Nógrád, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-28 / 308. szám

SPORT cpHRT íL =======^^ cpoRT r orun i .........» o i n i “ V*_ Fotósszemmel r88 Az egyesületi elnök nyilatkozik Árcok közelről képek: rigó Graf az első Áz év sportolója A lengyel PAP hírügynök­ség 31. alkalommal kérte fel az európai hírügynöksé­geket: döntsenek az év sportolójáról. A képzeletbeli dobogó tetejére minimális különbséggel, mindössze egy ponttal, a nyugatnémet te­niszező, Steffi Graf állha­tott. Az újdonsült aranylab- dás labdarúgó, Marco van Basten a 6. helyre került. — Az eredmény: 1. Steffi Graf (nyugatné­met teniszező) 163 pont, 2. Kristin Otto (NDK-beli úszó) 162, 3. Alberto Tómba (olasz alpesi síelő) 111, 4. Szergej Bubka (szovjet rúd­ugró) 95, 5. Matti Nykänen (finn síugró) 88, 6. Marco van Basten (holland labda­rúgó) 54, 7. Mats Wdlander (svéd teniszező) 51, 8. Da­niela Silivas (román tor­nász) 47, 9. Yvonne van Gennip (holland gyorskor­csolyázó) 44, 10. Katarina Witt (NDK-beli műkorcso­lyázó) 42. díjátadás a BS-ben A sportújságírók idén 31. alkalommal választották meg az év legjobb sportolóit és edzőit. A 12 díjazott közé a Szalonikiben világra szóló viadalt aratott női sakkozók kivételével a szöuli olimpia magyar sporthősei kerültek. A díjátadó ünnepséget de­cember 31-én a MŰOSZ sport új sági ró-szakosztálya és a Bizományi Áruház Vál­lalat közös rendezésében 18.30 órai kezdettel a Buda­pest Sportcsarnokban tartják a Neoton együttes szilvesz­teri koncertje előtt. A BS kapuit 17.30 órakor meg­nyitják, s a díjátadásig a közönséget vide akiivetítő re sugárzott, ritkán látható sportesemények szórakoztat­ják. Zülow a győztes Az NDK ökölvívó szak­lapja, a Boxring idén 10. al­kalommal választotta meg az év legjobb hazai öklöző- jét. A szavazás győztese a 23 éves olimpiai bajnok, Andreas Zülow (60 kg) lett, a 75 kg szöuli bajnoka Hen­ry Maske és az olimpiai ezüstérmes Anreas Tews (51 kg) előtt. Zülow az idényben 29- szer lépett szorítóba, s csak kétszer hagyta el azt vesz­tesen. Vereségeit a berlini viadal és az előolimpia dön­tőjében szenvedte el a kubai Julio Gonzaleztől, illetve a szovjet Konsztantyin Csu- tól — de a későbbiekben mindkettőjüket legyőzte. Az olimpia mellett megnyerte a hallei és a St. Nazaire-i tor­nát. Pályafutása során 191 mérkőzést vívott, 160-szor győzött, (ADN) Á NŐGRÁD totótippjei, 53. hét 1. Bologna—Ascoli 1 2. Verona—Fiorentina 1 3. Milan—Sampdoria 1 4. Pisa—Lazio x 5. Roma—Napolj | x 6. Juventus—Torino x 7. Ancona—Licata x 8. Barletta—Parma 1 9. Brescia—Cremonese x 10. Cosenza—Bari 1 11. Piacenza—Padova 1 12. Reggia—Messina x 13. Avellino—Catanzaro 1 14. Lecce—Internazionale x 15. Pescara—Cesena ' 1 16. Taranto—Sambenedettese 2 Góltotópályázat Elmúlt heti pályázatunkra 355 darab szelvény ér­kezett be. A két mérkőzés végeredménye: Derby—Li­verpool 0—1, Wimbledon—Milwall 1—0 volt. Két ta­lálatot hat játékos ért el, közülük az alábbiak nyer­tek 10—10 darab totószelvényt: Majer Lajos, Bátony- terenye, Lenin u. 18., Tóth László, Karancstapujtő, Petőfi u. 116., Sebestyén Zsolt, Salgótarján, Alkotmány u. 7. A nyereményeket az OTP Nógrád Megyei Igaz­gatósága ajánlotta fel. Góltotó 1. ROMA—NAPOLI végeredmény: 2. JUVENTUS—TORINO végeredmény: NÉV: LAKCÍM: Á gyarmati ökölvívóügy háttere Az utóbbi hetekben többször írtunk a Balassagyarmati HVSE ökölvívó-szakosztályáról. Az NB I-be jutásra pá­lyázó csapatnál a karácsonyi ünnepek előtt robbant a bom­ba: Győry József vezető edző bedobta a törülközőt. Beje­lentette, hogy 1988. ,december 31-ig szóló szerződését nem hosszabbítja meg. Keddi lapszámunkban a szakember el­mondta véleményét. (A tisztesség úgy kívánta, hogy meg­hallgassuk a másik fél, az egyesület vezetésének állás­foglalását is. Lombos István, a Bgy. HVSE ügyvezető elnöke készséggel válaszolt kérdéseinkre. Várható volt a szakítás — Győry József több alka­lommal hangoztatta, hogy célja a csapatbajnokság első­osztályába jutás. Miként vé­lekedett erről az elképzelés­ről egyesületük vezetése? — Az NB I-be jutás el­érése nem tartozott céljaink közé. A CSB-n való részvétel­nek — legyen az akár az el­ső-, vagy a másodosztály — csupán a felkészülésben van jelentősége, a szakosztályi rangsorban, a minősítésekben ellenben egyáltalán nincs. Az már egy másik dolog, hogy az NB I. jelentős anyagi többletkiadást jelent, ezt pe­dig nem bírtuk volna el... — Ez vezetett tehát első­sorban a szakításhoz? — Szó sincs róla. Decem­ber 12-én keresett meg a szakvezető és közölte mind­azon kéréseit, melyet továb­bi munkájának feltételéül támasztott elénk. Amikor meghallgattam őt, csupán ennyit mondtam: „Józsi! Te el akarsz tőlünk menni, hi­szen tudod, hogy ezeket nem tudjuk teljesíteni!” — Milyen kérésekről volt szó? — Egy részét Győry Jó­zsef már elmondta, de a korrektség úgy kívánja, hogy pontosítsam azokat. Tehát: kért egy négyszobás lakást, vagy két kisebbet! Húsz­ezer forintos nettó fizetést neki, ötezer forintos nettó fizetést a feleségének. Igé­nyelt még egy főfoglalkozá­sú edzőt a csapat mellé, va­lamint a kerepestarcsai ki­helyezett utánpótlásnevelő bázisra is kettő szakembert. Ezen kívül kérte, hogy old­juk meg öklözőtnk egzisz­tenciális problémáit,» önálló költségvetéssel gazdálkodhas­sanak, legyen az edzőterem­ben önálló telefonvonaluk, rendezzük a szakosztályban dolgozók fizetéseit és bizto­sítsuk, hogy január 9—21. között Érsekújváron edzőtá­borozzanak. Hátul a rangsorokban — Egy NB 1-re pályázó csapat talán megérne ennyit! — Mint az imént említet­tem, az NB I-nek nincs szak­mai értéke. A szurkolók, a közvélemény elkápráztatásá- ra kiválóan alkalmas ennek propagálása, másra aligha jó. Nézze meg az 1988-as ma­gyar rangsorokat. A Bgy. HVSE ökölvívó-szakosztálya a 21. a sorban, olyan együt­tesek előznek meg bennünket, mint a Csepel Autó, a Makó, a Dombóvár, vagy hogy ne menjek messzire: az SBTC. Az a szakosztály, ahol ver­senyző is alig van! De ha belemerültünk, ak­kor hadd folytassam. Az utánpótlás korúak rangsorá­ban a 32. helyen állunk. Pe- tőfibánya, Kisvárda, Vecsés, Makó — és nem folytatom tovább a sort — előz meg ben­nünket. A tények ismereté­ben kérdem én: tényleg olyan sokat tettek le ökölví­vóink az asztalra, hogy ki­emelten kellene támogatni őket? — A néhány válogatottke- ret-tag azért csak ad garan­ciát az előrelépéshez?! — A szakosztály működé­sében ez nem meghatározó. Egyébként is jól jelzik erőn­ket, az idei egyéni rangso­rokban elfoglalt helyezéseink. Név nélkül íme a „jegyzett” bokszolok pozíciója: 6., 29., 34., 47., 56., 59. és 80. Közel sem olyan egetverő eredmé­nyek ezek, melyeket a szak­vezető fennen hirdetett. Búcsú, harag nélkül — Bejelentette-e Győry hi­vatalosan, hogy távozik? — Igen. Sajnáljuk, hogy el­megy és próbáltuk is marasz­talni őt. Hajlandók lettünk volna tisztességes keretek közötti kompromisszumra, az edző viszont makacsul ra­gaszkodott elképzeléseihez. Ezért válnak el-útjaink. — Mi lesz a szakosztály további Sorsa? — Természetesen működik a jövőben is, a korábbi fel­állás szerint. Egyesületünk szűkös anyagi lehetőségei kö­zött pénzbeli támogatásuk összege nem változik. Ugyan­akkor szükség lesz néhány változtatásra is. — Melyek ezek? — Elsősorban az utánpótlás- nevelésben kell- előbbre lép­nünk, méghozzá jelentős anyagi megtakarítással. Az ősszel beindított kerepestar­csai és sárospataki együtt­működésünk olyan többlet- kiadással jár, melyek fenn­tartását megfontoljuk. Saját erőből, a környéken kell megszervezni ez irányú mun­kánkat. — Városszerte beszélik, hogy a fél csapat eligazol klubjuktól. Mi az igazság? — Tény, hogy Győry Jó­zsef a sportolókkal történt búcsúfellépésén elmondta: szívesen lát abban az egye­sületben mindenkit, ahová ő dolgozni megy. Bár jó szak­embernek tartjuk Győryt és hang nélkül válunk el, ezt az eljárást nem tartjuk sport­szerűnek. Egyébként pedig a Bgy. HVSE nem járul hoz­zá egy öklöző kiadásához sem. — És mi lesz a kölcsönjá­tékosokkal? — Őket befolyásolhatja a szakvezető, de a négy tata­bányai esetleges távozásával sem kerülünk a padlóra. A csapatbajnokságon továbbra is részt kívánunk venni. Együttműködés kérdésében hamarosan megkeressük az SBTC vezetőit. A munka pe­dig folyik tovább. Január 3- án kezdenek a fiúk. Hazai környezetben készülnek az újabb erőpróbákra. — Kinek az irányításával? — Ma még nem tudjuk, Jelöltjeink vannak, á veze­tő edző személyének kérdése napokon belül eldől. ☆ Győry nem süllyedő hajót hagyott el, hanem egy meg­felelő keretek között működő szakosztályt. Távozása csak azért is meglepő, mert a sport világában ily jártas szakembernek, aki mellesleg volt a Bgy. HVSE ügyvezető elnöke is, tudni kellene: pénzszűke világunkban, a sport egyre nehezedő gazda­sági körülményei között nem hullanak az égből a milliók. Aki pedig csak a saját el­képzeléseit tartja megvaló­síthatónak, ezzel együtt nem hajlandó kompromisszumok­ra, előbb, vagy utóbb társak nélkül marad... Vaskor István Szalnyilcov hazájában is próféta lett... A szovjet sportújságírók véleménye szerint az 1988- as esztendő legjobb hazai sportolója az úszó olimpiai bajnok, Vlagyimir Szálnyi- kov volt. A 28 éves verseny­ző elsősorban nem az 1500 méteren szerzett aranyérmé­nek köszönheti a kitüntető címet, hiszen nyolc éve — amikor szintén ö lett a sza- vazás győztese — a moszk­vai ötkarikás játékokon há­romszor állhatott a dobogó tetején (a 400 és az 1500 m- es gyorsúszás, valamint a 4x200-as gyorsváltó ered­ményhirdetésekor) —, ha­nem annak a fantasztikus teljesítménynek, amellyel újból a csúcsra jutott. Szöuli győzelmének érté­két növeli, hogy úgy lett nyolc év után újból olimpiai bajnok, hogy már talán csak ő maga hitt benne. Az 1986­os világbajnokság és a ta­valyi Európa-bajnokság ku­darca után a szakemberek temetni kezdték Szalnyiko- vot, s mivel az olimpiai vá­logatón még a kiküldetési szintet sem teljesítette, a kiutazó csapatba sem akar­ták beválogatni. Végül is „méltányosságból, érdemiéi elismeréseként” megkapta a lehetőséget: döntse el saját maga, részt akar-e venni az olimpián. „Éreztem, hogy van még erőm, s kellő gyor­saságom — nyilatkozta Szal- nyikov. — Ha nem lett vol­na győzelmi esélyem, nem vállaltam volna a szerep­lést”. A fiatalok között nagy­apának számító versenyző hitt a felesége által kidolgo­zott edzéstervben, a felké­szülésben. A családi vállal­kozásnak meglett az ered­ménye, a férj kitűnő, 15:00.40 perces idővel csa­pott célba — aminél jobbat korábban csak ő ért el. Tel­jesítménye alapján joggal nevezték el az olimpia úszóhősének, hiszen véghez­vitt« azt a csodát is, hogy nyolc év után újból olimpiai bajnok lett — s erre a sportágban addig csak az ausztrálok legendás úszónő­je, Dawn Fraser volt képes. Szalnyikov tervei között most fő helyen a tudomá­nyos munka — diplomamun­káját írja a testnevelési fő­iskolán —, és nyolc hónapos kisfiával, az ifjabb Vlagyi­mirral való foglalkozás áll, „Már nem járok edzésre, sportolói pályafutásomat be­fejezettnek tekintem. De — folytatta sejtelmes mosoly- lyal — lehet, hogy döntésem egyszer megváltozik ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom