Nógrád, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-30 / 25. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Vállalkozó társadalom 0 A politika megreformálása nélkül nincs esély a gazdasági felemelkedésre Fiatal közgazdászok országos konferenciája Salgótarjánban Újra Salgótarjánban, a Pénzügyi és Számviteli Fő' iskolán tartották országos konferenciájukat a fiatal közgazdászok. A szombaton kezdődött tanácskozás témája a vállalkozó társadalom volt. \ konferencia mintegy 250 résztvevőjét a vendég’ látó város nevében Karakasev Anna, a KISZ salgó’ tarjáni bizottságának első titkára köszöntötte. Ott volt Devcsics Miklós, a megyei pártbizottság első titkára és dr. Körmendy József, a megyei tanács el" nöke. A nyitó előadást Demokrácia és vállalkozás < ítrmiel Pozsgay Imre, a Politikai Bizottság tagja, ál’ l.imininiszter tartotta meg. Bevezetőjében rámutatott arra, hogy a demokratizálódási program máris so_ lkak számára viszketegséget ■okoz, hiszen olyan generációt érint, mely nem ezen az iskolán, nevelkedett. Feszültséget okoz a demokratizálódás azért is, mert ösz- ■szevetik a gazdaság jelenlegi állapotával, az elmaradt 'teljesítményekkel. Pedig a demokrácia úgy is felfogható, mint a gazdaságot segítő, a vállalkozást támogató tétforma, amellett, hogy 'ugyanakkor human izációs 'program is: az ember nembeli lényege csak általa nyilvánulhat meg. De elbukhat a demokrácia, ha azt kizárólag a gazdasági szükség- szerűség világaként fogjuk 'fel. Sokan úgy tartják: tegyük 'előbb rendbe a gazdaságot, 'hozzuk helyre az eddig hely- rehozatlant, s majd aztán ■ráérünk egyfajta luxusként, ■megélni a demokráciát. S 'nem csupán a mindennapok rabságában vergődő szűklátókörűsége diktálja e nézetet, hallaná tudományos körökből is. Az államminiszter azonban leszögezte: gazdaság és demokrácia kapcsolatáról ez a lehető leghami* 'sabb felfogás, látszat lenne 'az a „boldogság”, mely e talajból hajtana. Hiszen babonás az a feltételezés, hogy ■a gazdaság rendelkezik a saját rendbetételéhez szükséges eszközökkel. Akik e nézetet hangoztatják, nem tudnak válaszolni arra a kérdésre, hogy az elmúlt 15—20 évben ugyan mi hiányzott a gazdasági rendteremtéshez, teljesítményre képes pályára állításához. E felfogással vitatkozva, ■hangsúlyozta Pozsgay Imre: a gazdaságot mindenekelőtt azoktól a kívülről ható tényezőktől kell megszabadítani, melyek működésképtelenné teszik. Organikus integrációkat kell létrehozni az erőszakkal létrehozott integrációk helyett, s nemcsak a gazdaságban, hanem a társadalomban és a politikában is. A lépés sora először a politikán van: csak a politikai mozgástér újraalkotása teremthet olyan társadalmi és gazdasági viszonyokat, melyek közepette kibontakozhat a történelmileg egyedül eredményesnek bizonyult integráció, a piac, s ezen át olyan realizálási tér, melyben érdemes az erőforrásokat feltárni, mert azokat nem a hiánygazdálkodásra jellemző pazarlással hasznosítják. Mára feléltünk minden lényeges erőforrást: az élő munkát, elmozdítva arról a helyről, ahol organikusan vált volna társadalmi, gazdasági tényezővé. Feléltük a termelés biztonságát szolgáló infrastruktúrát; majd az adósság csapdájába lépve, a külföldi hitelforrás eszközét is. Üjabb forrásunkat viszont éppen idehaza találjuk meg, mégpedig a vállalkozó személyiségben. A kormányozhatóság és irányíthatóság kérdéséről szólva, hangsúlyozta az államminiszter: zavarbaejtő a különféle mozgalmak sokszínűsége, de nem ez az oka a társadalmi bénultságnak. Hiszen kérlelhetetlen tény, hogy két évtizede eltérnek a gazdasági és társadalmi alapfolyamatok a kormányzati szándéktól. A kormányozhatóság lényege éppen az, hogy képes-e az alapfolyamatok irányával egyező, azokat kiteljesítő szándékokat érvényesíteni. A voluntarista döntések a résztvevők minden jószándéka ellenére is ismétlődhetnek, hiszen a politika megreformálása nélkül a gazdaságnak nincs esélye saját dezintegráltságának felszámolására. Nem a szocializmus eszméje és alapprogramja vallott csődöt, hanem a megvalósítás kezdetleges formája, melyet ma sztálinista politikai szerkezetnek szokás nevezni. E szerkezetnek a társadalmi stabilitás megmaradásával való feloldásához, mindenekelőtt nyílttá kell tenni az emberi kooperációk megszervezésére való alkalmatlanságát. PoA tanácskozás résztvevői Pozsgay Imrét hallgatják — kép: kulcsár — lit i kai választóvonalra van szükség, s a jelenlegi vezetés csak akkor tudja hite- léssé tenni politikáját, ha ezt a politikai műveletet egzakt módon elvégzi. Nem szabad számításon kívül hagyni a politikai mozgalmakat, de térdre borulni sem kell előttük, hiszen ezt maguk a mértékadó mozgalmak sem kívánják, tudván, stabilitásra van szükség. A partneri, integráló, stabilizáló szerep eredményessége megkívánja, hogy az MSZMP a deffenzív vezetési stílus helyett, kezdeményező legyen. Az előadást követően a fiatal közgazdászok kérdéseire válaszolt Pozsgay Imre. (Az erről készült összeállítás lapunk holnapi számában olvasható.) A következőkben Csáki Csaba, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem rektora Vállalkozás és a magyar gazdaság jövője címmel tartott előadást. Az elmúlt év nyarán az MSZMP KB bizottságot hozott létre a múlt értékelésére és a gazdasági jövőkép megfogalmazására. Az előadó azokat a téziseket vette sorra, melyek e jövőkép alappillérei lehetnek. Nem elegendő egyes reformok megvalósítása, a gazdasági jövőkép felrajzolásához új modellben kell gondolkodni. A nemzetközi összehasonlítás is a szocialista gazdaság alapokig ható újraértékelését sürgeti. Az új modell első kritikus kérdése a tulajdon, reformjának jelentősége az államosítással vethető össze. Működőképes társadalmi tulajdonra van szükség — egyenjogúsított magén- és egyéni tulajdonnal- Az elbü- rokratizálódott, elszemélytelenedett tulajdon megszemélyesítése a reform fontos eleme. Ugyanúgy, mint a tulajdonformák címkézésének megszüntetése, a versenysemlegesség. Megítélésük egyetlen kritériuma a hatékony működés legyen. Az új modell fő rendezőelve a gazdaság dinamizálásához nélkülözhetetlen piacgazdaság kiépítése. Ne szükséges rosszként legyen jelen, hanem mint fő integrációs mechanizmus, a legfőbb szabályozó eszköz. A piacgazdaság természetesen nemcsak az árugaz- dasógot érinti, hanem a pénzt, a munkaerőt, és a termelési tényezőket is, hiszen a féloldalas piac csak kvázi piac. A piac kiépülése keményedő gazdasági feltételeket jelent, illúziókat nem lehet fűzni hozzá. Csak társadalmi kontrollal, politikai demokráciával! hatékony szociálpolitikával működhet jól, lenyesegetve a piaci anomáliákat. Az állam döntően piaci eszközökkel teremti meg a kapcsolatot a résztvevők között, versenysemleges és monopóliumellenes szabályozással, segítve működését, s óvakodva attól, hogy az eseti anomáliákat azonnali beavatkozással akarja megszüntetni. A vázolt modellben az elosztási rendszer is új stratégia szerint működik, a szociálpolitika a gazdaságtól (Folytatás a 2. oldalon.) Á Lidó olcsó lesz és meleg (3. oldali I Történetek ügyeletekben (5. oldal) , Püski nyerte a viadalt (7. oldal) l ____________________J E lemzik a felszabadulás utáni kurszakut Pozsgay Imre nyilatkozata a rádió 168 óra című műsorában Miként már jelentettük, az MSZMP KB történelmi albizottságot hozott létre a felszabadulás utáni korszak elemzésére. Az albizottság a napokban ülést tartott, munkájáról Pozsgay Imre, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, államminiszter nyilatkozott szombaton a rádió 168 óra című műsorában. Kérdésekre válaszolva szólt arról, hogy Nagy Imre politikai rehabilitációja ma még niem történt meg és e tekintetben jósolni sem szabad. A feltárt dokumentumok azt igazolják, hogy az 1954—55-ö.s politikai „mi- niválságban” Nagy Imrének volt iigaza. Ami azonban 1956-os szerepét, tevékenységét illeti, akörül még zajlanak a viták. A megítélést árnyaltabbá tehetik új belső és külső összefüggések. Például az a körülmény, hogy ez a bizottság a jelenlegi kutatások alapján népfelkelésnek látja azt, ami 1956-ban. történt; egy oli- garchisztikus és a nemzetet is megalázó uralmi forma elleni felkelésinek. — A történelemben még visszamenőleg sem lehet véglegeset mondani — folytatta. Ha a tényék tisztelői vagyunk, akkor tisztelettel kell lennünk azokkal a tényekkel szemben, is, amelyek esetleg ezután derülnek ki. Ám azt mindenképpen szeretném hozzátenni, hoigy ezzel a történelmi megítéléssel a politika, a történelemtudomány és a közvélemény nagyon közeledett egymáshoz. Az a sommás ítélet, amelyik egyetlen kifejezéssel: ellen- fórra d alomnak m iinősíitieltte az 1956-ban történteket, a közvéleményben és a párttagság nagy részében. is meglevő érzületeit fejez ki; ez viszont az eddigi, kutatások alapján nem .állja meg a helyét. Pozsigay Imre rámutatott: ,,Az eseményék elemzésénél nem 1956-hoz, hanem egy korábbi .időszakhoz kél.1 visszamenni: ahhoz a J948— 49-ben vállalt vagy kényszeredetten vállalt szocialista modellhez, amelyik egészében útt.é vesztésnek bizonyult, s a működié.skéiptel.en- ségét igazoló jelenlegi válsághoz vezetett”. A többpártrendszerről szólva elmondotta: — Meg kell tanulni az együttélést egy, két vagy több párttal is. Az MSZMP nem .mondhatja meg. és nem is akarja megmondani, hogy melyikük lesz komoly tényezője a magyar politikai életnek. Lehet, hogy velük partneri viszony alakul ki, ám lehet, hogy éppen ellenzéki szerep jut azoknak, akik ezt a partnerségiét vagy koalíciót nem tudják vállalni. A jelenje gi t á rsadalm i - poli.ti - kai válságban nem különböző politikai mozgások játsszák a szerepet; ezek annak következményei. Alapvető gond: immár 15— 20 éve nem sikerül elérni, hogy az alapfol.yamatok és a politikai szándékok egy irányba menjenek, ezek minden akarat ellenére eltérnek egymástól. Ez mutatja, hogy szerkezeti bajok vannak. Ezek közé tartozik, hogy nem volt igazán mélyreható politikai vita, amely a voluntarizmusnak, az önkéntes döntéseknek gátat szabhatott volna. Pozsgay Imre válaszolt arra a kérdésre; kész ül- e elemzés a Kád ár-korszakról? — Erről a korszakról is el kell számolni, de nem sok ígéretet tudok tenni azoknak, akik ezt a személyes leszámolás formájában képzelik el — mondotta. — A rendszernek a lényegéhez éppen az tartozott, hogy a személyes felelősség, és általában is a felelősség tet- tenérheitetlen volt. Bár kétségtelen, azoknak, akik vezető szerepet vállaltaik ebben a korszakban — függetlenül attól, hogy maguk is rabjai voltaik egy struktúrának —, nagyobb a felelőssége, mint azoknak, akik elszenvedői voltak ennek a korszáknak. Az elemzést nem valamiféle rituális leszámolás formájában, hanem az európai civilizáció szabályai szerint kell véghezvinni, kulturált kiegyezési formában, Ám a felelősséget föl kell vetni, és ezt nem kerülheti meg a legújabb korszak sem. Végül szólt arról : a bizottság az eddigi történelmi dokumentumokat, a munka részleteit eddig aizért nem tárta a közvélemény elé, mert még. nem készültek el vele. Ahogyan. folyamatosan, a.z új történelmi ismeretek birtokába jutnak, úgy azokat még a Központi Bizottság ülései előtt nyilvánosságra akarják hozni. (MTI) Ne sajnáljuk tőlük! Pótlék a kohószoknak A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben a múlt hét végén kifizették a melegüzemi pótlékot. A kollektív szerződés szerint, összesen 545 kohászt illetett meg ez a juttatás, s együttvéve 4 millió 800 ezer forintot vehettek át. A fejenkénti összeg 2—12 ezer forint között váltakozott, s az átlag nyagyjából 5500 forintra rúgott. Sok ez a pénz, vagy kevés? Anélkül, hogy eldömt- hetnénk a kérdést, szeretnénk óhajtásunkat kijelenteni: ne sajnáljuk a csaknem ötmillió forintot a nem éppen ideális körülmények között, s nyáron különösen kánikulai melegben munkájukat végző kohászoktól! Mert igaz, hogy a most kifizetett melegüzemi pótlék nettó összege közel 22 százalékkal magasabb a tavalyinál, de a jókora áremelkedés csaknem elviszi a plusz juttatást.
