Nógrád, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-26 / 22. szám
NÓGRÁDI TÁJAK#^^^' telexen Érkezett... írásunk nyomán A NÖGRÄD január 6-án megjelent számában, illetve a rádióban január 9-én elhangzott OTP átutalásibetét- tulajdonosok hírlap-előfizetések kezelésére vonatkozóan, az azt követő kivizsgálás után Katona István, a Budapest Vidéki Postaigazgatóság igazgatóhelyettese a következő tájékoztatást adta: „Megállapítottam, hogy a lapban szereplő betétszámla-tulajdonos hírlap-előfizetésének megszűnését a salgótarjáni 1. sz. postahivatal dolgozóinak mulasztása okozta. A reklamációt fogadó dolgozó — aki nem tartozik a .,lapterjesztés megyei illetékesei’’ körébe — tévesen informálta az előfizetőt. Az előfizető január 5-i reklamációja alapján a hivatal korrigálta a tévedést, s intézkedett a Népszabadság előfizető-példányainak kézbesítése iránt. Az elmaradt példányok utólagos kézbesítése is megtörtént. Ügyfe. lünktől ezúton is elnézést kérek. A rádióban elhangzott riportban nyilatkozó „megyei illetékes” nem rendelkezett megfelelő információkkal, ennek következtében tévesen tájékoztatta a közvéleményt. A hivatalnál 2 ezer 780 OTP átutalási betétszámlával rendelkező előfizetőt tartanak nyilván, kiknek 90 százaléka intézkedett a postánál telefonon, vagy személyesen az előfizetett lapok módosítása. illetve megszüntetése iránt. A hivatal a dijkülönböze. tet és megszűnést tartalmazó okmányokat december 20-án adta át az OTP részére. Ez azonban nem azt jelenti, A nők háztartási munkájának megkönnyítése, a lakosság jobb ellátása érdekében, még a megyei nőtanács javaslatára a kiskereskedelmi vállalat a régi vásártéren egy igen jól felszerelt baromfiüzletet hozott létre. Az üzlet pár év óta szerződéses formában üzemel, melyet húsáruval több baromfi-feldolgozó termelőszövetkezet lát el folyamatosan. (Liba, kacsa, pulyka, csirke, különböző aprólékok stb.) Nagy az árukínálat, az üzlet tiszta, higiénikus, a kiszolgálás udvarias. Az üzletnek jó hogy december 20-tól 30.ig még jelentkező OTP-s előfi. zetők lemondását, illetve módosítását nem fogadta el a hivatal. A fenti időszakban 36 előfizető módosítását, 131 előfizető teljes felmondását továbbították az OTP-hez. 53 előfizető nem a betétszámlája útján, hanem készpénzben fizette az előfizetési díjakat. összesen 5 betétszámla-tulajdonos nem nyilatkozott. hogy az előfizetett lap. féleségekből mit kíván módosítani, megszüntetni, s mivel előfizetési díjat december 31-ig nem fizettek, így az előfizetői jogviszony megszűnt. A hivatal felé sem készpénzes, sem az OTP-betét- számlával rendelkező? előfizetők részéről panasz — a lapban megjelenten kívül — nem érkezett. Az árváltozással kapcsolatos adminisztrációs többlet feladatokat a hivatal érdekelt dolgozói csak jelentős többletmunkával — napi 12—14 órát dolgozva — ' tudták határidőre elvégezni. A megye és az igazgatóság többi hivatalainál a fentihez hasonló téves tájékoztatás nem hangzott el, észrevétel sem érkezett. A napilapár-emelés jelentős lakossági felzúdulást okozott. és a város területén 7 ezer 22 előfizetés gzűnt meg. Ezzel egyidőben az átlagosnál több új előfizetést — 1837-en — kezdeményeztek, ami egyben azt is mutatja, hogy a hivatal a lapterjesztés területén jó munkát végez, és a lakosság bizalma a posta iránt nem ingott meg. A rádióban a téves információt adó megyei illetékes felelősségre vonása iránt intézkedtem.” hírneve van nemcsak a környéken, a város távolabbi pontjairól is szívesen, jönnek ide vásárolni. Például a kórház környékén élők, vagy a zagyvapálfalván