Nógrád, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-12 / 295. szám

1988. DECEMBER 12., HÉTFŐ NOGRAD 3 Nyilvánosság, demokrácia, szocializmus December 9-én, pénteken ünnepelte Balassagyarmat felszabadulásának 44. évfordulóját. Az ünnep első alkalommal egész ■napos rendezvénysorozattá bővült, amelyben délelőtt a helyi szakmunkáskép­ző intézet által szervezett „Kossuth-könyv napja” című eseménysorozat köszöntötte a várost, délután pedig a hagyományos ün­nepi tanácsülésre került sor. Összeállításunk a nap három kiemel­kedő eseményét idézi fel. Azt te politikai fórumot, amelyen a város diákságának kérdéseire a megye és a város párt- és állami vezetői válaszoltak. Majd arról a kerekasztal-be&zélgetésről szólunk, amelyen hazánk iés a KGST viszonyáról, a mező- gazdaság helyzetéről, valamint a város fejlesztési gondjairól esett szó. De meg­ismerkedhetnek az ünnepen Pro Űrbe ki­tüntetéssel jutalmazottakkal is. Mostani beszámolónk három fő momen­tumot emel ki az ünnepi eseményekből, ám ezek mellett könyvkiállítás, történelmi- politikai vetélkedő, valamint az első al­kalommal megrendezésre került „Kossuth Kupa” pénzdíjas kézilabdatorna is szere­pelt az ünnepi programban. Tisztelet és megbecsülés Kettős portré emlékéremmel Egy öntőmunkás és egy ve­zérigazgató. Szilágyi István és dr. Laczkó Mihály az idei kitüntetett. A város majd’ húsz éve alapította a dísz­polgári címet és a városért végzett kiemelkedő munkáért járó emlékplakettet, amit újabb időkben emlékérem­nek neveznek. Talán túlzó szerénységgel, mert nevezhet­nénk az utóbbit „Pro Vrbe Balassagyarmatnak”. De jel­képszerű vonás több is akad a most kitüntetettek élete, munkája s mindezek elisme­rése nyomán. Szilágyi István és dr Lacz­kó Mihály nagyjából egyidő­sek és így együtt, kitünte­téssel a kezükben, az ünne­pi tanácsülés karéjában a sikeres városi ipartelepítés két kollektíváját képviselik. A munkásváros (az is) Balas­sagyarmat meghatározó gyá­rait; Szilágyi a fémipari vál­lalatot, dr. Laczkó a kábel­gyáriakat. A történelmi igazságtevés jelképe az a puszta tény is, hogy Szilágyi István abban a Nógrádgárdonyban szüle­tett, ahol a múlt idők váro­si iparosodását ellenző és a változásoktól a szocialista eszmék betörésétől irtózó, de másként meg nagyon is vá­rospártoló gróf Mailáth Ist­ván volt a birtokos. Üjabb időkben innen nőtt ki Szilá­gyi István, aki gyerekként szüleivel be-bejárt a város­ba vásárolni, majd Pesten a Ganz-MÁVAG-ban kitanulta az öntőszakmát és visszatér­ve Nógrádba maga is első la­kója lehetett a város első la­kótelepi (a korabeli KISZ kezdeményezte a Sivítón a város peremén) kerületének. És egyben munkása a balas­sagyarmati iparnak, annak ami korábban teljességgel hiányzott. Szilágyiék gyarma- tiságában is minden együtt van — hogy miként integ­rálja az a város új lakóit, amelynek minden korban Szilágyi István volt mire és miért bevonni városközösségbe polgárait. Ipari erősödés, városfejlődés, gyarmativá válás örök cse­lekvéssel (nagy szervező Szi­lágyi István, erről maga a ki­tüntetést pénteken, az ün­nepi tanácsülésen átadó dr. Győri Sándor tanácselnök kü­lön is szólt!) és a nevéhez fűződő mozgalomféle, az ön­erős csatornaépítés a realitás érvényesüléseként. „Láttam vébétagként is, hogy min­denre nem telik... A mi ut­cánkban kezdtük az önerős csatornázást, jelenleg három­négy gyarmati utca lakói jár­ják ezt az utat és élnek jobb színvonalon...” A szünetben azt kérdeztem tőle, hogy mi­ért szereti Balassagyarmatot, most mégis erre a kérdésre kérem az egyszavas választ — milyennek látja a várost? — Fejlődőnek — jön azon­nal a valóban megalapozott vélemény az egyik alapozó­tól. Dr. Laczkó Mihályt a Ma­gyár Kábel Művek vezérigaz­gatóját gyarmatiként fogad­ják, hiába jön a fővárosból. — Kitüntetés? Megbecsülés inkább, én annak nevezném. i Dr- Laczkó Mihály A kábelgyári kezdet itt va­lóban egy zöldmezős telepítés volt! Bátor kezdeményezés, amelyben a város és az ipar közösen lépett... Volt, aki ak­koriban így vélekedett „mit akartok ti ott ipart telepíte­ni, hiszen szamócát szednek ott az emberek...” Más szó­val nem értenek azok ott az iparhoz. Azóta? A világ egyik legmodernebb gyára működik Balassagyarmaton. Az elismerés most nekem szól de szóljon mindenkinek, aki itt él és dolgozik a ká­belgyárban. A kiválóan kép­zett jó kollektívának, az 1,6 milliárdos termelési értéknek és annak, hogy a világ har­minchat országába exportá­lunk termékeinkből. A város és a gyár együttműködésé­ben a kábelgyári szempont érvényesül, miközben Balas­sagyarmat fejlődése is gyor­sulhat és ez a szempont a legfontosabb: ne csak a gyár­kapun belül érezzék, hogy kábelgyáriak, azon túl a vá­rosban, az élet sok pontján is. Tisztesség és erény a gyár dolgozójának lenni. Politikai fórum a diákságnak A nap egyik legérdeke­sebb eseménye a politikai fórum volt, amelyen Dev- csics Miklós, az MSZMP Nógrád Megyei Bizottságá­nak első titkára, ország- gyűlési képviselő, Forgó Im­re, az MSZMP balassagyar­mati bizottságának első titkára, dr. Boros Sándor, a Nógrád Megyei Tanács elnökhelyettese, dr. Győri Sándor, Balassagyarmat Vá­ros Tanácsának elnöke, Nagy László, a megyei KISZ-bizottság titkára, Ger­gely Jenő történész, vala' mint dr. Stemler Gyula, a Kossuth Könyvkiadó igaz­gatója válaszolt a közép- iskolások kérdéseire. A legtöbb kérdéssel a he­lyi, valamint a megyei ve­zetőkhöz fordultak a diákok. Dr. Győri Sándor tanács­elnöktől az oktatási-művelő­dési központtal kapcsolatos információkat kértek. Az átadásihatáridő-csúszás mellett az intémény külsejé­re vonatkozó fenntartásaik­nak is hangot adtak néhá- nyan, mondván, hogy az emberek zsinagóga, ravata­lozó és más efféle „be­ceneveket” adtak az épü­letnek. Dr. Győri Sándor el­mondta, hogy országos pá­lyázatra beküldött huszon­hat pályamunka közül vá­lasztották ki a részben már megvalósított tervet, egy szakemberekből álló zsűri véleménye alapján. Az esz­tétikai bírálattal várni kell, amíg az épület élnyeri vég­leges formáját — vélte dr. Győri Sándor. A határidő módosítását azzal indokol­ta, hogy enélkül a kivitele­ző vállalatot, a NOTÉV- ot szanálták volna, s a ta­nácsnak új kivitelezőt kel­lett volna keresni. Ez szin­tén sok problémát vetne fel. Hogy áll a városi tele­víziózás ügye? — e kér­désre ugyancsak dr. Győri Sándor válaszolt. — Az oktatási-művelődési köz­pontban — előreláthatólag február végén, március ele­jén adják át az első fá­zist — megvalósulnak a té­vézés alapfeltételei, hiszen egy stúdióközpont áll majd a város és az ott dolgozók rendelkezésére. A műsor- sugárzással kapcsolatos kér­désekről már folynak a tár­gyalások a tanács és a pos­ta között. A fiatalok lakáshoz jutá­sának gondjai is felmerül­tek a fórumon A tanács el­nöke elmondta, hogy az épülő lakások több mint. ötven százaléka a fiatalok igényeit elégítik ki, a foko­zatos megoldásokat viszont sokan nem fogadják el, a lakásgondot azonnal és vég­legesen akarják megoldani. A tanácselnök arról is tá­jékoztatta a diákokat, hogy Balassagyarmaton nyolc, Erdélyből származó család él s lakásgondjuk megoldó­dott. Forgó Imrét, a párt ba­lassagyarmati bizottságának első titkárát arról kérdez­ték, van-e a városban al­ternatív szervezet, kik a tagjai, s milyen a program­juk. Balassagyarmaton a Ma­gyar Demokrata Fórum he­lyi szervezete működik — mondta Forgó Imre. — Tag­jai leginkább értelmiségiek, van köztük népművelő, mu­zeológus, zömében azon­ban pedagógusok. Az alter­natív programban Forgó Im­re véleménye szerint sok a jószándékú javaslat, a párt kész az együttműködésre, amennyiben közös ügyet szolgálnak. Tartalmaz azon­ban féligazságokat is az említett dokumentum, s bi­zonyos esetekben nyitott kapukat dönget. Stílusa kí­vánnivalókat hagy maga után... Ezzel azonban nem áll egyedül. Sok kérdés, észrevétel hang­zott el az oktatás helyzeté­ről. — A jövőben a szak­munkásoknak késznek kell lenniük a váltásra, nincs ar­ra garancia, hogy mindenki el tud helyezkedni a végzett szakmájában. A szakmunkás- képzést szélesebb alapokra kell helyezni, s kívánatos len­ne érettségivel együtt elsajá­títani egy-egy szakmát, amint a fejlett országokban teszik — többek között ezeket mond­ta el a szakmunkásképzés jövőjéről dr. Boros Sándor. Hiányzik a megyében a jól képzett műszaki értelmiség, ezért a megyei tanács sokol­dalúan támogatja a műszaki főiskolán, illetve egyetemen tanuló diákokat. Nagy Lász­ló, a KISZ megyei bizottsá­gának titkára hozzátette, hogy az ifjúsági szervezet felvetette a távoktatás lehe­tőségét, ez ügyben tárgyalá­sok folynak a Művelődési Minisztériummal. Devcsics Miklóst, az MSZMP megyei bizottságá­nak első titkárát a tanácsi elosztási rendszerről kérdez­ték. Sokak véleménye szerint e szisztéma nem megfelelő, túlságosan Salgótarján-cent- rikus a fejlesztés. Devcsics Miklós elmondta, hogy tíz- tizenöt éve a megyeszékhe­lyek fejlesztése volt a ki­emelt feladat. Napjainkban a kisebb településekre fordí­tanak nagyobb figyelmet, a legkisebbek fejlesztése azon­ban még a jövő feladata. Arra a kérdésre, lesz-e Nóg- rádban pártértekezlet, azt vá­laszolta, hogy ennek eldön­tése a pártbizottságok felada­ta. A több mint kétórás fó­rumon még számos érdekes kérdés elhangzott, hasznos lenne a felnőtt lakosság rész­vételével is megismételni. A 217. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet klubjában rendezték meg a történelmi­politikai vetélkedőt, amelyet az ISZI II. á. osztályának csapata nyert. Gazdasági kerekasztal a jövőről A Szántó Kovács János gimnázium klubjában dr. Horváth Jenő, a Kossuth Könyvkiadó főszerkesztője és Zentai Csaba, az MSZMP városi bizottságának titkára gazdaságpolitikai kerekasz- tal-beszélgetésen válaszolt a városi értelmiség, az üze­mek, intézmények képvise­lőinek kérdéseire. A beszélgetés elején meg­lehetős alapossággal, a KGST gazdasági, jogi alap­jairól, a megalakulás körül­ményeiről esett szó. Vála­szában dr. Horváth Jenő el­mondta, hogy a nem megfe­lelő működés okai közt ta­láljuk: a jelenlegi tagorszá­gok korábban nem voltak kereskedelmi kapcsolatban egymással. — A KGST nem igazán a közös érdekek integrációja. Mindenki kapcsolódik a Szovjetunióhoz, de egymás­hoz csak közvetve — jelen­tette ki dr. Horváth Jenő. Arra a kérdésre, hogy a szocialista országok gazda­sági szervezete valóban több kárt okozott-e a magyar gazdaságnak, mint a II. vi­lágháború — Zentai Csaba így válaszolt: a kiaknázat­lan lehetőségek valóban veszteséget jelentenek. Mind­ketten hozzátették azonban: nem volna korrekt mai gon­dolkodásmódunkkal meg­ítélni a korábbi döntéseket. Ezek után szó esett még a transzfer rubelről, a KGST-n belül gyártott áruk minőségi követelményeiről, a tagországok dollár- és rubelexportjának összefüg­géseiről. Majd arról: miért nem dotáljuk jobban a mezőgaz­dasági termelést, hiszen a fejlett országokban is kap az ágazat segítséget. — Van állami támogatás, de csökken — kezdte vála­szát Zentai Csaba. — Jövő­re 10 milliárd forinttal lesz kevesebb, mint 1988-ban volt, de ebből 4 míJliárdot visszakapnak a mezőgazda- sági üzemek a termelői árak emelése révén. Elmondta rpég, hogy a legnagyobb gondja a mező- gazdaságnak: egyre jobban nyílik az agrárolló, amely folyamatosan drágítja a működési feltételeket. Meg­oldásképpen meg kellene vizsgálni, valóban szüksé­ges-e mindenütt, mindent termelni ? Természetesen a mezőgazdaságban van még tartalék energia, hiszen az idén csaknem ötven száza­lékkal mérséklődött a ko­rábbihoz képest a veszte­sége. Ugyanakkor kérdés to­vábbra is, hogyan lehet job­ban használni a szövetkeze­ti tulajdont? Saját házunk tájáról szólva elmondta: Ba­lassagyarmaton és környé­kén nincs veszteséges mező- gazdasági üzem. Érdekes, hogy a hét téeszben és az állami gazdaságban az ár­bevétel 60 százaléka az alaptevékenységből, 40 pedig az ettől eltérőből szárma­zik, mégis az eredmény na­gyobb részét az utóbbi, negyven százalék adja­A mezőgazdaság után életszínvonal. A XIII. kong­resszuson Grósz Károly en­nek emelkedését ígérte — kérte számon egy kérdező. A válaszadók utaltak rá, hogy a kongresszus idején a gazdasági kilátások sokkal jobbak voltak. Az 1985— 1987-es évek jó eredményei válóban arra engedtek kö­vetkeztetni, hogy életszínvo­nal-emelkedésre lehet szá­mítani. Viszont a májusi pártértekezlet már megálla­pította, hogy ez az állás­pont túlhaladott, ezért is szükséges a kibontakozási program. A beszélgetés vé­gére maradtak Balassagyar­mat város fejlesztésével kap­csolatos kérdések, javasla­tok. Szó esett a lakásépítés­ről. A városban 330, a kör­zetben 270 épült, de a ter­vezettnél több volt. Jelen­leg 150 olyan igénylőt tar­tanak számon, akiknek egyáltalán nincs lakása, száz olyat, akik rossz körül­mények közt élnek. Ugyan­akkor tanácsi lakás a terv­időszakban 84 helyett csak 12 épült, ez pedig meglehe­tősen lassította a lakásmo- bilitást. A városfejlesztés másik nagy területe, a gázberuhá­zás is „terítékre” került. A válaszok, amelyek adatok­kal igazolták a 350 milliós beruházás megvalósulását, bizonyították a program el­kezdése és folytatása a szi­gorodó gazdasági környezet mellett is sikeresen zajlik. Az oldalt írták: Varta Mária, Hlavay Richárd, T. Pataki László. Fotó: Bábel László.

Next

/
Oldalképek
Tartalom