Nógrád, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-28 / 24. szám

4 NOGRAD 1989. JANUAR 28., SZOMBAT Látvámfért — Nagif íván-díj A kitüntetett: Presits Antal dekoratőr A Nógrád Megye: Múzeu­mok Igazgatósága által a belső múzeumi munka ösz­tönzésére 1984-ben létesített Nagy Iván-díjat a napokban Presi'ts Antal dekoratőr kap­ta eddigi magas színvonalú szakmai tevékenységéért, ezen belül 1988-ban végzett munkájáért. A díj átadási­ra a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeumban kerül' sor. A díj elsősorban a tud - mányos és a közművelődés; feladatok minőségi elvégzé­sének elismerésére léted; '■ ám mint látjuk — ez . rencsésen. a legtágabb 'te­retek között történik. Emlé­keztetőül jegyezzük rrv-g. 1984-ben dr. Praznovs/ky aT — hály. 1985-ben dr. Szvircsek Ferenc, dr. Horváth István és dr. Belitzky János. 1986-ban Vonsik Ilona. 1987-ben pedig dr. Kovács Anna kapta a Nagy Iván-díjat. Mivel lehet ezt kiérdemel­ni? Miután a megyei múzeum szervezet belső díjáról van szó. egy egész éven át folya­matosan vezetett pontozás: rendszer segít az értékelés­ben. amel'- esv híján húsz szempont szerint történik. A többi között lehet pon szerezni önálló kiadvány megírásával, egyéb tudomá­nyos publikációval, kutatás­sal, de előadások tartásával, lektorálással, tárlatvezetés­sel. kiállításrendezéssel, ki­állítások művészeti tervezé­sével stb. is. A múzeumi tárlatokhoz kötődő látványtervezés, a for­gatókönyv kivitelezésének munkája szervesen beleillik a minőségi feladatok sorába. Ezek Presits Antal tevé­kenységének hangsúlyait je­lentik. Itt elegendő utalni például a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeumban tavaly megnyitott Körösi Csorna Sándor-ernlékkiállítás. vagy a salgótarjáni Nógrádi Sán­dor Múzeumban ugyancsak múlt évben nyílt Közhangu­lat Salgótarjánban 1918—1919 című kiállítás látványterve­zésére. Mindkét múzeumi tár­lat kedvező szakmai és kö­zönségvisszhangot váltott ki. Presits Antal több évtize­des szakmai tapasztalatokkal rendelkezik. Kaposvárott szü­letett 1942-ben, Budapesten elvégezte a kirakatrendező- és dekoratőriskolát, képzettsége dekoratőr. Tanulmányainak befejezése után először szü­lővárosában dolgozott kira­katrendezőként. Onnan 1971­ben került Salgótarjánba, a megyei művelődési köz­pontba, 1977-től a múzeumi szervezet dolgozója. A mú­zeumi és műemléki hónap alkalmából tavaly megkapta a Szocialista kultúráért ki­tüntetést. A többi között nevéhez fűződik a salgótarjáni tava­szi tárlatok kivitelezése, ezt a kiállítást 1988-ban már ti­zenötödször hozta közel a közönséghez. Kivitelezője a salgótarjáni országos rajzbi- ennáléknak is. Hosszú időn át a salgótarjáni nemzetközi művésztelep művészeti gond­nokaként tevékenykedett 1986-ig. Számos múzeumi ki­állítás sikere fűződik tevé­kenységéhez. Az utóbbi idő­ben különösen nagy eredmé­nyeket mondhat magáénak a látványtervezésben. Jelen­leg az egyik legnagyobb szakmai feladatot jelenti szá­mára az új állandó kiállítá­sok előkészítése a még hosz- szabb ideig felújítás alatt lévő balassagyarmati Palóc Múzeumban. Éveken át tar­tó szívós munkát jelent szá­mára is mindaz, amíg az új koncepció jegyében rende­zendő dokumentumanyagból látvány lesz. (te) G if értek a múzeumba ! Három évvel ezelőtt kez­dődött a ..Gyertek a mú­zeumba!" címet viselő köz- művelődési játék a Nóg­rádi Sándor Múzeum szer­vezésében. Az. inté/.ménv célja az volt — mn és ;■ jövőben is az a szándéka —, hogy a város általános és középiskolás diákjaival olyan kapcsolatot teremt­sen, amely révén az ifjak felnőttként is múzeumlá­togatókká, művészetkedve­lőkké és műértőkké válja­nak. — Azzal számolnunk kell — tudatta Hidváry István, a múzeum népművelője —. hogy a város felnőttlakos­sága nem él az évi 6-*-9 időszaki kiállítás révén szerezhető esztétikai élmény- szerzés lehetőségével. Mondta azt is, hogy az évek óta sikeresnek számító „Kiállításról kiállításra" el­nevezésű program. amely az üzemek szocialista bri­gádjainak ismeretszerzését volt hivatott szolgálni, kez­detben sikeres voit. ám mára — s ebben nyilván­valóan ludas a mostanra kialakult gazdasági hely­zet is — kezd kifulladni. — A fiatalok számára sze­retnénk vonzóvá tenni a múzeumi közművelődést. Nem csak a fent említett játékkal, hanem tervezzük azt is, hogy részt veszünk a fakuPációs foglalkoztatá­sukban, szakköröket indítunk és — az igények szerint — speciális múzeumi foglal­kozások megtartására is vállalkozók leszünk. A miér­tekre válaszom az, hogy gyermekként kell és lehet közönséget szervezni. A vállalkozás sikeressé­gében bízvást reményked­hetnek a múzeumiak, most különösen, hogy a városi tanács meis-oszíálya is tá­mogatja az ügyet. A Nóg­rádi Sándor Múzeumban a tavaly betérő látogatók szá­ma huszonhatezer volt, s közülük tizenhétezer a diák, vagyis hetven szá­zaléka a nézelődőknek.. Ez már önmagában is jelez valamit, amiben nem kis szerepe van a „Gyertek a múzeumba!” akciónak. Az általános iskolák közül tizenhárom, a középiskolák közül pedig öt vett részt ebben. S hogy milyen ered­ménnyel ? — A felsős általános is­kolások és a középiskolá­sok egyegy kiállítással kap­csolatban feladatlapokat töltöttek ki, az alsós kis­diákok pedig rajzaikkal szerezhettek pontot iskolá­juknak. Háromezernél töb­bet készítettek élményeik alapján, s ezek legsikerült- jeibbet ki is állítjuk — mondja a múzeumi nép­művelő. Az értékelést elvégezték, s ennek alapján az általá­nos iskolák közül legered­ményesebbnek a II. Rá­kóczi Ferenc iskola bizo­nyult Salgótarjánból. Má­sodik helyen a Somoskőúj­falui, harmadik helyen pe­dig a salgótarjáni Gagarin Általános Iskola végzett. A középiskolák sorában első lett a Madách Imre Gimnázium, második.a Tán­csics Mihály Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközép- iskola. A városi tanács meis-osztálya a legkiválóbb pedagógusokat — Hódi Mi­hály, Tomka Lászlóné, Gór- dos Jánosné és Lukácsi Dezsőné (általános iskolai nevelők), Sztermen Ildikó, Szepesi Antalné és Árpád Sándor (középiskolai taná­rok) — is megjutalmazta munkájukért. (tuza) Úszás bébikorban Legkisebbek úszótanfolyama az NSZK-ban. Előfordul, hogy előbb tanulnak meg úszni, mint járni. Földrengések a világon — kronológia Az áldozatok számának sorrendjében: • — 1556-ban a kínai Sanhsziban 330 ezer ember vesztette életét. — 1976. július 28-án a Richter-skála szerint 7,8-as erősségű földrengés szinte a földdel tette egyenlővé Északkelet-Kína Tangsan vá­rosát, 240 ezren haltak meg. — 1920-ban a kínad Csiang- szu tartományban 180 ezer hatottja volt a földrengés­nek. — 1923 szeptemberében a Tokió környéki földrengés több mint százezer ember életét oltotta ki. Az utóbbi húsz év több mint ezer áldozatot követe­lő földrengései : — 1968. augusztus: körül­belül 12 ezer ember halt meg az Irán északkeleti ré­szén levő Kurasanban. — 1970. március: több mint ezei'egyszáean meghal­tak Törökország Gediz ne­vű városában. A település csaknem teljesen lerombo- lódott. — 1970. május: hetvenezer ember pusztult el és hat­százezren váltak hajléktalan­ná Peruban, amikor az or­szág északi részén találha­tó Yungay üdülővárost és környékét hatalmas földren­gés rázta meg. Közvetlenül utána az egész várost lavi­na temette be. — 1976 február: Guatema- lavárostól északra a Rich­ter-skála szerinti 7,5-ös erős­ségű földrengés után 320 kilométer hosszú, 2,5 méter széles és 3 méter mély ha- sadék keletkezett. A kataszt­rófában 23 ezren vesztették életüket. A tadzsikisztáni föld- | I rengés ismét szomo- | rú aktualitást ad a tör- | ténelem legpusztítóbb § földrengései felidézésé- | nek. A négy Iegsúlyo- | sabb (százezernél több I halálos áldozatot köve- | telő) földrengés a Tá- | I vol-Keleten volt. — 1976. augusztus: a Fü- löp^szigetekhez tartozó Min- danao-szigeten 8 ezren hal­tak meg, amikor egy föld­rengést követően hatméteres szökőár borította el a szige­tet. 150 ezren hajléktalanná váltak. — 1976. november: Török­országban a Van-tó kör­nyékén négyezren haltak meg egy földrengés során. — 1977. március: a Buka­restet és környékét ért földrengés 1500 áldozatot kö­vetelt. tizeneg'yezren megse­besültek és a város súlyos károkat szenvedett. — 1978. szeptember: a Richter-skála szerint 7,7-es erősségű rengés rázta meg az iráni Tabas városát. Az első nagy rengés és az azt követő utórezgések során hu­szonötezer ember halt meg. — 1980. október: az algé­riai fővárostól 160 kilomé­terrel délnyugatra levő El Asznám százezres városában 4500 ember halt meg. — 1980. november: a Dél- Olaszországot sújtó földren­gés központja Nápoly köze­lében volt. Az áldozatok szá­ma 4800. — 1982. december 13.: Észak-Jemen Dhamar tarto­mány ában háromezren vesz­tették életüket. — 1983. október: a török- országi Pasinterben három­ezren halfák meg, — 1985. szeptember 19.: a Richter-skála szerint 8,1-es erősségű mexikóvárosi föld­rengés több mint tízezer ha­lálos áldozatot követelt, és hatalmas pusztítást végzett. — 1986. október 10.: San Salvadorban a 7,5-ös erőssé­gű rengés következtében 1500-an meghaltak, húszez­ren megsebesültek és há­romszázezren hajléktalanná váltak. — 1988. november 6.: Kína Jünnan tartományában ezer ember meghalt és négyezer megisébesülit a 7,6-os erős­ségű földrengés során. Fél­millió ember vált hajlékta­lanná1. — 1988. december 7.: Le- ninakán volt az epicentru­ma az örményországi, a Mercali-skála szerint 8-as erősségű földrengésnek. A halálos áldozatok száma a hivatalos adatok szerint 28 ezer; legalább félmillió­an maradtak hajléktala- lanok. A földrengés eltüntet­te a föld színéről Spitak vá­rosát. — 1989. január 23.: az örményországi romeltaka­rítás még távolról sem fe­jeződött be, amikor a nem túl távoli Tádzsikisztánt súj­totta 7-es erősségű földren­gés. A kronológia készíté­sének időpontjában még nem álltak rendelkezésre pontos adatok a pusztulásról ; a ha­lottak számát ezer körűire tették. JUBILEUM '89 Bemutató a Fővárosi Nagycirkuszban A Fővárosi Nagycirkusz szovjet artistaművészek közreműködésével „Jubileum '89'’ címmel mutatta be új műsorát. Fotó: Földi Imre Panarín illuzionista. Semsur-csoport. Akrobaták medvékkel. A Jermolásevcsoport lovasrevüje.

Next

/
Oldalképek
Tartalom