lakók is igényt tartanak hasonló üzletre, hogy ne kelljen beutazni a belvárosba egy-egy szép, friss áruért. Jó lenne ;a lakosság igényeit és a lehetőségeket figyelembe véve a város külső területein is. létrehozni baromfiüzleteket. Takács Lajosné Salgótarján Schuyer út. 10. „Csomagolok télen, nyáron. reklámomat is, mint látod.” (Salgótarjánban, a Pécskö üzletház, előtt fotózta: Rigó Tibor.) Fejtő Ferenc a PMI-ben A Párizsi Magyar Intézetben Fejtő Ferenc történész, író, politológus nagy érdeklődéssel kísért estén mutatta be ..Rekviem egy elmúlt birodalomért, avagy az osztrák—magyar birodalom lerombolásának története” című könyvét, amely nemrég jelent meg a francia könyvpiacon. Az 50 éve Franciaországban élő szerző József Attila egykori lapalapító társa, Károlyi Mihály emigrációbeli titkára. Műve már elismerő méltatásokat kapott a francia magazinokban, most hatalmas érdeklődés kísérte szakmai, politikai és diplomáciai körök részéről egyaránt a magyar intézetben tartott előadását is. Az előadás után számos kérdés hangzott el a művel kapcsolatban, amely áz európai politika összefüggésébe ágyazva jelentős levéltári anyag első feldolgozásával és új meglátásokkal módosítja a korszakról' a trianoni rendezésről és következményeiről kialakult történelmi képet. Nincs több hónap brigádja? Átmenetileg nem értékelik n hónap legjobb brigádját a Nógrád Volánnál. A munka- verseny-mozgalmat szervező és értékelő bizottság úgy döntött, hogy a három éve kialakult verseny sok formális elemet tartalmazott, ezért már a múlt év decemberi teljesítményeket sem vetették össze, azaz nem adták ki a Hónap brigádja kitüntető címet. A vállalat mindenképpen folytatni kívánja a kollektívák megmérettetését, ösztönzését, de a korábbitól eltérő formában. Válaszol az illetékes A NÖGRÁD „Levelezőink írják" rovatában a napokban megjelent „Puding” című cikkre Széplaki Zoltán, a Közép- magyarországi Tejipari Vállalat pásztói üzemének vezetője adott választ: „Nem kívánjuk megfosztani a vevőiket a kész pudingtól. örülünk a dicsérő minős illésnek és ígérjük, hogv a kereskedelmet hiánytalanul ellátjuk a kért termékből. Ehhez csak az kell, hogy a kereskedelem merjen rendelni, és rendeljen.” Ne csak a belvárosban... Programkészítő hetedikesek A Dejtári Általános Iskolában négy számítógép segítségével tanulhatják a diákok a számítástechnika alapjait. Képünkön a hetedikesek fakultáció keretén belül a programkészítést gyakorolják.-RT— À húsosok viszik a pénzt Megőrizhető-e a gyarmati mérce? Az épület, ahol Bacs- kó Józseffel, a Balassagyarmati Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkás- képző és . Szakközépiskola igazgatójával beszélgetünk, alig több mint húszéves, Korábban a mezőgazdasági iskoláé volt, ám „ők végképp elpártoltak a szomszéd városba, Szécsénybe.” Így került ez a Hétvezér utcai épület először a salgótarjáni vendéglátóipari iskola kezére. A felújításra ők sem sokat áldoztak, hiszen volt éppen elég gondjuk helyben is — mondja az igazgató. Végül is önállóak lettek, mi több ez év szeptemberétől szakközépiskolai képzéssel is foglalkoznak. Körülményeik azonban nem követik a kívánt színvonalat, ha gondjaikkal nem is állnak egyedül. — Az épület meglehetősen elhanyagolt kívül-belül, hiszen nem volt „igazi” gazdája. Legelőbb is a tetőt kellett átépíteni, a csatorna is javításra szorult — mondja Bagskó József. A feladatokra a megyei tanácstól 100 ezer forintot kaptak, noha a tényleges költség egymillió körüli. — Ezután derült ki, hogy a szennyvíz ' nem folyik el az. épületből, először