Nógrád, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-24 / 306. szám

SPORT X SPORT Jfc SPORT Sportélet a szécsényi áfésznél 3ó bornak is kell a cégér A Szécsényi Egyesült Áfészt méltán emlegetik a legjob­bak, legeredményesebbek kö­zött. Noha ezúttal nem gaz­dasági eredményeikről van szó — bár a szövetkezetiek­nek a tekintetben sincs szé­gyenkezni valójuk — a sportéletben is szervezett munka folyik náluk. Jó bornak is kell a cégér, vallják az áfészesek, azaz szövetkezetük jó hírét a sporttevékenységgel is erősí­teni kívánják. Persze nem he­tek, hónapok munkájáról ad­hatnak számot, hanem hosz- szú évek eredményeiről. A városban és a megye sok más településén „skálások” néven ismerik őket. E cím az áfész legnagyobb egységére, a Ská­la Palóc Áruházra vezethető vissza, no meg arra, hogy az évenként hagyományosan sorrakerülő országos Skála Kupa rendezvényein jól helyt­állnak. Hat-hét esztendeje Ferencz István tevékenységének kö­szönhetően lendült fel a szö­vetkezet munkahelyi sport­ja. A lelkes sportember szer­vezésével, irányításával több országos. — szövetkezeti és szakszervezeti jellegű — ver­senyen diadalmaskodtak a szécsényiek. A kialakított alapokra építve aztán nyu­godtan dolgozhattak a sport­élet irányításában a „Ferencz- utódok”: Dénes Nándor, Sza­bó Lajos, majd másfél esz­tendeje Halmosi György. A munkahelyi sport jelen- gi szervezője, koordinálója az áfész személyzeti vezetője és mellesleg szakszervezeti tit­kár. Amikor idei sikereikről kérdezem, először működésük anyagi hátteréről beszél: — A szövetkezet vezetésé­nek, nem utolsó sorban az elnök, Gonda Pálnak a sport- szeretete a jő garancia ar­ra, hogy a Szécsényi Egye­sült Áfész csapatai sikere­sen szerepelnek a különböző versenyeken. Nincs utazási problémánk, megfelelő fel­szereléseink vannak és ezek­hez párosulnak a lelkes ak­tívák, akik a pályákon bizo­nyítják sportszeretetüket. Ugyanakkor szakszerveze­tünk is támogatja a munka­helyi sportot, nem kis anyagi áldozattal. Meglehetősen hosszú az 1988-as esztendő áfészes si­kerlistája. A legfontosabbak mellett azonban nem lehet szó nélkül elmenni, márcsak azért sem, mert — noha tö­megsportról, szabadidős sporttevékenységről beszé­lünk — az eredmények nem mellékesek. Alapvetően a fér­fi és női kispályás labdarú­gásban értek el sikereket a szövetkezetiek. A fiúk a KPVDSZ és a SZÖVOSZ me­gyei versenyét megnyerték, a területi vetélkedőkön azon­ban egy hajszállal min­dig lemaradtak a tovább­jutásról. A női focicsa­pat a fent említett két versenyen egyaránt második lett. De az áfészesek indul­tak a SZÖVOSZ országos at­létikai és teniszversenyén is, valamint megyei sakkviada­lokon. Tehát nem csupán a focira korlátozódik a sport­élet, s a választék évről év­re nő. — Sajnos az áfész dolgo­zóinak és a szövetkezeti [ta­goknak csak elenyésző há­nyadát érinti a sport. Nem sokan élnek a lehetőségek­kel! Az a 30—35 fiatal ellen­ben, aki rendszeresen részt vesz valamilyen formában a testedzésben, jó közösséget alkot. Tavasszal például a fi­úk önerőből utaztak el Haj­dúszoboszlóra, egy pénzdíjas kispályás tornára. S ha ne­veket kell említenem, kiemel­ném Szép Bertalan segítő közreműködését, ö a Skála élelmiszerosztályának veze­tője, szakszervezeti sportfe­lelős, aki egy versenyünkről sem hiányzik. S még itt van Juhász Feri, szövetkeze­tünk tagja, aki nem az áfész­nél dolgozik, de a legoda- adóbb szervezők és sporto­lók egyike. Szécsényben már a jövő esztendő célkitűzéseit is meg­fogalmazták. Halmosi György úgy mondja, hogy szeretné­nek előrelépni eredményes­ségben, azaz legalább egy or­szágos tornára eljutni, de céljaik között szerepel, hogy minél több dolgozójukat be­vonják a rendszeres tested­zésbe. Az már mellékes, hogy ha az 1988. év szintjén maradnak, akkor sem dől össze a világ... (v) Arcok — örömök Szabadidős naptár Sportolj vélünk! — jelszó­val elkészült a Nógrád me­gyei diák- és szabadidősport' naptár, melyet a Nógrád Megyei Tanács ifjúsági és sportosztálya gondozott. A kiadványban a jövő esztendő legfontosabb me­gyei és lakóterületi verse­nyei, rendezvényei mellett a kistelepülések szabadidős eseményeit is csokorba gyűj­tötték a naptártkészítők. A legrangosabb, országos ér­deklődésre ;s számot tartó rendezvények között megta­lálható az ÁISH-val közösen szervezett téli túra, melyre február 4-én kerül sor Sal­gótarjánban. De lesz több országos verseny is me­gyénkben, így az úttörők or­szágos honvédelmi bajnok­sága, a MEDOSZ tekehaj- noksága, a Palóc Triiatlon. Áz év sportolói 1988-ban A MÜOSZ sportújságíró- szekciója 1988'ban is szava­zásra kérte fel a magyar sportújságírókat, akik közül 142-en juttatták el értékel­hető voksot. Ez csúcsot je­lent a hagyományos szava­zás történetében. Mindazok a sportolók, csapatok és ed­zők, akiket a szavazók az első helyre nevezték, 7 pontot kaptak, a másodikok 5-öt, a harmadikok 3-at. Így alakult ki az aligha meglepő végeredmény. Mind a négy kategóriában „szöuli” lett az év legjobb­ja. Így a férfiaknál Darnyi Tamás úszó, a nőknél Eger- szegi Krisztina úszó, a csa­patoknál az aranyérmes öttusa-válogatott, míg az edzőknél az úszóválogatott sikerkovácsa Széchy Tamás. Az 1988-as esztendő leg­jobb sportolói és edzői: Férfiak: 1. Darnyi Tamás (úszó) 885, 2. Martinék Já­nos (öttusázó) 655, 3. Gyulay Zsolt (kajakozó) 500 ponttal. Nők: 1. Egerszegi Kriszti­na (úszó) 971, 2. Polgár Ju­dit (sakkozó) 492, 3. Jánosi Zsuzsa (vívó) 365 ponttal. Csapatok: 1. öttusa-válo­gatott (Martinék János, Mi- zsér Attila, Fábián László) 839, 2. Kard-válogatott (Buj­dosó Imre, Csongrádi László, Gedővári Imre, Nébald György, Szabó Bence) 606, 3. Női sakkválogatott (Polgár Zsuzsa, Polgár Judit, Polgár Zsófia, Mád! Ildikó) 450 ponttal. Edzők: 1. Széchy Tamás (úszás) 865, 2. Török Fe­renc (öttusa) 464, 3. Kiss László (úszás) 262 pont. A férfiaknál szavazatot kapott még Síké András, Borkai Zsolt, Szabó József, Güttler Károly, Klampár Tibor, Mizsér Attila, Isasze- gi Róbert, Messzi István, Kropkó Péter, Vincze Ist­ván és Guczoghy György. A nőknél Polgár Zsuzsa, Kőbán Rita, Török Mariann, Engrich Mariann, Mád! Il­dikó, Si.nkó Andrea, Mészá­ros Erika, Gyulay Katalin, Takács Erika, Storczer Beá­ta, Géczi Erika. A csapatok­nál a kajaknégyes, a férfi- tornász-válogatott, a Ferenc­város vízilabdacsapata, a te­keválogatott, a férfikézilab­da-, valamint a nőj tőrvá­logatott, továbbá a ZTE férfiikosárlabda-csapata. Az edzőknél szavazatot kapott még Angyal Zoltán, Parti János, Szőnyi János, Polgár László, Zarándi Csa­ba, Verebes József, Hegedűs Csaba, Bicskei Bertalan, Hargitay András, Gerber László, Kovács Tamás, Gel­ler Sándor, Mocsai Lajos, Szívós István, Kaszás Gá­bor, Tompa János, Perényi Béla. Beliczay Sándor. ☆ 1988 legjobb sportol óinak, csapatainak és edzőinek ki­tüntető díjait az év utolsó napján, szilveszterikor nyújt­ják át. Az esemény színhe­lye a Budapest Sport csarnok lesz, ahol egy, már délután elkezdődő és az éjszakába nyúló szilveszteri show ke­retében várhatóan 18 és 19 óra között lépnek majd pó­diumra a kitüntetettek. Á nézsai középhátvéd A megyei labdarúgó-baj­nokság I. osztályának őszi szezonjában szerepelt há­romszáztíz játékos közül Be* ra Ferenc, a Nézsai Tsz SE csapatának középhát­védje érdemelte ki az „ősz játékosa” címet. A 25 éves fiatalember meg­érdemelten jutott a kép­zeletbeli trónra: a szezon tizenöt fordulójában ti­zennégyszer került neve a jó teljesítményt nyújtók közé. De nemcsak a tudósítók látták a lojobbnak. feerát. Több csapat szakvezetője is elismerően szólt a nézsai fiúról. Bera Ferenc a szerény, halk szavú emberek közé tartozik. Munkahelyén, a nézsai termelőszövetkezet­ben is ez a vélemény ala­kult ki róla. Karbantartó­ként tevékenykedik, s mint kollégái mondják, nem­csak a focipályán, hanem a munkában is vezéregyé­niség. Mert legyen Bera csapata húzóembere, vagy éppen az ősz játékosa, a munka az munka! Nincs kedvezmény, a napi nyolc órát le kell hajtani. Mint sok kisgyerek. Be­ra is az .iskolai pályák ál­landó vendége volt: diák­korában szinte nem múlt el nap, amikor ne rúg­ta volna a pettyest. A nyolcadik osztály befejezé­se után a váci szakmunkás­képzőbe került, s már el­sős korában tagja lett az iskolaválogatottnak. Mond­ja, sok nagy derbyt ját­szott a társakkal és köz­ben igazolt labdarúgó lett: tíz esztendeje élete első igazolási papírját a Nézsá- hoz írta alá. Hogy nem vándormadár típus, azt mutatja: csu­pán egy alkalommal vitte el a kalandvágy, az akkor az NB Ill-ban szereplő Vác együtteséhez. Mivel nem fért be' a csapatba, egy év elmúltával visszatért Né- zsára. Nem is vágyakozik el innen, mert mint vall­ja: jól érzi magát ebben a csupaszív, lelkes tizen­egyben! Igaz nem tudja, hogyha keresnék, biztosan nemet mondana-e? ön­maga és a szurkolók meg­nyugtatására azonban gyor­san válaszol is a kérdésre. Amennyiben bejutnak az NB Ill-ba, szó sem le­het távozásról. S itt óhatatlanul is a me­gyei bajnokság listavezető együttesére, a Nézsára te­relődik a szó. Bera szíve­sen emlékezik a korábbi esztendőkre is, amikor Vi- domusz János, majd Maj- nik János irányította a gár­dát. Mondja, a csapat a mostani idényre érett be, s ebben nagy szerepe van a már második esztendeje Nézsán tevékenykedő Po­lák Viktor edzőnek. A kö­zéphátvéd úgy véli, ha megnyerik a bajnokságot és felkerülnek a harmad- osztályba, ott sem érheti őket meglepetés. Mert ez a mai gárda az NB Ill-ban a biztos bennmaradok kö­zé tartozna... Kérdezem Berát, örült-e az ősz játékosa címnek? Hát hogyne, vágja rá, és nyomban hozzáfűzi: ebben az elismerésben a csapat elismerése is benne van. Mert a társak nélkül nem érdemelhette volna ki ezt a címet. S talán ezért sem meglepő, hogy a csapat­társak is lagalább' annyira örültek ennek, mint ő! Még néhány szó erejéig az őszi szezonról diskurá- lunk. Bera különösen két találkozóra emlékszik szí­vesen. A Pásztón aratott győzelmükre a legbüszkébb, mert nyolc esztendeje nem győztek riválisuk otthoná­ban. Az ősszel viszont si­került, ráadásul úgy, hogy a nézsai középhátvéd is a kapuba talált. ­Búcsúzásunkkor család­járól kérdezem. Bera Fe­renc nős, egy leánygyermek édesapja. Így hát nem meg­lepő, hogy a rajongásig sze­retett feleség és a kis Anett után a foci csupán a máso­dik a kedvenc időtöltések képzeletbeli rangsorában.. . (v) Menedzselő szülők Oly sokszor írtunk már nehezedő gazdasági körülmé­nyeinknek a sportra gyakorolt hatásáról, többek között ar­ról, hogy a meglévő anyagi erőforrások reálértéke érezhe­tően csökken. A nehézségeket jelzi, hogy gyakran hallhat­tunk, olvashattunk információkat szakosztályok megszűné­séről, egyesületek már-már tragikusnak nevezhető pénzügyi helyzetéről. Ugyaniakkor a napi hírek között kutatva a sport támo­gatóinak gyarapodó számával, egyes rendezvények szponzo­rainak nevével is találkozhatunk. Tehetősebb üzemek, vál­lalatok gyakorta adják nevüket rangos viadalokhoz, pénzt nyújtva a rendezőknek, jó reklámot remélve az esemény­től. A versenysportban gyakori jelenségnek számítanak a fentiek. Az utóbbi években sokszor emlegetett diáksport helyzetét elemezve, fejlesztési kísérleteit tárgyalva jóval kevesebbet hallunk szponzorokról. Tény ugyanniakkor, hogy diáksportköreinket, diáksport-egyesületeinket számos cég, melyik-melyik lehetőségeinek függvényében, több-kevesebb pénzzel támogatja. A szponzorálás — ha a következő annak nevezhető — meglehetősen ritka, de szép és jó példáját a salgótarjáni Petőfi Sándor Általános Iskola Petőfi DSE-jében követhet­jük nyomon. A tények ismeretében könnyen mondhatja bárki: no és ez egy nagy dolog? Ügy vélem, igen. A Petőfiben a legújkeletűbb, legújszerűbb támogatást néhány szülő adja. Képzeljünk el egy nyolcfős teamet, akik ugyan nem érdekszövetségben, de azonos célokért, a diáksport, benne gyerekeik sportolási lehetőségeinek jobbí­tásáért segítenek a diáksport-egyesületnek. A csapat össze­tétele: orvos, órás, leltározó, gépkocsivezető, nyugdíjas, szö­vetkezeti elnök, hengerköszörűs, géplakatos. Heterogén a támogatók személyi összetétele, de jelen esetben ez mellékes! S, hogy mit csinálnak az apukák? A Salgótarján és környék; labdarúgó-bajnokságra szállítják — saját gépkocsijiaikkiail. saját költségükön — a nebulókat. Így mi sem természetesebb, minthogy végigszurkolják a gyerekek találkozóit, felügyeletet is ellátnak, mert nem minden esetben utazik pedagógus a fiatalokkal. Túl a szállítási segítségen, mely a közlekedés árait ismer­ve, még rövid távú kiruccanásoknál is jelentős pénzbe ke­rül, nem marad el a gyerekek vendégül látása sem. A szü­lők fedezik a hűsítőket, olykor egy-egy szendvicset is. S ez­zel közel sincsen vége szponzori tevékenységüknek. A „nyoioaisból” hárman edzőj teendőket is ellátnak. Mihialik Ferenc nyugdíjas — az egyedüli, aki nem gyermeke révén, csupán ügy-, illetve sportszeret étből segít — Szadlits Jó­zsef gépkocsivezető-apukával a negyedik osztályosok szak­mai irányítását végzi. Zsédely Péter, az Uniplast Kisszövet­kezet elnöke, szintén szülő, a harmadik osztályos lurkókat edzi. Ha már megemlítettük a három támogatót, a nyolcas team többi tagja is a sorba kívánkozik: dr. Jeney Gyula orvos, Szabó Zoltán órás, Mihályi Győző leltározó, Morva János hengerköszörűs és Kovács László géplakatos. Velük teljes a csapat! A rendszeres utaztatásról, az alkalmankénti üdítők és szendvicsek ára,Írók no és az edzői munka díjának meg­spórolásáról nem készültek kimutatások. Ez esetben persze ez édesmindegy! Mégha nem is nagy összegekben mérhető, de jelentős segítség ez a támogatás a Petőfi Diáksport- egyesületnek. És ezáltal a diáksportnak, a gyerekek sportol- tatásának is. Vaskor István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom