Nógrád, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-16 / 299. szám
1988. DECEMBER 16., PÉNTEK NOGRAD 3 Termékszerkezet-váltás a Salgéban Kesztyűt húznak a vevőkre... Szín Istvánná a modelleket készíti. Puporka Jánosné elégedett az új kesztyűjével. Kézen az új, eldobva a régi védőkesztyű. Szegény ember vízzel főz! — tartja a mondás. A salgótarjáni Salgó Cipőipari Szövetkezet esetében ez azt jelenti: a kis létszámú kollektíva megpróbál termékszerkezetet váltani. Kényszerből teszi, mert az alapprofilt jelentő lábbelik iránt erőteljesen visszaesett a hazai kereslet, s a külföldi kivitel lehetősége is megcsappant. Márpedig termelni, mi több, élni muszáj... — Az idei 100 millió forintos árbevételünk húsz százaléka származik a munkavédelmi eszközök értékesítéséből — mondja Tóth Rudolf, a szövetkezet elnöke. — Ezt az arányt, éppen a biztonság kedvéért, a jövőben növelni akarjuk. Sok elképzelésünk van, de ezúttal csak a védőkesztyűkről beszéljünk; Ha terveink valósággá válnak, egycsapásra megoldódnak gondjaink. Az elnök hatalmas szatyrokból szedi elő féltett kincseit. Elsőként a hőálló védőkesztyűkkel ismertet meg bennünket. Sorolja: nyolc típust alakítottak ki, ám a fajták száma még tovább gyarapodhat, a célnak megfelelően. Látunk egy-, két- és háromujjas kesztyűket. Szemrevételezzük a lángálló textil kézháttal ellátott, teljes bőrborítású, cserélhető bélésű hőálló védőkesztyűket. Az elnevezésüket is feljegyezzük : csapoló-, kokillás-, salakozó-, magszekrényes kesztyűk. — A jövő évtől hazánkban is betiltják az azbeszt védőkesztyűket, mivel használatuk azbesztózis betegséget okoz — magyarázza az elnök. — Kiváltásukra a mi szövetkezetünk lépett elsőként. A mintadarabokat próbahordásra elküldtük többek között a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárnak, a Salgótarjáni ötvözetgyárnak, s az ország más területein található vas- és alumínium- öntödéknek. A vélemények egyértelműen pozitívak, nincs tehát akadálya védőkesztyűink elterjesztésének. Felsétálunk a műhelybe, ahol Szín Istvánná nyugdíjas tűzőnő varrja a szóban forgó kesztyűket. Pontosabban: a modelleket készíti el, s ezek alapján kezdődhet majd meg a gyártás. A hatodik iksz felé járó idős, ám jelenleg is kiválóan dolgozó asszony készségesen beavat a kesztyűvarrás titkaiba, s elárulja: ma is szereti a munkáját. ___ Az elnöki irodába menet megtudjuk Tóth Rudolftól: a szövetkezet a szombathelyi Latex Lenfonó és Szövőgyárral közösen fejleszti ki a szükséges alapanyagot. Ebből következően a hazai alapanyag olcsóbb lesz, mint az ez idáig ilyen célra használt, importból származó azbeszt. A Salgó országos igény kielégítésére készül fel, vagyis évente akár 100 ezer hőálló kesztyűt is képes lesz előállítani. Az SVT öntödéjében háromféle védőkesztyűt alkalmaznak kísérleti céllal. íme két vélemény a maghéjké- szítő kemence mellől: — A Salgó szövetkezet védőkesztyűje sokkal puhább, mint az azbesztből varrt, könnyebb vele a fogás — közli Puporka Jánosné. — A közel 400 fokos hőmérsékleten sem melegszik fel az új kesztyűt. Nem úgy, mint a régi, amelyet gyakran kellett hűteni — jelenti ki Rácz Józsefné. A próbahordási minősítést Mikes József gyáregységve- zető-helyettes és Monostori Ottó munkavédelmi vezető látta el kézjegyével. A leírtak lényege: „A Salgó Cipőipari Szövetkezet által gyártott védőkesztyűk alkalmazása rendkívül kedvező.” — A kísérleti példányok átlagos élettartama minimum négy műszak volt. Az azbesztkesztyűké viszont másfél műszak alatt tönkremennek — fogalmazza meg a tapasztalatokat Mikes József. — Az sem lényegtelen, hogy miután az azbesztkesztyűket hűteni kell, ez csökkenti a teljesítményt. — Évente hatmillió forintot költünk egyéni védőeszközökre, többek között kesztyűkre. A Salgó termekéinek elterjesztésével megtakaríthatunk ebből a kiadásból — vélekedik Monostori Ottó. Ám a szövetkezet nem csak hőálló kesztyűben gondolkodik. A műbőrből és a textíliából készített, szintén saját fejlesztésű holmi olaj és zsír ellen védi a dolgozókat. Az ára alacsonyabb lesz, mint a jelenleg ilyen céllal alkalmazott kesztyűé, a használati értéke azonban meghaladja a konkurensét. Ugyancsak hazai alapanyagból gyártják majd azokat a hasonlóképpen saját fejlesztésű kézrevalókat, amelyek sav, lúg és oldószerek ellen védik használóikat. — Merőben új, energiatakarékos technológiával készítjük majd ezeket a kesztyűket — újságolja a szövetkezet elnöke. — Ezt a technológiát a lábbelik előállításakor is alkalmazni szándékozzuk. A kiegészítő gyártmányok fejlesztése így hat vissza az alapprofiü korszerűsítésére. Honnan, van minderre pénze a Salgónak? A válasz: eddig futotta rá saját erőből, s a kollektíva pályázat útján is megpróbál fejlesztési forintokhoz jutni. Eltökélt tehát a cipősök- nél a szándék: kesztyűt húznak a vevőkre... Kolaj László Fotó: Bábel László Innovációs Park Kft alakult Veszprémben Innovációs Park Kft alakult Veszprémben Trans- Danubius néven, 26 taggal. Négy kutatóintézet, két egyetem, az Ipari Minisztérium az Imnofinance Általános Innovációs Pénzintézet, valamint ipari nagyüzemek, szövetkezetek, tervezővállalatok adták össze a 11,4 millió forintos törzstőkét, amelynek minden 10 ezer forintja után egy szavazatot ikap az alapító. A későbbiek során bevitt tőke alapján részesülnek majd az osztalékból is. Az új kft széles körű koordináló szerepet vállalt — elsődlegesen a szellemi termékek hasznosítására, a szellemi és gyártási szabad kapacitások jobb kihasználására. Megbízásokat fogad kutatásra, műszaki fejlesztésre, számítógépes információszolgáltatásra, éppen úgy, mint piackutatásra, szoftverek kidolgozására, vagy kísérleti gyártásra. Az alapító tagok érdekeiben a közös nevező, hogy valamiilyen szempontból fontos számukra az új vegyipari, kémiai eljárások, technológiák kifejlesztése, alkalmazása. Ennek megfelelően vegyipari gyáróriások, mint például a Péti Nitrogén Művek, vagy az Ajkai Timföldgyár találhatók az alapítók között, de a műszergyártók is felsorakoztak közéjük, éppen úgy, mint a gépgyártók. Az Innovációs Park Kft eltér más ilyen parkoktól1, amelyek saját laboratóriumokkal. kísérleti üzemekkel rendelkeznek; az új szervezet a tagok műszereit, berendezéseit, kísérleti üzemeit használja. A kutatók, fejlesztők egy-egy téma megoldására teameket hoznak létre, rugalmas, a feladatokkal együtt változó szakembercsoportokat alakítanak. Az innovációs park gondolata egyébként már öt éve foglalkoztatja a veszprémi kutatóintézeteket. Részletes elemzőmunkával vizsgálták meg, hogy a hagyományos innovációs park kialakítására milyen lehetőségeik A mindennapok biztonsága Kétesztendős fiúcska játszik Rottenbaher Mihályék katalinpusztai, tágas hajó- padlás szobájának egyik zugában. A belépőre fél- oldalvást, riadtan néz, aztán újra elmerültem csodálja játékát, majd mintha mindenáron hangot akarna kicsalogatni abból, rázza-ci- bálja a valaha jobb napokat látott gyöngysort. Nagyon összenőttünk — Kicsit tart az idegenektől — magyarázza a fiú magatartását édesanyja. — Nagyon összenőttünk, meg aztán nem is szokhatta meg mások társaságát, hisz’ jóformán csak velünk van, még a rokonokat is ritkán látja. A „velünk” alatt az édesapát, s a nővérkéket — a tízéves Erikát és hétéves Mónikát — kell érteni. Ök most nincsenek idehaza, a családfő dolgozik, a Dunai Cement és Mész Műveknél kompresszorkezelő, a lányok pedig iskolában vannak. — Én is a DCM-be jártam dolgozni, s a gyes után oda megyek vissza. A két műszakot azért vállaltuk, mert így viszonylag több a szabad időnk; S hogy jól elláthassuk a gyerekeket, a ház körüli tennivalókat, ellentétesen váltottunk — mondja Rottenbaher Mi- hályné. — Disznót, pár csirkét tartunk, meg aztán ahogy futja az időnkből, s a pénzünkből, komfortosít- juk, csinosítjuk a házat. Felújított parasztháznak nézem a hosszú épületet, a tornác helyén betonjárda, a helyiségek mennyezete gerendás. A nyáron lett kész a fürdőszoba, s már csak a vízbekötés van hátra. Csak az tudhatja igazán, milyen nagy dolog ez, aki hordta már vödörrel a vizet a heti nagymosásokhoz. — Tavasszal pedig egy szobát toldunk majd — tudatja az édesanya. — Akkor majd lesz a gyerekeknek is külön fészke. Szűkösen vagyunk most ebben a helyiségben, mert a négy fekhely sok helyet foglal el, de egyelőre nincs más megoldás, mert a ház túlsó végében az apósom lakik. Az építkezéshez kaptunk a munkahelyünktől 100 ezer forint kamatmentes kölcsönt, meg az OTP-től is ennyit vettünk fel. Muszáj, mert méregdrága minden. A rajz például tízezer, egy ajtó hétezer forintba került. A munka nem számit... Kétkezi segítségre sem igen számíthatnak, mert a férje testvérei — öten vannak —, nem mind itt laknak. — A munka nem számít, elbírjuk, csak pénz legyen. Kölcsönre pedig azért van szükségünk, mert megtakarítani nem tudunk sokat. Ugyanis: a férjem havi keresete hét-nyolc ezer között mozog, ehhez jön a négyezer családi pótlék, plusz a gyespénz, ami igen csekély összeg. Ennek jó részét feléljük, hisz egy öttagú család asztalára azért több étel kell, mint egy kisebbére. Ruházkodásra is mind többet költünk, mert a lányok nőnek; a s legkisebb sem hordhatja csak az ő kinőtt holmijukat. „A munka nem számít” — hallom visszacsengeni a szavakat. A Rottenbaher szülők azt tartják: ha ők egészségesek lesznek, a család nem szenved hiányt. A szórakozásról, könyvről való lemondást lassacskán természetesnek veszik. Figyelnek egymásra Arra viszont mindig ügyelnek, hogy figyeljenek egymásra, s az együttlét számtalan formája teszi ezt lehetővé számukra: a nagylányok például mosogatás vagy más közös házimunka alatt kifogyhatatlanul mesélik élményeiket egymásnak, vagy az éppen velük lévő szülőnek. Az öcsit sétálni viszik, öltöztetik, s ha eljön az este, nagy a zsivaj, de végül szüleikkel együtt békésen térnek nyugovóra, mert érzik a törődést, hogy kölcsönösen számíthatnak egymásra. Ez adja a biztonságot minden napjukra. — mihalik — Mire vállalkozik a NfiÉV jövőre? Az előzetes vállalkozási program 1989-re 578,8 millió forintnyi fővállalkozói feladatot irányoz elő a Nógrád Megyei Állami Építőipari Vállalát számára. Alvállalkozónak ebből 35,8 millió forint értékű munkát szánnak. Szerződéssel eddig 281 millió forint bevétel alá támasztott s az ismert munkák hordereje — úgy tűnik — meghaladja a vállalat kapacitását. A program 121 lakás átadását célozza, s ez lehetőséget kínál arra, hogy megvalósítsák az ütemszerű lakásépítést. A várható bizonytalan beruházási készség miatt tovább kutatják a piacot, a jelenleginél kedvezőbb nyereségtartalmú munkák irányában. A NÁÉV ipari tevékenységének jövő évi értéke előreláthatólag 125 millió forint, melynek 40 százaléka értékesítés. vannak. A legszerényebb számítások is meghaladták a 150 millió forintot, ez a költség, amivel egy új telephely indulhatott volna. Ekkora összeg nem állt rendelkezésükre és támogatást sem várhattak — ezért választották azt a megoldást, hogy a társuló intézetek, vállalatok már meglevő eszközeire támaszkodnak. A kft munkája január elsején kezdődik. A szervezés során már részletesen felmérték a tagok legsürgetőbb műszaki fejlesztési igényeit, és pontosan ismerik a kul'tatóhelyek szellemi termékeinek választékát is. (MTI) I i ^ < <*, r Nézőpont Előre, akcióbrigádok! A tartozásokért való sorban állás ma- már annyira, általános a haza; gazdaságban, hogy ha nem volna annyira forró a talaj a soribanállók talpa alatt, akár természetesnek is minősíthetnénk. Nem fizetek, mert az én adósaim is ráérősek — ennyi dióhéjban a tartozások logikája. S, mert mindenki adósa valakinek, így aztán a sor jottányit sem halad előre. A Gránit Widenta Vállalat például évi 900 millió forintos termelése mellett 100 millió forint állandó' kinnlevőséget tart számon. Nem „bóvli” cégről van szó, a jelentősebb gyártók közt tartják számon. S, noha mindeddig nem állt fejtre behajthatatlan követelései miatt, nehezen viseli a késedelmes járandóságot. A Bereeli Vörös Csillag Mezőgazdaság; Termelőszövetkezet viszont nem mamutgazdálkodó. Számára a csaknem 18 millió forintos behaj tatlan tartozás már az élvisel- hetőség határát súrolja. Sőt, ha tekintetbe vesszük, hogy maga a tsz is nyolcmillió forinttal tartozik a banknak, s ^egyszámláján szinte soha nincs pénz, könnyen kicsúszhat lába alól a monetáris talaj. így aztán a gazdaság úgy határozott, hogy megkísérli a lehetetlent: a tsz-jogász vezetésével háromfős akcióbrigádot hozott létre a követelések behajtására. A csapat november utolsó hete óta állandóan úton van, fut a gazdaság pénze után. Az akciófilmeken edzett fantázia megjeleníti a képet: a behaijtóbrigód nékifeszül, az adós ajtajának betöri, majd néhány jól irányzott kanaterúgással, kungfufogással azonnali fizetésre kényszeríti a tartozót. Nyomában kő kövön nem marad, mindenesetre tele zsebbel távozik a brigád. Nos, mint Tamási János tsz-elnöktől megtudtam, effajta különleges kiképzésben, nem részesült a csapat. Elleniben felhatalmazást kapott, hogy közölje: ha az adós ezután sem fizet, legközelebb a bíróságon találkoznak. Sem n©m zsarolás1, sem nem fenyegetőzés ez, egyszerűen kényszerszülte tájékoztatás. A bank ugyanis, akinek a gazdaság tartozik, nem szívbajos: amint annak elérkezik az ideje, nyomban felszámítja a 24 százalékos késedelmi kamatot. Nyilvánvaló tehát, hogy a tsz sem lehet szemérmes. S, ugyan miért is kellene szemlesiütve várakoznia? Hiszen megdolgozott azokért a milliókért! Már csak azért is hangoskodhat a pénzéért, mert általános adósfelfogás: „aki hallgat, annak biztosan tele a kasszája, ráér.” Drukkolok a bereeli akcióbrigád sikeréért. Ha eredménnyel jár, aminek nekifogott a gazdaság, akkor kitalált valamit, ami meglódíthatja a sorbanóllók helybenjáró seregét. — szendi — r
