Nógrád, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-24 / 306. szám

1988. DECEMBER 24.. SZOMBAT " ' i ———■ NOGRAD 3 Érdekegyeztető közmegegyezés Közéletünk egyik leggyakrabban használt kifejezése: közmegegyezés. Tartalmá­ról, céljáról, lehetséges módszereiről kezdeményezett beszélgetést szerkesztőségünk. Vendégünk volt Deák Kálmán pedagógus, a pásztói Mikszáth Kálmán Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola igazgatója, Kalácska Béla, a nógrádi evangélikus egyházmegye megyei esperese Letovai Ildikó, a Hazafias .Népfront Nógrád Megyei Bizottságának titkára és Németh János, a rétsági városi jogú nagyközségi pártbi­zottság titkára. Szerkesztőségünket Kelemen Gábor a belpolitikai rovat vezetője képviselte. Az eszmecserén mindenekelőtt a közmegegyezés változó tartalmáról esett szó. || š., ^^ , y. m || |m |g| ' v i -í v Németh János, Kalácska Béla, Letovai Ildikó, Deák Kálmán, Kelemen Gábor. Letovai Ildikó: — A szó- használatban manapság in­kább így emlegetjük: új tí­pusú közmegegyezés. Ho­gyan, milyen eszközökkel és módszerekkel oldjuk meg a vitatott kérdéseket? Így kép­zelem, a problémafelismeré­sen ugyanis túl kell lépni. A másik kérdés, hogy kik­kel képzelhető ez el? Termé­szetesen engem alapvetően az foglalkoztat, hogy miként jelenik ez meg a megújulást kereső népfrontban. Deák Kálmán: — Szá­momra a közmegegyezés el­sősorban érdekegyeztetést je­lent. Történetét tekintve mindig is létezett ez, a leg­utóbbi évtizedekben azon­ban — durván fogalmazva — mindenkori pántpolitika oldalára való állítást jelen­tette. Különböző módszerek­kel sikerült a társadalom rétegeit, csoportjait meg­győzni arról, hogy neki ép­pen az a jó, amit a vezetés akar. Az új típusú közmeg­egyezésnek alapvetően más funkcióját látom. Ha hagyo­mányos értelemben vett osztályokban, a meglévő vagy újonnan alakult cso­portokban gondolkodom, az érdekek jelentős mértékben eltérnek egymástól. A kor­mányzatnak ez gondot okoz, tudniillik lehetetlen egyszer­re minden érdeket tolerál­ni. Látni kell a fő teendők irányát, amely érdekében az ország lakosságát mozgó­sítani lehet, akár a párt, akár a népfront, akár az alternatív mozgalmak fel- használásával. Hozzáteszem: amikor mindenkinek és egy­szerre vetődik fel az érde­ke — amely sokszor a köz­vetlen létalapot is jelenti — nem merülhet fel az az igény, hogy mindenki igé­nye egyszerre teljesüljön. Tehát: ha tolerál a hatalom, akkor ezt kell tennie bizo­nyos társadalmi rétegeknek is. Kalácska Béla: — Érdek- egyeztetés a társadalom tényleges keresztmetszete függvényében, ezt ugyanis nem kerülhetjük meg. Az intézményrendszer követ­keztében bizonyos érdekek nem jöhettek korábban fel­színre, mert a társadalom monolitikusán építkezett. Mint lelkésznek arra is kell gondolnom, amikor az egy­ház nem kaphatóit szót bi­zonyos társadalmi kérdések­ben. Ha azt mondom, hogy a társadalom teljes ke­resztmetszetét kell figye­lembe venni az érdekegyez­tetés során, akkor ebbe be­le^ kell venni a már meglé­vő intézményrendszert, az alternatív szerveződéseket, s természetesen a politikai hatalom bevált olyan igaz­ságait is, amelyeket el tud fogadni az a másik csoport is, amely nem ugyanazt az ideológiát képviseli. Németh János: — A párt az 1957-es talpraállástól. kezdve bizonyos értelemben törekedett erre a közmeg­egyezésre. Az MSZMP ta­lán olyasmit kezdett meg, amit végsősoron Leninnél hagytunk abba: a hatalom megszerzése után ennek közmegegyezéssel való gya­korlását. Az elmúlt évtize­dek igazolták: egészségesebb, működőképesebb, humanis­tább az a szocializmus, amelyben a közmegegyezés — ha működési egyenetlen­ségekkel is —, de érvénye­sül. Az érdektagoltsággal egyébként egyetértek, de nem a harsánysággal. A hangsúly azon van, hogy a hasalom gyakorlásának módja egy állandó és foko­zatos társadalmasítás jegyé­ben tudja igazán hitelesíte­ni történelmi érvényességét. Letovai Ildikó: — Nem véletlen, hogy a népfront 'megújulásában alapvetőnek tartja a múltjával való szem­benézést. Ha nem is mond­tuk ki, hogy érdekegyezte­tés, valahol ez bizonyos mértékben volt, a kornak ’megfelelően. Azt gondolom, semmiképpen sem vétek a hatalom támogatása azok­ban a kérdésekben, amelyek valóban a haladást szolgál­ják. Nem szabad abba a tévedésbe sem esni, hogy a népfront akkor dolgozik jól, ha mindig csak ellentmond. Ha más véleménye van, azt markánsabban jelenítse meg, de ne legyen szégyen tá­mogatni azokat a törekvé­seket, amelyek előbbre vi­vők. Deák Kálmán: — Ahogy Németh János említette, a 'hatalom gyakorlásának módja kulcsfontosságú eb­ben a folyamatban. A mo­nolitépítkezésű társadalom­ban szinte valamennyi ré­tegnek megfogalmazták, hogy „neked ez a jó, neked ezt kell csinálni marad­junk az értelmiséggel való bánásmódnál. A mi hatal­mi struktúránkban egyfajta szégyenlős magatartás na­gyon jól kitapintható, a kü­lönféle dokumentumokban is három-négy mondat ju­tott az értelmiségnek. Ez tartalmi következményekkel is jár: olyan lehetőségek maradtak el, amely az ér­telmiségi létet a progresszív célok szolgálatába állította volina. Volt ugyan lehetőség a párbeszédre, de ebből az értelmiség nagyon széles rétege maradt ki. Nem épültek ki olyan csatornák, amelyek lehetővé tették vol­na az értelmiség alkotó ere­jének intenzívebb bekap­csolását a társadalmi folya­matokba. Nyilvánvaló, hogy olyan fórumrendszert kelle­ne kitalálni, amelyben az előbb említett érdekazonos­ságok alapján lehet a szel­lemi energiákat kamatoztat­ni. Letovai Ildikó: — Az ilyen fórumok létrejötte össze­függ a politikai kultúrával. Meg kell teremteni a lehető­ségét, hogy mindenki sza­badon elmondhassa véle­ményét. Vitatkozva, nem sér­tett módon, s nem sértődve meg, ha ellenérvekkel meg­cáfolják valakinek a véle­ményét. Ez is sarkallatos kérdés az új típusú közmeg­egyezésben. Kalácska Béla: — Törté­nelmileg igaz a hatalom megszerzése, majd társadal­masítása. Voltak persze prioritások, s voltak akiket nem engedtek labdába rúg­ni. A monolitikus társada­lom megmondta, „neked «z lesz a profilod, te ezt fogoW csinálni”, az adottságtól független felülről jövő irá­nyítás nem mindig volt sze­rencsés. Az egyház bekap­csolódott a békemozgalom­ba, „kialakultak” a béke­papok. S mi lett a következ­mény? A békepapokat a papság egy jelentős része kiutálta az egyházból, mond­ván: a békepapok nem má­sok, mint a társadalom ki­szolgálói. Vagy említhetem azt, amikor az egyetemek­ről kidobták a teológiai fakultásokat, még az is vi­tatott volt, esetünkben: ki az értelmiségi? Németh János: — Hajnal István történészt hívom se­gítségül, szerinte az értelmi­ségnek az az ismérve, hogy társadalomszervező ereje van. Értelmiségi törekvések, progresszív gondolatok itt, ebben a megyében korábban is jelen voltak. S ami meg volt, azt nem feltétlen kell megtagadni. E mellett úgy látom, hogy most ismerke­dünk, mi az a demokrata fó­rum, mi az a városszépítő egyesület, és így tovább. Ki itt van, ki ott van, ezért miondom, hogy ismerkedünk egymással, a viszonyokkal, az újonnan fellépő érdek­képviselőkkel. Ennek is van egy minősége: tudunk-e, visszaköszönünk-e egymás­nak, ha tudjuk egymásról — példának okáért —, hogy ő a FIDESZ tagja, én meg párttitkár vagyok. Kalácska Béla: — Az új­típusú közmegegyezésnek a lényege, hogy az érdekegyez­tetés egy állomás, s az ér­dekegyeztetés egymás alapos megismerése nélkül lehetet­len. Letovai Ildikó: — Miért tör most ez fel elemi erő­vel? Most másképp látjuk a korábban veszélyesnek mi­nősített hangadókat. Azokat, akiket megbélyegeztünk, s akik nem álltak be a sorba. Az is lehetséges, hogy mos­tanra elveszítettük ezeket az embereket — és máshol van­nak —, mert akkor azt hit­tük hogy a • cél különbözik, pedig egyezett. NÓGRÁD: — Érdemes len­ne arról is szólni, mi az új típusú közmegegyezés szere­pe, s mi múlik létrejöttén. Letovai Ildikó: — Körbe lehet írni, de válaszolhatok egy szóval is: a létünk. Deák Kálmán: — Teljesen egyetértek. Amíg ilyen ter­minológiát használunk, hogy alternatív szervezetek, a lé­tünkre nem látok alternatí­vát. Az érdekegyeztető mun­kának folyamatosan kell megvalósulni, s ezt a tevé­kenységet szintetizálni kell. Visszaút nincs. Akár a szél­ső bal, akár a szélső jobb törekvéseket említem — mert ezekre is van példa — nem hiszem, hogy az ország ezt a luxust megengedhesse magának. Kalácska Béla: — Vesztet­tünk-e azzal, hogy azok az emberek, akik hangadók vol­tak s nem engedtük szóhoz őket, sérültekké váltak? Mindezt magukkal hozták, s most ezek eléggé szúrósak. Ha azt mondjuk, hogy köz- megegyezés, őtk nehezen tudnák helyet találni, s ők azok, akik anar­chiába vinnék azt, ami egy értelmes közmegegyezés medrében haladhat. Nagyon vigyázzunk arra, hogy ami a múltban érték volt, azt ne tagadjuk, bárki is mondta azt ki, akár az MSZMP, akár az egyház, vagy egy polgári demokratikus gondol­kodó. Az alapvető lényeg* hogy a középutat próbáljuk, ebbe a mederbe ■ kellene mindenkinek belelépni, mert a szélsőségek csak vadhajtá­sokat hoznak. Ez nem vinné előre az országot, itt nincs alternatíva. A közrriegegye- zés vonalvezetése egymás előítéletek nélküli kölcsönös megbecsülése, előítéletek pe­dig igenis voltak. Németh János: — Egy ki­csit vitáznék. Szerintem mi függ az új közmegegyezés­től? Az említett létünk a szocializmus modernizálásá­nak sikerétől függ. E mo­dernizációnak a része lehet az új közmegegyezés, amin a közérzetünk, a társadalmi egészségünk múlik. A kettő annyira dialektikus, ezért én árnyalnám: én a létünket a termelés modernizálásától teszem függővé. Lehet, hogy az új típusú közmegegyezés sem válik szükségessé, ha a modernizáció simán halad. A gazdasági téljesítőképte- lenség hozza fel — sok egyéb mellett —: itt tegyünk ren­det. Csak nehogy mindent a közmegegyezésre kenjünk! Mondják, hogy MDF, nyil­vánosság, minden jó lesz, és kialakul egy hamis tudat. A hamis tudatból pedig már elég. Maradjunk abban, hogy a létünk a modernizációtól, a piactól, a szerkezetváltás­tól, a szellemi tényezők fel­értékelődésétől függ. Erre kell ráhangolódni a közmeg­egyezésben. Deák Kálmán: — Egyér­telmű, hogy szükség van a modernizációra, mintahogy a sikerélményekre is az em­bereknek. Németh János: — Az erős gazdaság az első, az hitele­síthet mindent. Kalácska Béla: — Ha nincs közmegegyezés, ak­kor nem fogják behozni a nyugati tőkét. Egyszerűen függővé teszik attól, hogy Magyarországon milyen a politikai helyzet, s a téma rögtön gazdaságivá válik. Németh János: — A ma­gyar hagyományok szeretik a csodamotívumokat. A köz- megegyezés hosszú folyamat, a gazdaság modernizálása pedig azonnali igény. Ne­hogy úgy lássuk, a közmeg­egyezés, csodaszer. Fontos, nagyon fontos, de modem gazdaság nélkül nem megy. Jobban segíti ez a közmeg­egyezést, mint a közmegegye­zés a rossz gazdaságot. NÓGRÁD: — Van-e, le­het-e egyáltalán határ: kik­re számíthatunk az új köz- megegyezésben ? Deák Kálmán: — Vala­milyen módon a beszélgetés minden résztvevője arra vok­sol, hogy a szélsőségeket nem látjuk jónak. Olyan politi­kának, olyan szervezeteknek kelil lenni, amelyek prog­resszív erőket tartalmaznak. S az érdekegyeztetésben a különböző csoportok nyilván kemény vitákban alakítják ki közös álláspontjukat. Fi­gyelem a tömegkommuniká­cióban az alaternatív szer­veződések megalakulását, s úgy tűnik, látják a nemzet sorskérdéseit, ugyanakkor nem tudnak egyértelmű prog­ramot adni. Történelmi ta­pasztalataik nincsenek, nap­ról napra élhetnek, prog­ramjaikat így változtathatják, s ez megosztottságot ered­ményezhet. Letovai Ildikó: — Csak a példa kedvéért említem, látványos, ha egy alternatív szerveződés a községek ön­állósodását írja a zászlajára. Ha ezt teszi, ebben a nép­front nem tud együttműköd­ni. Nem azért, mert nem is­meri el, hogy esetleg voltak téves döntések, hanem azért, mert nem látja a realitását) Ilyen törekvésekkel a nép­front iis népszerű tudna len­ni pillanatok alatt. Az em­berekben feszültségek, konf­liktusok vannak, s ezeket ki­szolgálva könnyű lenne lát- szatsikerekre szert tenni. Deák Kálmán: — Egy frissen alakult szervezetnek egészen más a felelőssége. Pozitív tény, hogy vállalja, de teljesen más kérdés, hogy mennyi ennek a realitása. Letovai Ildikó: — A ha­gyományokkal rendelkező szervezeteknek ugyanakkor erőteljesebben kell szavukat hallatni, ha hibás döntése­ket tapasztalnak. A népfront legutóbbi kongresszusa is nem egy olyan problémát felvetett, amelyekről most — a csekély figyelem miatt — úgy tűnik, mintha ezeket a demokrata fórum találta vol­na ki. Deák Kálmán: — A fele­lősség kérdése kulcsfontossá­gú. Ha az indivídumot közös­ségi szellemmel próbáljuk helyettesíteni, az olyan tor­zulásokhoz vezet, ami, saj­nos, napjainkban él. Ezt ol­dani szükséges, meg kell be­csülni a kisebbség, az egyes ember véleményét is. Németh János: — A stí­lusváltás, a nyílt vita nél­külözhetetlen. Tapasztalható a sérelempolitika megnyil­vánulása, a vitákhoz pedig még kevés a szellemi kapa­citás. Kalácska Béla: — Az al­ternatív mozgalmak kibon­takozásában fésületlen maga­tartásról van szó, néha nyersek, messze visszanyúl­nak. Tények elhallgatásával, esetleg kezdeményezések nyilvánosságra nem hozásál val, ebben a pártnak és a kormánynak is szerepe van, Most pedig keresik, hogy ki a ludas, ki a felelős? S, hogy meddig mehetürík el, hol a határ? A szerveződő csopor­tosulásoknak még zavaros, fésületlen a megnyilvánulá­suk. De végig kell gondolni, hogy fennáll annak lehető­sége: a közeli vagy távolab­bi jövőben párttá alakul­nak. Ennek alapján kibon­takozhat egy nagyobb ne­mes konkurencia. Deák Kálmán: — Talál­koztam olyan véleménnyel: engedi-e az MSZMP, hogy párt alakuljon? Ennek létre­jötte azonban soha nem at­tól függ, hogy engedik, vagy nem engedik, azt kitermeli a társadalmi folyamat. Németh János: — A leg­jobb lenne, ha a határt a közmegegyezés jelölné. S egyszerűen kilökné magából azt az erőt, amely a nemzet ellen hat, s a visszarendező­dést szolgálja. Nem lehet realitásként olyan párttörek- .vést elfogadni, ami a szocia­lista államiságot kérdőjelez­né. Kalácska Béla: — Meddig mehetünk el? Alapvető az emberközpontú, a humánus és közösségi társadalom, s ennek megtartása. Valami­féle restauráció szóba se kerülhet. Ezt minden bi­zonnyal a születő alkotmány is deklarálni fogja, s az al­ternatív szerveződéseknek is ebben a mederben kell ma-, radni. NÓGRÁD: — Érdekfeltá­rás, érdekegyeztetés, együtt­gondolkodásban születő dön­tés-előkészítés kapcsán job­bára a tartalomról esett szó. Meg kellene kísérelni vá­laszt keresni arra is, mi le­het az új közmegegyezés for­mája, kerete? Letovai Ildikó: — Hiszek benne, hogy amennyiben a népfront megújulása abban a szellemben megy végbe, amiben indult, akkor tovább­ra is keretet tud biztosítani az összefogásra. Ezt a hitet meg kell tartani a helyi nép- frontszervekben is, ehhez persze kell a személyi meg­újulás, az ismerkedés,, a pontos információ, a reali­tásérzék, az emberség és a türelem. Deák Kálmán: — Lehet­nék olyan törekvések is, amelyek esetleg nem eléged­nek meg a népfronttal. Nyil­vánvaló, hogy az érdekek felszínre kerülése mindig po. litikai törekvés. Nem lehet kikerülni a parlament meg­újulását, az ehhez kapcsoló­dó választási rendszer kor­szerűsítését, amely egyik platformja lehet az érdekek felszínre jutásának, illetve érvényesítésének. Kalácska Béla: — Ha a népfront jól fogja csinálni a dolgát a jövőben, akkor az alternatív szervezeteket ösz- sze tudja fogni. Mindettől függetlenül ezek teljesen autonómok, kifejtik a ma­guk véleményét, mégis va­lami szintézist kell terem­teni. Letovai Ildikó: — Igan.de a szintézisnek nem szabad azt jelenteni, hogy elmossa a véleményeket, a sajátossá­gokat. Kalácska Béla: —- Persze, mindenkinek meg kell jelen­ni, hangot kell adni. Véle­ményem szerint egy nagyon vitázó népfront lesz a jövő­ben. Csakis az lehet, máskü­lönben nem létezik. Ha na­gyon jól csinálja a dolgát, talán még arra sem kerül sor, hogy valamely szerve­ződés párttá alakuljon. NÓGRÁD: — Az érdekek­ben gyökerező vélemény- nyilvánítás nem egyszer tisz­tességtelen, a vitakultúra kritikán aluli, csapkodás, itt-ott mocskolódós is ta­pasztalható. Letovai Ildikó: — Akkor fogunk tudni vitatkozni, ha feladjuk az uniformizált egyetértés illúzióját. Marad­hat nyitott kérdés, s az új­ragondolás után folytatható a párbeszéd. Kalácska Béla: — A ke­resztény—marxista párbe­széd kialakult, példát adott. Identitását mindenki meg­őrizte. De le lehetett ülni, voltak közös cselekvési terü­letek? Voltak. Ezért nem re­ménytelen ez a kerekasztal, meg a társadalmi méretű párbeszéd sem. Németh János: — Sütő Andrást idézve türelem és tolarencia kell. Az ember­nek önmagából kell kiindul­ni, van-e hite, programja, lesz-e ehhez kellő türelem és önmérséklet? Emellett nem vagyok bizonyos abban, hogy a közmegegyezéshez szüksé­ges műveltség, kultúra és minőség meg van. Deák Kálmán: — Az em­bernek sajátmagáfoan kell le­rendeznie, hogy mi az, amit képvisel, melyek azok a realitás talaján álló elkép­zelések, amelyekkel tovább lehet lépni, s kik azok a szövetségesek, akiket ehhez meg lehet nyerni? A múlt tapasztalatai az embereket befelé fordulttá tették, s a szövetségeskeresés ma ne­hezebb feladat, mint más időszakban. A vitában pedig legyünk képesek megmon­dani: ezért és ezért nem jó a véleményed. Kizárólag ne­ked, mert önös érdekedet szolgálja. Kalácska Béla: — Indula­toktól mentes tolarenciára van szükség, ez jelenleg tör­ténelmi szükségszerűség. NÓGRÁD: — Köszönöm a beszélgetést! 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom