Nógrád, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-15 / 272. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON. TELEXEN ÉRKEZETT. Napi postánkból A Közérdekű körjárat — kiegészítése A NÖGRÁD november 3-i számában megjelent Játszótérről kirekesztve című cikk szerzői megfogalmazásával nem értek egyet, mert az általam elmondottakhoz fűzött újságírói kiegészítés kedvezőtlen színben tünteti fel a balassagyarmati tanácsi szerveket. Álláspontomat továbbra is fenntartom a játszótér és park idő előtti elbontásával és az építési terület feleslegesen nagymérvű elkerítésével kapcsolatban, azonban a cikk azt sugalmazza, hogy az államigazgatási szervet, ez esetben a Balassagyarmati Városi Tanács VB városfejlesztési és gazdálkodási osztályát támadom a helytelen intézkedés végrehajtása miatt. Szándékom az volt. hogy a cikkben megjelölt játszóteret és parkot a gyermekek és az ott lakó idős emberek javára megmentsem, illetve a rossz gazdasági helyzet miatt amúgy js zaklatott lelkiállapotukon kissé enyhítsék — mivel azon a helyen, amit a NÓGRÁD-ban közölt fénykép mutat — csak 1990 végén kerül sor építkezésre, bár a terület rendezési tervében szerepel. Ugyanakkor a cikk utolsó bekezdésében rögzített meg- határozzással: „játszótér legyen vagy lakás” — sem értek egyet, mert azt vallom, amit Maróthv László vízgazdálkodási és környezetvédelmi miniszter helyesen mondott, éspedig Bős—Nagymaros vagy demokrácia helyett, Bős—Nagymaros és demokrácia. Magam is hasonlóképpen: lakás és játszótér legyen. Megjegyezni kívánom, hogy a cikk késedelmesen jelent meg, mert az újságíróval folytatott beszélgetésem után, de jóval a cikk megjelenése előtt a tanács illetékes szervei és a lakóbizottság személyes tárgyaláson tisztázta a cikkben foglaltakat. Németi Miklós ny. építészmérnök B.-gyarmat, Rákóczi út. 48. „Repül a nehéz kő..." Azon a nevezetes őszi napon a nap már elbújt a hegyek mögött, de még világos volt. A gyorsvonat vidáman száguldott Hatvan irányába. Aztán egy elhagyatott helyen hirtelen fékezéssel megállt. Az utasok találgatták, vajon miért kellett meghúzni a vészféket? Nos, a kocsiban, ahol a baleset történt, én is ott voltam. Nyugodtan beszélgettünk a mellettem ülőkkel, amikor robbanásszerű hangra riadtunk fel. .. Egy kisgyerek fuldokolva zokogni kezdett, egy fiatal férfi üvegszilánkokat szedett ki az arcából, a másik oldalon egy idősebb asszony törött szemüvegét fogta egyik kezével, a másikkal a vért tö- rölgette a szeme körül. A földön jókora kő hevert, kb. 20 centi hosszú. A kocsi közelj ablakára pillantottam, melyen hatalmas lyuk tátongott. Az üveg többi része tele volt repedéssel. — A szőke fiú volt! — ismételgette egy testes férfi. Hiába szedtem a lábam, a kis garázdák észrevették, és belevetették magukat a vasút melletti sűrű bokros erdőbe. A vonatnak indulnia kellett, a testes nyugdíjas elég pontos leírást adott a fiúról, akj a követ bedobta az ablakon, így bejelentésünkre hamar megérkezett a rendőrség levele, hogy megtalálták a kamaszokat, kiknek nem ez volt az első esetük, hogy vonatokat dobálnak. Hozzáteszem, a riadt kisgyerek két perccel a „támadás” előtt ült át az ablak mellől édesanyja ölébe. Ha a véletlen nem így hozza, éppen halántékát találja a n;,. kő. Még belegondolni is b i^ztó! Nagy Zoltán tanár Salgótarján Tapasztalatcsere Gárdonyban Egyesületünk két küldöttje vett részt a napokban Gárdonyban megrendezett tapasztalatcserén melyet a város-köszég védő és szépítő egyesületek szövetsége rendezett az újonnan alakult egyesületek számára. Nagyon hasznosnak tartottuk ezt a fórumot, ahol több előadás hangzott el az egyesületek működésével! tevékenységével kapcsolatosan, valamint műemlék- és környezetvédelemről is sok szó esett, iagzán dicséretre méltó a kezdeményezés.. A Kertészet és Szőlészet október 27'i hármas öldalán js olvashatunk róla. Faluszépítő és művelődő egyesület Ságújfalu Felfedezték Mátraalmást Először választottak a szlovákok Bizonyára ezek az „elve- szejtő” hétköznapok is belejátszottak 'febba, hogy Almást nem jegyezték Nógrád megye szlovák falvai között. Habár itt a falu lakóinak , több mint a fele szlovák, s mint ahogy Lajgut Mihály mátraalmás.i párttitkár mondja: — Fennmaradt a szlovák anyanyelv, pedig az iskolában soha nem volt szlovák oktatás.