Nógrád, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-19 / 301. szám
1988. DECEMBER 19., HÉTFŐ NOGRAD 3 Üzem* szervezők A hatékonyabb munkavégzés érdekében Qzemszerv ezeket alkalmaznak a Salgótarjáni Ruhagyár bátony- terenyel gyárában. Elsősorban a veszteség- időket kívánják csökkenteni, s ha gond mutatkozik a termelésben, az akadályok elhárításában működnek közre. Képünkön Szentkúti Gabriella üzem- szervező Kuborczik Pálné vasalónő teljesítményét méri. — kulcsár— Vágányváltás a szénbányáknál A partnerek „vezényszóra” várnak Zöld utat kapott a kereskedőház A zárt udvar közepén pavilon fogadja a betérőt, ahol szemügyre veheti a megvásárolandó portékát, tanácsot kérhet ügyes-bajos dolgaiban, megrendelheti a házhoz szállítást. Körben üzletek, innovációs iroda, autószerviz, s számos hasznos szolgáltatás felvevőirodája. Maga az épületegyüttes ötvözi a mai kor ízlésvilágát az egykori Rima-modellel, melyet a századelőn alakult részvénytársaság valamennyi központjában — Czdon, Salgótarjánban — kialakított, ügyelve arra, hogy a termelési kultúra sajátos közegben érvényesüljön. Mindez persze, még csak tervvázlat, Szatmári Béla munkáját, ötleteit dicséri. A létesítmény pedig kereskedőház, a Nógrádi Szénbányák salgótarjáni fuvarüzeme helyén, s amelynek tervezett megvalósítása szintén a vállalat szakembereinek dolga lesz. í Ijszer ä r r ll ezaemenyezes Velük beszélgettem elsőként az újszerű kezdeményezésről, a szénbányák igazgató- sági épületének kicsiny szobájában, ahol többek között az említett terv is dekorációként került a falra, néhány más blokkvázlattal egyetemben. — Az elképzelést egy kézenfekvő alaphelyzet diktálta — magyarázza Andó Jenő anyagüzemvezető. — A jelenlegi termelési terv már olyan alacsony, hogy feleslegessé teszi a kiszolgálói tevékenység mai nagyságrendjét. Nincs kihasználva a hatalmas bátonyi raktárbázisunk, a fuvarkapacitás jelentős része bérvállalkozás, hogy csak a lényegesebbeket említsem. — Csak fuvarból hosszú távon megélni nem lehet — veszi át a szót Válóczi Tibor, a fuvarüzem vezetője. — Főként nem ilyen éles versenyben, eszközpótlás nélkül. Először arra gondoltunk, hogy célszerű lenne valamiféle bércsomagolást vállalni, erősítve a szolgáltató jelleget, majd összefutottam Paróczai Péterrel, aki szintén a profilkeresés, azaz a bányászaton kívüli tevékenység kiszélesítése ügyében szorgoskodott... — Megvallom, eleinte sokan találták illuzórikusnak a kereskedőház ötletét, de amióta miniszteri biztos irányítja a vállalatot, zöld utat kapott a szervezés — így Paróczai Péter, aki a minap vette át a bányánál új, főmunkatársi munkaköréről szóló értesítését. — Lendületet adott a szorult helyzetünk is, hiszen ma még kevés az eredményes bányai üzemek száma. A kereskedőház életrehí- vásának fő célja a bánya pozíciójának, nyereségének javítása, kiskereskedelmi tevékenységgel, aktív vállalkozói marketingmunkával. A létrejövő üzletközpont a megye gazdasági szerkezetébe épül, s elősegítheti a megye termelési szerkezetének, gyártási színvonalának fejlődését. Hosszú távon azt kívánják elérni, hogy érezhetően befolyásolja szőkébb pátriánk import- és exportbővítő kezdeményezéseit. — Valóban komplexitásra törekszünk — rakosgatja papírra vetett elképzeléseit az asztalán Paróczai Péter —, amit néhány példával mutatok be. A tervek szerint a mostani fuvarbázis helyett itt marad egy szervizműhely, amely a vásárolt alkatrészeket építi be a gépkocsikba. Kazánértékesítési tevékenységünk kiegészül egy „repülő” brigáddal, mely a portékát — igény szerint — be is üzemeli. Az alaptevékenységhez is kapcsolódunk, hiszen árusítunk majd előrecsomagolt szenet, a kiste- renyei üzemünk révén faanyagot, a bátonyi anyagraktárai pedig discont áruházzá alakítjuk, meghagyva eredeti funkcióját, a bányák kiszolgálását. Emellett azonban raktárról is szállít, természetesen a fuvarüzem járműparkjával. — Mindezt olyan szervezeti formában képzeljük el — mutat egy blokkot Válóczi Tibor —, amelynek élén egy menedzsercsoport állna, s ily módon innovációs parkot hoznánk létre. A marketingiroda újabb üzletekkel bővíti a kereskedelmet, egy másik csoport feladata lesz a kivitelezésig szóló tanácsadás. A szervezésben segítséget kapunk Bácskay Tamástól, a közgazdasági egyetem pénzügyi tanszékének vezetőjétől. Nagy az érdeklődés — Az eddigi tárgyalások azt mutatják, hogy nagy az érdeklődés a kereskedőház iránt — folytatja Andó Jenő —, s partnereink már csak a vezényszóra várnak, hogy a részvénytársaság megalakulhasson. Mert a megvalósítás egyetlen garanciája az érdekeltség megteremtése! S vajon érdekelt-e a vállalat abban, hogy az első hallásra ésszerű elgondolást végigvigye? Akad-e fék, amely gátolja a kis csapat fáradozásait? Többek között ezekre a kérdésekre kerestem a választ dr. Zsákay Jánostól, a Nógrádi Szénbányák miniszteri biztosától: Az első verzió nekem sem tetszett, mert nem vette figyelembe, hogy ez mégiscsak bánya! Mi nem tudunk pénzzel részvényesek lenni, csak eszközeinket tudjuk apportként felajánlani. Megértették aggodalmamat, s eszerint dolgozták át az elképzelést. Keresnünk kell a modern vállalkozási formákhoz való csatlakozási lehetőségeket, s a kereskedőházat is ennek tartom. A kockázatot viszont valamennyi részvényesnek együtt kell vállalni. Az elképzelés részletes kidolgozása egyébként a szanálási programban is helyet kapott. Akármilyen jó a fogadó- készség, nem feledhetjük: a vállalkozásnak van „ellenfele”, mégpedig sokéves kereskedői gyakorlattal. Ez pedig a NÖGRÁDKER. Hamar megtérül — A bánya nem képzett kereskedőket, ezért örülnénk, ha a vetélytárs fantáziát látna az Rt-ben — vélekedik a miniszteri biztos. — Tapasztalt szakpartner nélkül nem is mennénk sokra, s ők jelezték együttműködési szándékukat. Meg kell hagyni: a terület is szerencsés, hiszen a fuvarüzem a vásárcsarnok szomszédságában található, csak ajtókat kellene nyitni a piaci szabadterület felé. Ám látni kell, hogy nem tehetünk fel mindent egy lapra. Továbbra is cél, hogy az alaptevékenységen kívüli üzemeink is gazdaságos vállalkozások legyenek, a több lábon állás elve alapján. A kereskedőház igen fontos mérföldkő lehet. Megvalósulását azzal is gyorsítjuk, hogy külső szakértővel dolgoztatjuk ki a pénzügyi feltételeket, a szervezeti megoldást. Az elemzések szerint a kereskedőház valamennyi ingatlanának berendezése, felújítása 27 millió forintot igényel, megtérülése nem egészen egy év! Forgalma meghaladná a 350 millió forintot, a kalkulált 28 millió for.int nyereséggel. A kezdeményezés rokon- szenvet váltott ki a megyei pártbizottságon és a megyei tanácson is. Egyhelyütt hozzáfűzték: „Bár csak látnánk már a megvalósítást!” Nos, erre is sor kerül, az ígéret szerint jövő év elején. Bár az áldomást ekkor még nem a helyben készülő házi sörből mérik... T. Németh László Önkéntes, felelős döntéssel 0 szervezeti változásokról, az alapszervezetek, a kommunisták részvételéről nyilatkozik a szóvivő Mint ismeretes, ía megyei pártbizottság legutóbbi — december 8-i i ülésén foglalkozott a Várt szervezeti felépítésének korszerűsítésével. Dr. Csongrády Béla szóvivő arról nyilatkozott lapunknak, Imi tette Iszükségessé a szervezeti változásokat. — A kérdés napirendre tűzését tartalmi célkitűzések, az országos pártértekezlet állásfoglalásából következő feladatok indokolták. Annáik ugyanis, hogy a párt tényleges politikai vezető erőként és ne operatív, ügyintéző szervezetként funkcionáljon, vannak intézményes garanciái is. Olyan új erőikoncentrációra van szükség, amely képessé teszi a pártszervezeteket, a párttagokat arra, hogy gyorsan, ütőképesen reagáljanak a valóság változásaira, a növekvő követelményékre, a szokatnia« kihívásokra. Biztosítani kell, hogy csökkenjen a szervek, szervezetek közötti párhuzamosság, és minél kevesebb korlátja, bürokratikus akadálya legyen az eleven, hatékony pártmunfcánafc, a Politizáló pártéletnek. — ‘Mit tart a változások lényegének? — A párt szervezeti és működési rendjének korszerűsítése során kiemelt figyelmet szükséges fordítani az akcióképes önállóan cselekvő alapszervezetek kialakítására. Ugyaniakkor az irányító — a megyei, a városi, a községi, az üzemi, a hivatali és az intézményi — pártszervek felépítését, összetételét, munkarendjét, egymáshoz való viszonyát is igazítani kell a megváltozott feltételekhez, az új politikai feladatokhoz. — Mennyire részesei ennek a munkának akikről szó van: az )alapszervezetek, a kommunisták? — A megyei pártbizottság a NÓGRÁD hasábjaid már közzétett javaslatot vitatta meg. Nem hozott azonban határozatot, nem alakított ki állásfoglalást, s úgy döntött, hogy az irányelv jellegű tervezet véleményezésére felkéri az alsóbb szintű pártszerveket, az alapszervezeteket. A testület fontosnak tartotta, hogy a legilletékesebbek, a párttagok mondják el észrevételeiket a körvonalazott elképzelésekről. Ennek jegyében kerül sor a közeljövőben a kétszintű irányítás továbbfejlesztésének lehetőségeit, feltételeit elemző konzultációra. A közös gondolkodásra annál is inkább szükség van, mert a szervezeti átalakítás nem tekinthető kampány- feladatnak, mindenütt egyformán, mechanikusan érvényesítendő kötelezettségnek. A helyi sajátosságok, a körülmények messzemenő figyelembevételével kell például megerősíteni a politizálás fő színterének tekinthető lakó- területi alapszervezeteket. Egy községen bélül nem kell mindenáron összevonni az eddig is megfelelő létszámú, jól működő pártalaipszerveze- téket. Ott érdemes — és szükséges — ezt a lépést megtenni, ahol 3—4 kisülét- szárnú, kevéssé hatékony alapszervezet van. — Véleménye szerint hogyan, s mikorra „állhatnak át" a pártszervek, az alapszervezetek az új rendre? — A megyei pártbizottság a szervezeti szabályzat keretein belüli strukturális átszervezés folyamatának egyik elemét sem kívánja adminisztratív úton megvalósítani. Bízik a párttagság politikai érzékében, a párt- szervek és szervezeték önkéntes, felelős döntésében. A szervezeti korszerűsítésnek nincs előírt határideje, de jó lenne, ha a tanácstagi, illetve a képviselőválasztások időszakára már megerősödnének az új felépítésű szervezetek. Nincs téhát felkészülési idő, „menetközben” kell érvényre juttatni a változásokat. A tervezetet részleteiben tehát a következő napokban, hetekben ismeri meg a párttagság. Azt gondolom, hogy 1989 január végére kialakítható az összegzett vélemény. A pártbizottság ennek alapján hozza majd meg döntését. Bármilyen dokumentum születik is, azt mindenképpen tudatosítanunk kell, hogy a mai követelményekhez való szervezeti igazodás csak kerete. eszköze a tartalmasabb polítizálásnák, a párt politikai befolyásának, a kommunista közösségek kialakulásának. „Hőcsapda” az alumíniumgyárban A sertések biológiai ritmusa A sertések csak kevesebb fényben érzik jól magukat. Az NDK-ban végzett kísérletek szerint a sertések bioritmusának két csúcsa van: az egyik a kora reggel, a másik az este. Ha a sertések megvilágítását ezekre az időpontokra összpontosítják, az ezt követő sötétben a táplálékot jobban hasznosítják. A nagyüzemi kísérletek tanúsága szerint a sertések számára az a legkedvezőbb, ha a „biológiai csúcs” időpontjaiban kétszer két órán át kellően megvilágítják őket. A másodlagos energiaforrások felhasználásának komplex programját valósítják meg a tadzsiki alumíniumgyárban. Az olajkoksz égetésére szolgáló kemencéből korábban több ezer kalória hő távozott a levegőbe. A vállalat tervezői egy igen eredeti javaslatot tettek a „hulladékkalóriák” hasznosítására. Speciális „hőcsapdákat” kezdtek alkalmazni, amelyek a hőt a levegőből visszanyerik, és ismét a kazánba irányítják. Az ily módon termelt gőz részben termelési szükségleteket elégít ki, másrészt pedig gyárépületek, lakóházak, s az üzem által támogatott városi szakmunkás- képző intézet tanműhelyeinek és osztálytermeinek fűtésére szolgál. A másodlagos hőforrások hasznosítása következtében szükségtelenné vált új villamoserőmű létesítése, és jelentős mennyiségű pakura, szén és villamos energia megtakarítására nyílt lehetőség. Az újítás egyúttal anyagi megtakarítást is jelent az üzem számára, ami az új gazdálkodási rendszerre történő áttérés körülményei között különösen fontos. Csomagológépekkel megrakott vasú» szerelvény Indult útnak Széesényból, Moszkvába, majd onnan a Szovjetunió más területeire. A II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet ipari ágazatának termékei már a jövő esztendő előszállításaként utaznak a határon túlra. Képünkön a ládákba csomagolt berendezéseket a vasúti kocsikra rakják. —kj~ Irány: Moszkva!