a pincében, majd a folyosón tört fel. Hogy a tanévet egyáltalán el tudjuk kezdeni, vasgittel összeragasztottuk, de ez nem sokáig bírta. Így a teljes felújítás elkerülhetetlenné vált. Erre is 100 ezret adott a megyei tanács, a munka 300 ezerbe került — teszi hozzá folytatásképpen. — Most sokan azt mondják. a megyében vannak olyan iskolák, amelyek két év alatt sem kapnak 200 ezer forint támogatást. Szomorú, hogv lehetnek isBalassagyarmathoz a kereskedelem éppany- nyira hozzátartozik, mint például a volt megyeháza, a törvényszék, vagy Madách, Mikszáth, s az. Ipoly... Ezeken a hasábokon sorra mutatjuk be a régvolt polgárság-iparosság, s a kercs- kedönemzelség életét, mindazokat, akik valaha is jó hirt szereztek itthon cs külföldön a „gyarmati mércének". A szubjektív, ám országos érvényű kereskedői minősítésnek. Ezúttal arról az iskoláról szólunk, amelyben korunk kereskedői tanulnak, mi közben körülményeik (úgy lehet) az évtizedek múlásával váltó /.illanok maradlak. kóláink, amelyekre évente mégis akkora összeget kell költeni, hogy valahogy, kibírjanak egy tanévet. A : balassagyarmati „kereskedőiskolában” 11 osztály gyerekei tanulnak (a megye szinte valamennyi területéről). Az épületben azonban mindössze hat tanterem, s két kis irodaféle, amolyan tanári szoba található. — Hiányoznak a kiszolgáló helyiségek. A szertárak, klub, könyvtár, raktár, tornaterem. Igaz, ez utóbbit most sikerült pótolni;'az udvaron, álló gépszínből tornaszobát alakítottunk ki. Sikerült az évkezdés előtt felújítani a tantermeket. Három teljesen új felszerelést kapott. A terveik között szerepel, hogy az épületben lévő lakást megkapva — ha erre lehetőség nyílik — ott alakítsák ki a kémiai labort. Szeretnék bevezetni a központi fűtést is. A helyhiány mindezek ellenére megmarad s csupán az a megoldás segítene, amely mind ez idáig az iskola falain belül lelt csak meghallgatásra. A zsúfoltságot tovább növelik a húsipari osztályok, amelyekkel igazából csak a budapesti anyaiskola jár jól. — Jelenleg a húsiparos gyerekek tanítását óraadókkal oldom meg. Az ő bérüket utalja ide a budapesti Bercsényi Miklós Élelmi- szeripari Iskola. Ha főállású tanárokkal taníttatna, akkor a minimális bér 42 ezer forint lenne, így azonban havi 13 ezerbe „kerül” egy tanár — füstölög az igazgató. A húsosok itt vnijvelik a létszámot, azonban mint kiderülj az osztályokért járó fejlesztési kvótát nem a gyarmatiak kapják ! — Egy osztály költsége havonta 30 ezer forint, a három osztályé 90 ezer. Ennyi járna elvileg az iskolának a fenntartó szervtől. A fenntartásra ugyanilyen számok a jellemzők, egy osztályé évente 800 ezer forint körüli, ebből 86 ezer forintot ad nekünk a budapesti anyaiskola a húsosoknak —- teszi még hozzá Bacskó József. Téblábolva a törvények, az előírások, a költségvetési maradványok közt képezik gyerekeinket. Ügy, ahogy lehetséges ilyen helyzetben. Mert tagadhatatlan: a minőség, a tanulás rovására megÿ így az egész. Talán gondjaink ismételgetése az oktatás terepein elvezet oda, hogv a mérgelödést valamiféle megoldás váltja-válthatja fel (?!) így aligha őrizhető a híres gyarmati mérce... Hlavay Richard Változott a természete, úgy tűnik. Azelőtt * olyan útszakaszon, mint Balassagyarmat és Salgótarján, sziporkázott jóízű tréfáival. Az utasok meg felvidultak és máris kellemesebben telt az idő. Fürge kis ember és úgy mozgott az utastérben, mintha odaszüle- tett volna. Kiss Jánost, az abtóbuszjegy-kezelőt így ismerték az utasok Budapesttől Miskolcig, meg Kisbo- donyfól Herencsényig szerte az útvonalán. De azóta már sok víz lefolyt a Fekete-patakon, s ő is megváltozott. Kevesebbet tréfálkozik. A fürgeségét megőrizte és azért-e; mert kistermetű, vagy azért-e, mert kalauzból közúti ellenőr lett, egy oktávval mindig magasabb a hangja. Tiltakozik a megjegyzés ellen. / — Nem, több a gond. .. Azelőtt ő is figyelte a megszokott jelzéseket, hogy „mezőőr a határban” és akkor, ami hiba, azt gyorsan javítani, hogy rendet találjon az ellenőr. Most meg neki kell a rendre ügyelnie. Néhány évvel ezelőtt az újpesti hídfőnél éppen az q járatára, amelyik Salgótarjánból már a végállomás felé közeledett, felszállt egy ember, karjára húzta a szolgálati jelvényt és végezte a munkáját. Kiss János két bőröndre nem számolt viteldíjat, rokonáról lévén szó, és megbüntették. Nem mondta senkinek, de napokon át torkát szorította az idegesség, hogy miért lett köny- nyelmű. Nagyon bántotta a dológ. Békés Mátyás ült a volánnál, az vigasztalta. De ezt a sebét, csak az idő gyógyította meg. És most ő állítja meg a járművet, immár második éve. . — Nem volt könnyű átállni. A régi kollégák tékin- tetében hideg, talán még lenéző vonást is felfedezek.. • Az első hetekben Szécsény —Balassagyarmat között ellenőrzött. Ismerte a járat vezetőjét, a megtanultak szerint látott munkához. Ütile- vél-ellenőrzés stb„ aztán a jegyek vizsgálata.’ Néhány utasnál nyolfcforintos jegy. — Hová utazik? — Gyarmatra... — Annak az ára 18 forint. .. — Hát én annyit fizettem! A jegyet adó jáiratvezető mentegetődzött, hogy úgy forgalombiztonságból és a műszaki állapot ellenőrzéséből. Az már a múlté, amikor Herencsényiből indulva legelső útjára a buszra szállt. Gyerekfejjel álmulta-bá'mul- ta, hogyan suhannak el mellettük az út menti fák, hogyan robognak égjük községből a másikba. — Azok nagyon szép idők voltak... Nemrégiben fejeztek be egy nagyobb vizsgálatot a. járművezetőknél, meglepetésszerűen az országutakon. Elhalkult a hangja, amikor mondta, mintha maga is Jegykezelőből ellenőr tudta, a kórházig annyi a viteldíj. Kiss Jánosban felgyülemlett az indulat, de csillapította önmagát. A gondolata. viszont megkeményedett, hogy madárnak senki se tekintse őt. Tűzkeresztség is volt ez, de valahol légbe- lül a tudatában a keserűség: máért pont neki kell ezt tenni. De má> választása nem volt. Naszáll Aladár, az állomás főnök Balassagyarmaton taktikus ember. A legjobban ő ismeri Kiss Jánost. Tudja, hogy a 'rábízo-ttákat mindig pontosan elvégezte. Vitte őt Katona László igaz- gaitásügyi osztályvezető elé. — Így lettem én jegykezelőből' közúti ellenőr... Azért emögött az ellenőri beosztás mögött ma már sok minden más is van. Mint például a gépkocsivezetők ellenőrzése, valamint a menetjegyek felülvizsgálata, a forgalom vizsgálata, a fehérárunál, a kereskedelmi szállításnál és most vizsgázik a szégyenné; 17 fegyelmit kellett kiszabni a járat vezetőkre, mert szabálytalankodtak. Ezek a büntetések nagyon érzékenyen érintik az autóbusz vezetőjét. Tehát mindig akadnak, akik megfeledkeznek magukról. — Azért is vagyunk, hogy ne történjék ilyen. . . A jövő hónaptól még több »zabái y t ala n sá g r a s zá m it a nak, mert emelkednek a menetjegyek árai. A büntetési tarifa a duplájára emelkedik. Beindult a déli csúcsforgalom Balassagyarmaton. Kiss János útra kelt. Felszállt a helyi járatra, aztán felhúzta karjára a szolgálati jelvényét. Olvas az utasok tekintetéből. Hangja halk, szava udvarias, a többség megértő, csak azok pattognak, akiknél valami nincs rendben. A közúti ellenőr pedig intézkedik. Ez a dolga. . . Bobál Gyula Napi postánkból
