Nógrád, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-21 / 303. szám
2 NOGRAD 1988 DECEMBER 21., SZERDA Megkezdte munkáját az Országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) tudottan néhány éve vált ki a minisztériumi keretből, ismételt vissza sorolása nem jó fényt vet rá. A sokoldalú vita alapján a bizottság többségi szavazattal javasolta az. Országgyűlésnek az 1987. évi VII. törvény módosításának elfogadását. Bodonyi Csaba (Borsod- Abaúj-Zemplén m., 3. vk.) építőművész, az Északmagyarországi Tervező Vállalat vállalati főépítésze felszólalásában kifejezte kételyét a tervezett összevonás hasznosságát illetően: Németh Miklós válaszában elmondta, hogy a konkrét feladatkörök kialakításánál a kormány kész figyelembe venni az összes észrevételt, bírálatot. Levonta azt a tanulságot, hogy a társadalmi szerkezeteket hamarabb kell tájékokoz- taírii. Ezután határozathozatal következett: az Országgyűlés a minisztériumok felsorolásáról szóló 1987. évi VII. törvény módosítására benyújtott törvényjavaslatot — 21 ellenszavazattal és 54 tartózkodás mellett — elfogadta. Rátértek az ehhez kapcsolódó személyi javaslatok tárgyalására. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa — az MSZMP Központi Bizottsága és a HNF országos elnöksége egyetértésével — javaslatot nyújtott be Ur- bán Lajos közlekedési miniszter, valamint Somogyi László építésügyi és város- fejlesztési miniszter — érdemeik elismerése melletti — felmentésére. Indítványozta továbbá Derzsi Andrásnak, a Fővárosi Tanács közlekedési főigazgatósága vezetőjének megválasztását közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszterré. Urbán Lajos felmentését az Országgyűlés 37 ellenszavazattal, 40 tartózkodás mellett; Somogyi Lászlóét pedig 59 ellenszavazattal, 40 tartózkodás mellett elfogadta. Derzsi András miniszterré történő megválasztásakor 25-en szavaztak a javaslat ellen, és 115-en tartózkodtak. Ezt a szavazást azonban — képviselői indítványra — megismételték. Ekkor 128-nak bizonyult a tartózkodók száma, a 25 ellenszavazat nem változott. Az Országgyűlés tehát többségi szavazattal Derzsi Andrást közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszterré megválasztotta. Stadinger István ezután bejelentette, hogy Kállai Gyula előrehaladott korára és más elfoglaltságára való tekintettel felmentését kérte az alkotmány-előkészítő bizottság elnöki tisztsége és tagsága alól. Az Országgyűlés — 1 ellenszavazattal és 1 tartózkodás mellett — Kállai Gyula kérését elfogadtif Az alkotmányelőkészítő bizottság új elnökévé a testület eddigi titkárát, dr. Gajdócsi Istvánt választották meg, 1 ellenszavazattal és 20 tartózkodással. A bizottság titkárának személyére később tesznek javaslatot. Ezt követően az elfogadott napirendnek megfelelően megkezdődött a Magyar Népköztársaság 1989. évi állami költségvetéséről szóló törvényjavaslat, az állami vagyon utáni részesedésről szóló törvényjavaslat, a lakásalapról szóló törvényjavaslat, a vállalkozások 1989. évi eredménye után fizetendő kiegészítő adóról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Villányi Miklós pénzügyminiszter expozéja Villányi Miklós pénzügy- miniszter tartotta meg expozéját. Bevezetőben elmondotta: az előző ülésszakon, az Országgyűlés már megvitatta a kormány stabilizációs programjának végiehajtásá- ról és a gazdaságpolitika jövő évi irányairól, céljairól szóló beszámolót. — A novemberi ülésszakon ismertetetthez képest a kormány—SZOT ülésen született megállapodások alapján, a központi bérkeretet az egészségügyi, az oktatási, a közművelődési dolgozók béremelésére 2.1 milliárd forinttal, több mint 4 milliárd forintra emeltük — mondotta Villányi Miklós. — Ennek társadalombiztosítási járulék többlete az állami költség- vetés számára további 800 millió forint. A nyugdíjakat 360 forinttal terveztük növelni. Emiatt a’szociálpolitikai csomag 1,4 milliárd forinttal nagyobb. A személyi jövedelemadó adómentes sávjának 55 ezer forintra emelése miatt 5 milliárd forinttal több jövedelem marad a lakosságnál. Ezáltal a reálbér nem 6, hanem 4—5, az egv főre jutó reáljövedelem nem 2. hanem 1 százalékkal csökken, s így jövőre összességében annyit fogyaszthatunk, mint idén. Ez esetben viszont ami előnyös a lakosságnak, hiánvzik a költségvetésből. Méghozzá tetemes összegről, mintegy 9—10 milliárd forint jövedelemről van szó. Várják az adósság csökkentését A kormány nem azért döntött így az elosztásról, hogy amit egyik kezével adott,, a másikkal a lakosságtól elvegye. Feladatunk tehát a vállalkozási nyereségadó tárgyalását követően nemcsak az volt, hogy az 5 százalékpontnak megfelelő 12 milliárd forint központosított jövedelmet pótoljuk, hanem ezen felül további 9—10 milliárd forint forrást is biztosítsuk. — A lakosságtól nem várható, hogy az ideinél többet takarítson meg. A külföldi hitelezőink a már magas adósságállományunk nagyságát látva adósságaink csökkentését várják. Az inflációt nem tervezzük növelni az ideihez viszonyítva, hanem lehetőleg mérsékelni szándékozunk. Így jó esetben i.s csak azt tervezhettük, hogy a költségvetés hiánya 1989- ben az idénre várható 20 milliárd forint körül legyen. Ez 5 milliárd forinttal kevesebb a novemberben számítottnál. Tizenkét milliárd forint 1988. évről áthúzódó kamattámogatás forrását is meg kellett teremteni. összegezve az eddig elmondottakat a pénzügyminiszter hangsúlyozta: 38 milliárd forintos deficitcsökkentési csomagra kellett gazdaságilag és politikailag elfogadható megoldást találni. Az állami költségvetés, vagy annak hiánya nem ítélhető meg önmagában, hanem csak a külső egyensúllyal együtt minősíthető. Ha nem sikerül a külső adósságállomány növekedését a tervek szerint megállítani, hanem hitelből kell azt fedezni, ezzel egyre nagyobb terhek hárulnak a jövő nemzedékre. Az eddig felhalmozott teljes nemzetközi és hazai adósság közel 500 milliárd forintos államadósságban jelenik meg 1988 végén. Csak ennek a kamata és törlesztési kötelezettsége 1989-ben — minimalizálva az adósságszolgálatot — 33 milliárd forint. Az eladósodás folyamatában tehát — a nemzetközi pénzvilágtól függetlenül is — megálljt kell parancsolni. Ennek szerves része az a cél, hogy a költségvetési hiány 20 milliárd forintot ne haladjon meg 1989-ben. — Sokan kérdezték tőlem — folytatta Villányi Miklós —. hogy ha most, a magvar gazdaság és politika kritikus időszakában lehet a támogatásokat, a védelmi és igazgatási kiadásokat csökkenteni. akkor egy hónappal ezelőtt miért nem ezzel a javaslattal állt elő a kormány. A válaszom az, hogy az adók növelését 1988-hoz viszonyítva azért javasoltuk, mert a vállalatok jövedelmei — főként a tervezettnél magasabb termelői árak miatt — idén meghaladják az előirányzottat, a vállalatok egy részénél az 1988. évi adóreformra való átállás következtében indokolatlan többletjövedelmek keletkeztek. A lakossági betéti kamatokkal kapcsolatban még nem terjedt eléggé el a köz-, tudatban, hogy 1988-ban a tartós megtakarításoknál reálkamatot realizáltak, vagyis a kamatok az inflációt követték. Piaci viszonyok között a hitelkamatokból származó bevételek kepezik a betéti kamatok forrását és a bankok nyereségét. Ma- gvarországon azonban a hitelek 90 százaléka 0—3 százalékos kamatú kedvezményes lakáshitel, így a piaci és a kedvezményes kamatok különbözetét nem az igénybe vevők, hanem a költségvetés, tehát az egész társadalom fizeti. A költségvetés tervezettől eltérő hiányát vizsgálva csak a jövedelemtulajdonosokat kell sorba venni. Ha a külföld és a lakosság helyzete a terv szerint alakul, akkor a költségvetés tervezettnél nagyobb hiánya a gazdálkodóknál jelenik meg jövedelemtöbbletként. — Itt az év vége, most már csaknem biztosan tudjuk — folytatta Villányi Miklós —, hogy sajnos a költségvetés hiánya közel 20 milliárd forint, s így a 10 milliárd forintos tartalékot felhasználni kényszerülünk. Ez egyrészt annak tulajdonítható, hogy az automatikusan növekvő kiadások több mint 5 milliárd forinttal, a külön rögzített csengőszámok — mint arról az előző ülésen beszámoltam — közel 1 milliárd forinttal növekedtek. Az évközi életszínvonal-politikai és egyéb intézkedéseket, a lakossági megtakarítások növelését célzó többletkamat-támogatást a bevételi többletek csak részben tudták fedezni. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy ezek ismeretében járuljon hozzá a 10 milliárd forint költségvetési tartalék felhasználásához. A továbbiakban a pénzügyminiszter a jövő évi költségvetés tervét ismertetve, annak négy fő vonását emelte ki. — A hazai és a nemzetközi közvélemény egyaránt azt várja — hangsúlyozta —, hogy megőrizzük az ország fizetőképességét. stabilizáljuk gazdaságunkat és a gyakorlatban is jelentősen előrelépjünk a reformok úteá/i. Az előrelépés egyik záloga, hogy oldódjanak bizonyos gazdálkodási kötöttségek. 1989-től a konvertibilis behozatal 40 százalékánál, ezen belül a beruházási javak csaknem teljes körében a behozatalhoz szükségtelenné válik az előzetes engedély. Gyakorlatilag eltűnik az elkülönült keresetszabályozás, ezzel együtt a bérek, a keresetek külön progresszív vállalati adóztatása. 1989-ben az import-, a bér- és az árliberalizálás, a vállalati előírások egyszerűsítése nagy előrelépést jelent a reform irányába. A szabadabb gazdálkodás csak akkor nem veszélyezteti az ország nemzetközi fizetőképességét, a gazdaságban a versenyfeltételek erősítése útján megvalósuló gyorsabb szerkezetátalakulást, ha 1989-ben szigorú, következetes költségvetési és pénz- politikát folytat a kormány. A 20 milliárd forint költségvetési hiány ennek a követelménynek még megfelel. — Még a leggondosabban összeállított költségvetés esetén is előfordulhat — jegyezte meg Villányi Miklós —, hogy a tényleges és várt folyamatok eltérnek egymástól. Csökkentjük a terheket Ilyen és hasonló esetekben a kormány egyik eszköze a hitelezés és ennek keretében a kamatpolitika. Ha az eltérés a vállalati jövedelemdecentrizá- ció eredményeként a beruházásoknál következik be, akkor elsősorban és alapvetően a termelési támoga- gatások erőteljesebb évközi leépítésével kell a vállalati vásárlóerőt korlátoznunk. — Az 1989. évi költség- vetés fő vonása az is, hogy nem szándékozunk akkora terhet róni a lakosságra, mint idén, amikor is a fogyasztás 2,5—3 százalékkal csökken. A költségvetés mérlegében mutatkozó rést a lakosságot közvetlenül nem érintő kiadások mérséklésével és az előterjesztett variációk szerint eltérő mértékű vállalati jövedelemelvonással tervezzük befoltozni. A költségvetés tervezett egyensúlyát 1989-ben inkább a támogatás csökkentésével, mint az elvonás növelésével teremtjük meg. Az élelmiszer-termeléshez kapcsolódó támogatások idén az összes támogatásnak együttesen 40 százalékát teszik ki. 1989-re 9 mil]iárd forintnyi termelési támogatás megszüntetését tervezi a kormány, ami 5—6 százalék felvásárlási áremelkedést okoz, a már említett teljes felvásárlói áremelkedésen belül. A támogatáscsökkentés teljes egészében nem hárítható át az árakra, kisebb részét — 700 millió forintot — hatékonyságnöveléssel kell a mezőgazdaságnak ellentételeznie. Abszolút és a többi termékhez képest relativ mértékben is növekszik az élelmiszerek ára. Emelkedik a szén ára Az összes támogatásnak mintegy 20 százalékál olyan ágazatok, vállalatok kapják, amelyeknél a termelési költségekét a bevételek jelenleg nem fedezik, de tevékenységükre feltétlenül szükség van. Ilyen a MÁV, a szénbányászat, a légi és víziközlekedés, a könyvkiadás, a filmgyártás és a moziüzemi vállalatok támogatása. 1989-ben a szén átlagosan 15 százalékos termelői áremelkedésével egyidejűleg a szénbányászat dotációja 4,4 milliárd forinttal csökken. Ideje véget vetni a magyar bányászat létbizonytalanságának, érvényt kell szereznünk itt is annak az elvnek, hogy csak ott szabad termelni, ahol az még jovedelemző. Ez olyan kiindulópont lehet, ami egyértelművé teszi az üzemek sorsát is. 1989-ben további 2—3 termelőegységet kell leművelni, bezárni, a termelést szüneteltetni. A pénzügyi hidakat a KGST-viszony latban, az ottani elszámolási viszonyok fejlesztése nélkül nem lehet megszüntetni. Sajnos ez • a közeljövőben még nem várható. A támogatások fokozatos és következetes mérséklésével viszont mindenkinek számolnia kell. — Más jellegű gond — mondotta Villányi Miklós —, hogy -mivel partnereinknél nincs elegendő olyan tér' mék az előnyünkre bekövetkező cserearány-javulás ellensúlyozására. amit idehaza jól felhasználhatnánk, hitelben pedig nem szállíthatunk, ezért az export csökkentésére kényszerülünk. Nem árulok el -titkot, hogy e döntés következtében néhány, főként gépeket exportáló nagyvállalatunk jövőre nehéz gazdasági helyzetbe kerül. A védelmi kiadások csökkentése is hat erre a folyamatra. A feszültséget növeli, hogy nem egy jelentős, eddig jó hírű nagyvállalatról van szó. A szanálásról szólva elmondta, hogy míg 1988-ban az előző évrő] áthúzódó 4,2 milliárd forinttá] együtt 5,5 milliárd forintot folyósított a szanáló szervezet, addig 1989-re csak 3,5 milliárd forint felhasználást tervezünk — 2,8 milliárd forint támogatás mellett. Ezt is jórészt az idei szanálásokból eredő jövő évi kötelezettségek, a mecseki, a tatabányai és a nógrádi szénbányáknak, a Tanácskozik az Országgyűlés Kulcsár József felvételei Ganz Gépgyárnak nyújtandó kifizetések teszik ki. Az 1989. évben az alapvető társadalompolitikai feladatokat ellátó költségvetési intézményeknek a restrikciós politikából adódó általános leépülését meg kell állítani. Kiemelt fejlesztésekre is módot nyújtó támogatást kap a közösből az ország jövőjét megalapozó felsőoktatás és kutatás. Nagyobb szelet jut a közoktatásra, az egészségügyi és a szociális ellátásra, a bírói és az ügyészi szervezetekre, az éveken át hátrasorolt kultúrára is. A védelem, az igazgatás és az egyéb területek támogatásának reálértéke viszont csökken. Az oktatásban, az egészségügyben és a közművelődésben dolgozók elmaradt bérszínvonalának és az ügyeleti és túlóradíjaknak az emelésére 1989-ben 4,1 milliárd forintot lehet fordítani. Az ügyeleti és a túlóradíjak már január 1-jétől mintegy 30 százalékkal növekednek. A bérpolitikai intézkedésekre az egészségügyben és a közművelődésben az év első felében, a pedagógusoknál legkésőbb az új tanév kezdetekor kerül sor. Az 1989. évi költségvetés előzőekben megindokolt 20 milliárd forintos hiányának eléréséhez szükséges intézkedéseket három változatban terjesztette a kormány a parlament elé. Bevételek magas részaránya törvényekkel szabályozott. A kormánynak nincs szabad keze forráshiány esetén — néhány kisebb, külön törvényi felhatalmazástól eltekintve — a jövedelemcentralizáció növelésére, arról csak a képviselők dönthetnek. Ezért terjesztette elő a kormány- választható megoldásként a lakásfinanszírozási alaphoz való hozzájárulást, az állami vagyon utáni részesedést, illetve a vállalkozások 1989. évi eredménye után fizetendő kiegészítő adót. Lakásfinanszírozási alap A lakásfinanszírozási alap csupán finanszírozási konstrukció, a múltban keletkezett aránytalanságok áthidalására szolgál. Ettől a lakáscélokra elosztható állami forrás nem lesz több. Jelenleg 280 milliárd forintnál nagyobb a kedvezményes kamatozású lakáshi- tel-.állomány. A lakosság által fizetett és a piaci kamatláb különbözetéből adódó — 1989-ben már 42—43 milliárd forintnyi — kötelezettség a költségvetést kiemelkedő mértékben terheli. A lakásfinanszírozási alaphoz való hozzájárulásnak az a szerepe, hogy a tehervállalást a költségvetés és a vállalatok között megossza. A javasolt megoldás a jelentkező terheket az alapba történő közvetlen befizetés révén részben a vállalatokra hárítja. A lakásfinanszírozási alap terhe mindhárom változatban 57 milliárd forint, s mindhárom változatban forrása a lakossági betétek kamatai után fizetendő, mintegy 9 milliárd forint személyi jövedelemadó és a várható 6 milliárd forint értékpapír-kibocsátás. Az első és a harmadik változatban a gazdálkodók a ráfordításaik között elszámolva előző évi nyereségük 16 százalékának, — mintegy 30 milliárd forintnak — megfelelő hozzájárulást fizetnek, a költség- vetés pedig 12 milliárd forinttal finanszírozza az alapot. Ezekben a számokban már figyelembe vették, hogy áz első lakáshoz jutó (Folytatás a 3. oldalon.)