Nógrád, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-17 / 14. szám

1989. JANUAR 17.. KEDD NOGRAD 3 Il pártmunka korszerűsítése Nógrádban (1.) Milyen pártot akarunk? A kisterenyei csőgyártók terveiből Több terméket is eladhatnának Javult az alapanyag-ellátás... Fotó; Bűbe! Sorsfordító időket élünk. A múlt esztendő politikai kezdeményezései történelmi léptékkel mérhetők. Ezek­től a változásoktól senki sem függetlenítheti magát: a gazdasági és politikai re­formoknak egyaránt nlko. tói és alanyai lettünk. Nem kicsi hát a tét: jele­nünk és jövőnk. Teendőink is embertpróbálóan nagyok: eredményeket hozó változá­sokat elérni. Ennek egyik kulcskérdése, mennyire képes a párt élé­re állni a folyamatoknak? Hogyan? Milyen korszerűsí­tésekre szorul a mozgalom? Miként gondolkodik a meg­újulásról a párttagság? Mi­lyen törekvések vannak a pártmunka megyei moder­nizálására? Voltaképpen ezekre a kér­désekre keressük a — ko­rántsem kiérlelt — válaszo­kat alábbi cikksorozatunk­ban. Azzal a szándékkal, hogy együttgondolkodásra, vitára serkentsük az olvasót — ezzel is segítve a megye pártéletének élénkítését, kor­szerűsítését, valamint az ez­zel összefüggő döntések elő. készítését. Ma a megyében több mint húszezer párttagot jegyez­nek a hat és fél száz alap­szervezetben. Ez a szám a megye összlakosságának csaknem egytizedét jelenti. Zömében munkások, szövet­kezeti dolgozók, értelmisé­giek. Sok ez vagy kevés — teszik föl számtalanszor a kérdést. Rossz a kérdésfeltevés. Hiszen nyilvánvaló, hogy önmagában bármely sta­tisztikai szám félremagya­rázható. A történelemből könnyen bizonyítható, hogy akár maroknyi csoport is képes forradalmi változáso­kat gerjeszteni... és, sajnos ■az ellenkezője is igaz: mil­Az állandó mágnesek fon­tos alkatrészei például a motoroknak, a jelfogóknak, a hangszóróknak, és leg­újabban az érintés nélkül működő kapcsolóknak. Most — a fémüvegek létrehozá­liós nagyságrendű mozga­lom sem képes felismerni a változtatás szükségességét. Előbb tehát azt kell meg­néznünk, milyen célokat fo­galmaz meg az adott tömö­rülés, s e célkitűzésekhez rendelkezik-e elegendő mu­nícióval, eszközzel, a meg­valósítás feltételeivel? > Majd ezután érdemes megvizsgál­ni, kik mennyien tagjai, mi­lyen az aktív politizáló arány? A megye előtt álló straté­giai jellegű teendők zömmel tisztázottak. A pártértekez- leti állásfoglalás, a megyei feladatterv, s a ma is érvé­nyes országos iés helyi do­kumentumok pontosan meg­határozzák a politikai mun­ka tartalmi feladatait. Vilá­gosan kitűnik ezekből, hogy nem valamiféle öncél ve­zérli a pártot, amikor kezde­ményez, szervez, elemez és megvalósít, hanem az em­berek anyagi, szellemi életé­nek jobbítása iránti igény. Az emberek többsége is azon méri a politikát, hogy számára közelebb kerül-e a lehetőség arra, hogy megja­vítsa saját életét, megte­remtse anyagi biztonságát, gyarapítsa szellemi értékeit, műveltségét. Ha ' igen, jó a politika. Ha nem... rossz a politika. Véleményem sze­rint ez nem leegyszerűsítése, hanem — igaz, túl általános megközelítésben — realitása a politikának. Ennek megvalósítására vi­szont csak az a párt képes, amelynek programját a tár­sadalom széles tömegei elfo­gadják, amely iképes a kü­lönféle érdekek kezelésére és integrálására, amelynek működésében összhangban van a demokrácia és a centralizmus, amely szakít a bürokratizmussal, a hivatali jellegű stílussal, s amely a pártirányítás lenini elvei sához szükséges eljárás ki- fejlesztése során — sikerült neodíniumból, vasból és bor­ból olyan ötvözetet készíte­ni, amelynek a fajlagos — a nagyságához mért — mág­neses erőtere 40—50 száza­alapján képes vezető szere­pének érvényt szerezni. Nem ügyintéző, hanem mozgalmi, politikai pártra van szükség! Egy ilyen párt pediig vitákban, politikai üt­közetekben, versenyhelyzet­ben fejlődik, s érveléssel, meggyőzéssel érvényesíti akaratát. Képes a párbeszéd­re, alkotó együttműködéssel a haladó erőkkel, képes a reformban érdekeltek össze­fogására. Mindehhez szükség van a múlt reális számbavételére, az értékek megőrzésére épp úgy, mint a mai valóságos helyzet pontos feltárására, a gazdasági alapok és a poli­tika; felépítmény együttes megújítására. Ez utóbbin be­lül Dßdig döntő kérdés: a párt helye, szerepe, cselekvő- képessége. Mert ma már csak egy folyamatosan meg­újulni tudó, korszerűen mű. ködő. elevenen politizáló, a személyiség szabadságára és alkotóképességére építő párt képes mozgásba hozni a társadalmat. A többi között e tartalmi megfontolások-szempontok tisztázása után tűzte napi­rendjére a megyei pártbizott­ság a pártmunka szervezeti korszerűsítésének probléma­köréi, s ezzel párhuzamosan a személyi feltételek kialakí­tásának feladatait. Alapvető célként fogalmazta meg a testület az alapszervezetek munkájának segítését, az egyes párttagok aktivitásá­nak növelését — ezért a kö­vetkező részben ennek lehe­tőségeiről szólunk. Tanka .László, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese Következik: Milyen legyen az alapszervezeti politizálás? lékkai nagyobb mint a kobaltnak és a szamárium- nak az ötvözetéből készített — eddig a legjobbnak bizo­nyuló — állandó mágnesnek. Az új mágnes anyagai jobban hozzáférhetők, mint a korábbiak. Megnyugtató helyzetben vannak a Salgótarjáni Ko­hászati Üzemek kisterenyei feldolgozó gyáregysége cső­gyártó üzemének dolgozói, hiszen igazán nem kell munkanélküliségtől tarta­niuk. Az általuk előállított vékonyfalú, 13—40 milli­méter közötti átmérőjű, hosszvarratos csövek iránt ugyanis olyan jelentős a ke­reslet, hogy az jócskán meg­haladja a gépek termelőka­pacitását. Amint azt Koós László termelésirányító elmondta, a múlt esztendőben 10 500 tonna csövet gyártottak, öt­száz tonnával többet a ter­vezettnél, ám a megrendelé­sek együttesen 16 ezer ton­nára rúgtak. Ennél nagyobb mennyiséget képtelenek vol­tak termelni, bár az alap­anyag-ellátás ütemessége meghaladta a korábbit, s nem volt különösebb gond vele. A cső nem egészen 18 szá­zalékát, egészen pontosan : 1800 tonnát, tőkésországok­ba exportálták. A külföldi vásárlók Hollandia és az NSZK voltak. A termékek legnagyobb haza; felhaszná­lója a bútoripar. A gyártó kisebb hányadban vízveze­tékek építéséhez is szállí­tott csövet. Az üzem gazdálkodására nem lehet panasz, tudniillik tavalyi nyeresége elérte a 30 millió forintot. Vagyis az egy dolgozóra jutó gaz­daság; eredmény megköze­lítette az 500 ezer forintot. A csőgyártóknak nem kis szerepük volt abban, hogy a vállalat túlszárnyalta nye­reség-előirányzatát, s a dol­gozók tizenharmadik havi fizetést kaphattak. Az idei elképzelésekről szólva, Koós Lászlótól meg­tudtuk: termelésben a múlt évi tény azaz 10 500 tonna a célkitűzés. Szeret­nék a tervet újfent 500 ton­nával túlteljesíteni. A tő­késkivitelben 2 ezer tonnát irányoztak elő, s remélhe­tően ennek realizálása sem ütközik akadályokba. Az év­kezdés zökkenőmentes volt, sőt bizakodásra ad okot, hogy az NSZK-ból megérke­zett a horganyzáshoz elen­gedhetetlen vegyszer. A közeli hetek tennivalói közé tartozik a horganyzó felújítása és korszerűsítése. Kicserélik az elektronikát, modernizálják a villamos vezérlést. A munka várha­tóan egy hónapig tart majd. s eredményeképpen nagyobb lesz a horganvzó teljesítménye. Ez azt jelent­heti, hogy az eddigi 30 száza­lékról feljebb emelhetik a felületkezelt csövek arányát. Az így értékesebbé váló ter­mék pedig magasabb áron, jövedelmezőbben eladható lesz a jövőben. Idei feladat egy új gyártó­sor üzembe helyezése. Az újonnan termelésbe állított gépi berendezéseken külön­böző alakú, nyitott csőido­mokat is lehet majd gyár­tani, s ezáltal szélesedik az üzem termékskálája. Erősebb mágnes Eltűnt a bér Gyarmaton Beftítöttek a kazánházépítőknek A történet még december végén kezdődött. Ekkor Ha" jagos Tóth József telefonon panaszolta szerkesztősé­günknek, hogy a balassa­gyarmati oktatási-nevelési központ kazánházának épít­kezésén a dolgozóknak, a ki­vitelező — a munkaadó — nem fizet bért! Hozzátette: nem kis összegekről van szó, s körülbelül tizenöt embert érint. Amikor először jártam az építkezésen, kisebb csetepa­téba csöppentem. Éppen- csak, hogy meg nem verték a szemem láttára a KIP- SZER — az ő alvállalkozó­ja építi a kazánházat — műszaki ellenőrét. Miután elcsendesedtek a követelőd­zők, az építésvezetői konté­nerépületben Csikós Tibor, a Kisnémedi Aranykalász Mgtsz szakcsoportmegbízott építésvezetője kezdte mesél­ni a történteket. A szakcsoport, szerinte fe­lelőtlenül vállalta el a ka­zánház építését. Beszélt az őelőtte levő építésvezetők­ről, a körülöttük keringő mendemondákról. Eközben lépett be Hajagos Tóth Jó­zsef, hogy elmondja pana- szukaf. — Itt mindenki alkalmi munkában dolgozott, de az sztk-t levonták abból a pénzből, amit korábban fi­zettek! A mostani pénz- visszatartás tizenöt embert érint, négyezertől kilencven­hatezer forintig — tette hoz­zá. Majd elővette a listát a tartozással. Rajta a nevek. Pontosan tizenhárom. — Fizetést hetente ígér­tek az embereknek, de csak szóbéli megállapodásokat kötöttek. A munka elvégzé­se után pedig elzavarták őket — mondta Hajagos. — A történethez tartozik, hogy több ízben személye­sen és telefonon is keresték Budapesten, az irodában Gyurika Józsefet, a szakcso­port elnökét, ám mindhiába. Nekünk is csak a sokadik telefonhívás után sikerült már január elején találko­zót megbeszélni vele az építkezésen. Ám először is­mét Csikós Tibor kér szót. Van egykét dolog, amit el kell mondanom. A konténerben zenéltek Kiderül, hogy ő a harma­dik vezetője ennek az épít­kezésnek. Az, hogy az em­berek nem kaptak pénzt,, ennek a sok váltásnak is tulajdonítható. Hiszen 1988 áprilisa és novembere kö­zött három ember is irányí­totta az alkalmi munkások­ból álló stábot. Miközben vagy háromszor végigjárjuk a félkész kazánházat, Csi­kós Tibor elmondja, hogy, amikor tavaly az előző épí­tésvezetőtől, Kiss Jánostól átvette a munkát, mennyi baja volt. — Amikor dolgozni kezd­tem, kizavartam 16 embert, akik itt a konténerben ze­néltek, mulattak. Utánuk jött egy másik társaság. Az előttünk végzett munkából sok mindent szét kellett ver­ni. Így megtiltottam az el­nöknek, hogy valamit is ki­fizessen — mondja. — Akik a károsultak listá­ján szerepelnek, mind al­kalmi munkások. Van-e itt főállású dolgozója a szak­csoportnak? — Már nincs, kirúgtam — feleli keményen. Magyará­zatképpen hozzáteszi, hogy azért, mert, aki a szakcso­port alkalmazottja volt, ugyanaz volt a KIPSZER éjjeliőre is, és ebben az időben szerszámok tűntek el... Az egész építkezésről szót váltva, Csikós Tibor meg­jegyzi : — Van egy olyan dolog, hogy Pest és vidék. Engem Pesten ezért úgy rúgtak vol­na..., hogy nem állok meg a lábamon. — Akkor miért vállaltáéi? — Hogy befejezzem. Volt másfél hónap szabadságom, és 200 ezer alatt volt a fize­tésem a főmunkahelyemen... — Végül is miért nem kaptak fizetést a listán sze­replő emberek — kanyaro­dom vissza az eredeti témá­hoz. — Mert akiket elzavartam, azoknak visszamenőleg sem­miféle teljesítményt nem igazoltam! Akik nálam dol­goztak, azok megkapták a pénzt, velük semmi baj nincs... Visszajövök a szerkesztő­ségbe, Gyurika József Suzu- kijában ismét a KIPSZER- ről esik szó. Az elnök el­mondja, hogy ez az építke­zés mekkora anyagköltséget jelentett nekik, holott anél­kül vállalták a szerződésben. De ez már egy másik tör­ténet! Valóban. Szóba kerül az is, hogy Kiss János — tulajdonkép­pen az ő emberei azok, akik most követelnek — túlzot­tan nagy létszámot halmo­zott fel és eredményt még­sem tudott velük produkálni. — Huszonnyolc nap alatt, mert. annyi ideig volt épí­tésvezető, felesleges kiadá­sokba, fizetési követelések­be keveredett. Eleve a „bal­hés” embereket szedte össze — így Gyurika József. Elmondja azt is: több al­kalommal felszólították Kisst, hogy az építési naplók alapján igazolja a teljesít­ményekét. az adósságát, és mindezt küldje el a szak­csoportnak. A mai napig nem történt meg. Itt valóban csak egy iga­zoláson múlik a fizetés, hi­szen azt, hogy dolgoztak-e és mennyit Kiss emberei — Csikós nem tudja megítél­ni. Vagy mégis? — Az emberek megpró­bálták többszörösen átver­ni a szakcsoportot, olyan iga­zolásokkal, hogy hány na­pot voltak az építkezésen. De erre ki fizet ma Magyar- országon ? ! Érdekes, hogy volt itt egy másik brigád, a Jakubec-féle, gyarmatiak, ök is alkalmi szerződéssel működtek, de volt teljesít­mény, és a pénzt is megkap­ták... — Mennyit ért a szakcso­portnak ez az építkezés? — Eddig összesen egymil­liót kaptunk érte. — Végül is! A listán le­vők közül kaphat valaki pénzt? — Aki a teljesítményét, követelése jogosságát igazol­ni tudja, annak kifizetjük, ami jár neki. Csakhogy az igazoláshoz az „eltűnt” építésvezető kel­lene, és őt ki keresi meg? Hlavay Richard

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom