Nógrád, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-08 / 292. szám

MAI AJÁNLATUNK KOSSUTH RADIO: MAGYAR TELEVÍZIÓ: 8.30: Korda György és 1. MŰSOR: Balázs Klári énekel 9.00: Operettnyitányok 8.55: Tévétorna 9.30: A külpolitikai* rovat nyugdíjasoknak műsora 9.00: Képújság 3 0.05: Diákfélóra 9.05: Teledoktor 10.35: Verbunkosok, 9.15: Szia, Mami! katonadalok 9.45: A varieté világa. 11.00: Renata Tebaldi opera- áriákat énekel 10.45: Képújság 16.30: Hírek 16.35: Legenda a partizánról 11.33: Prenn Ferenc 17.30: Hármas csatorna. hányatott élete 18.15: Reklám 12.45: Válaszolunk 18.20: Telesport hallgatóinknak 18.45: Reklám 13.00: Klasszikusok 18.55: Tévétorna délidőben 19.00: Esti mese 14.10: A magyar nyelv 19.15: Lottósorsolás századai 19.25: Reklám 14.25: Hagyományápolók 19.30: Híradó 15.00: Szóról szóra 20.00: Reklám 16.05: Concertino, Prága, ’88. 20.05: Csak viccelek. .. 16.20: Neked szól! 21.10: Reklám 17.00: Agrárműhelyek 21.15: Epizódok Szakasits 17.30: Nóták Árpád életéből 19.23: Mi van az erdő 22.15: Medúzák a világ mögött? végén (Erdélyi műsor) 23.05: Híradó 3. 20.23: Brahms két magyar tánca 20.29: Változatok a 2. MŰSOR: történelemre 20.59: Arturo Toscanini 17.30: Képújság vezényel 17.35: Správy. Hírek 22.00: Hírvilág szlovák nyelven 22.30: Barangolás régi hang­17.40: Magyar évszázadok lemezek között 18.00: Hosszú út a dűnéken. 22.51: Mindennapi Szovjet filmsorozat. dogmáink VII/1. rész 23.01: A Rádiószínház 19.15: Vállalkozók. bemutatója. Tóbiás. vállalkozások 23.29: Szimfonikus táncok 19.30: Unser Bildschirm 20.00: Képújság 20.05: ..Hordozzátok egymás PETŐFI RADIO: terheit” 20.55: Híradó. 2. 8.05: Tárogatómuzsika 21.10: Reklám 8.20: A Szabó család 21.15: Anatolij Szolonyicin­8.50: Külpolitikai figyelő sorozat. Megállt a 9.05: Napközben vonat 12.10: Kónya Sándor operett­22.40: Reklám dalokat énekel 22.45: Népstadion—Novarat 12.30: A népművészet Kupa. Nemzetközi mesterei műkorcsolyaverseny 13.05: Nosztalgiahullám 14.00: Lelátó. 23.15: Képújság Tiéd a kosár! 15.05: Néhány perc tudomány 15.10: Operaslágerek BESZTERCEBÁNYA: 15.45: Törvénykönyv 16.00: ,,Ahogy mi zenélünk” 16.35: Bob Berg dzsessz­1. MŰSOR: együttese játszik . 15.45: Orion 17.30: Ha én lennék. . . 16.25: A mi ügyünk 18.30: Slágerlista 17.00: A nap percei 19.05: Tudósítás az országos 17.10: Orvosi tanácsok súlyemelő-bajnokságról 17.20: Művelődési sorozat 19.10: Operettkedvelőknek 17.50: Ipari tanulóknak 20.05: A Poptarisznya 18.30: Kék fény dalaiból 19.30: Híradó 20.55: Tudósítás az országos 20.00: Egy család súlyemelő-bajnok­története Ságról 20.25: Publicisztikai 21.05: Népdalkörök pódiuma magazin 21.30: Közkívánatra! 21.10: Dalok a képernyőről 23.10: A Cure együttes 21.30: Autósok, motorosok összes nagylemeze. magazinja X/6. rész 22.10: A csehszlovák 23.45: Amerikai filmdalok tv-fesztiválról 22.30: Koncert BARTÓK RADIO: 2. MŰSOR: 9.08: Zenekari muzsika 11.05: Pillanatkép 17.55: Az acélt megedzik 11.10: Magyarán szólva 19.30: Híradó 11.25: Kamarazene 20.00: Labdarúgó­12.33: Paer: A karmester. összefoglaló Egyfelvonásos opera 20.15: Mechanikusok. 13.05: Rendezte: Dobai Vilmos. 21.30: Híradó Kis éji zene 22.00: Világhíradó 14.07: Bemutatjuk új •22.15: A biliárdbajnok kóruslemezünket 15.00: Pophullám 15.50: A Magyar Rádió MOZIMŰSOR: Bizet-ciklusa. IX/7. rész 17.00: Nyitnikék 17.30: Spanyol gitármuzsika Salgótarjáni November 7.: Kalózok. Színes, látványos, 17.45: Ránki György romantikus francia kaland­műveiből film. — Kamara: Carmen 18.30: In limba matema 19.05: Diákfélóra I—II. Színes, látványos plasz— 19.35: Az Amadeus vonós­francia operafilm. — Video: négyes játszik Egy bizonyos őrület. (16) 20.27: Opera-művészlemezek Színes amerikai bűnügyi film. 2l.li: Az irodalomtudomány műhelyei 22.00: Fúvósfórum — Balassagyarmati Madách: Háromnegyed 6 és 8-tól: Légy 22.34: Napjaink zenéje bátor és erős. (16) Színes, szinkronizált kanadai filmvíg­játék. — Madách Kamara: MISKOLCI STÜDIÖ: Rocktérítő. Színes, zenés ma­gyar film. — Pásztó: A papa szolgálati útra ment. Színes 6.20—6.30 és 7.20—7.30: Reg­jugoszláv film. — Irodalmi geli körkép — Hírek, tudósí­hősök: Lúdas Matyi. — Szé­tások, információk, szolgálta­csény: Soha sehol, senkinek. tások Borsod, Heves és Nóg­Szines magyar film. — Irodai­rád megyéből. Reklám. — mi hősök: Kakuk Marci (Kö­17.30: Műsorismertetés, hírek. zépiskolásoknak). — Karancs­időjárás. — 17.35: A Tiszától lapujtő: A kilencfarkú macs­a Dunáig. Zenés magazin. ka. (16) Színes olasz bűnügyi Szerkesztő: Szegedi Erzsébet. film. — Nagylóc: A dzsungel (Közben: 18.00—18.15: Észak­könyve. Színes amerikai rajz­magyarországi krónika. 18.25— film. — Rétság: Mesemozi: 1 18.30: Lap- és műsórelőzetes.) Nőnek a kiskecske szarvai. NÓGRÁDI TÁJAKON.. . FILMJEGYZET TELEXEN ÉRKEZETT. HANUSStN Ahogy közeledett a bemu­tató ideje, úgy lett egyre mélyebb a csend Szabó Ist­ván legújabb filmje, a Ha- nussen körül. S később sem hullott rá díjeső a fesztivá­lokon, és a kritikusok sem írnak ról'a oly nagy elragad­tatással. Oscar-díjas rende­zőnk talán lejjebb adta vol­na? Nem hiszem, mert kevés olyan európai mércével js mérhető alkotója van a ma­gyar filmművészetnek, mint ő. De a Brandauer-figurák- ból érzésem szerint már ele­ge van a szakmának és a közönségnek is. A sémasorozat a Mephistó- val kezdődött. Ez volt az a mű, amely a rendező előző alkotói korszakától élesen elválik. Ott még hétköznapi emberek voltak a hősök, de a Klaus Mann-regény-adap­tációval kiválasztottak lép­tek a történelem porondjára. Mephisto, azaz Hendrik Höfgen, a színész, majd Redl ezredes, s most Hanussen szá­zadunk közép-európai törté­nelmének különleges figurád. Különlegesek, mert tudnak valamit, amit mások nem. Ez adottságaik miatt válnak aztán eszközeivé a hatalom­nak. Hiába sóvárognak a lény jelé: egyéni jellemhi­báik miatt összeroppannak a történelem szorításában. Erőtlen lényük felkészületlen a kihívásra. A jellemkelliék- tárból ugyanis többnyire nem a pozitív motívumok emel. kednék meghatározóvá. A becsületesnek indult élet­út is gellert kap, mer,t cél­talanul s így eleve remény­telenül bóklásznak a lét út­vesztőiben. önáltatás jó kö­rülményekre várni: csak önmagunkat húzhatjuk ki a csávából. A biztonságérzet­ért, az értékek felszínre ho­zásáért küzdenek Szabó Ist­ván hősei, de kudarcra ítéltettek, mert hajlamosak önmagukat is elbűvölni és összetévesztik a politikát a szemfényvesztéssel. Megté­veszti az is Hanusisent, hogy médiuma — egy bécsi újság- írónő — élete végéig társa marad, mert hagyta magát elvarázsolni. Az általános bizonytalan­ságban azonban a tömeg en­ged az erőszaknak, a látszat válik fontossá, s az emberek mindenféle misztikumban ke­resnek menedéket, vigaszt. A tragédiák törvényszerűen következnek be, mert csak utólag lehet különbséget ten­ni az igazi és 'az álpróféták között, s a hamis ideákért igen nagy árat kell fizetni: a misztikus képességű lélek- látóból áldozat lesz, s a tör­ténelem kegyetlen fordulatai deformálják az emberi lel­keket is. Társaihoz hasonlóan Ha­nussen sem kitalált személy. Eredetileg Klaus Steinschne- idernek hívták, s az Osztrák— Magyar Monarchia hadse­regének katonája volt. Az első világháborúban fejlövés éri. Ekkor fedezii fel benne a tábori kórház fősebésze a hipnotikus képességeket. Ve­le gyógyíttatja — meglepő­en hatásosan — betegeit. De igazi tőkét „tehetségéből” Stadler bankár kovácsol, aki a tőzsderészvények más­napi értékének megjósolásá- ra használja fel őt. A Hanus­sen művésznévvel már a varietészínpadokon találj u!k. Sikert sikerre halmoz, ő azonban a művészi hírnév­nél többre vágyik. Az igazi, várva várt el­ismerés sem késik sokáig. Az egyre nagyobb teret hódító náci ideológia szolgálatába szegődhet. A propaganda­mi ni sztár,i um s ezzel közvet­ve Hitler házi jövendőmon­dója lesz. Karriertörténete végkifejletébe fordul. Eric Jan Hanussen ugyanis nem befolyásolható: min­dig az igazat akarja mon­dani. A kiöntött vér, s az égő nagy tűz látomásának képei olyan jövőt sejtetnek, amely veszélybe sodorhatja az előretörő fasizmus tekin­télyét. Vesznie kell. Vesznie, mert az ösztönös megérzése­it követő ember, amikor ma­nipulált környezetbe kerül, menthetetlenül elbu­kik. Nem elég nagy formátumú alak, karaktere nem kemény, ágy csodálkoz­va ébred rá, hogy utat té­vesztett: ott keres logikát, értelmet, ahol nem találhat. A világ jövendőjét megsejti, megjósolja, de a saját sor­sát senki nem láthatja elő­re. S ez a megállapítás nemcsak Hanussenre érvé­nyes. Klaus Marig Brandauer Hanussen mutatványához nem kisebb színészek asszisz­tálnak, mint a Bergman- f rímekből megkedvelt Er- land Josephson, Bánsági Il­dikó, Grazyna Szapolowska és Cserhalmi György. Koltai Lajos operatőrnek sikerült komor színekkel — lehangoló barnákkal, sivár szürkékkel és nyomasztó ké­kekkel — felidéznie a hú­szas-harmincas évek han­gulatának sötét tónusait. Hogy a trilógiának lesz-e folytatása, ma még nem szól róla a fáma. Ha élne, talán csak Hanussen lehetne en­nek a megmondhatója. S akkor azt is megkérdeznénk tőle: érdemes-e a szakmai presztízsveszteség terhére újabb, Hanussen-típusú fil­meket gyártani?! Buzafalvi Győző Amatőr képzőművész olajképei örülni kell a lokálpatrióta érzelmeknek. Ki támogassa a helyi alkotókat, ha nem a környezetükben élők. Erről az oldalról azonban veszély is fenyegethet, a túlzott el­fogultság irányában. Mert nagy baj, ha nem az érték az elsődleges. Nem mintha a szügyi új művelődési központ kiállító- termében jelenleg látható kiállításnak nem lenne lét- jogosultsága. Tisztességes, kulturált tárlat ez. A bemu­tatott képek meggyőzik a látogatót az alkotójának a tehetségéről. Nagy Pál a helyi iskola igazgatója már hosszú ide­je kedvtelésből fest. Végzett­ségét tekintve rajztanár, így a technikai eszközöknek a birtokában van. Hogy túl­nyomórészt olajjal dolgozik, annak több oka van. Egy­részt; ebben tudja magát legjobban kifejezni, más­részt az időszűke miatt ritkán kalandozik más irányba. Mert például az akvarellnél nem igen le­het megállni, félbehagyni a munkát, míg az olajképeket akkor veszi elő, amikor akarja. A 24 kiállított olajkép ugyan egységesnek mond­ható, mégis az olaj felvite­lének a vastagsága megté­veszti a nézőt. A korai mun­kák kiválnak a többi kö­zül. Az 1966-os keltezésű Veszprémben született al­kotások a halványabbak. Ugyanakkor az azóta meg­tett út is egyértelműen le­mérhető, sokkal biztosabbak az ecsetvonások. Nagy Pál rendszeresen részt vesz. a megyei peda­gógus képzőművész pályá­zatokon. 1983-ban és 1985- ben siker koronázta részvé­telét, mert harmadik helye­zést ért el. Ez az első önálló kiállítása. (-DÄM) Katowicéi vendégek Bá tony te vény én A lengyelországi Katowi­ce város tíz általános is­kolása, két tanárnő vezeté­sével tartózkodik Bátonyte- renyén, a Bartók Béla Ál­talános Iskolában. A test­vérkapcsolatok ápolása je­gyében szervezett egyhetes ott-tartózkodásuk alatt óra- látogatásokon, szabadidős foglalkozásokon vesznek részt a gyerekek és a pe­dagógusok az intézményben. A bátonyterenyeiek jövő év márciusában viszonozzák a tapasztalatcsere-látogatást Lengyelországban. Naposok tálalják az ebédet a magyargéci óvodában Krónikaírók a gépüzemben Megoldást keres a brigád „Üzemünk, munkahelyünk élete 1987-ben”. Ezzel a címmel hirdetett krónikaíró- pályázatot a HNF Országos Tanácsa, a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a KISZ Központi Bizottsága, amely­re közel száz pályamunka érkezett. A krónikaírók között ott volt a Nógrádi Szénbányák nagyfoátonyi gépüzemének Ságvári Endre ifjúsági szo­cialista brigádja is. Kapitányi Istvánná,. a brigád »vezetője — akinek oroszlánrésze volt a krónika elkészítésében — utazott Budapestre, hogy a Postás Művelődési Házban átvegye az országos pályá­zat harmadik helyezéséért járó díjat. — Pironkodva mentem végig az emberek között, amikor szólítottak — így a brigádvezető —, hiszen név szerint, mármint a brigád­név alapján hívtak a pulpi­tushoz. Arcát most is pír önti el, gondolom akkor sem lehetett másként, bár nem tudom, mi oka lehetett erre? — Annak nagyon örül­tem, hogy sikeres volt a dolgozatunk, de nézzen rám: negyvenéves fejjel vettem át a díjat az ifjúsági brigád nevében. Pedig négy évtized szinte alig hagyott nyomot rajta. Arcbőre sima, rózsás, akár­csak jóval fiatalabb kolléga­nőjének, Halmi Zoltánné- nak. — Krónikájuknak azt a címet adták: „Fiatalon op­timizmussal a jövőnkért”. Miért? A két asszony tekintete előbb összevillan, majd Kop- lányiné kezdi a mondandót: — Nehéz helyzetben van a vállalatunk. A változáso­kat már tavaly éreztük; át­szervezések minden munka­területen., létszámcsökkenté­sek. .. Ezektől a mi brigá­dunk sem volt mentes, ki­lencen mentek el tőlünk. — Egy-egy dolgozóra most több feladat jut, egy része két műszakba jár az átszer­vezés óta, amely persze még mindig tart — veszi át a szót Halminé. — Bár pénz­ben eddig még nem jelent­kezett a többletfeladat-vég- zés,. de csináljuk, mert tud­juk, hogy a bajból ki kell lábalnia a vállalatnak. S elmondja azt is, ki-ki képességének legjavát adja, mert a munkahelyéhez mindegyikük ragaszkodik, mert ismerik a térség mun­kalehetőségeinek szűkössé­gét, mert tudják, az asszo­nyoknak még nehezebb — szinte lehetetlen — lenne az elhelyezkedésük. A krónikában főként arra a kérdésre helyezték a hangsúlyt, munkaterületü­kön, hogyan-, mivel tudják segíteni a vállalati érdekek érvényesülését, miként pró- bálják(ták) orvosolni a ba­jokat. — A megoldásra váró fel­adatok sorából bennünket elsősorban az anyaggazdál­kodás érint. A Nógrádi Szén­bányáknál nagyon magas volt az anyagkészlet, ezért brigádunk kigyűjtötte az el­fekvő készletet, s a lista alapján az anyagosztály fel­ajánlotta idegen vállalatok­nak. így sikerült nagy ré­szén túladnunk. Vajda István, az üzemi pártbizottság titkárától tu­dom, ha a társadalmi mun­káról, ha egyéb segítségről van szó, a Ságvári brigád tagjai mindig élen járnak. Részt vesznek a HNF nagy­községi szervezete munkájá­ban, patronálják az általános iskolát, s a békemozgaiom szószólóiként is ismertek: ezért megkapták az Országos Béketanács kitüntetését. Mondta azt is a párttitkár, Bátonyterenyén nehéz a döntés, ha a szocialista bri­gádok munkáját értékelik. Tíz olyan is van közöttük, akik mindenkor váromá­nyosai lehetnének az elis­meréseknek, s az, hogy a jók közül kell a legjobbat kiválasztani, olykor sértődé­sekre is okot ad. A jó értelembe vett ver­sengés, ezen a munkahelyen különösen megbecsülendő, hisz’ ismert az iparág hely­zete. A fentiekből talán az is .kiderül, ha az emberek­ben él is egyfajta félelem jövőjüket illetően bíznak ön­magukban, és ebből követ­kezően abban is, talán, ta­lán jobbra fordul sorsuk, amint remélik a vállalaté is. Ahol sokan egy életet töl­töttek munkában. T. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom