Nógrád, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-13 / 296. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON... telexen Érkezett... Nagy sikerű kezdeményezés Rétságon Ha kiolvadt, majd kiöntjük Rigmus a „gözös"-világból Indulás! Romhány állomáson Kovács István forgalmi szol­gálattevő meneszti a Studenkát. Kép: A szerző felvétele A rétsági alkoholmentes tszabadidős-klub és az Asz­talos János Művelődési Köz­pont december 3-ra „amatőr- táncversenyt” hirdetett Disco- Depeche mode kategóriában, melyre meghívást kaptak a környező alkoholmentes klu­bok és kultúrházak ifjúsági klubjai. Mivel ilyen nagymé­retű kezdeményezés még nem volt, szorongva vártuk a fejleményeket. Nagy segítséget kaptunk a művelődési ház vezetőjétől: Szép Erikától, aki ötletessé­gével, rutinosságával nagy­ban hozzájárult a rendezvény lebonyolításához. A verseny szervezésében Botos János, mint gyakorlott szervező is kitűnő munkát végzett. A héttagú zsűri végül is a mo­dern táncok 15 színvonalas előadásaiból választotta ki a November 11-én 10 órakor a Mérleg úti javító-karban­tartó részlegében jártam, hogy televíziómat be kell programozni. Egy fiatal férfi sokáig faggatott, aztán kö­zölte, hogy csak fél ötig dol­goznak, nem tudnak már ki­jönni. Nem könyörögtem so­káig, mert láttam, hogy hiá­ba. Elmentem hát a Ňógrád Megyei Szolgáltató leányvál­lalatához Salgótarjánban a pa­vilonsorba. Ki is jöttek más­nap szombaton, s húsz perc alatt végeztek a munkával. Még szeVencse, hogy ilyen dolgozók is varinak. Elhatároztuk férjemmel, hogy karácsonyra a nagyszü­lők gyermekeinkről nagymé­retű, színes, falra akasztható fényképet kapnak ajándékba. Bár mi is sokat fényképe­zünk, de most szerettük vol­na műteremben lefotóztatni őket. Napközben nem köny- nyen jutok a városba, ezért 4 órakor felkerekedtünk, s felkerestük a „Margó-fotó” üzletét. Bár 17 óra a zárási idő, negyed ötkor már zár­va találtuk. Mentünk tovább: „Kindly-fotó”. — „Nem vál­lalunk, csak fekete-fehér iga­zolványképet!” — volt a vá­lasz. Mit tehettünk, maradt a fényképész-szövetkezet, ahol örömünkre ,,igen”-t mondtak. legjobbakat. A Depeche mo­de kategória újnak számított. Sok variáció, rutinos gyors- forgásos kezdés, lankadat­lan ütemű befejezéséig, sok manipulált mozgással a maxi­mális 70 pontot Putyer At­tila szerezte meg. A diszkótáncosok többen voltak. így az összehasonlí­tási alap is nagyobb volt. Itt Mátyás Gyula remekelt, és egyetlen ponttal lemaradva Vincze Boglárka lett a má­sodik. A díjak kiosztása után a közös tánc a színpadon vas­tapsot kapott. Éjfélig tartó diszkóval ért véget a rendez­vény, ahol kávé, szendvics és üdítő várta a fiatalokat. Sze­retnénk jövőre még színvo­nalasabb rendezvényt tartani. Franka Mihály, am-klub Rétság Pár nap múlva fodrászhoz készültem. A szolgáltatónál már 11.30-kor nem fogadtak, a másodiknál éppen szünnap volt, a harmadik helyen szin­tén lejárt a munkaidő, a kö­vetkező üzletben meg kellett várnom a váltást, az ötödik­nél. hogy eljön-e a bejelen­tett vendég, mert csak ab­ban az esetben vállal. Kér­dezem: meg lehetne ezt ten­ni a postán vagy a kórház­ban dolgozóknak is, ahol sür­gős esetekben azonnal intéz­kedni kell? Takács Lajosné Salgótarján Boldogan levetkőztettük a két csöppséget, s mire „fotogén” állapotba kerültek változott a helyzet, kezdődött a huza­vona. — „Ilyen kicsikről csak sorozatot tudunk csinál­ni, különben is elmozdulhat­nak stb...” Ám nekünk nincs szükségünk drága sorozatra, ami ráadásul még egy időben is készül — mondtuk. — „Jöjjön vissza máskor!” — mondták. Nem értem, hogy a hat­vanas évek elején hogyan tudtak ilyen fényképeket ké­szíteni? Vagy a technika folytán nincs most erre le­hetőség ? Tóth J.-né Salgótarján, Gorkij-ltp. Mielőbbi befejezést ígérnek A négy műtőből kettő dolgozik Huszonegy év nem túl hosszú idő egy intézmény életében, ahhoz azonban bő­ségesen elegendő, hogy vízvezeték- és fűtésrend' szere elhasználódjon, s ezt a tervszerű megelőző kar­bantartásokkal sem lehet kivédeni. Egy egészségügyi létesítmény ilyen jellegű problémáinak megszünteté­se, a gyors hibaelhárítás különösen fontos. Ezt dik­tálja a készenlét és a fo- folyamatos, zavartalan gyó­gyító munka tárgyi feltéte­leinek megtartása. A salgótarjáni Madzsar József megyei kórházban je­lenleg három jelentős mun­ka folyik, melyek elodáz- hatatlanok s a színvonala­sabb betegellátás érdeké­ben történnek. A részle­teket Mayer Lászlótól, a kórház műszaki osztályának főmérnökétől tudjuk meg: — A víz- és fűtési rend­szer korszerűsítése két éve kezdődött a Salgótarjáni Tervező- és Építőipari Szö­vetkezet kivitelezésében. Ez a munka — a pénzügyi fe­dezettől függően — 1996-ig is eltarthat: s talán monda­nom se kell, minden szin­tet érint. Ezzel egy időben a röntgenosztályon egy nagy értékű új műszer be­üzemeléséhez kell meg­teremteni a megfelelő fel­tételeket, s ez sem megy máról holnapra. A tennivalók mielőbbi be­fejezése lenne kívánatos a gyógyító munka zavartalan­sága érdekében. Ezt azon­ban ’a kivitelezők anyag- beszerzési és létszám­gondjai hátráltatják, annak ellenére, hogy a műszaki osztály közbenjárására a STÉSŽ nagyobb létszámú munkaerőt vonultatott fel. — A legtöbb problémát a sebészeti műtők új klíma- berendezéseinek rekonstruk­ciója okozza, amit szintén most csinál a Budapesti Röntgen- és Kórháztechni­kai Vállalat, ugyanis ezek automatikus vezérlése hi­bás. Egy berendezés két műtő hőmérsékletét, pára- tartalmát szabályozza, ami­nek következtében jelen­leg a négyből kettőben dol­gozhatunk — mondja dr. Szekér Kálmán, az inten­zív osztály vezető főorvosa. Az RKV beépített ugyan már egy hagyományos szabályozót, de ez sem hoz­ta a várt eredményt. A végleges program beindí­tásához a napokban újabb szakembergárdát vonulta­tott fel, s ígéretet tett a rekonstrukció mielőbbi be­fejezésére. Morvay Zsuzsa budapesti keramikusművész Három ki­rályok című életnagyságú kompozícióját ajándékozta Darmstadt városának. Az NSZK-beli kertvárosban ki­állítás nyílt a művész alko­tásaiból. Tegyük a szívünkre ke­zünket : melyikünk nem szeretett volna, gyermekko­rában masiniszta' lenni? De, hát a gyermekkori álmok ritkán valósulnak meg. Kíváncsi vagyok, hogyan telik napja ma egy vezér­nek — főleg vasárnap. Fénylik-e még az egykori „fehér kesztyűs” maslniszta- nimbusz, avagy kopik-e a szakma becsülete? Varjak a sínen Október 23-án, lakóhelye­men, Magyarkút—-Verőce­maroson szállók fel a Ba­lassagyarmat feil ől 8 óra előtt érkező személyvonat vezetőállására. A Bz-moto- ron ma Magos György tel­jesít szolgálatot. Mutatom neki az engedélyt, melyet a mozdonyon történő uta­zásra érvényesített részemre a budapesti vasúitigazgatóság gépészeti osztályának a ve­zetője. A vezér csak legyint — már vagy tizenöt éve is­merjük egymást —, tudja, hogy „hivatalból” rendelke­zem ilyen igazolvánnyal... Ránézek az órámra — reggel nyolc óra múlott két perccel. Több mint hét . perc késéssel érkezett a Studenka. — Ez a mai nap rosszul kezdődik — dohog a vezér. — Már Drégelypalánkon el­romlott a motor irányvál­tója. Valóban, a vezetőálláson nyitott szerszámosláda árul­kodik mindenről — a „pi­lóta” keze csupa kosz. Rá­adásul Drégely és Drégely­vár között felfelé haladva a sínen levő nyálkás leve­lek miatt elakadt a vonat. — Sajnos, nem ez az én beosztott gépem. Meg is lát­szik rajta — víz egy csepp sides a tárolóban —, az ilyenkor nélkülözhetetlen homokoló egyik tartálya üres, a másik meg eldugult. Nézzük a varjakat, amint a motor előtt repdesnek. — Hányszor rátesznek a sínekre ezek a dögök min­denféle köveket... Megfog­ják a lábukkal és fellépnek vele a sínre. De ettől még nem siklik ki a vonat... Visszafelé háromnegyed tízkor mutat szabad jelzést a kijárati jelző — irány Diósjenő. Lakóhelyem so­rompója előtt hirtelen meg­áll a szerelvény. — Elszökött a levegő — mondja a vezér. Leszáll, hogy körülnézzen, mi okozta a stoppot. Két vasúti takarítónő kecmereg le az egyik hátsó kocsiból — meghúzták a vészféket. . . Üjra indulunk — Szoko­lyán felrakjuk őket egy dízelmozdonyra. Hagymaszeletelés közben... Bánk állomás bejárati jel­zője „Megállj” jelzést mu­tat. A sorompókezelő kollé­ganő közli velünk, hogy szerinte a forgalmista „ha­zaugrott. ..” Tíz perc vára­kozás után leszállók a mo­torról és elgyalogolok az ál­lomásra. L. I.-nét a forgalmistát az állomásépületben lévő szol­gálati lakás konyhájában találom. Éppen hagymát szeletel az ünnepi ebédhez. — Látod — böki ki a ve­zér, az eddig magába foj­tott keserűséget —, micsoda szervezetlenség, trehányság van ezen a vonalon. A hölgy ebédet főz — nekem meg még a reggelim is itt van érintetlenül a táskában... Romhányban várnak ben­nünket — messziről látom, hogy a bejáraton „Szabad” jelzés van. A forgalmista Kovács István — fiatal vas­úti tiszt — fess egyenruhá­ban fogadja a szerelvényt. Emlékképek a múltból Magos György Ácson szü­letett 1938-ban. Egy kis bakterházban nevelkedett ötödmagával — édesapja vasúti térközőrként ment nyugdíjba még 1948-barf. A két szülő balassagyarmati származású volt, így még a fiú születése évében visz- szaköltöztek szülővárosuk­ba. A mozdonyvezető az általános iskolát Balassa­gyarmaton fejezte be, és 1952 augusztusában a gyar­mati fűtőházba kérte a fel­vételét mozdonylakatos-ta- nulónak; 1955 júliusában szerzett szakmunkás-okleve­let. A műhelyben segédként kezdett dolgozni. Leszerelése után először fűtőházi mun­kásként foglalkoztatták, majd másodfűtőnek tették egy gőzmozdonyra. Két hét leforgása alatt az öreg fűtő, Reményi Pali bácsi megta­nította őt a tüzelés minden fortélyára. — Bizony nem volt le­ányálom a tüzelés — emlé­kezik vissza azokra az évekre. — Szerencsére csak hat hónapig kellett tüzel­nem. A nyári és a téli idő­szakok egyaránt nehezek voltak. Télen — a kazán­ban 1200 fok meleg volt — egyik felemet perzselte a hőség, a másikat meg verte a hideg. Nyáron meg egyszerűen iszonyú volt el­viselni a nagy hőséget. Per­sze, akkor még fiatal vol­tam, fel sem vettem mind­ezt. Most meg sorban ki­jönnek rajtam is a reuma­tikus panaszok. Hat hónap tüzelés után — 1962 szeptemberében — mozdonyvezető-tanfolyamra küldték Ferencvárosba, és még az év decemberében ,sikeres hatósági vizsgát tett... — Egyszer egy tehervo- natot vittem, amikor a gő­zösnek kiolvadt a csapágya. Szükségmegoldásként a ki­olvadt fém helyett puha fe­nyőfával béleltem ki a rúd ágyát. Így, igaz, csak lépés­ben, „hazavittem” a vona­tot. A műhelyben a kollé­gák a javítás megkezdése előtt dalra fakadtak: „Ha kiolvadt, majd kiöntjük — Magos Gyurit megbüntet­jük. ..” — kántálták. A nehéz munkát ilyen humorosan tették elviselhe­tőbbé. — Aranyos kollégák vol­tak! Megkérdezem még a ve­zértől, hogy mennyit utaz­nak egy hónapban és ő mennyit keres. — Az én alapbérem szep­tember 1-jétől 9400 forint. Havonta átlagosan 240—250 órát vagyok szolgálatban, így a túlórapótlékkal, vala­mint a műszakpótlékkal együtt havonta nettó 11—12 ezer forintot keresek. Aztán jöttek a dízelek Ha minden jól megy, ak­kor Magos György — kor- kedvezménnyel — négy év múlva nyugdíjba megy. A mi „vezérünk” többszö­rös kiváló dolgozó; 1967-től párttag. A pártalapszervezet bizalmijaként tevékenyke­dik. Ezenkívül még tagja a MÁV kiváló brigádja cím­mel kitüntetett II. Rákóczi Ferenc Szocialista Brigád­nak is. Nőtlen ember — egyedül él saját építésű há­romszobás házában. — Nehéz, mégis szép szakma az enyém — vall­ja. — Igaz, hogy itt se ka­rácsony, se húsvét, és a szilveszter sincs többnyire biztosítva, de én azért szí­vesen jövök mindig szolgá­latba. .. Csak, hát a haza­térések. .. Azt nem tudja más, csak a hozzám hason­lóak, hogy mit jelent egy üres, nagy lakásba haza­menni. Látom, hogy szemei elho­mályosodnak. .. Radnai Ketykó István Karácsonyra készíti mézeskalá cs figuráit a debreceni Fa­lucskai házaspár. A mézessütemények vásárfiának, étke­zésre és karácsonyfadísznek is használhatók. Szolgáltatások és munkafegyelem Karácsonyi „ajándék"

Next

/
Oldalképek
Tartalom