Nógrád, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-02 / 287. szám

2 NOGRAD 1988. DECEMBER 2., PÉNTEK Á salgótarjáni pártbizottság új első titkára Plachý Péter 44 éves, Salgótarjánban Született, önmaga szerint is minden ehhez a városhoz ■ köti. Munkáséletét a bányagép­gyárban kezdte, s mivel kosárlabdázott, így került a Salgótarjáni Kohászati Üze­mekbe. Bekapcsolódott az ifjúsági mozgalomba, vé- gigjárta a ranglétrát, s vé­gül megválasztották a KISZ-bizottság titkárának. Útja a városi pártbizott­ságra vezetett, ahol hosz- szabb ideig dolgozott kü­lönböző funkciókban. In­nen került vissza az SKÜ pártbizottságának titkári tisztségébe. Újabb váltás révén került a megyei párt- bizottság pto-osztályának élére. Húsz éve párttag, a felesége is kommunista. Két gyermekük van. Elvé­\_______________________ gezte az MSZMP Politikai Főiskoláját. Kitüntetései között őrzi a KISZ Érdem­érmet, a Szakszervezeti munkáért elismerés arany fokozatát, a Munka Érdem­rend ezüst fokozatát. _____ J M oszkvában a kínai külügyminiszter Csütörtökön délelőtt há­romnapos hivatalos látoga­tásra Moszkvába utazott Csien Csi-csen kínai külügy­miniszter. A kínai diplomá­cia vezetője Eduard Se- vardnadze szovjet külügy­miniszter meghívásának tesz eleget, s az előzetes hí­rek szerint találkozik Mihail Gorbacsov szovjet elnökkel és pártfőtitkárral is. Kínai politikai körökben rámu­tatnak, hogy a külügymi­niszteri találkozó célja a kambodzsai kérdés megvita­tása és a kínai—szovjet csúcstalálkozó előkészítése. Ez az első ilyen magas szintű látogatás három év­tized óta. A legutolsó kínai— szovjet csúcstalálkozó 1959- oen volt, amikor Nyikita Hruscsov Pekingben talál­kozott Mao Ce-tunggal. Befejeződött a Legfelsőbb Tanács ülésszaka A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa csütörtökön szavazat- többséggel módosította a szovjet alkotmányt, és elfogadta az új választási törvényt. Törvényerőre emelte a törvények­hez kapcsolódó elnökségi rendeleteket is, befejezve ezzel háromnapos munkáját. Csütörtökön Mihail' Gor­bacsov, az SZKP KB fő­titkára, az LT Elnökségének elnöke záróbeszédében hang­súlyozta, hogy a két tör­vény „új szakaszt nyit a szovjet államiságnak a de­mokrácián és az önkor­mányzaton alapuló fejlődé­sében". Gorbacsov beszédében részletesen foglalkozott a nemzetiségi kapcsolatok problémakörével, s megál­lapította: a küldöttek — a kifejtett nézetkülönbségek ellenére — egységesek ab­ban, hogy a Szovjetunió valamennyi népének érdeke­it szolgálja a „szilárd' szö­vetség = erős központ és erős köztársaságok” jelszó. Meg kell szabadulni a gya­nakvástól, el kél! mélyíteni a köztársaság és a központ közötti, valamint a külön­böző köztársaságokban élő emberek közötti bizalmat — mondta. Az ország párt- és állami vezetői a szovjet parlament ülése után, még csütörtökön, Moszkvában találkoztak az örményországi és azer- bajdzsáni képviselőkkel, s a helyzet stabilizálását szol­gáló intézkedésekről tár­gyaltak velük. A testület erről a kérdés­ről határozatot: fogadott el, amelyben bölcsességre és önmérsékletre szólította fel Örményország és Azer­bajdzsán dolgozóit. A ha­tározat sürgette, hogy a két szomszédos szovjet köztár­saság lakossága tegye félre a sérelmeket és hagyja ab­ba a kölcsönös vádaskodást. A Legfelsőbb Tanács meg­bízta az LT Elnökségét, hogy a párt-, állami és tár­sadalmi szervezetekkel kö­zösen szervezze meg azok­nak a képviselőknek a ta­nácskozását, akiket Kara- bah, az Azerbajdzsán SZSZK és az örmény SZSZK dele­gált az LT-be. A képviselői tanácskozáson vitassák meg a szóban forgó térség hely­zetének normalizálásához, az azerbajdzsán és örmény nemzetiségű állampolgá rak internacionalista barátságá­nak helyreállításához szük­séges, halaszthatatlan intéz­kedéseiket — áll a határo­zatban. Az LT megbízta az azer­bajdzsán és az örmény par­lamentet: tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a két testvéri köztár­saság népei békében cs egyetértésben éljenek, ak­tívan dolgozzanak a szovjet szocialista társadalom éle­tének megújulása érdeké­ben. Az LT határozata cé­lul tűzte ki, hogy mindkét köztársaság területén tren­den szovjet állampolgár — nemzeti hovatartozásától függetlenül — az átalakítás teljes jogú és egyenjogú ré­szesének érezhesse magát. A lakosság egészségi állapotának jobbításáért , Akadémiai älläsffoglaläs A Magyar Tudományos Akadémia elnöksége novem­ber végi ülésén vitatta meg a lakosság egészségi állapo­tára ható tényezők vizsgála­tának eredményeit. A széles körű szakértő bi­zottság által elvégzett elem­zés megállapította: hazánk lak osságának egészségi álla­pota nagyon kedvezőtlen, és az elmúlt két évtizedben je­lentősen romlott. Kedvezőtlenül befolyásol­ják az egészséget egyes kör­nyezeti, fizikai és kémiai hatások, az egészségtelen táplálkozás, a fizikai aktivi­tás hiánya, a stresszhelyze­tek. Hazánk lakossága túl­nyomó részének egészsége többszörösen veszélyezte­tett, ebben közrejátszanak a szociális és kulturális egyen­lőtlenségek csakúgy, mint az egészségkárosító szenvedé­lyek, az egészségügyi intéz­mények hiányos ellátottsá­ga, s az, hogy háttérbe azo- ruh a betegségek megelő­zése. Az Akadémia elnöksége hangsúlyozta: az elmúlt két évtizedben bekövetkezett visszaesés a nemzetközileg általában megfigyelhető „modernizációs” egészség­romlás-tendenciákhoz ha­sonló, méretei azonban sú­lyosabbak a más országok- belii, ilyen folyamatoknál. Ezért a testület szorgalmaz­ta a jelenlegi kedvezőtlen egészségi állapotot előidéző okok további kutatását, az egészségmegőrzést elősegítő kormányprogram megvaló­sítását. Ehhez megfelelő tár­sadalmi háttér, egészségügyi és életviteli kultúra kialakí­tása, a társadalom mozgósí­tása szükséges. Az egészségügyi kormány­zat feladatait csak akkor teljesítheti — hangsúlyozza az elnökség —, ha jelentő­ségének megfelelően része­sül a nemzeti jövedelemből, vagyis növelik az egészség­ügy anyagi támogatását. Szükséges az egészségügy irányítási és finanszírozási mechanizmusának reform­ja is. Hasonlóképpen elen­gedhetetlen az egészségügyi rendszer és hálózat átalakí­tása. a közegészségügyi rendszer működési feltéte­leinek jobbítása. Gondos­kodni kell az ifjúság egész­ségének megőrzéséről, az iskolai egészségnevelésről, -oktatásról, úgyszintén a testi-lelki jólét feltételeinek megteremtéséről. A jelenle­gi egészségügyi helyzet job­bítása nem csupán az egész­ségügyi kormányzat és szer­vezeteinek feladata — húz­ták alá az állásfoglalásban. Szükséges a társadalombiz­tosítási rendszer felülvizs­gálata, az, hogy növeljék az egyének és a társadalom ér­dekeltségét a betegségek megelőzésében. Közvetetten az egészségmegőrzést segíti elő az életszínvonal csök­kenésének megállítása, majd fokozatos emelése, és nem utolsósorban a környezet­szennyeződés egészségre káros hatásainak mérséklé­se, illetve megszüntetése. A nehézségek ellenére a lakosság’ jelenlegi állapota m eg f elelő in t ézkedés ek k e 1. az egészségügyi kultúra ffej­lesztésiével, az egészségrom­boló szenvedélyek elleni hat­hatós társadalmi küzdelem­mel és az egészségügyi el­látás személyi és anyagi fel­tételednek megteremtésével jobbítható — hangsúlyozta az elnökség állásfoglalásá­ban. A vizsgálat eredményit — mintegy ezer oldal terjedel­mű anyagot és külön annak összefoglalóját — az Aka­démia közzé kívánja tenni (MTI) Szóvivői tájékoztató íFolytatás az 1. oldalról.) a korábbiaknál nagyobb tá- mogatáscsökkentési tervet ja­vasol a Minisztertanács. En­nek is megvizsgálták a kü­lönféle alternatíváit. Végle­ges döntést nem hozott a kormány, mert további egyeztetésekre van szükség. Ezt követően a Miniszter­tanács az 1989. évi bérme­chanizmus korszerűsítéséről tárgyalt. Erről Halmos Csa­ba államtitkár, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke adott tájékoztatót. Elöljáróban utalt arra, hogy az elmúlt 20 évben a bér­mechanizmust nagyon sok kritika érte. Az elmarasz­talások fontos eleme volt a túlszabályozottság. A jövő évtől ezek a kritikák minden bizonnyal megszűnnek majd, mert a Minisztertanács mos­tani döntésével hatályon kí­vül helyezett 17 miniszter- tanácsi, illetve az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal által kiadott rendeletet. A jövő évi bérmechanizmus egyetlen minisztertanácsi rendeletben fog megjelenni. Ennek terjedelme csupán hét és fél oldal, s a mellék­letek sem terjengősek — mondotta az államtitkár. Ezután arról szólt, hogy a bérreform első, nagyon fon­tos lépése valósul meg 1989- ben, amikor minden koráb­bi bérszabályozásnál és a kormány minden eddigi szándékánál liberálisabb bérmechanizmust vezetnek 'be. Ezzel kapcsolatban ki­fejtette: a kormány lemon­dott arról az elhatározásá­ról, hogy amennyiben az Országos Érdekegyeztető Ta. nácsban a bérek szabályo­zását érintően valamiféle felső korlátban állapodnak meg, akkor ehhez szankciót rendel. A kormány nem vesz részt sem a mi ni má1 ’ s bérfejlesztésben. sem e§Y ilven felső korlátnak a k-i- a’okításában, ezt a szakszer- g lí ','rT"l.clir3ľ3 bízza. A vezetői érdekeltségről Ha a szakszervezet és a kamara megállapodik egy felső korlátban — ezt egyébként ajánlani fogja a kormány ;—, akkor ehhez semminemű szankciót nem rendel a Minisztertanács. A vezetői érdekeltségi rendszert felülvizsgálva a kormány úgy döntött, hogy teljes liberalizálást hajt végre ezen a téren, aminek lényege: a jövőben a veze­tők érdekeltségét, prémiu­mát a munkáltató fogja meghatározni. További lehe­tőségeket kapott az anyagi ösztönzés azáltal is, hogy az adózott eredményből — a korábbiaktól eltérően — prémium, jutalom is kifi­zethető. Az ülésen döntöttek arról is, hogy a kormány képviselője az Országos Ér­dekegyeztető Tanácsnak a jövő hét elején megtartan­dó ülésén milyen álláspon­tot képviseljen a kivételek kérdésében. A kivételek kö­zött nagyon kevés olyan kérdés szerepel, amely sér­tené a jövő évi bérmecha­nizmusnak azt a rendező­elvét, amelyet úgy fogal­mazott meg a kormány, hogy a szabályozás egysé­ges és versenysemleges le­gyen. A Minisztertanács meg­erősítette álláspontjában azokat a preferenciákat, amelyek a külföldi részvé­tellel működő vegyes válla­latokat érintik, továbbá két olyan területen, ame­lyek elmaradása rendkí­vül súlyos, ezek a mező- gazdaság és az élelmiszer­kiskereskedelem. A döntés ezekben a kérdésekben az Országos Érdekegyeztető Tanács jövő heti ülésén születik meg. Ezt követően_ az újság­írók kérdéseire’ válaszolt a kormány szóvivője és az ÁBMH elnöke. A Magyar Rádió munka­társa arról érdeklődött: mi lesz a költségvetési in­tézményeknél dolgozókkal, akiknek már most is jó­val alacsonyabb a fizetése, mint a vállalatoknál dol­gozóké. Válaszában Halmos Csaba hangsúlyozta: a kormány a legutóbbi ülésén azt fogad­ta el, hogy többéves prog­ram keretében képzelhető el a költségvetési intéz­mények bérlemaradásának mérséklése. Az egyik üt a központi bérpolitikai in­tézkedés. A tervezési mun­ka során korábban elhatá­rozott 2 milliárd forint he­lyett — figyelembe véve a SZOT javaslatát — 1989­ben összesen 4,1 milliárd forintos központi bérpoli- / tikai intézkedést hajtanak végre az oktatásban, az egészségügyben és a közmű­velődésben. Ezzel jelentős mértékben csökkenthetők, s a közmű­velődésben dolgozóknál mi­nimálisra mérsékelhetők a hátrányok — jelentette ki az államtitkár. A Magyar Hírlap munka­társa megkérdezte: a gaz­dálkodói szektorban meg­szűnik-e a központi bérin­tézkedés ? Ezzé! kapcsolatban Hal­mos Csaba kifejtette: az elmúlt években bebizonyo­sodott, hogy a versenyszfé­rában ez az eszköz nem alkalmas a problémák meg­oldására. A versenyszférá­ban egységes követelménye­ket közvetítő mechanizmust kell alkalmazni, ezért a kormány olyan döntést ho­zott, hogy a jövőben köz­ponti bérpolitikai intézkedé­sek csak a költségvetési területeken lehetnek. A Pest Megyei Hírlap munkatársa a tervezett bérmechanizmus bevezeté- cével kapcsolatban a vezetői fizetések alakulását firtatta. A korábbi, központilag szabályozott különböző mu­tatókhoz kapcsolt rendszer —, amely figyelembe vette a vagyonváltozást, az ex­portérdekeltséget, a mun­káltató bizonyos cél jutalmát — nem tartalmazott olyan motivációs elemeket, ame­lyek ténylegesen közvetítet­tek volna a vezetőnek va­lamifajta központi törekvést — válaszolta Halmos Csaba. A forrásokat illetően azon­ban számolni kell a koria­tokkal, a vezetői prémium forrása ugyanis minden bi­zonnyal az adózott nyereség. A Dunántúli Napló mun­katársa a megyei kétszintű közigazgatás eddigi tapasz­talatairól érdeklődött. A közigazgatás korszerűsítéséről Marosán György válaszá­ban utalt arra, hogy a szó­vivői tájékoztató időpontjá­ig ezzel a kérdéssel még nem foglalkozott a Minisz­tertanács. Kifejtette: a köz- igazgatás korszerűsítésének meghatározó gondolata az, hogy minél nagyobb önálló­ságot kapjanak a helyi ta­nácsok, illetve egy adott megyében a községek mi­nél közvetlenebb és szóró- 1 s.abb kapcsolatba kerüljenek a megyeszékhellyel. Ezt az igényt felismerve, a Minisz­tertanács ez év elejétől né­hány megyében megvalósí­totta a kétszintű irányítást. Ennek tapasztalatai nagyon kedvezőek. A községi taná­csok jogköre, mozgástere je­lentősen bővült, és a me­gyeközpontok is látják a falvak problémáit. A Mi­nisztertanács mostani ülé­sén megvitatják annak le­hetőségét, hogy a jövőben a megyék saját kezdeménye­zésük alapján térhessenek át a kétszintű közigazga­tásig. A Népszava munkatársa arról kérdezett, hogy a jö­vő évre meghirdetett: 6 szá­zalékos reálbércsökkénés — amivel a szakszervezetek nem értettek egyet — to­vábbra is érvényes kor­mányzati elképzelés-e? Halmos Csaba elmondot­ta: nagy fontosságúnak tart­ja, hogy a szakszervezetek felmérték: melyek azok a fő kérdések, amelyekben nem tudnak kompromisszu­mot kötni, és a kormány tu­domásul vette bizonyos for­rások átcsoportosításának szükségességét. Ezzel fede­zetet kell teremteni bizo­nyos bérpolitikai, sőt in­kább szociálpolitikai intéz­kedésekhez. A kormány to­vábbra sem látja a terv egyensúlyát megalapozott­nak, amennyiben a 6 száza­lékos reálbércsökkenéstől eltérnének. Ugyanakkor az eddigi döntések felülvizsgá­latra kényszerítik a kor­mányt, főként a tervező­szerveket, a 6 százalékos reálbércsökkenést illetően. A kormány és a szakszerve­zetek további tervezőmun­kában fogják egyeztetni, hogy a reálbércsökkenés mértékében történhet-e vál­toztatás. Az előzetes számí­tások szerint 5—6 százalék közötti reálbércsökkenésről lehet szó. A bérreformról A Figyelő munkatársa fel­tette a kérdést: a kereset- szabályozás liberalizálása várhatóan hogyan fogja be­folyásolni a kormány anti­inflációs politikáját? Halmos Csaba válaszában hangsúlyozta: tekintettel ar_ ra. hogy a bérek szabályo­zása kikerült a kormány ke­zéből, a monetáris és a fis­kális szféra más területein kell megtalálni azokat a be­avatkozás; mechanizmusokat, amelyek garantálják a bé­rek és a teljesítmények to­vábbi szoros együttmozgá­sát, másrészt gondoskodnak a belső egyensúlyról. A bér­reform sorsa, jövője a vál­lalatok kezébe került. Amennyiben nem tudnak él­ni ezzel a lehetőséggel, ak­kor az antiinflációs politika csak szép deklaráció marad, mert szükségessé válhatnak olyan intézkedések is, mint a fogyasztói árak emelése, s ,ez a hátrányos helyzetűe­ket fogja a legkedvezőtle­nebbül érinteni. Nagyon sok múlik a vállalati belső ér­dekeltségi. rendszereken, a kamara és a szakszervezet magatartásán. Az egész tár­sadalomnak fontos érdeke, hogy a vállalatok kellő ön­mérséklettel, a teljesítmény­követelmény határozott, mar­káns megfogalmazásával, jól éljenek ezzel a liberalizálási lehetőséggel. A Magyar Nemzet mun­katársa arról tudakozódott, hogy a bérliberalizálással a bér ugyanolyan költséggé válik-e, mint az energia- költség. A bér majdnem költséggé válik 1989-ben — válaszol­ta Halmos Csaba. A bérme­chanizmus a vállalkozói nye­reségadó-törvénybe integrá­lódva úgy fog a jövőben funkcionálni, hogy a bérek növekményét egy, a koráb­biakhoz képest enyhe, 50 százalékos adó fogja terhel­ni. Valójában költséggé vá­lik a bér azokon a területe­ken, amelyeken a hozzáadott" érték és a bér együttmozgá­sa megfelel annak a rende­zőelvnek. amelyben a kor­mány a szakszervezetekkel és a kamarával megállapo­dik. Ezeken a területében ugyanis a mechanizmus ezt az 50 százalékos nyereség­adót is visszatéríti, jövede­lempolitikai kedvezmény­ként. Továbbra is adó ter­heli a béreket ott, ahol nem tudják ezt az együttmozgást megteremteni. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom