Nógrád, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-15 / 298. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON. TELEXEN ÉRKEZETT. MAI AJÁNLATUNK 8.30: 9.00: 9.30: 10.05: 10.35: 10.50: 11.35: 12.45: 13.00: 14.10: 14.25: 15.00: 16.05: 16.20: 17.00: 17.30: 18.00: 19.23: 20.25: 20.30: 21.30: 22.00: 22.30: KOSSUTH RADIO: Olasz slágerek Verbunkosok, katona­dalok Hírek Diákfélóra Labirintus Magyar művészek ope­rettfelvételeiből Prenn Ferenc hányatott élete Válaszolunk hallgató­inknak Klasszikusok délidő­ben A tökéletes ember Zenei tükör Szóról szóra A KISZ Központi Művészegyüttes kórusa énekel örökségünk őrei Népszerű szimfonikus zene V e rs m e gzen ésí tések Kritikusok fóruma Januártól decemberig Népdalok Korkóstoló örökzöld dallamok Hírvilág Régi híres énekesek műsorából MAGYAR TELEVÍZIÓ: 1. MŰSOR: 8.55: Tévétorna 9.00: Képújság 9.05: Teledoktor 9.15: A varieté világa. VII/7. rész 10.10: Operett­hangverseny 10.55: Képújság 16.55: Hírek 17.00: Hazai tükör 19.05: Esti mese 19.15: Lottósorsolás 19.20: Tévétoraa 19.25: Reklám 19.30: Híradó 20.10: Reklám 20.15: Szomszédok 43. fejezet 20.45: Reklám 20.50: Hírháttér 22.05: Zene, zene, zene 22.50: Híradó 3. 2. MŰSOR: 16.20: Képújság 16.25: Správy 16.30: Gyémántdíjasok fesztiválja ’87. Belga zenés film. A Rádiókabaré szerkesztősége megkezdte az előkészületeket a szilveszteri vidám, szórakoztató műsor összeállítására. Képün­kön a három szerkesztő: Kapossy Miklós, Farkasházy Tivadar, Sinkó Péter és az egyik szerző: Trunkó Barna. 22.50: Mindennapi dogmáink 23.00: Esti muzsika PETŐFI RÁDIÓ: 8.05: Albert György népi zenekara játszik 8.20: A Szabó család 8.50: Külpolitikai figyelő 9.05: Napközben 12.10: A színházi mama 12.30: „Énekeltem én: Péntek Jánosné” 12.46: Gyimesi muzsika 13.05: Nosztalgiahullám 14.00: Egy különös levélváltás története 14.35: Egylábú-százlábú 15.10: Operaslágerek 15.45: Törvénykönyv 16.00: Slágerfilmek-filmslá- gerek 16.45: Nóták 17.05: „Fecsegő-Recsegő” 17.30: Mint(a)film 18.30: Slágerlista 19.05: Könnyűzene 20.20: A Poptarisznya dalaiból 21.05: A Kattogó Kabaré különkiadása 22.05: Ránki György könnyű­zenei szerzeményeiből 22.35: Archie Shepp és Chet Baker dzsesszkvintettje játszik 23.10: A Cure együttes összes nagylemeze 23.59: Régi fúvósmuzsika BARTÓK RÁDIÓ: 9.08: A Régi Zene együttes játszik 10.28: Kamarazene 11.05: Pillanatkép 11.10: Magyarán szólva 11.25: Századunk zenéjéből 12.36: Mozart-áriák 13.05: Svejk 14.03: Magyar zeneszerzők réz­fúvós kamarazenéjéből 14.26: Zenetörténeti értéktár 15.01: Pophullám 16.00: Mándy Iván hangjáté­kaiból 16.25: Bemard Ladysz opera­áriákat énekel 17.00: Nyitnikék 17.30: A Columbia szimfonikus zenekar játszik 18.30: In limba materna 19.05: Diákfélóra 19.35: Tatjana Nyikolajeva zongoraestje Kb. 21.20: Mi újság a régi zene világában? Kb. 22.00: Szimfonikus táncok 22.27: Évtizedek gyalogútján 22.39: Napjaink zenéje MISKOLCI STÜDIÓ: 17.30: Műsorismertetés, hírek, időjárás. — 17.35: A Tiszától a Dunáig. Zenés magazin. Szerkesztő: Jakab Mária. (Köz­ben: 18.00—18.15: Észak-ma­gyarországi krónika. — 18.25— 18.30: Lap- és műsorelőzetes. 16.50: Magyar évszázadok. I. Lipót és az ellen- reformáció 17.10: Hosszú út a dűnéken. Szovjet filmsorozat, VII 2. rész 18.15: Nas ekran 18.45: Színházi este. . . Közvetítés a Nemzeti Színházból 21.10: Híradó, 2. 21.25: Találkozás egy régi * szerelemmel. . . Gábor S. Pál dalai 22.05: A Kinabalu, Borneo teteje 22.55: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 1. MŰSOR: 9.20: Humberto-cirkusz — tv-sorozat 10.15: Nem minden méreg egyforma 10.45: Cseh film — ism. 12.15: Tévébörze 16.20: Orvosi tanácsok 16.30: Dokumentumfilm Tibet- ről 17.10: A nap percei 17.50: Ipari tanulóknak 18.20: Esti mese 18.30: Kék fény 19.30: Híradó 20.00: Egy család története 20.20: Publicisztikai magazin 21.05: Dalok a képernyőről 21.25: Autósok, motorosok \ magazinja 22.05: Koncert 2. MŰSOR: 17.15: Katonákról 17.35: Kiküldött munkatársaink jelentik 17.55: Az acélt megedzik 19.00: Torna 19.10: Esti mese 19.30: Híradó 20.00: Irodalmi magazin 20.25: Fekete lyukak — tv- játék 21.30: Híradó 22.00: Világhíradó 22.15: Amerikai film MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Háromnegyed 6 és 8-tól: A fekete özvegy. Színes, szinkro­nizált amerikai film. — Ka­mara: Rocktérítő. Színes ze­nés magyar film. — Balassa­gyarmati Madách: Háromne­gyed 6 és 8-tól: Betty Blue (18). Színes francia film. — Iskolamozi: A Pál utcai fiúk. — Kamara: Törvénytől sújtva. Amerikai film. — Pásztói Mát­ra: Madárka (16). Filmklub. Színes amerikai film. Mese­mozi: Az erőművész. — Szé- csény: Másnap háború volt. Színes szovjet film. — Irodal­mi hősök a filmvásznon: Én és a nagyapám (általános is­kolásoknak). — Jobbágyi: Az istenek fegyvere. Színes, lát­ványos, hongkongi kalandfilm. — Nagylóc: A kilencfarkú macska H6). Színes olasz bűn­ügyi film. Múzeumba került a 4 millió éves osorrszarvu Zircen a Bakonyi Termé­szettudományi Múzeumban helyzetek el azt a hozzá­vetőleg 4 millió évvel ez­előtt elpusztult ősorrszar- vút, amelynek csontvázát csaknem teljesen épségben találták meg a közelmúlt­ban a Veszprém megyei Pula község határában. Pusztulásának okát, körül­ményeit a természeti kör­nyezet akkori változásai­nak máig fennmaradt jelei­ből jól lehet követni. Tu­dományos ismeretek szerint akkoriban vulkáni műkö­dés színhelye volt ez a kör­nyék. Az itt kialakult vul­káni tufagyűrűben idővel egy kis tó alakult ki, amely d)ago ny ázóhelye lehetett az ősorrszarvúnak. Minden jel arra mutat, hogy az ős­állat ebbe, az algáktól, szervesanyagoktól feldúsult tóba fulladt bele. Csont­váza, feje, fogazata tel­jesen épségben megma­radt. A 3 méter hosszú, 2 méter magas csontváznak csupán az egyik hátsó lá­bát sértette meg a markoló­gép, amellyel az itt föllelt alginitet bányásszák. A ritka leletet több ton­na alginittömeggel szál­lították Zircre. Nem fért be a múzeum ajtaján, ezért egy ablakmélyedésnél falbontással nyitottak előt­te utat. Az ősorrszarvút, mivel az emeleti kiállító­termekbe sem tudják fel­szállítani, az épület tágas lépcsőházának közepén, egy emelvényen helyezték el. (MTI) FILMJEGYZET 4 HAJNAL Elmúltak már azok az idők, amikor hetekig-hóna- pokig egy-egy Jancsó-film- újdonságtól visszhangzott az ország. A rajongóknak s az értetlen ellenzőknek a mes­ter már évek óta nem adott témát. Hiányoztak is bot­ránykőalkotásai. Az a nemzedék, amely hu­szonévesként a Szegény legé­nyek, a Fényes szelek, az Így jöttem, és az Égi bárány be­mutatóit örömmel üdvözölte, majd élve boncolta, még nyitott volt. Hangosan elem­zett, kérdezett s a filmhő­sökkel együtt az értelmezések sokféleségéből próbált köz- megegyezésre jutni. Mára elnehezült, lehiggadt a „prágai tavasz” uszályába került korosztály. S amikor Jancsó Miklós nagy revelá- cióval fogadott új művét, A hajnalt megnézni a mozik­ba beül, a hajdani lázadó erejéből már csak egy csen­des meditációra futja. De a Nobel-díjas Elte Wiesel azo­nos című regénye alapján született poétikus francia—iz­raeli produkció el sem bír­ná viselni á harsányságot. Az ember ül a hatalmas vászon előtt és szembe ta­lálja magát saját tépelődő énjével. Amikor már nem akarjuk megváltani a vilá­got, de még nem aludt ki bennünk a jót és szépet áhí- tó önbecsülés, akkor tesszük fel magunknak a kérdést: miért és milyen áron érde­mes még élni? A filmbeli Elisha, a tiszta erkölcsű zsi­dó fiú is eljut a sorsdöntő dilemmához. A tipikus második világ- háborús zsidósorsot megélő fiatalember ősei földjére tér meg, ahol beáll az angolok ellen küzdő fegyveresekhez. Nincs könnyű helyzetben, mert vallása a „Ne ölj!” pa­rancsot véste örök tabuként lényébe. Itt meg nap mint nap terrorakciók szereplője lesz. Erőszak erőszakot kö­vet. A gyűlölet indokolja a tetteket, mert a sokat szen­vedett zsidó nép önálló álla­mot akar, hogy ne következ­hessen be soha többet az, amit Hitler tett. De megen­gedhető-e a terror egy esz­méért? Hazát ugyanis nem lehet karddal megszerezni, se ajándékba kapni: orcánk ve­rejtékével kell megteremteni. De milyen világ az, ahol az életben maradáshoz, a sza­badsághoz ölni kell s a biz­tonsághoz, a kiteljesítéshez csak mások korlátozása és elpusztítása által juthat az ember? És lehet-e felemelő egy ily kegyetlen módon kivívott győzelem? Nem, ez Elisha válasza. Társa halála miatt egy vét­len angolt kell kivégeznie. Őrá esik a választás: mu­száj cselekednie. Engedelmes­ség vagy parancsmegtagadás? E gyilkos hajnalig tartó éjsza­kán éli meg nagy lelki csa­táját s számol le önmagával. Tudja, hogy az élet nem a halálon múlik, mert az ma­ga a végtelen univerzum. Am minden születés véges. Nincs igazi döntés, mert a szelídség és a szeretet „fegy­vere” is1 csak olaj lenne a tűzre. A gyötrelme? bibliai haj­nal végén eldördül a pisz­toly s az ítélet-végrehajtó örökre elveszti születésétől megőrzött ártatlanságát. Fel­áldozta magát egy olyan esz­méért, amely nem sajátja. Nem ember többé. Nem néz­het nyílt tekintetével a tü­körbe. Did'aktikussággail igazán nem vádolható a korábbi Jancsó. Szabad teret enge­dett az asszociációknak. Rejt­vényei teljességgel szinte megfejthetetlenek voltak. A hajnal ritka kivétel. Érthe­tő, jóllehet nem a sztori a fontos, hanem az a belső tör­ténet, amely a főhős lelké­ben lejátszódik. A feszültség­teremtés dramaturgiai alap­ja: „Aki kiszolgáltatott, vi­selkedjék kiszolgáltatottként, akinek kezében hatalom van, eszerint cselekedjék.” Lelkiismer et-indító másfél óra után úgy döntök, fel­mentem a terrorista Elishát a gyilkosság szörnyű terhe alól. Mert a szsabadság ide­alista katonája ő. Mert a mi képzeletbeli pisztolyunk ravaszát mindnyájan gyak­ran meghúzzuk különösebb átgondolás nélkül is. Csak mi önzésből tesszük s nem a közért, a mellettünk lévő­kért. Fölmentem a szorongó és boldogtalan Elishát, bár azt hiszem ő nem kérné fel- oldozást iszonyú tettére, mert ez esetben az áldozat önmaga. Képtelen kitörni a körülmények szorításából. Jö­vőjét kétségbeesett, de re­ménykedő kiáltássá használja fel. Feláldozza magát a nap­fényért, a gyerekek mosolyá­ért. Buzafalvi Győző Zenei oktatás Bátonyterenyén Harminc éy, masszív alapokkal Szűts Pál nyugdíjasként is tanítja az ifjú növendéke­ket. A Bátonyferenyei Álla­mi Zeneiskolában 30 évvel ezelőtt kezdődött meg a tanítás. Abban a le­gendás korban született az intézmény, amelyről oly sokat hallunk manapság, mégis hiányosak ismerete­ink. — 1956 januárjában már működött Salgótarjániban a zeneiskola — meséli Szűts Pál. — Én Pestről jártam le dolgozni, mint utazó óraadó .tanár. Teltek a napok, be­csülettel végeztem a mun­kámat. Aztán jött az ellen­forradalom, s mivel két idősebb kollégám nem vál­lalta tovább az ingázást, engem kineveztek állandó oktatónak. Nagy öröm volt számomra. Közben Rákos­palotán kaptam egy lakást, sínre került az életem. Egy­szer hivatott a megyén az egyik osztályvezető, s kö­zölte velem, hogy Nagybá- tonyban szeretnének egy zeneiskolát létrehozni. Ne­kem ajánlotta fel az igaz­gatói állást. Nagy megtisz­teltetésnek vettem, mégis sokáig ingadoztam! hiszen minden Pesthez kötött. Ek­kor 1958-at ý-täk... Az iskola eredetileg mun­kásszállásnak épült. Eszköz- ellátottságg nagyon szegé­nyes volt; így hát bátorság kellett ahhoz, hogy elkez­dődjék a tanítás. Egy „síik- tás” faszekrény, két szék, négyszemélyes pad állt ren­delkezésükre a tanároknak és a növendékeknek. Ha ír­ni kellett, a tanulók letér­deltek a földre, és a pádon dolgoztak. Az épület átala­kítását nem lehetett sokáig halogatni. Mindez úgy tör­tént, hogy a tanításban fenn­akadás nem volt. Gyorsan átalakult az iskola, csak az olajos padló maradt a régi. A minisztérium 100 ezer fo­rintot adott hangszerekre, ami akkor még nagyon so­kat ért. Ebből a pénzből vásároltak pianínót, angol kürtöt, fagottot, zongorát. Pénzzel támogatta az iskolát a járási tanács iis. — 1960-ra stabillá vált a zeneiskola — folytatja Szűts Pál. — Két műszak­ban dolgoztunk, reggeltől estig. Sokasodtak a növen­dékek. Kiépültek a fiékis- kolák. Felcseperedet egy új nemzedék, jöttek az ered­mények. Nálunk végzett Szűcs Ferenc, aki a BBC- zenekar szólistája. Tani Lujza, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Zenetudo­mányi Intézetének munka­társa, dr. Szűcs Lajos do­cens, a Debreceni Zenemű­vészeti Főiskola tanára, Be- cze Lajos, a salgótarjáni zeneiskola jelenlegi igazga­tója, s folytatható a sor... Szűts Pál már második éve nyugdíjas, de még min­dig aktívan tanít. Gordon­kára és zongorára oktatja a gyerekeket. Számtalan cikket, útmutatót írt, s zenét is szerez. Klarinét dór szo­natinája ma már tananyag a zeneművészeti szakközép­iskolai tankönyvekben. A tanárképző főiskolák tan­anyagaiban szerepelnek nép- dalfeldolgozásai. Az eltelt 30 év alatt magas színvo­nalú munkájával kialakította azt a közeget, amelyre bát­ran lehet építeni. Ma a zeneiskola tanárai 340 gyerekkel foglalkoznak. Már az óvodában megismer­tetik velük a zenei alapo­kat. A 16 kinevezett tanár közül többen hiányoznak gyes és gyed miatt; öt óra­díjas és egy nyugdíjas pótol­ja a hiányzókat. Közben az igényeknek megfelelően sza­kosodás következett be. Már csak a fagott szak hiányaik, de hamarosan beindul ez is, a pásztó; zeneiskola segít­ségével. Eljárt — egyelőre úgy tűnik — az idő a kihe­lyezett tagozatok felett, azonban megfelelő létszám esetén újra beindulhat az ilyen jellegű oktatás. Az eszközelilátottság jónak mondható az iskolában. — A hangszerek árai manapság rendkívül maga­sak, s a költségvetés nem követi ezt — mondja Ven­ter László, a jelenlegi igaz­gató. — Ebben a tekintet­ben sajnos, nem látom a megoldás lehetőségét sem. A jó minőségű hangszerek el­érhetetlenek. Egy ilyen zon­gora ára eléri az 1 millió forintot. Négyszázezerért csupán felújítottat kapunk. Ezek tények, nincs mit szé­píteni. A teljes igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy sok támogatást kapunk a megyei és a városi jogú tanácstól. Ebből a pénzből vásároltuk a számítógépet és tartozékait, a színes te­levíziónkat. A megye aján­déka lesz — a közeljövőben kapjuk meg — egy progra­mozható videomagnó. Tehát a modern technika betört a zeneiskola életébe. Mégsem lehetnek maradék­talanul elégedettek, mert fel kellene újítaná a Hi-Fi- tornyot, új hangszerek is kellenének. Az épületben elkészült a központi fűtés. Pár éve fel­újították a tetőszerkezetet, renoválták a réigi munkás­szállást. A Bátonyterenyei Állami Zeneiskolában eredményes munka folyik. A fiatal iin- testület tagjai remékül fel­készítik a növendékeket. Mégis egy új iskolában op­timálisabb feltételék között dolgozhatnának. Miiért r.e le­hetnének nekik is vágyál­maik?! Ádám Tamás Fotó: Rigó Tibor > \

Next

/
Oldalképek
Tartalom