Nógrád, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-16 / 13. szám

1989. JANUÁR 16.. HÉTFŐ NOGRAD 3 Pártviták elé Fakitermelők Az, MSZMP szervezeti szabályzatának át­dolgozására létrehozott munkabizottság két vitaanyagot készített. A 810 ezer példány* ban kinyomtatott, valamennyi párttaghoz el* juttatott kiadvány címe: A munkahelyi és lakóterületi pártalapszervezetek szerepéről, tevékenységéről, feladatairól; A párt válasz­tási rendjéről. „A viták célja — olvashatjuk a bevezetőben —, hogy a párt tagjai véle­ményükkel, javaslataikkal segítsék elő a Központi Bizottság megalapozott döntéseit, álláspontjuk megfogalmazásával részesei le­gyenek a párt működése alapvető kérdéseket érintő állásfoglalások kialakításának.” A leendő vitáknak az anyagokból kikövet­keztethető sajátosságairól szóljunk minde­nekelőtt. Elegendő időt kapnak az alapszer­vezetek az eszmecserére. Bármennyire is sürgető az állásfoglalás, hiszen a gyakorlat sok mindenben meghaladta az érvényes sza­bályozást — maga a dokumentum is merít kísérletekből, a bizottsághoz elküldött ta­pasztalatokból —, a türelmetlenség nem len­ne célravezető. Másrészt: a munkabizottság változatokat kínál, sőt szívesen fogad azok­tól eltérő megoldásokat is. Valamint: szük­ségesnek tartja a legszélesebb nyilvánosság bevonását. Oly módon is, hogy a tömegtá­jékoztatás helyet adjon a véleményeknek, s oly módon is, hogy a pártonkívüliek is ér­tesüljenek róla, milyen változtatásokat tart szükségesnek tevékenységében, választási rendjében. A viták nyilvánossága egyúttal ellenőrzésre is hivatott, általa követhető nyo­mon, hogy miként formálódik a Központi Bizottság döntése. A vitaanyag megállapítja: „A pártnak a jövőben céltudatosan kell törekednie arra, hogy a társadalom eletének minden terüle­tién — így a munkahelyen és a lakóterületen — hatékonyabb politikai munkával, dinami­kus kezdeményezéssel legyen jelen és végez­ze munkáját.” A megfogalmazás félreértést oszlató. Nevezetesen azt a föl-fölbukkanó né­zetet cáfolja, mely szerint a párt „kivonul” a munkahelyekről. Természetesen nem vonul ki. Mindössze annyi történik — részben már történt is —, hogy a közélet élénkülésével sokasodnak a politikai feladatok, s főként a lakóterületeken. A készülő törvények és azok társadalmi vitái, az új érdekvédelmi és politikai szer­veződések aligha szoríthatók munkahelyi fó­rumokra. Miközben a pártmunka nagyobb­részt a vállalatok, intézmények falain belül zajlott. Pontosabban: a lakóhelyi pártszer­vezetek tagságát lényegében nyugdíjasok al­kotják; esetleges, hogy hányán és milyen feladattal — pártmegbízatással — vesznek részt a lakóhelyi közéletben. Intő példa, hogy milyen kevés párttag vett részt a törvényter­vezetek vitáiban ! Holott lett volna mit kép­viselni. Ha a közélet fő színtere a lakóterület, az eddigi gyakorlatból következne a párttagok óhatatlan passzivitása, kiszorulása a politi­zálásból. Nem véletlen, hogy párttagok, párt- testületek sürgették az elmúlt hónapokban a szervezett jelenlétet. Nem egy helyen ki is alakítottak a helyi körülményekhez, felada­tokhoz igazodó formákat. „A szerveződések új lehetőségei” címet viselő javaslatok ezek­re alapulnak, hangsúlyozva, hogy „külön- külön és együttesen is alkalmazhatóak” és természetesen újabbakkal kiegészíthetőek. Azaz: az önállóság a szerveződésekre is ki­terjed. Nem lehet ugyanis központilag meg­határozni, hogy hol, mi a legalkalmasabb megoldás. Város és falu, község és község között is lényegesek az eltérések. A cél az, hegy a lakóterületi alapszervezetek „legye­nek a helyi közösségi élet bázisai”. A politi­kai központok a munkahelyi és a lakóterü­leti pártszervezetek együttműködése révén hozhatók létre. Részben egy-egy közös ak­cióval, részben állandó feladatok megoldásá­val. A vitaanyag vezérlő elvének tekinthet­jük. hogy „mit ne tegyenek a pártszerveze­tek” helyett a „mit tegyenek” kérdéskörre irányítja a figyelmet. Mind a munkahelyen, mind a lakóterületen. Könnyen kiszámítható, hogy az új szerve­ződések által a párttagok regisztrálása bo­nyolultabbá válik, valamint az is, hogy a pártélet valóban politikai tartalommal gaz­dagodik. Ugyancsak sürgető a párt választási rend­jének korszerűsítése. A XIV. kongresszusra már az új választási rend szerint készül a párt. Szükség van a módosításra azért is, mert a pártdemokrácia fejlesztésének egyik sarkalatos pontja éppen a tisztségviselők, a testületi tagok megválasztásának mikéntje. A májusi pártértekezleten elfogadott irány­elveknek megfelelően, erősíti és bővíti a párt­tagok demokratikus jogait a tervezet. Erre is érvényes, hogy a munkabizottság — a változat előnyeit és hátrányait taglaló — al­ternatívákat ajánl megvitatásra. Az általá­nos szabályok között szerepel, hogy a „párt valamennyi szervét, tisztségviselőjét és a szervezetek küldötteit demokratikusan, alul­ról felfelé, titkosan választják”. A politika alakításába bevont, abban ak­tívan részt vevő párttagok természetes igé­nye, hogy minél jobban megismerjék kül­dötteiket, a testületek, irányító pártszervek tagjait. Ennek lényeges mozzanatáról így ír a vitaanyag: „A jelölést előkészítő bizottság... a nyíltság és a nyilvánosság érvényesítése érdekében mutassa be a jelölteket és bizto­sítson számukra lehetőséget a választóikkal való találkozásra.” A vitában dől maid el, hogy hol, milyen arányú legyen a delegálás, a közvetlen vá­lasztás, hegy milyen tisztségekre terjed ki a két ciklusra korlátozott választhatóság. Ha a korábbi vitaanyagokkal hasonlítjuk össze a mostani dokumentumot, feltűnő, hogy a szo­kásosnál mennyivel több kérdést hagy nyi­tottan. A párttagoknak nem a munkabizott­ság ajánlásának megszavazására, hanem va­lóban megvitatására ad ösztönzést. „A szer­vezeti szbályzat átdolgozását előkészítő mun­kabizottság a vitaanyagok módosítására, ki­egészítésére tett észrevételeket megtárgyalja és javaslatait — a Központi Bizottság mun­katervének megfelelően — 1989. I. fél évé­ben döntés céljából előterjeszti.” Nem ki­sebb tehát a tétje a vitasorozatnak, mint az. hogy mivel járul hozzá a párt megújulásá­hoz, a pártmunka gyakorlatához. Két és fél év alatt megtérül Exportfejlesztési hitel a síküveggyárnak Egyelőre Ménkesen és Tóalján Tervszerűen termelnek a külfejtések Törekvés megyénk szén­bányavállalatánál a külszíni bányászkodás arányának nö­velése, elősegítve ezáltal a gazdálkodás javítását. Je­lenleg Ménkesen és Tóalján üzemel külfejtés, s az év során Nyírmedén is újra­kezdik a korábban abba­hagyott termelést. A külszíni bányák idei hozama várha­tóan meghaladja majd a 100 'ezer tonnát. Ezekben a napokban Tó­alján „letakarást” végeznek, vagyis elszállítják a kibá- nyászásra kerülő szén "fölül a meddőt. Ménkesen za­vartalan a szén termelése. Annak ellenére tehát, hogy csak az egyik külfejtés ad szenet, a külüzem eleget tesz kötelezettségének. A napi átlagban kibányászás- ra kerülő mintegy 480 tonna szenet villamos hőerőműben hasznosítják. a későbbiekben viszont jobb minőségű ház­tartási szén felszínre hozásá­ra is lesz lehetőség. A Salgótarjáni Síküveg­gyár az utóbbi időben je­lentősen növelte tőkéskivi­telét, kihasználva a termékei iránt megnyilvánuló keres­letet. A kedvező folyamat a jövőben is fenntartható, ám ehhez szükség van a gyártó- berendezések korszerűsítésé­re, a technikai színvonal emelésére. Ebből a meggon­dolásból kiindulva, adta be :i gyár tavaly novemberben exportfejlesztő pályázatát a Kereskedelmi Minisztérium­hoz, melyet a tárcaközi bi­zottság elfogadott. Mit je­lent a kecsegtető lehetőség a síküveggyárnak, mire kíván­ják fordítani a kapott kö­zel 1,4 millió dollárt? — kérdeztük Bulyovszky Dezső fejlesztési főmérnöktől. Mint mondotta, a gyár exportjának döntő részét ma a vágott képüveg teszi ki. A megrendelek kérték, csi­szolva kapják ezt az üveget, természetesen magasabb áron. Ilyen igényt támasz­tottak a vásárlók az Ameri­kai Egyesült Államokból, az NSZK-ból, Kanadából, Ja­pánból és Angliából. Az edzett és bútorüvegek kivi­telének növelését is akadá­lyozza a minőségi feldolgo­zás kapacitásának hiánya, holott élénk az érdeklődés e termékek iránt Svédország­ból, az NSZK-ból és Török­országból. Adott tehát a feladat: bő­víteni kell a gyár megmun­káló gépparkját, új gépi berendezéséket szükséges be­szerezni! Ebből a célból nyújtotta be konvertibilis exportfejlesztő pályázatát a síküveggyár és kapott szá­mottevő devizahitelt. Az új gépek beszerzése természe­tesen körültekintést igényel, a gyárnak elképzelései meg­valósításához jól kell gaz­dálkodnia az i,4 millió dol­lárral. Az illetékes szakemberek már több külföldi oartner- ral is tárgyaltak. Komplett automata vágó- és csiszoló- sor, valamint csiszoló gépsor szállítására a belga Diamant Boart és a svájci Bystronic cégek képvielőivel voltak megbeszélések. Koordináta, illetve többfejes fúró- és bevágógépek importjára az angol Powergrind, az olasz Schiatti és Maclav, a fran­cia Janbac és a japán Shirai vállalatok illetékeseivel ke­rült sor egyeztetésekre. A megállapodások után, várha­tóan még az első fél évben megérkezhetnek majd a gé­pek, s év végére termelésbe állíthatók. a Négydombok dűlőben Sűrű, tejfehér köd üli meg a tájat. Az áttetsző gomolyagban legfeljebb két­száz lépésre látni, ám a mo­torfűrész éles, sivító hang­ját követve könnyen ráta­lálunk a Balassagyarmattól nagyjából három, Örha- lomtól öt kilométerre, az úgynevezett Négydombok dűlőben dolgozó fakiterme­lőkre. Érkezik Körösi István er­dész és jelenti kísérőnknek, Jamrik István erdészetve­zetőnek : a fakitermelők szá­ma tizenhét, míg tizenöten gyérítenek. Miután minket az előbbiek érdekelnek, ezért hozzáteszi : a saját em­bereken túlmenően kisipa­rosokat és eszközbérletese­ket is foglalkoztatnak. Sőt, a Szedd magad ! akció kere­tében a környező települé­sek lakosaira is számítanak, akik az általuk összegyűj­tött tűzifát kedvezményes áron megkapják. — Elkél a külső segítség — magyarázza a 35 éves fi­atalember. — Létszámhi­ánnyal küszködünk. A nyug­díjba vonulók helyébe csak elvétve lépnek itt is mara­dó fiatalok. Holott az Ipolyvidéki Er­dő- és Fafeldolgozó Gaz­daság szécsényi erdészetére változatlanul jelentős fel­adatok hárulnak. A gazda­ság egyik legnagyobb er­dészetéről van szó, mely­nek harminc község hatá­rára kiterjedő területe 10 ezer 200 hektár. Az idei tervben 28 ezer köbméter fa kitermelését rögzítették. A kivágott fák pótlásáról természetesen muszáj fo­lyamatosan gondoskodni, ezért 350 hektáron végez­nek erdőművelést és to­vábbi 100 hektáron erdő­sítést. A csemetéket egyéb­ként a 40 hektáros dejtári csemetekert biztosítja, amely másfél éve tartozik az er­dészethez. — Hogyan hasznosítják a kitermelt fát? — kérdezem az 58 éves, de a koránál jó­val fiatalabb kinézetű Jam­rik Istvánt. Immár huszon­hét éve tölti be jelenlegi beosztását és számottevő szerepe van abban, hogy az erdészet többször elnyerte a Kiváló címet. — Négyezer köbmétert az NSZK-ba és Ausztriába ex­portálunk. Hozzávetőlege­sen hatezer köbmétert sző­lőkaróvá dolgozunk fel a litkei üzemünkben. A rönk­fát Salgótarjánba, az iná- szói fűrészüzembe szállítjuk. Homokos, sóderos a Négy­dombok dűlő talaja, mely­ben elsősorban az akác él meg. Ezt a fafajtát nem sokra becsüli a magunkfaj­ta laikus, ám a szakember­nek merőben más, ked­vezőbb a véleménye róla. — Az akác korán vágás­ra érett, szemben a tölggyel, melynek háromszor-négy- szer ennyi a növési ideje. A termelés szempontjából te­hát előnyösebb az akác, igaz, kevésbé nemes fafaj­ta — közli Patterman Gyu­la, szügyi kerületvezető er­dész, aki segítségképpen jött át erre a területre. Élve a lehetőséggel, meg­kérdezem: — Miként lesz valakiből erdész? — Embere válogatja — mosolyog a mindössze 24 éves ifjú szakember. — Ami nélkülözhetetlen hozzá: sze­retni kell a természetet. Jó­magam gyermekkoromban sokat barangoltam a nagy­apámmal az erdőben, s meg­tetszett a csend, a nyuga­lom. Egerben végeztem a szakiskolát, s az oklevél kéz­hezvétele óta a szécsényi erdészetet szolgálom. — Megbecsülik-e az er- szek napi, korántsem nyolc­órás munkáját? — fagga­tom tovább. Petrovics Miklós Silfa! fűrésszel dönti az akác­fát. A mellettünk álló erdé­szetvezető dicséri Petrovics Miklóst. — Nemcsak a legrégebbi, hanem az egyik legjobb fakitermelőnk is. Többszö­rös kiváló dolgozó. A bri­gádjuk is megérdemli, hogy megismerje a nyilvánosság, hiszen négyszer nyerte el az arany fokozatot. Tagjai Miklóson kívül: Baráth Mi­hály brigádvezető, Horváth Lajos, Király József, Hor­váth Zoltán, az LKT csőr- les traktor-vezetője, Bá. rány Anzelm fogatos és Pri- beli Gyula. Az 55 esztendejével kor­elnök fogatossal szót váltok. — Amióta az eszemet tu­dom, mindig állatokkal fog­lalkoztam — válaszolja ér­deklődésemre. — Korábban A tűzifái még kézzel rakják méterbe. .v-' , Bárány Anzelm szeretett lovaival. Bábel László felvételei — A fizetésem tűrhető: 6100 forintot kapok kézhez. Jár egy hold illetményföld, ha valaki ügyes, ez felér egy újabb fizetéssel. Tehát nem mondható, hogy nem becsülnek meg bennünket anyagilag. Amit nem sze­retek — vesz mély lélegze­tet —, az a papírmunka. De azt hiszem, ezzel mások is így vannak... Megismerkedtem a faki­termelő brigád vezetőhe- lyetesével, Petrovics Mik­lóssal. Alacsony, vékony termetű, szemmel látható­an szívós ember. Téliesített öltözékét vastag füles sap­ka egészíti ki, rajta a fa­döntéskor kötelező műanyag fejvédő. — Lassan elfogyunk — kesereg, miközben előha­lássza nadrágja zsebéből a cigarettát és rágyújt. — Jó­formán csak mennek az emberek. Én vagyok itt a legrégebbi dolgozó : decem­ber 3*án múlt huszonhat éve, hogy leadtam a mun­kakönyvemet. Ha jól tudom, most csak négy fakiterme­lő brigádja van az erdé­szetnek, de volt idő, ami­kor tizenötöt tartottak nyil­ván. A mi, héttagú brigá­dunkat is két csapat mara­dékából vonták össze. volt saját lovam, tehenem. Most már csak disznót, li­bát, tyúkokat tartok, no és ellátom ezt a két lovat. Gyí, te Játék, gyí, te Sanyi ! Gye­rünk, mert nem élünk meg! — ezzel, mint aki jól vé­gezte dolgát, véget vet a diskurzusnak, s indulnak a nyiladék felé. A tisztáson kétembernyi magas lánggal égő tűz hí­vogatja a melegedni akaró­kat. Mi is beállunk a kör­be. De, hogy ne teljen hasz­talanul az idő, megszólítom a mellettem melegedő fér­fit. Mint kiderül, Porumb Géza kisiparosként termeli a fát, az ács- és állványozó, mesterséget hagyta ott az erdőért. — Mellékállásban azelőtt is dolgoztam az erdőn — mondja. — Itt érzem jól magam, ez az én világom. Egész évben a szabadban lenni, jó levegőt szívni, cso­dálni a változó természet szépségét. Látni a naple­mentét, a napfelkeltét. Tud­ni, hol terem a gomba, mer­re fészkel a sasmadár. Sza­golni a nyári zápor illatát, érezni a talpam alatt a frissen esett hó puhaságát. Nem kívánkozom el innen sehová... Kolaj László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom