Nógrád, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-27 / 307. szám

•v* CDHDT * K<9*W«* >Mte .... ^ •. --Í . SPORT J r i e-vL Volt hatásuk a szöuli magyar sikereknek... Tarjáni úszók két medencében Az edző pénzt követelt és távozik... ■ ...de még maga sem tudja, hová! Tanulgatunk, tanulgatunk... A z úszás alapsportág. Sajnos megyénkben kevés fiatalnak van lehető­sége, hogy versenyszerűen űzze ezt. Az ok egyszerű: létesítmények hiányában nincs lehetőség az úszás to­vábbi népszerűsítésére, te­hetségek felkutatására, spor- toltatására. Szőkébb pátri­ánkban ma egy úszószak­osztály működik, a Salgótar­jáni Gagarin Diáksport-egye­sület égisze alatt. A több tekintetben is szűkös feltéte­lek alapvetően behatárolják lehetőségeiket, de dolgoznak és nem is rosszul. Az idei esztendő eredményeiről, a szakosztály mindennapjairól Kovács Dénes edzővel be­szélgettünk. A szakember a tavaly eltávozott Csatlós Csaba helyébe lépett, s vet­te át januárban a fiatalok szakmai irányítását. — A magyar úszósport nemzetközi sikereiről gyak­ran hallhatunk, a tarjáni szakosztály honi eredményei­ről kevésbé. Mi ennek az oka? — Kis szakosztály a miénk, megyei viszonylatban nem állunk annyira a figyelem középpontjában, mint a foci, hogy a legjobb példát mond­jam. Ugyanakkor nem di­csekvésként említem, de az utánpótláskorúak versenye­in jegyzik a tarjáni úszó­palántákat. Azokon a viada­lokon, ahol módunk és le­hetőségünk van indulni, nem a vert seregben vég­zünk. S ha csak annyit mondok, hogy a megyék — tehát nem egyesületek — közötti éves pontversenyben, annak ellenére, hogy igen Többhetes mexikói ver- senykörút után hazaérke­zett a Polgár család. A so­rozat legfontosabb állomása a Csendes-óceán-parti üdülő­helyen, Mazatlanban rende­zett aktívsakk világbajnok­ság volt. A felnőttek mezőnyében — amint azt már korábban közölte az MTI —, az aláb­bi sorrend alakult ki az élen, a rájátszás megkezdé­se előtt: 1—4. Kar­pov, Gavlikov, Vá­gányán (szovjet), Dlugy (amerikai) 9—9, 5—10. El­veszt. Tukmakov (szovjet), Kállai Gábor (magyar), Dzindzihasvili (amerikai), Bischoff (nyugatnémet), Tor­ié (Fülöp-szigeteki) 8.5—8.5, szegényes feltételek között dolgozunk — a 15. helyen végeztünk, nem kis dolog. — Megyénk, ezáltal a Ga­garin DSE úszósportját ez a tény dicséri. De egyáltalán: hogyan néz ki a szakosztályi felépítés, milyen versenyeken indulnak? — Munkámban Szabó László kollégám, aki segéd­edzői képesítéssel rendelke­zik, sokat segít. Létszá­munk 80—90 között mozog, de 1988-ban az igazolt ver­senyzők csupán 26-an voltak. A többiek is részt vettek edzéseinken, versenyeken is, de őket akkor igazoljuk le, ha az úszás szakmai köve­telményeinek megfelelnek. Ez pedig nem napok kérdé­se, bár az is igaz, hogy nem igazolt sportolóink előbb, vagy utóbb bekerülnek a versenyzői gárdába. Hogy hol és mikor ver­senyzőnk? Szűkös anyagi lehetőségeink sajnos korlá­tot szabnak mindennek. Bár évente az ország több he­lyén, az utánpótláskorúak szempontjából a legjelentő­sebb erőpróbákon ott "va­gyunk, mégis fontos viada­lokról maradunk le. Idén például az olimpiai remény­ségek versenyére nem jutot­tunk el. Nem volt rá pénz! — Ahol azonban rajthoz állnak, ott valamit produkál­ni is kell. Ez pedig a minő­sítésekben érzékelhető. Van­nak-e minősített sportolóik? — Minden eddigi, tehát a szakosztály rövid néhány éves fennállása történetének legtöbb minősítését szerez­ték a gyerekek az idén. Ba­logh Géza ezüst-, míg Kiss 11. Kuzmin (szovjet) 8, 12— 25. ... Polgár Zsuzsa, Pol­gár Judit, Sax Gyula, Ador­ján András, Csőm István ... 7.5—7.5, . . . Polgár Zsófia 6 pont. A felnőtteknél Zsófia töb- bek között legyőzte az egy­kori világnagyság, s még ma is 2560 Élő-ponttal ren­delkező dán Larsent, Judit pedig sötéttel a kanadai Ivanovot, az idei New York-i nyílt verseny győz­tesét. Indult a női sakk­világbajnoki döntő két részt­vevője. a szovjet Csiburda" nidze és Joszeliani is. Előb­bi 6, utóbbi 5,5 pontot gyűjtött. A svájci rendszerű viadalon Polgár Judit Csi­Kinga, Kéri Orsolya, Túrán Erika és Grázer Edina bronzjelvényes szintet telje­sített. S nem az optimizmu­som diktálja, de jövőre ez a szám várhatóan több lesz. Hadd említsem meg, hogy első aranyjelvényes úszónk Motyovszki Gábor volt, aki — mivel elköltözött Salgó­tarjánból — ma más klub­ban versenyez: az Újpesti Dózsa sportolója. — Tehát az úszásra is vo­natkozik a klasszikus példa, miszerint a nagy hal be­kapja a kis halat? — Nem mondanám, lega­lábbis megyei viszonylatban ez így nem igaz. Sajnos azonban, hogy az általános iskolából búcsúzó és közép­fokú tanulmányokat kezdő gyerekek közül sokan abba­hagyják az úszást. Némi öröm az ürömben, hogy a legtehetségesebbjük nálunk, az úszóknál marad. — Milyen az érdeklődés manapság Salgótarjánban, de tekintsünk messzebbre: me­gyénkben az úszás iránt? — A nagy magyar olimpiai sikerek, Darnyi, Szabó és Egerszegi győzelmei után jelentősen megnőtt a szak­osztályunkba jelentkezők száma. Még Nagybátonyból és Örhalomból is voltak ér­deklődök, adottságainkhoz, lehetőségeinkhez mérten el­lenben csak annyi gyerekkel foglalkozhatunk, amennyi a Gagarin iskolai uszoda és a városi tanuszoda kapacitásá­ba belefér. Elküldeni persze nem küldünk senkit, mert alapvető céljaink egyike mi­nél több gyerek bevonása. — Erre, az imént említett szűkös lehetőségek között hogyan adódik megoldás? — Diáksport-egyesületünk szervezésében folyamatosak az óvodás korúak és az ál­talános iskola alsó tagoza­tosainak úszásoktatásai. A kiválasztott legtehetségeseb­beknek tanfolyamot is szer­vezünk. Az idén egy 20 órás kurzusért 500 forintot fizet­tek a résztvevők. Ezzel per­sze a két medence — a Gagariné és a tanuszodáé — zsúfoltsága mit sem csökkent. — Nehezedő gazdasági kö­rülményeink között aligha várható, hogy a feltételek javulnak. Ennek ismeretében mit várnak az elkövetkező időszakban, milyen tervek­kel vágnak neki az 1989-es verseny szezonnak? — Lehetőségeinkkel mi is tisztában vagyunk. Ennek ismeretében nincsenek, nem is lehetnek világmegváltó terveink. Annyit ellenben szeretnénk elérni, hogy szin­ten maradjunk, esetleg a rangsorokban, valamint a minősítésekben előbbre lép­jünk. Szeretnénk még széle­sebb alapokra helyezni az úszásoktatást a két uszoda minél jobb kihasználásával. V. I. burdanidzével találkozott, s bár két gyalogelőnye volt az olimpia legeredményesebb sakkozójának, végül dön­tetlenre rontotta az állást. Zsófia viszont legyőzte Jo_ ízelianit. A 20 éven aluliak verse­nyét a lehetséges 13-ból megszerzett 12,5—12,5 pont­tal Polgár Zsófia és Judit nyerte, holtversenyben. A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy ez utóbbi mezőny nem volt túlságo­san erős. A rendezők Zsófiának az. aktív­sakk 20 éven aluli világ­bajnoka diplomát adták. Judit ugyanezt kapta, csak époen a 16 éven aluliaknak szóló felirattal. Az utóbbi hónapokban a sikerekben szűkölködő nóg­rádi élsport egyik kellemes színfoltjának számított a balassagyarmati ökölvívók vitézkedése. A fiúk sikert sikerre halmoztak a másod- osztályú csapatbajnokságban, s nem titkoltan már az él­vonalbeli szereplésre fenték az öklüket az igencsak nép­szerű sportág művelői. Szó­val rendben látszottak men­ni a dolgok az Ipoly partján. Elterjedt azonban a híre, hogy a sikerek első számú kovácsa, Győry József edző esetleg eltávozik az egyesü­lettől. Mégpedig nem is akárhová: a nemzeti váloga­tott edzői posztjára kacsint­gatott. Nos, a szóbeszédnek volt némi alapja. Győry Jó­zsef a jövőben tényleg nem lesz a Bgy. HVSE edzője. De mint kiderült, a háttérben az imént említettektől igencsak eltérő okok húzódnak meg. De szóljon erről maga a szakember... — Legrövidebben úgy summázhatnám: nem látom a szakosztálynál még a szak­mai szintentartás feltételeit sem... — Hallhatnánk erről ki­csit részletesebben? — Természetesen. Mikor júniusban visszatértem Ku- vaitból, kinyilvánítottam, hogy a jelenlegi feltételek mellett december 31-ig vál­lalom a szakmai irányítást. E hónap 12-én jeleztem az egyesület vezetésének a szer­ződéshosszabbításom feltéte­leit. Ennek lényege, hogy ga­ranciát akartam kapni a szakosztály működéséhez szükséges pénzügyi feltéte­lekkel kapcsolatban. A tech­nikai vezetőnkkel közösen átfogó köl’tségvetésterveze- tet állítottunk össze, amely­SOROKBAN 9 A Nemzetközi Labdarú­gó Szövetség úgy határozott, hogy Iránban és Irakban is­mét rendezhetnek nemzet­közi mérkőzéseket — je­lentette be Guido Tognoni, a FIFA szóvivője. A nemzet­közi szövetség eddig az Irak és Irán között dúló háború miatt nem engedélyezte a két országban, az égisze alá tartozó események lebonyo­lítását. 9 Egy újabb szöuli ököl­vívó-bajnoki érmes, ezúttal a kanadai Egerton Marcus döntött úgy, hogy a hivatá­sosok között folytatja. A középsúlyú olimpiai máso­dik helyezett többek között arról híres, hogy a szöuli döntőt végig törött kézzel vívta meg, de így is nagy­szerűen helytállt. Marcus a jövőben az amerikai George Benton védencei közé tar­tozik. A kanadai öklöző már az ötödik, aki a Szöulban érmet nyert bokszolok kö­zül átállt a profik közé. Totóeredmények 1. Charlton—Arsenal 2-3 2 2. Derby—Liverpool 0-1 2 3. Everton-T-*Middlesbr. 2-1 1 4. Manch. U'.—Nottingh. 2-0 l 5. Tottenham—Luton 0-0 X 6. Wimbledon—Millwall 1-0 1 7. Aston Villa—Queen’s P. 2-1 1 8. Southampt.—Coventry 2-2 X 9. Norwich—West Ham törölve 10. Sheffield W.—Newcastle 1-2 2 11. Leeds—Blackburn 2-0 1 12. Oldham—West B. 1-3 2 13. Stoke City—Manch. City 3-1 1 Pótmérkőzések: 14. Chelsea—Ipswich 3-0 l 15. Watford—Portsmouth 1-0 16. Brighton—Crystal P. 3-1 1 nek végösszege a jövő évre 1,5—1,7 millió forint... — AY idén 900 ezer forint volt... — Igen, igen, de... Éveken keresztül elmaradt a felsze­relések pótlása, így az edzé­sekhez szükséges eszközök ellátottsága tragikus. Ma már ruhát is alig tudunk adni a gyerekeknek. Nem beszélve arról, hogy az esetleges NB I-es szereplés is megnövelné a költségeket. És nem utol­sósorban számolnunk kellett az inflációval is. — Hallani egyéb feltéte­lekről is... — Igen, kértem, hogy az ökölvívó-szakosztály pénz- gazdálkodása legyen függet­len az egyesületétől. Hisz számtalanszor előfordult, hogy a mi eszközeinket az egyesület vezetése más prob­lémás területek kisegítésére használta fel. Emellett sze­rettünk volna egy telefont az edzőterembe és rendezni kívántuk az edzők, valamint a tehnikai személyzet jöve­delmét... — Elárulna konkrét össze­geket is? — Miért ne! Az én havi jövedelmem eddig 15 ezer forint volt. Az új évtől 20 ezret akartam. A segítőm eddigi 5400 forintja helyett 8 ezret, a technikai vezető 6400 forintja helyett pedig 10 ezret kértem. Teljesen legálisan, nem az asztal alól. Emellett sürgettem a lakásproblémám megoldását, amely már június óta húzó­dik... — Nem túl magasak az igényei ? — Mindannyian a pénz­ből élünk... A lakásról szólva pedig annyit, hogy jelenleg albérletben lakunk, ahová bútoraim fele se fér be. Szolgálati lakást kér­tem. . . Vasárnap közép'európai idő szerint hajnali 5 óra­kor Párizsból elindult a hír­neves, egyben a világ leg­veszélyesebb sporteseményé­nek tartott Párizs—Dakar rallye mezőnye. A legutób­bi hasonló eseményen elő­fordult számos haláleset — Mit szólnak mindezek­hez az egyesület vezetői? — Az ügyvezető elnök kategorikusan kijelentette: feltételeimet nem tudják teljesíteni. Én pedig a je­len helyzetben nem látom értelmét tovább dolgozni, hisz képtelen lennék az el­várt eredményeket produ­kálni. Ezért közöltem: ja­nuár 1-jével megszűntnek tekintem a munkaviszo­nyom. — Akkor most hogyan to­vább? — Kár lenne tagadnom, több ajánlatot is kaptam, és nem csak a sport területé­ről. Konkrétummal azon­ban még nem szolgálhatok. Végezetül: milyen érzé­sekkel és gondolatokkal tá­vozik Balassagyarmatról? — Egyet leszögezhetek: mindig is szerettem és ez­után is szeretni fogom a várost. Más kérdés, hogy a város nem viszonyult ha­sonlóan a szakosztályhoz. Hisz meggyőződéssel vallom, hogy a feltételeim — ame­lyek az eredményesség alap­vető feltételeit jelentenék — egy kis összefogással meg­oldhatók lettek volna. Vé­leményem szerint az len­ne ésszerű alternatíva, hogy mindenütt az eredményes szakosztályokat kiemelten támogatni. Márpedig mi tettünk le valamit az asz­talra. Nem is beszélve ar­ról, hogy szurkolótáborunk népszerűbb volt a labdarú­gókénál is... Hát ennyi. Mit tehetnénk a makunk részéről mind­ezekhez? A már szinte az unalomig ismételgetett je­len gazdasági helyzetben az egyesületi vezetők legin­kább nem a krőzusokra em­lékeztetnek. .. miatt a rendezők 602 indu­lóról 396-ra csökkentették a versenyzők számát, így azután 241 versenyautó, 155 motorkerékpár és 76 ka­mion vágott neki a hosszú, háromhetes, 10 000 kilo­méteres maratoni vetélke- dőnek. Lokálpatriotizmus? Decemberben szinte nincs olyan nap, amikor hírszolgálati irodák, sajtóorgánumok, sportszervezetek ne közölnének vala­milyen rangsort: a földrészek, a nemek, a sportágak legjobbjai - a választások után - mind napvilágot látnak. A múlt hét végén a Magyar Labdarúgó Szövetség lapja, a FOCI is közhírré tette 1988. legjobb magyar focistáinak listá­ját. Vitatkoznivaló aligha van ebben a rangsorban, hisz ez is —, mint oly sok minden — ízlés dolga. . . Ezzel a megállapítással persze nem a FOCt legjobbjának ítélt Kiprich érdemeit aka­rom kissebbíieni, mert ilyen, vagy hasonló álapon a szövetség által No. Lesnek jelölt újpesti Kozma ellen is lehetne kifo­gásom. Gondolatfelvetésem oka ezúttal merőben más! Érdeklődéssel tallóztam át a FOCI-ban az egyesületek edzői­nek, technikai vezetőinek, csapatkapitányainak, az 1988. leg­jobb tizenegyére leadott voksait. Azon nem lepődtem meg, hogy a szakvezetők többsége saját csapatának játékosaiból válogatott be jó néhányat a „nemzeti tizenegybe", de négy véleményen majdhogynem megütközött a szemem. Verebes József, az MTK-VM edzője és Gáspár József a kék-fehérek csapatkapitánya a Hungária úti kedvencek legjobb kezdő csa­patát véli, a „szupertizenegynek.'' Magyar Zoltán, a Ferenc­város technikai vezetője és Kincses Sándor, a zöld-fehérek csapatkapitánya az Üllői úti aranylábúakat helyezi mindenki elé I Pontosabban Kincses egy kérdőjelet is tesz 1988. legjobb tizenegyébe. . . Az ö posztján hagy ki helyet! Könnyen megfejt­hető, kit gondol a bal oldali középpályás posztjára, s így a kérdőjel az olvasó előtt is gyorsan eltűnhet. Előlem azonban nem, mert számomra az marad a kérdőjel: az említettek va­jon komolyan vették-e ezt a szavazást? Gondoljunk csak bele: ha e sorok olvasójának a saját szak­májában, a saját munkaterületén dolgozók közül kellene jókat, legjobbakat választani? Megmaradnának-e ennyire lokálpat­riótának? (vaskor) Polgár Zsófia és Judit: korosztályos „aktív" világbajnokok Szilágyi Norbert Elindult a konvoj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom