Nógrád, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-28 / 308. szám

2 NOGRAD 1988. DECEMBER 28., SZERDA Szóvivői tájékoztató a Politikai Bizottság üléséről Idei utolsó ülését tartotta kedden az MSZMP Politikai Bizottsága. A testület 1 ta­nácskozásán szereplő két napirendi pontról, a sajtó­nyilvánosság kérdéseiről, illetve az MSZMP-nek a szocialista és szociáldemok­rata pártokkal kialakított kapcsolatairól Major László szóvivő és Csikós József, a KB agitációs és propagan­daosztályának alosztályve­zetője tájékoztatta az újság­írókat a Központi Bizottság székházában. A sajtónyilvánosság kér­déseit elemezve, Csikós Jó­zsef utalt arra, hogy a Po­litikai Bizottság július 12-én tárgyalta meg azt az előter­jesztést. amely a politikai nyilvánossággal, a tájékozta­tás megújításával, illetve a párt ezzel kapcsolatos sze­repével foglalkozott. Az ál­lásfoglalás-tervezetet széles körű vitára bocsátották, amelyben a szerkesztőségek pártalapszervezetei mellett más pártszervezetek tagjai is elmondhatták véleményüket e kérdésekről. Ezek a viták is azt bizonyítják, hogy a közvéleményt élénken fog­lalkoztatja a nyilvánosság alakulása, amely tágabb ér­telemben a politizálásban, a döntéshozatalban, a végre­hajtásban és az ellenőrzés­ben való részvétel jogát je­lenti. Sokan mondták el véle­ményüket a politikai intéz­ményrendszer működéséről, annak zavarairól, a tovább­fejlesztés lehetséges mód­jairól. Megfogalmazták, hogy a sajtó sajátos eszkö­zeivel. a hiteles, pontos tá­jékoztatással maga is fontos szerepet tölt be a politikai rendszer legitimációjában. A vitában részt vevők öröm­mel nyugtázták, hogy a má­jusi pártértekezletet köve­tően mind átfogóbbá vált a politikai élet. nyilvánossága, s mind több olyan informá­ciót kaphatott a magyar köz­vélemény, amely a testü­letek munkájába engedett bepillantást. Ennek egyik jól bevált eszköze lett az MSZMP szóvivői intézmé­nye. Ugyaniakkor a vitában többen szóvá tették azt is, hogy a nyilvánosság szabá­lyozásának „joghézagai” kö­vetkeztében néha mások jo­gait sértő, olykor a humá­numot sértő megnyilatko­zások is elhangozhattak. Mindez jórészt annak tud­ható be, hogy a társadalom még nem tudott felkészül­ni megnövekedett nyilvá­nosság befogadására, annak kezelésére, gyakorlati meg­valósítására. Ezen a helyze­ten mindenekelőtt a politi­kai kultúra fejlesztésével, az eltérő vélemények iránt ta­núsított türelemmel lehet változtatni. Olyan aggodal­mak is megfogalmazódtak, hogy a tömegkommunikáci­óban több polgári indítta­tású eszmei áramlat is tény­leges jelentőségénél nagyobb képviseletet kapott. Ezzel kapcsolatban sokan aggódva tekintenek az úgynevezett független sajtótermékekre. A vita természetesen érin­tette a pártsajtót is, s a hoz­zászólók általában úgy vél­ték, hogy a gyorsabb, na­gyobb vitakészséget tanúsí­tó, az MSZMP álláspontját markánsabban tükröző saj­tóorgánumokra van szükség. A Népszabadság munkatár­sának kérdésére válaszolva Csikós József részleteseb­ben is szólt az ezzel kap­csolatos elképzelésekről. A többi között elmondta : a Po­litikai Bizottság mai ülésén felmerült az a gondoláit, hogy esetleg hozzanak létre egy olyan, kisebb példány- számú napilapot, amely a párt politikáját közvetleneb­bül képviseli, s a Népsza­badság jelenlegi „populáris jellegét” egy nagyabb pél- lányszámú hetilap vehetné át. A Magyar Hírlap kérdése nyomán Major László hatá­rozottan leszögezte, hogy a? MSZMP vezető testületéi nem kívánnak beavatkozni a sajtóirányítás gyakorlati kérdéseibe. A párt elvi ál­láspontja szerint az 1986-os sajtótörvény, ma már nincs összhangban a demokratizá­lódási folyamattal, szüksé­gessé vált egy új törvény mielőbbi megalkotása, amely a mai helyzethez igazodva szabályozza a sajtó műkö­dését, így például a lapenge­délyeztetési eljárást is. Major László a televízió kérésére vállalkozott az idei év politikai „gyorsmérlegé­nek” elkészítésére is. Mint mondta, a magyarországi változásokat mind Keleten, mind Nyugaton történelmi, sorsfordító jelzőkkel illetik. Washingtontól Moszkváig egyöntetűen elismeréssel adóznak annak a törekvés­nek, amellyel Magyarország a demokratikus szocializmus létrehozásán fáradozik, össze­kapcsolva a politikai és a gazdasági reformot. A párt­vezetés határozottan kitart azon elv mellett, hogy a gazdaságot nem lehet egy felszabadult társadalom nél­kül megreformálni. Különö­sen kedvező feltételeket te­remt e törekvések megvaló­sításához, hogy a világ két vezető nagyhatalma, az Egye­sült Államok és a Szovjet­unió egyaránt érdekelt a magyar reformfolyamat ki- teljesedésében. (MTI) A Royal Viking Line brit hajótársaság legújabb luxushajó' ja, a Royal Viking Sun elhalad Greenwich partjai mellett. A világ legnagyobb óceánjárójának /mondott 38 ezer ton­nás, 205 méter hosszú hajó összesen 740 utast képes be­fogadni 370 luxuskabinjába. Szülés az óceán felett Nem árt, ha a pilóta a re­pülőgépvezetés mellett a szü­lés levezetéséhez is ért — ezt a tapasztalatot szűrhette le karácsony éjszakáján a British Airways Barbadosból Londonba tartó járatának személyzete. A Boeing Til­es gép másodpilótája és két utaskísérője ugyanis az At­lanti óceán felett segített vi­lágra egy gyermeket. A másodpilóta, aki tíz nap­pal korábban lett nagyapa, szemlátomást jól tudta, mi a teendő ilyen esetben: gyakor­lottan levezette a szülést. A repülőgép végül London pat- wick repülőtere helyett az írországi Shannonban szállt le, ahol már várakozott egy mentőautó Ázsia két óriásának kézfogása k 84 éves Teng Hsziao- " ping fiatal barátja­ként üdvözölte a 44 éves Radzsiv Gandhi indiai mi­niszterelnököt, Dzsavaharlal Nehru unokáját, Indira Gandhi fiát, aki most le­zajlott ötnapos látogatásá­val nem kevesebbre vállal­kozott, mint hogy baráti kézfogással új hidat épít­sen Kína és India között. Pekingben megfigyelők szerint aligha vitatható, hogy. a kínai—indiai köze­ledésben jelentős szerepet játszott a nemzetközi eny­hülés és Mihail Gorbacsov szovjet vezető közelmúlt­ban tett indiai látogatása. A Szovjetunió által kezde­ményezett enyhülési politika indította el a kínai külpoli­tikában egyre markánsab­ban tükröződő új folyama­tot, azaz: Kína ugyancsak tartós rendezésre és ba­rátságra vett irányt közvet­len szomszédjaival, minde­nekelőtt a Szovjetunióval és Indiával. Az új világhelyzetben, amelyben a konfrontációt a párbeszéd, a feszültséget az enyhülés váltja fel, Kí­na és India egyaránt ke­resi az őt nagyságánál és nemzetközi súlyánál fog­va megillető helyet. S Rad­zsiv Gandhi ötnapos láto­gatása elegendő időnek bi­zonyult ahhoz, hogy mind­két ország felismerje: az új nemzetközi helyzetben közö­sen sokkal többet tehet­nek, mint külön-külön vagy egymással szembenállva. Ennek a felismerése húzó­dik meg amögött is, hogy Kína és India nemcsak a kétoldalú viszonyban kész visszaállítani az ötvenes évek barátságának a szelle­mét és az egymás közti kapcsolataik alapjaként el­fogadni a békés egymás mellett élés elveit, hanem ezeket az elveket egy jö­vendő gazdasági és politi­kai világrend alapjaként is kész elfogadni. Az is kiderült a látogatás idején, hogy Kína és In­dia álláspontja számos nem­zetközi kérdésben nem fe­di egymást. Nézetkülönbsé­gek vannak közöttük olyan regionális problémák meg­közelítésében, mint a kam­bodzsai vagy az afganisz­táni probléma. Észrevehe- tőek a megfogalmazásbeli kü­lönbségek a tibeti helyzet Szovjet választási kampány A Szovjetunióban hétfőn, három hónappal a március 26-i általános választások előtt megkezdődött a jelölési kampány. IA népi küldötteket már az alig egy hónapja el­fogadott új választási törvény szerint választják. Számos újdonsággal szol­gál a szovjet választási kampány: a jelöléseket és a szavazást társadalmi szer­vezetek, választási bizottsá­gok ellenőrzik. A népi kül­döttek kongresszusát alkotó 2250 küldött egyharmadát, 750 képviselőt az országos társadalmi szervezetek dele­gálhatják, az SZKP, a Kom- szomoí, a szakszervezetek, vagy rétegszervezetek. E sa­játosságok mellett megma­radt a területi, illetőleg a területi-nemzetiségi alapon való választás elve; a né­pességi arányt szem előtt tartva 750 képviselőt vá­lasztanak, míg a szövetsé­ges köztársaságok, s más autonóm államigazgatási egységek, a nemzetiségek képviseletét biztosítandó, ugyancsak 750 népi küldöt­tet delegálhatnak. A demokratikus reformok keretében alkotott válasz­tási törvény ugyanakkor ki­zárja, hogy — a korábbi gyakorlattal ellentétben — „felülről” szabják meg a népképviseleti szervek szo­ciális összetételét, korátla­gát, sőt, a két nem arányát; tehát nem lesz előre kiadva egyes választókörzeteknek, hogy milyen jelöltet áll jo­gukban javasolni. A jelölő­gyűlések korlátlan jogosít­ványt kaptak, korlátlan szá­mú jelöltet állíthatnak —, amennyiben persze az ille­tők nyílt, vagy titkos sza­vazással megszerzik a jelö­léshez szükséges többséget. Az egyetlen megkötés, hogy égy személy csak egy kör­zetben lehet jelölt, illetve a jelölés összeegyeztethetet­len a választási bizottsági tagsággal. A törvényes elő­írások megtartása érdekében ezért éppen egy hónap múl­va lezárulnak a jelölőgyűlé­sek, s a választási bizottsá­gok megkezdik a jelöltek bejegyzését, a listák egyez­tetését. Az új törvények széles lehetőségeket biztosí­tanak a jelölteknek prog­ramjuk ismertetésére: ennek költségéit az állam viseli. A szovjet hírügynökség jelentése szerint a jelölő­gyűlések első napján több mint száz jelöltet válasz­tottak, egyebek között Le- ningrádban és Murmanszk- ban. A társadalmi szerve­zetek már korábban meg­kezdték a munkát: az író- szövetség vezetősége például 23 jelöltet javasolt a köz­gyűlésnek. A szovjet lapok egyéb­ként a választási törvény kapcsán rendkívül sokat foglalkoztak a politikai re­form első szakaszával, s ezen belül is a választási mechanizmus mélyreható reformjával. Az Izvesztyija a hét végi vezércikkében azt emeli ki, hogy most való­ban választani fog az or­szág, hiszen a szavazólapo­kon legalább két jelölt ne­vének kai szerepelnie: te­hát a választónak minden­képpen véleményt kell nyil­vánítania, legalább egy jelölt nevének kihúzásával. A jelenlegi vláasztásök lé­nyege azonban nem csak ebben rejlik — hangsúlyoz­za a tekintélyes szovjet lap. — Nemcsak a mandátumo­kért, saját jelöltjeinkért kell majd megküzdeni, hanem az igazi népképviselet megte­remtéséhez vezető első lé­pésért is, a XIX. pártérte­kezleten kidolgozott politi­kai reform megvalósításáért. Attól, hogy kit választunk az új, legfelsőbb államha­talmi szervbe, nagymérték­ben függ majd jövőnk, az átalakítás sorsa — állapítja meg az Izvesztyija. Szőnyegkészítő asszonyok a közép-ázsiai ország — Pakisz­tán — egyik legszegényebb vidékén. Politikai párbeszéd Líbiai sajtótájékoztató Szűk körű sajtótájékoztatót tartott kedden Fathi M. Al- Miszráti a Líbiai Arab Szo­cialista Népi Nagy Dzsama- hiriji budapesti' népi irodá­jának — nagykövetségének — titkára. Hazája álláspontját megerősítve visszautasitotta azokat a washingtoni váda­kat, miszerint Líbia vegyi fegyverek gyártására alkal­mas üzemet épített. Ezt a vádat — hangoztatta — az Egyesült Államok kormány­zata ürügyként használja fel egy Líbia elleni fegyveres támadás előkészítésére. . A nemzetközi részvétellel épülő üzem békés célokat szolgál: elkészülte után gyógyszere­ket és mezőgazdasági kemi­káliákat állít majd elő. Az MTI tudósítójának kér­désére válaszolva a diplo­mata megerősítette, hogy az üzem átadása után Líbia kész nemzetközi ellenőrzé­seknek alávetni magát: új­ságírók és szakemberek egy­aránt megtekinthetik majd az üzemet. Líbia egyébként résztvevője lesz januárban a vegyi fegyverekkel foglalkozó párizsi nemzetközi konferen­ciának. (MTI) megítélésében is, annak el­lenére, hogy Iridia Kína autonóm területének tekinti Tibeíet. Pekingi látogatása leg­fontosabb eredményének Radzsiv Gandhi a Teng Hsziao-pinggel és más kí­nai vezetőkkel létrejött köz­vetlen, személyes baráti kapcsolatokat tekinti, s er­re alapozva állapította meg, hogy a jószomszédi, bará­ti viszony jövőjében vetett biztos hittel utazik haza Kínából. Az eredmény vitathatat­lan : sikerült visszaállítani az elvesztett bizalmat Kí­na és India között. S ha közös elhatározással ren­dezik a határkérdést, ak­kor — ahogyan azt a pe­kingi sajtó megelőlegezte — valóban történelmi jelentő­ségűnek bizonyul Radzsiv Gandhi kínai látogatása. Éliás Béla (Peking), 'v MTI—Panoráma A tha; kormány szívesen látja Bang,kokban Hun Sen kambodzsai miniszterelnököt — jelentette be Csaticsaj Csunhavan thaiföldi kor­mányfő. A szenzációszámba menő bejelentés nemcsak a 'thai álláspont nagymérvű válto­zását jelzi: régebben Bang­kok nemhogy Kambodzsával, hanem Vietnammal se volt hajla.ndó_ tárgyalni. Most Csa­ticsaj azt is közölte, hogy külügyminiszterének januári hanoi látogatása után maga is elutazik Vietnamba. Ugyancsak a változásokra vall, hogy az ASEAN immár maga szorgalmazza a délke­let-ázsiai viszályolt, köztük a kambodzsai kérdés politikai rendezését. Csaticsaj kifej­tette: Thaiföldnek, s a tér­ség többi tőkésállamánaik fontosabb érdeke a normá­lis viszony Indokínával, mint az eddigi szembenállás. Az uruguayi választási bí­róság hétfőn bejelentette: elegendő aláírás gyűlt össze ahhoz, hogy jövő év első felére népszavazást írjanak ki az úgynevezett amnesztia­törvényről, amely felmentést ad az emberi jogok megsér­tésével vádolt katonáknak és Ez azért is jelentős, mert a kambodzsai felek minapi munkacsoport-értekezletén az ellenzék ismét megmaka­csolta magát: Szihanuk her­ceg és szövetségesei közöl­ték, hogy csak akkor tár­gyalnak tovább Phnompen- nel, ha az utóbbi elfogadja feltételét. Jól tájékozott hanoi for­rások szerint a khmer el­lenzék valószínűleg csak al­kudozási taktikából mondta fel ismét a párbeszédet, hi­szen a dialógus megszakadá­sát sem Kambodzsán belül, sem azon kívül nem kíván­ja senki. Vietnamban utal­nak továbbá arra, hogy Kí­na — amely eddig a ren­dezési tárgyalások legfőbb ellenzője volt — maga is építőbben támogatja a poli­tikai megoldást. Hanoi és Peking folytat bizonyos dip­lomáciai egyeztetéseket. A bíróság közlése szerint a választásra jogosult mint­egy 2,2 millió állampolgár egynegyede aláírásával erő­sítette meg akaratát, hogy szavazzanak az amnesztia­törvényről. A népszavazást valószínűleg jövő áprilisban tartják meg. Uruguay népszavazás az amnesztiatörvényről i

Next

/
Oldalképek
Tartalom