Nógrád, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-01 / 286. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON... telexen Érkezett. . . MAI AJÁNLATUNK KOSSUTH RÁDIÖ: 8.20: Mellényzseb 8.30: Tamássy Zdenko szer­zeményeiből 9.00: Operettfinálék 9.30: Hírek, érvek, ellen­érvek 10.00: Diákfélóra 30.35: Labirintus 11.34: Prenn Ferenc hányatott élete 12.45: Válaszolunk hallgató­inknak 13.00: Klasszikusok délidőben 14.10: A magyar nyelv szá­zadai 14.25: Zenei tükör 15.00: Szóról szóra. Zenés irodalmi magazin 16.05: Csipkeborok, csipkeág 16.20: Régi magyar irodalom­ról kezdőknek 17.00: Saint-Saens: Az álla­tok farsangja — szvit 17.30: Táncházi muzsika 18.00: Kritikusok fóruma 19.15: Lottósorsolás! 19.22: A Rádiószínház bemu­tatója. Van itthon elég krumpli? 20.12: Üj nótafelvételeinkből 20.30: Költészet és valóság 21.05: Hot Club 22.05: Hírvilág 22.30: A hamburgi Monteverdi kórus énekel 22.50: Mindennapi dogmáink 23.00: Operaest 23.50: Mozart: G-dúr rondó. K. 250. PETŐFI RADIO: 8.05: Bundschuh István . stájerciterán játszik 8.20: A Szabó család 9.05: Napközben 12.10: Strauss-művek fúvós­zenekarok előadásában 12.31: Verbunkosmuzsika 13.05: Nosztalgiahullám 14.00: Iránytű 15.05: Néhány perc tudomány 15.10: Operaslágerek 15.45: Törvénykönyv. Illeték- alku 16.00: Kirándulás a spanyol popzenében 17.05: ..Fecsegő-Recsegő” 17.30: Táskarádió Slágerlista 19.05: Operettkedvelőknek 20.00: A Poptarisznya dalai­ból 21.05: Sikerlista ’88 22.05: Benkő Dániel gitározik 23.10: A Cure együttes összes nagylemeze 0.02: Két Menner-induló a győri szimfonikus zene­kar fúvósegyüttesének előadásában BARTÓK RÁDIÓ: 8.08: Felejthetetlen hang­versenyek 10.31: Barokk muzsika 11.25: Gagliano: " Dafne 12.34: Századunk zenéjéből 13.05: Rádiószínház. Mi történt Goga váro­sában? Slavko Grum színművészek rádióvál­tozata 14.05: Bemutatjuk új felvé­telünket. Franck: Pre- lüd, korái és fúga 14.27: Riccardo Muti vezényli a Philharmonia zenekart 15.10: Pophullám 16.00: Montezuma 17.00: Nyitnikék 17.30: Zenekari muzsika 18.30: In limba materna 19.05: Diákfélóra 19.35: A Magyar Rádió orszá­gos fafúvósversenye 22.00: Vivaldi: d-moll ver­senymű 22.14: Kincs, ami nincs 22.44: Napjaink zenéje MISKOLCI STÚDIÓ: 6.20—6.30 és 7.20—7.30: Reg­geli körkép. — Hírek, tudó­sítások, információk, szolgál­tatások Borsod, Heves és Nóg- rád megyéből. — Reklám. 37.30: Műsorismertetés, hírek, időjárás. 17.35: A Tiszától a Dunáig. Zenés magazin. Szer­kesztő: Jakab Mária. (Köz­ben: 18.00—18.15: Észak-ma­gyarországi krónika. — Rek­lám. 18.25—18.30: Lap- és mű­sorelőzetes.) MAGYAR TELEVÍZIÓ: 1. MŰSOR: 8.55: Tévétorna nyugdíjasoknak 9.00: Képújság 9.05: Teledoktor 9.15: A varieté világa 10.15: Képújság 16.55: Hírek 17.00: Hazai tükör 18.35: Reklám 19.00: Olvassatok mindennap! 19.05: Esti mese (FF) 19.15: Lottósorsolás 19.20: Tévétorna 19.25: Reklám 19.30: Híradó 20.10: Reklám 20.15: Szomszédok Teleregény — 42. fejezet 20.45: Van öt perce? 20.55: Hírháttér 21.40: Reklám 21.45: Megengedett sebesség Politikai kabaré Főszerkesztő: Farkas- házy Tivadar. Irta: Ber­ki Tamás, Dalos György, Farkasházy Tivadar, Forgács Gábor, Ihos Jó­zsef, Koltai Róbert, Mar­kos György, Nádas György, Nagy Bande András, Sándor György.- Usztics Mátyás, Verebes István. Szereplők: Sándor György, Markos György. Nádas György, Boncz Géza, Verebes István, * Jordán Tamás. Spind- ler Béla, Helyey László. Karácsony Tamás, Kom- lós István, Serf Egyed. Tóth Béla, Bajor Imre. Nagy Bandó András, Agárdi Gábor, Bozóky István, Csákányi László. Erdődy Kálmán, Hor­váth Tivadar, Kovács Károly, Raksányi Gel­lert, Szabó Sándor, Tor- gács Gábor, Berki Ta­más. 23.00: Híradó 3. 2. MŰSOR: 17.10: Képújság 17.15: Telesport Magyarország—Svájc Férfikosárlabda Európa- bajnoki selejtező Közvetítés Sopronból 19.10: Albrecht Dürer Gottfried Edel filmje 19.25: Správy 39.30: Nasa obrazovka 20.00: Jean Samion (Kanada) a Videoton interjazz- fesztiválon 20.25: Régi holland mester­ségek. Gyémántmetszés' Holland rövidfilm. 20.40: Képújság 20.50: Születésnapi beszélgetés Doráti Antallal — ism. 21.30: Híradó 2. 21.45: Egy igazi úr Spanyol film (1981) (16 éven felülieknek!) 23.00: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 1. MŰSOR: 9.20: NSZK tv-film — ism. 10.45: Tv-játék — ism. 12.00: Tévébörze 16.20: Orion — magazin 17.00: Orvosi tanácsok 17.10: A nap percei 17.20: Művelődési sorozat 17.50: Ipari tanulóknak 18.20: Esti mese 18.30: Kék fény 19.30: Híradó 20.00: Egy család története 20.20: Publicisztikai magazin 21.05: Dalok a képernyőről 21.35: Autósok-motorosok magazinja 22.15: Oblomov — szovjet film befejező része MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: fél 4-től: Hupikék törpikék és Tcrpicur. Színes, szinkroni­zált belga rajzfilm. Háromne­gyed 6 és 8-tól: A kilencfar- kú macska (16). Színes olasz bűnügyi film. — Kamara: Az öltöztető (16). Színes angol filmdráma. — Balassagyarma­ti Madách: fél 4-től: Arany- eső Yuccában. Színes, szink­ronizált olasz western. Há­romnegyed 6 és 8-tól: Kaló­zok. Színes, látványos roman­tikus francia kalandfilm. — Kamara: A hajnal. Szí íes francia—izraeli film. — Pász­tói Mátra: A halálraítéltek ut­cája. Színes, szinkronizált ausztrál filmdráma. — Szécsé- nyi Rákóczi: Istenek fegyve­re. Színes, látványos, hong­kongi kalandfilm. — Jobbá­gyi: Rocktérítő. Színes, zenés magyar film. — Nagylóc: Tu­ti dolog. Színes, szinkronizált amerikai filmvígjáték. „Olajos" történeti pályázat Az Országos Magyar Bá­nyászati és Kohászati Egye­sület kőolaj", földgáz- és vízbányászati szakosztálya, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt, valamint a Magyar Olajipari Mú­zeum történeti pályázatot hirdetett azzal a céllal, hogy a magyar olajipar iránt érdeklődők mind szé­lesebb rétege kapcsolód­jon be az iparág életével, történetével kapcsolatos anyaggyűjtésbe és -feldol­gozásba. Pályázni lehet a ki­írás időpontjáig (idén augusztusig) másutt még nem közölt és más pályá­zaton nem szereplő egyé­ni, vagy csoportos pálya­munkákkal a technikatörté­net, technológiatörténet, gaz: daság", üzem- és vállalat- történet, a munkaerő fej­lődésének története, a tes­tületi vezetés és munkás- fórumok szerepe a vállala­ti döntések előkészítésé­ben, vezetési módszerek, az üzemi demokrácia fej­lődésének története, a vál­lalati jogalkalmazás és igazságtörténet, a munka- és életkörülmények fejlő­désének, a szocialista mun- kaverseny-, a brigád- és törzsgárdiamozgalom tör­ténete, az olajipari telepü­lések története, a szociális és kommunális ellátottság alakulásának története, a sport-, a közművelődési el­látottság története, életrajz-, visszaemlékezés, krónika- témakörökből írt pálya­munkákkal. Ezenkívül technikatörténeti érték­kel bíró — lehetőleg mű­ködőképes — makettekkel és oktatáshoz, bemutatás­hoz felhasználható kisebb gépek, berendezések, mű­szerek, szerelvények stb. metszeteivel. A pályázaton csak jel­igével beküldött munkák vehetnek részt. A pályáza­tokat három példányban a Magyar Olajipari Múzeum címére (Zalaegerszeg, Pf.: 68. 8901) lehet beküldeni 1989. május 31-ig. Az ered­ményhirdetésre jövő októ­berben kerül sor. ,, Kiskertészek ” A Magyargéci Általános Is­kolában virágos tantermeket hoztak létre. Az osztályok kinevezett növényfelelősei ápolják, locsolják a cserepes Ültetvényeket. Képünkön Berki Viola és Radvánszki Ivett „kiskertészek” kezelik a virágokat. —RT— FILMJEGYZET Fatuity György, költő „látjátok, nem hiába firkálok, mert ha ezt a verset ki nem gondolom, fölöttem folyna már régen az árok, s csalán nőtt volna már a gyomromon.” Néhány esztendővel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, hogy egy egész estét betöltő portréiilrmmel álljon a kö­zönség elé a rendező. Bár voltak kísérletek, de azt hi­szem, hogy ez a műfaj első­sorban a tévéseket ihlette jobbnál jobb alkotások elké­szítésére. Meghittebb ugyan­is otthon a képernyő előtt egy monológ, amelyről azt gondolom: csak hozzám szól. S mennyivel masabb, ha a vászon innenső oldalán több száz ember ül. Ilyenkor megszűnik a személyes, az intim kapcsolat. De napjainkra már a film­művészet stílust is és témát is változtatott. Azt nem ál­lítom, hogy egymást törik az emberek egy-egy izgalmas dokumentumfilim megtekin­téséért. de remélem ennek is elérkezik m,ajd az ideje. Vagy a szellem igényessége nő. fel egy minőségi válasz­tékhoz, vagy pedig ez in­gerszegény világban a meg­felelő érzékenységű közeget kell megtalálni az adott jó műhöz. Ez utóbbi megvaló­sításához van iitt most egy kiváló lehetőség. Mert a Faludy György, költő című másfél órás Böszörményi Gé­za és Gyarmathy Lívia ren­dezte film ez új stílust és témát megtestesítő portré- vázlat közönségért kiált. Nemcsak értőt, vitázót, ha­nem ráosodálkozót és hitet- lenkedőt is vár. Mit is jelentett nekünk eddig a harmincasok, a negyvenesek nemzedékének Faludy neve? Nem mást, mint tiltást, a titkon kéz­iratban terjesztett Villon- verseket. Sokáig azt hittük (az iskolában szerzett hiá­nyos ismeretanyagunkból fa­kadóan), hogy a szaba­dossága miatt vált szamiz- dattá az ominózus kötet, s ez az oka névtelenségének, éltűnésének. Ez a tévhit most eloszlattatott. Faludy élit, mégpedig nagyon ka­landos életet, él most már mindannyiunk lelkiismere­tében rehabilitáltan a to­rontói kőrengetegben. Faludy egyedül nekem beszéli el a sorsát, úgy ér­zem egyedül hozzám szól a kopár képsorokról, pedig nemcsak én váltottam jegyet. Varázsa, mágikus kisugárzá­sa van ennek a 78 éves emig­ráns magyar költőnek. Fogva tartó fegyvere egy megviselt arc, s egy lebilincselően ro­mantikus életút, amelynek a recski internálótáborban. a 'Csákánykő-hegyen megélt­elbeszélt részletei sohasem törlődhetnek ki emlékeze­tünkből, mert Recsk megen­gedhetetlen módszer. Ez nem egy idegenlégiós Szahara-története, hanem ap éhenhalatás, s a szenvedések elviselésének és a túlélés stá­cióinak megrendítően igaz monológja. Az elgyötört ra­bok erőre kapnak az esteli agytornától: ,',a szellem meg­mozdítja a testet.” A koholt vádak alapján meghurcoltak hittek abban, hogy saját bá­torságuknak is van funkció­ja. Az igaztalanul elítéltek lelkierejét táplálta az a tu­dat, hogy ,,Nem génektől jön a boldogság / s nem a sors hozza el Talány. / Az ember ott kezdődik, mondják, f ami­kor átlép önmagán.” Recsk szerencsére letűnt, de tanul­junk belőle: szolgáltassunk igazságot az ártatlanoknak és a bűnösök bűnhődjenek meg. A szabadság és a demokrá­cia pedig legyen természe­tes állapot. Az emlékezet idős korban már különösen szelektív, erő­sen válogat. A nagy ívű élet freskójáról hiányzó üres fol­tokat a mester ma még megfestheti. A tabló így lesz csak igazán kész. Bár ő már a végső számadással sem adós, hiszen teljes élet­útjának foglalatát adja a Monológ életre-halálra című versében: „így lettem én a föld szerelmese. 1 a nagy ra. jongó, felhők Rómeója. I holt városok alatt a trubadúr, I gót csipkedíszek faragója rímben ' s éjféli fürdés po­gány ünnepének / mezítlen papja, míg időm lejárt / s eltűntem én, a múló feno­mén ! a fenomének örök tengerén.” Buzafalvi Győző Vanyarci hagyományőrzők Tizenöt év a pódiumon Pávakörök százai léptek közönség elé még két évti­zeddel ezelőtt. Műsorukat hallhattuk a rádióból, lát­hattuk őket többször is a televízióban. — Nem tudnánk mi is ha­sonlót csinálni? — kérdez­te asszonytársait 1973-ban a vanyarci Hugyecz And- rásné —, ma tanácselnök —, s azok igent mondtak. Har­mincötén írták be nevüket abba a naplóba, amelyben lapozgatva az együttes si­kereiről értesülhet az ol­vasó. — Még abban aiz eszten­dőben színpadra lépett . a pávakör — mondja a ta­nácselnök asszony, aki ma is a csoport vezetője. — Az élő hagyomány, a nép­dalkincs gazdag volt miná- lunk. Akkoriban a helyi eredetű dalok — elsősorban a szlovák népdalok — gyűj­tése, átmentése volt szán­dékunkban. A szándékot tettek követ­ték. Olyannyira, hogy a megye legkisebb települései­re is meghívást kaptak, sőt bemutatkoztak szűkebb ha­zánk határain túl is. — Repertoárjuk változat­lan maradt? — Nem, hiszen a páva­kor sem a rég; már. öt éve együttessé szerveződ­tünk, az egykori kórus tán­cosokkal gyarapodott, Buda József vezetésével. Sorra feldolgozzuk és pódiumra visszük a népszokásokat: a kisz^járást, a lakodalmast, a ' fonóbeli hagyományokat, a farsangi játékokat, mosta­nában pedig gyűjtjük a karácsonyi szokásokat. — Kik az együttes segí­tői? — Szakmai téren sok se­gítséget kapunk a megyei művelődési központtól. De feltétlen meg kell említe­nem a csehszlovákiai nagy­kürtösi járási művelődési központ munkatársának, Ju­raj Matiasnaik a nevét, aki amellett, hogy segít ben­nünket a felkészülésben, szinte már csoporttagnak számít nálunk. Az alakulás óta másfél évtized telt el, s a vanyair- ci szlovák nemzetiségi együttes ma is fennáll, s tegyük hozzá nem csak a község kulturális életét gaz­dagítják műsoraikkal, ha­nem a falu és a megye jó hírét is öregbítik hazai (pél­dául Békés, Fejér megyei, szentendrei, budapesti) és külföldi (a cseh»szlovákiai Hrusovban, Detvan és Prie- vidzán) bemutatóik alkal­mával. Természetesen az elismerések sem maradtak kj az együttes életéből; két­szeres megyei nívódíjasok, megkapták a népművelési intézetét is, az idén a Mű­velődési Minisztérium Szo­cialista Kultúráért kitünte­tését. — Az elismerésekkel járó pénzjutalmat mire költik? — Nem osztjuk szét ma­gunk között, hiszen van mire költeni. Volt, hogy csizmákat csináltattunk be­lőle, máskor közös kirán­dulásainkra fordítottuk. Mert nem csak az érdeklő­dési körünk egyezik, egyéb­ként is szeretünk együtt lenni, megértjük egymást. Másként elképzelhetetlen lenne, hogy ennyi idő után is fennmaradjunk, hogy olyan eseményre kerítsünk sort, mint november ele­jén, amikor fennállásunk tizenöt éves évfordulóján jubileumi műsort adtunk Vanyarcon. Jól fogadott a közönség, örültünk a siker­nek. (T. K.) Marcus Aurelius újra nyeregbe szál ľ' Hét esztendő után ismét „nyeregbe szállt” Marcus Aurelius császár. A had­vezér mintegy 1800 éves bronzszobrát még 1981- ben restaurálás céljából le­vették lováról. Marcus Aurelius büszke bronzalakja a XVI. század óta díszítette az olasz fő­város leghíresebb domb­ját, a Capitoliumot, ahová Michelangelo a tér kiala­kítása során 1538-ban he­lyezte. Az idő múlásával s az olasz főváros hatalmas forgalmából eredő káros gázok miatt a bronzlovast 1981-ben el kellett távolí­tani helyéről. Az ember­alakot leemelték lováról, és láncokon egy nagy te­rem mennyezetére függesz­tették, hogy centiméterről centiméterre megtisztítsák a rárakódásoktól, és egy­ben restaurálják. Időről időre az olasz saj­tó azt firtatta: mikor ke­rül vissza a helyére — s visszakerül-e egyáltalán — Marcus Aurelius szobra? A szakemberek erőfe­szítéseit azonban most si­ker koronázta: a császár mintegy hatszáz kilogram­mot nyomó szobrát vissza­helyezték a több mint más­fél tonnás ló nyergébe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom