Nógrád, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-16 / 299. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XLIV. ÉVF., 299. SZÁM ÁRA: 1,80 FORINT 1988. DECEMBER 16., PÉNTEK Kesztyűt húznak a vevőkre... (3. oldal) Egy hét rádió- és tévéműsora (4—5. oldal) Edzősorsok N (7. oldal) Äz MSZMP Központi Bizottságának ülése nyílt, szókimondó, konstruktív felszólalá­sokkal segítette a munkát. A Központi Bizottság tagjai egyperces néma felállással adóztak Tömpe István emlékének. A testület ezután — a Politikai Bizott­ság javaslata alapján — döntött a tanács­kozás napirendjéről: 1. Időszerű politikai kérdések, előadó: Berecz János. 2. Tájékoztató a terület- és település- fejlesztés, valamint az építési, közlekedési, postai és távközlési ágazat egységes kor­mányzati irányításának kialakításáról, elő­adó: Németh Miklós. 3. Személyi kérdések. Ezt követően Berecz János tartotta meg előadói beszédét. előadói beszéde Eddig 2084-en 198 millió forintot kaptak Otthonteremtési támogatás szénbányászainknak — A mostani napirend je­lentőségét az adja, hogy a Központi Bizottság döntése alapján áttekintsük, meny­nyire egyértelmű, követhető és orientáló jellegű állás­ponttal rendelkezünk a szé­lesebb közvéleményt is fog­lalkoztató, néhány fontos, időszerű politikai kérdésben — kezdte előadói beszédét a Központi Bizottság titkára, hangsúlyozva: kizárólag a pártértekezlet, illetve a köz­ponti bizottsági ülések ál­lásfoglalásai és az elhang­zott előadói beszédek te­kinthetők olyan elvi alapok­nak, amelyeket a Központi Bizottság képviselhet, ame­lyek a párttagság számára is irányadóak az általunk kö­vetett politikai vonalról. Az ezt értelmező vagy más kér­déseket érintő egyes meg­nyilatkozások nem tekinthe­tők a párt vezető testületéi hivatalos álláspontjának. Más területeken azonban a sokszínűségükben — eseten­kénti egymásnak való el­lentmondásukban is — ter­mészetes alkotó részévé vál­tak az élénk politikai köz­életnek. A pártértekezlet, a Köz­ponti Bizottság, a Politikai Bizottság állásfoglalásai, az elhangzott előadói beszédek több kérdésben világosan rögzítik a párt felfogását. Nem állja meg a helyét az az általánosító vélemény, hogy lényeges ügyekben nincs képviselhető, érvényes á llá s p o nt u nik. Két ség t ele n azonban az is, hogy vannak fontos területek, amelyeken a magunk számára sem mun­káltuk ki egyértelműen tisz­tázott részletekkel a hosz- szabb távon is képviselhető, a párttagságot, a politikai közvéleményt orientáló né­zeteinket. Kétségtelen, hogy köny- nyebb lenne a helyzetünk, ha korábban a tudományos, az elméleti politikai mun­kát nem kötöttük volna meg azoknak a területeknek a kutatásában, amelyekre ma lépnünk kell. Máig ható kö­vetkezményei vannak, hogy a politikai vitákat nemcsak mellőztük, hanem még ak­kor is korlátoztuk, amikor az előttünk álló feladatok megoldásához nélkülözhe­tetlenek lettek volna. A helyzet ellentmondásos vol­tát mutatja, hogy a párt ál­tal támogatott, ösztönzött té­mákban és tudományterüle­teken, így a szociológiában, a politológiában, a jog- és közgazdaságtudományban jelentős eredmények szület­tek, ezeket azonban a politi­kai irányítás többnyire mel­lőzte. Azt is meg kell mon­dani, hogy ezek egy része újszerűségében — de mar­xista alapokon — számos kér­désben. meghaladta az MSZMP által korábban kép­viselt politikai felfogást. Más részük ugyan nem marxista talajon áll, de a szocialista rendszerben jelentős mérték­ben adaptálható elgondolá­sokat tartalmai. Ebben, a folyamatban sajátos jelen­ség, hogy ezek az elméleti­leg, tudományosan feldolgo­zott új nézetek a társadalmi közélet területére kerülve, több esetben most már po­litikai tényezőként hatnak a párt korábban kialakult és általunk is meghaladni kí­vánt politikai gyakorlatával szemben, erősítve a politikai versenyhelyzetet. — A demokratikus cent­ralizmus, a párton belüli demokratizmus értelmezé­sével kapcsolatban vissza­térően megerősítést nyer­tek a pártértekezleten meg­fogalmazott szándékok, így az alulról történő építkezés szükségessége, a platform- szabadság igénylése, a pár­ton belüli választási rend­szer korszerűsítése, a párt- viták lehetőségeinek kiszé­lesítése. Több ízben meg­erősítést nyert, hogy a párt tevékenységében érvényre kell juttatni a politikai- mozgalmi jelleget, összessé­gében. mindezekkel kapcso­latban azonban a KB ülései nem mentek túl a májusi pártértékezlet állásfoglalá­sában foglaltakhoz képest. A párttal kapcsolatos va­lamennyi lényeges kérdés­ben folyamatosan, a fel­adattervnek megfelelően folyik a döntés-előkészítő munka. Az elkövetkező idő­szak ebből a szempontból igen jelentős előrelépésre ad lehetőséget. Több fontos témában a korábbi elkép­zeléseinknek megfelelően pártviták megszervezését javasoljuk. Az eredeti el­képzelések szerint 1989. ja­nuár—februárban a munka­helyi és lakóterületi párt- szervezetek feladatairól és a párt szervezeti felépítésé­nek, valamint a párt vá­lasztási rendszerének mó­dosításáról kezdődik pártvi­ta. Áprilisra a párton be­lüli platformok kialakulásá­val kapcsolatos szabályokra készülnek szempontok szin­tén pártvita céljából, s a párt szervezeti szabályzatá­val összefüggésben is 'ha­sonló módon kívánunk el­járni. Jelentős politikai veszte­ség számunkra és a kiszéle­sedő nyilvánosisággal is el­lentétben áll, hogy a párt saját előkészületeiről, szán­dékairól, még mindig főleg csak a KB- és PB-ülésekhez 'kapcsolódóan ad tájékoztatást, az egyéb munkálatokról ke­vésbé. Nem tartható, hogy a közvéleményt, az ország sorsát érintő számos fontos kérdésben az elképzelésein­ket csak e testületi dönté­sek után, hozzuk nyilvános­ságra. Ezzel a gyakorlattal a kezdeményező szerepünket veszthetjük el. Űjabb témakörre áttérve, a Központi Bizottság titká­ra emlékeztetett: a tulajdon- viszonyokról, a gazdaságról szólva a pártértekszlet rög­zíti, hogy a szocialista gaz­daság többszektorú, azaz a magántulajdon is tartós ré­szét képezi. Hangsúlyozza az állásfoglalás a külföldi működőtőke hazai termelés­be történő bevonásának szükségességét is. A tulajdonviszonyokról való társadalmi felfogás ala­kításában pártunk végig ak­tív, kezdeményező szerepet játszott, ösztönözte a gondo­lati letisztulást elősegítő vi­tákat. összességében a tu­la jdo-nv is zo nyakkal1 kap cs o - latos politikai gondolkodás és elméleti munka előbbre tart, minit a tényleges gya­korlat, hiszen a társasági törvény csak 1989. január 1- jével lép életbe. A gazdaságpolitikai kérdé­sekben egyébként a feladat- tervnek megfelelően folyik az elképzelések kialakítása. A f ogl alkoztat á spo 1 i ti ká ra vonatkozó javaslatot a Poli­tikai Bizottság megtárgyalta, és 1989. első fél évében a gazdaságipolitika straf égia i elemeivel összehangolva, új­ból napirendre kerül. Az el­osztó spoilt ik a korszerű sí lé­sére folynak az előkészítő munkák, a kérdést a Gaz­daságpolitikai Bizottság megtárgyalta, 1989 első ne­gyedévében a Politikai Bi­zottság elé kerül. A szociál­politika és egészségügy fej­lesztésére vonatkozó elkép­zeléseket a Gazdaságpolitikai Bizottság 1988 decemberé­ben megtárgyalja, és a kö­vetkező év első fél évében a Központi Bizottság elé ke­rülhet a javaslat. Mindeh­hez hozzáfűzzük azt a kö­vetelést, amelynek a Köz­ponti Bizottság november 1—2-,ai ülésén, is hangot ad­tunk, miszerint elodázhatat­lan politikai súlyú kérdés a szociális háló mielőbbi ki­építése. Felhíva a figyelmet azonban arra, hogy ezt a hálót a realitások alapján, s ne a közvélemény nyomásá­ra, túlvállalásoktól fűtve hozzuk létre. A gazdaság- politika stratégiai elemei­nek kia-lakításával foglalko­zó munkabizottság létrejött és feladatát folyamatosan látja el. A pártértekezleten nagy hangsúlyt kapott a politikai intézményrendszer átfogó megújításának é,s a szocia­lista értékek megőrzésének a szükségessége. Számos új fontos érték keletkezésének vagyunk al­kotó részesei, amelyek a po­litikai pluralizmus, a gaz­dasági előrehaladás, az em­beri lét minősége kérdé­seivel összefüggésben kerül­nek előtérbe. Ilyenek pél­dául a jogállamiság és szo­cializmus viszonya, az em­beri jogok érvényesülése, a polgári1 demokrácia bizo­nyos eredményeinek a szo­cialista viszonyok közötti érvényesülése, a környezet­barát társadalmi értékek fontossága. Üj élemként je­lent meg a demokratikus szocializmus kifejezés is. Ügy vélem, hogy mind­ezeket a kérdéseket nem lehet határozatokkal, dek­larációkkal elimtézettnefc tekinteni. Javasoljuk ezért a Központi Bizottságnak, bízzá meg a most létreho­zandó Társadalompolitikai Bizottságot és a Tudomány- polit ilkai Munkaközösséget, illetve a Társadalomtudomá­nyi Intézetet, hogy a vezető társadalomtudományi szak­emberek bekapcsolásával végezzen elméleti elemző­tisztázó munkát e témakö­rökben. A magyar társadalom fel- emelkedését célul tűzve, a sztálini modellel való sza­kítás igényével is fellépve, a különböző érdekek szaba­dabb kifejezési lehetőségeit keresve az utóbbi időkben a párton kívül megszaporodtak az ország reális helyzetét feltárni kívánó, alternatív javaslatokkal előálló szer­veződések. Jellemző a ki- útkeresési törekvések igen nagy szóródása, ami a nem­zeti összefogási kialakítását is bonyolulttá teszi. Egyide­jűleg jelentkeznék az MSZMP vonalához köze­lebb álló, a párttal szemben tartózkodó, bizalmatlan, va­lamint a nem szocialista megoldásokat is valló irány­zatok. Létrejöttük csak részben jelenti a párt kri­tikáját, mivel lényegüket tekintve objektíve adódnak a helyzetből, a társadalmi fejlődés természetes velejá­rói. E mozgalmak különböző súlyt képviselnek, meghatá­rozó többségüket a magyar belpolitika reális tényezője­ként kell tekinteni. A Politikai Bizottság meg­vitatta és a KB tagjainak, illetve a megyei pártbizott­ságoknak megküldte, nyilvá­nosan is ismertette azokat az elveket, amelyek a párttagok­nak az alternatív csoportok­(Folytatás a 2. oldalon.) A Nógrádi Szénbányáknál megkülönböztetett gondot fordítanak a dolgozók életfel­tételeinek javítására, s ezen a téren meghatározó jelentő­ségű a lakástámogatás. A pénzügyi kedvezmények adá­sához a vállalatnak is érdeke fűződik, hiszen ezáltal köti magához a termeléshez szük­séges vájárokat, technikuso­kat, mérnököket. Az otthon- teremtéshez nyújtható anyagi segítségről különösen indo­kolt manapság beszélnünk, hiszen a szanálási megállapo­dásban szereplő szigorú fel­tételek kizárólag akkor telje­síthetők, ha megfelelő a szakember-ellátottság. A kormányzat is felismer­te a szénbányászat munka­erő-ellátottságának gondjait, s miután egyre inkább szük­ség volt a viszonylag olcsó hazai szénre, ezért úgy dön­tött, hogy 1976—1980 között 10 ezer bányászlakást kell felépíteni. Megyénk 390 la­kást kapott ebből a keretből, de különböző okok miatt csak 299 új otthonba költözhettek be a bányászcsaládok. Ezen túlmenően a vállalat saját erőforrásából 169 dolgozójá­nak adott kamatmentes köl­csönt. A nyolcvanas évek első fe­lében, tehát a VI. ötéves tervben tovább „izmosodott” a lakástámogatási rendszer, s a bányászlakásépítése-ak- ció keretében az előirány­zott 300-zal szemben 410-en jutottak „saját fészekhez” a nógrádi bányászok közül. A munkáltató további 313 dol­gozónak adott segítséget la­kásépítéshez. A jelenlegi tervidőszakban országosan 8 ezer bányászlakást adnak át, s ebből 406 jut majd Nógrád- nak. Az elmúlt három év alatt az akció keretében 318 nógrádi bányász kapott la­kást, s a vállalat önerőből még 257 dolgozónak segítette az otthonhoz való jutást. Az elmúlt 18 évben a Nógrádi Szénbányák 1057 dolgozójával kötött szerző­dést és számukra összesen 49,7 millió forint lakásépíté­si támogatást adott. Az ak­ció tizenhárom évvel ezelőt­ti indítása óta közel 148 mil­lió forint állami hozzájárulás­sal további 1027 nógrádi szén­bányász kapott lakást. Vagyis az otthonteremtésre fordí­tott teljes összeg a két for­rásból csaknem eléri a 198 millió forintot, s a pénzzel 2084 megyénkbeli bányász lakásépítését, illetve -vásárlá­sát segítették elő. Mind a kamatmentes köl­csönből, mind az állami tá­mogatással épített lakásokból elsősorban termelőmunkát végző fizikai dolgozók, to­vábbá a termelést közvetle­nül irányító műszakiak, túl­nyomó többségben fiatalok részesültek, s a nagycsaládok is előnyt élveztek az el­osztáskor. A lakásárak nö­vekedése miatt a föld alatti vájárok, csillések és terme­lésirányítók lakáskedvezmé­nyét két év alatt 200 ezer­ről 400 ezerre, míg a kül- üzemi dolgozók kamatmentes kölcsönét a kezdeti 20 ezer­ről 150 ezer forintra emel­ték. ,<K. L.) Nagyot markol az ekevas Kazár térségében, az erő- 1 és munkagépek keményen birkóznak a nedves talajjal. A közös ^gazdaság területén embert próbáló körülmények kö­zött szántják a barázdákat. —kép: kulcsár— Grósz Károly elnökletével csütörtökön összeült a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága. A tanácskozás kez­detén a párt főtitkára bejelentette: el­hunyt Tömpe István, a Központi Bizott­ság tagja. Tevékenységét méltatva elmon­dotta: Tömpe István a magyar munkás- mozgalom kiemelkedő egyénisége volt, a politikai közéletben 1945 óta (mindig ak­tívan vett részt. A munkásmozgalomba jóval a felszabadulás előtt kapcsolódott be, a spanyolországi szabadságharcban a spanyol forradalmi erők oldalán küzdött. A párt bármilyen beosztásra kérte fel, mindig tudásának maximumát nyújtotta, fegyelmezetten, elkötelezetten dolgozott. Halála nagy veszteség a testület számára is, hiszen a Központi Bizottságban is Berecz János a I

Next

/
Oldalképek
Tartalom