögéből.) Néhány snittel megmu­tatjuk a kezében nagymére­tű nejlonzacskót szorongató embert, amint a Bolyai gim­názium lépcsőjén ereszke­dik lefelé, később pedig, ahogy a „lakhelyéhez” kö­zeledik. Ezalatt sejtelmes, ha lehet hátborzongató zene szól, előrevetítve, hogy a történet dokumentumfilm, s nem valami paródia. A ri­porter ér először a „barlang­hoz”, s a bejáratnál nem akar hinni a szemének; már itt tükröződnie kell a meg­döbbenésnek, amit a hirte­len benyomás vált ki, vagy­is a pemészszag a kétoldalt emberi ürüléktől terhes sza­gú levegő. A riporter ala­nyával egy közeli sziklán telepszik le, s interjú formá­jában meséltetii el a főhős életének foszlányait, mi­közben a képek alá is tá­masztják mondandóját. „...— Hol született?” „— Itt, Salgótarjánban,” „Itt járt iskolában ;s?” „—Nem, állami intézetben nevelked­tem.” „— Mi a szakmája?” „— Lakatosnak tanultam.”.. „— S miből él?” „— Alkalmi munkát vállalok, meg üve­geket gyűjtök. Abból jön össze úgy hatvan, hetven forint.” „— Meg lehet ab­ból élni?” „— Meglehet... Szalonnát, kolbászt szoktam vásárolni, a Kővárban meg meleg ételt.” Eközben egy snitt azt mu­tatja be, amint a főhős az ÉVI ABC-hez közeledik, be- váljta a hozott üveget, a gondolákról egy üveg bort — almabort — emel le, majd a pénztárnál fizet. „— Hol kezdett dolgoz­ni?” „— A tatarozó válla­latnál, de miután megbukott az igazgató, tanácsi építők­nek hívják őket. Aztán Szo­rospatakra kerültem, csil­lésnek.” „— De hiszen rossz a lába! Mégis leenigedték?” „— Azt mondták, hogy sa­ját felelősségemre lemehe­tek. Aztán bezárták azt az aknát, mikor jött a bánya- bezárás...” „— Ügy tudom, hogy külföldön is dolgo­zott...” „— Belgiumban, meg Franciaországiban.., mint traktoros, mezőgazda- sági munkán voltam.” „A bánya küldte ki ?” „— De­hogy, disszidáltam!”.. „Hol lakott, mielőtt a pincébe jött volna?” Nagy Pis­tánál..., egy maszek házban. Sokat kellett dolgoznom ná­la! A kazániházban aludtam, de még azt sem engedte, hogy télen befűtsek... Pénzt sem adott...” A kamera e képek alatt at mutatja, amint az Alkot­mány úton a szokásos gube­ráló stílusban főhősünk fel­keres egy szeméttároló kon­ténert. Sorstársa már ép­pen befejezte a szemlét; ket­tejük, szótlanul is beszédes arcuk néhány másodiperúig, a beszélgetés alatt is látha­tó. „— Él itt Salgótarjániban rokona, ismerőse?” Itt nem, Pesten él egy unoka- testvérem, de nem tudom, hol. Szüleim már régen nem élnek..” „Fordult-e már a tanácshoz segélyért?” „— Voltam bent, de azt mond­ták, hogy mivel nincs beje­lentett lakásom, nem ad­hatnak.” „— S miért nincs bejelentett lakásai?” „— Mert nincs személyi iga­zolványom... Pedig a képe­ket is megcsináltattam. Vol­tam bent a rendőrségen, de azt mondták, jöjjek vissza két hét múlva.” „Annak már egy éve. Mivel igazol­ja magát, ha kérik?” „— Már nem kérik...” Főhősünk tárcát húz elő belső zsebéből. Mutatja a fényképeket, a rég lejárt katonai igazolványt, meg egy kórházi zárójelentést. Ebből szemelget a riporter: „— Bajczár László. Szüle­tett 1936-ban,. . Elhanyagolt külső, vagaibund életvitelé­ből következően. Satöbbi. Nos, ha nincs személyije, hogyan lesz tovább? Most ugyan meleg van, de mi lesz télen?” „— Majd lesz valahogy.. Négy évem van nyugdíjig, utána meg elme­gyek szociális otthonba.” „— De itt még tisztálkodá­si lehetősége sincs..” „— Van P.-éknél. Oda járok dolgozni a ház körül. Ott szoktam megmosdani ; most is borotválkozni készül­tem.” P.-ék teraszán beszélget­nek tovább, a háziasszony és Bajczár László társasá­gában : „— Hogyan ismerte meg Bajczár Lászlót?” „— En még édesapámtól «örököl­tem» őt. Nagyon rendes em­bernek ismertem meg. So­kat segít nekünk, amiért meleg ételt, meg egy kis pénzt adunk neki. Becsü­letes, szeripntem a fizetése­met is kint hagyhatnám előtte, nem tűnne el.” „— A szomszédok nem furcsálták, hogy egy gyűjtögető embert fogadtak be a házukba?” „— Eleinte igen, de megszokták, Sajnálom őt, mert állítólag remek szakmunkás volt.” „— Tetszik-e tudni, hol lakik most?” „— Én ugyan nem kérdeztem, de azt hiszem a »barlanglakásokban« eset­leg Idegérben, Állapotából ítélve nagyon rossz körül­mények között.” A képsor ezalatt kerti munka közben mutatja Bajczár Lászlót. ...Az utolsó kockákon ismét a barlang- pince belsejét pásztázza végiig a kamera, amint lakó­ja — mondjuk egy új nap hajnalán — ismét elindul gyűjtögetni. Nehezen kászá­lódik ki a szűk lejáraton, majd a felkelő nap első su­garainál körbetekiint. Előtte a városi pártbizottság impo­záns székháza, a nyugati városrész tömbjei. A kezde­ti zenemotívum visszatér, s egy versidézet fokozza az amúgy is rezignált hangu­latot. Ismét a város panorá­mája tűnik elénk, majd ez­zel zárul a film. ☆ Két amatőr operatőr vizs­gamunkája volt az imént idézett film forgatókönyvé­nek részlete. Még a nyáron forgatták, dokumentumjel­leggel. Karácsony után két utcaseprő igazít útba: sze­rintük délután három kö­rül a vásárcsarnokban lel­hető meg Bajczár László. Igazuk volt. Alkalmi sepre- getésből tartja fenn magát, s ezért naponta 60 forintot fizetnek néki. No meg egy féldeoiit; talán tudják ők is, hol lakik, ezért e kegy. Iga­zolványa most sincs, de ki is kérné tőle. A barlangla­káshoz nem kell adminiszt­ráció! Már-már furcsélja, hogy megszólítják. Pedig tudja, hogy a történetet foly­tatja majd a riporter: T. Németh László v

Next

/
Oldalképek
Tartalom