* (Igaz, ma iskola sincs, és a környező községek tanintézeteiben sem gyakorolhatják a szlovákot a gyerekek.) De minden nehézség ellenére a festői környezetben fekvő, kedvelt kirándulóhelynek ismert Mátraalmá- son az őslakosok is kiküz- dötték őket megillető helyüket a magyarországi szlovákság soraiban. — Felfedezték bennünket, mint Amerikát — mondja Stork Györgyné. — Mátra- nlmás is szlovák község lett, és most először küldöttet választhatott a magyarországi szlovákok decemberi kongresszusára. S hogy miként történt ez a felfedezés, arról senki nem tud biztosat Mátraalmáson. Van, aki azt mondja, valaki írt a népfronthoz, hogy nem gyakorolhatja nemzetiségi jogait itt, erre aztán megindult a vizsgálódás s a szervezés. Ám ennek az állításnak nincs hitelt érdemlő nyoma. Sokkal inkább arról lehet szó. hogy a Mátraalmáson nvaranta megnyíló nemzetközi művésztelep ráirányította a figyelmet erre a kis falura. Hiszen az almásiak jól el tudtak beszélgetni akár a szlovák, akár a lengyel művészekkel, s a tábor egy hónapja alatt nem egy megyei vezető1 is megfordult itt. .. Valahogy így történhetett, hogy Mátraailimást mint szlovák községet „nyilvántartásHuszonöt-harminc évvel ezelőtti térképeken hiába keresnénk Mátra- almás nevét, nem találnánk. Akkoriban még Szuhahutának hívták, s a hatvanas években valamilyen villanyvezetési hercehurca miatt kellett új nevet adni az alig kétszáz lelket számláló kis településnek. Am .Mátraalmás ettől nem lett nagyobb. sem híresebb, isőt úgy tartják, 'mintha inkább elveszett volna, mert szállóigévé vált néhány kifejező mondás, öt ház — hat utca, mondják macjukról, meg azt is, ha szóba kerülnek a gyerekek: két gyerek — három <felé. És van is benne valami, mert ha csak az utóbbira gondolunk, tudni kell, hogy Mátraalmás húsz gyereke valóban háromfelé veszi az irányt naponta. Az óvodások Szuhára járnak. az iskolások egyik része Dorogházá- ra, a másik Nemtibe. ba vették”. Meg is kérdezte mindjárt egy idős asz- szony: Nem lesz ebből kitelepítés? Mások a másik véglet felé közelítettek, amikor hírét vették a dolognak: Legalább az utat megcsinálják. . . Stork Györgyné reálisabban értékel, amikor azt kérdezem tőle, örülnek-e neki, hogy szlovák falu lettek. — Is—is — a válasz, majd hozzáteszi. — Ha még iskolánk js volna, még elevenebb lenne a falu. Bár igaz, a KISZ-eseink a küldöttválasztó értekezlet szervezésében nagyon aktívak voltak. Huszonhetedik éve dolgozik a boltban Mátraalmáson Storkné. A boltvezetőt itt mindenki cs,a.k Zsuzsának ismeri, és most már azt is tudják róla, hogy a faluban négy jelölt közül őt választották küldöttnek a szlovák szövetség kongresszusára. Váratlanul jött ez a tisztes megbízatás. — S hogy mit akarunk majd csinálni? Felélénkítjük a szlovák kapcsolatokat, talán lesz egy szlovák testvér- falunk. Gondolok arra ’ is, hogy felelevenítjük a régi népszokásokat — feleli Storkné. Aztán valami végtelenül egyszerű dolgot közöl. (Legalábbis nekem úgy tűnik.) — Az anyanyelvem szlovák, de megesem fordult a fejemben, hogy nem magyar vagyok. Észrevétlenül, mégis jól működő nemzetiségpolitikát sejtetnek ezek a szavak, aVagy jobban csak légkört, amint a napokban fogalmaztak egy munkabizottsági ülésen: Ma nálunk a szlová- kok közérzete sem rosszabb a magyarokénál. A szlováksághoz tartozás tudatától elválaszthatatlan a nyelv. A boltvezető pár perce még szlovákul váltott szót egy-két vásárlóval, aztán velem beszélget, magyarul. — Sajnos, az a baj, hogy ez csak amolyan társalgási vagy konyhanyelv, amin mi •itt, szlovákok egymáshoz szólunk. Olvasni már nem tudok, írni sem, s ha a szlovák rokonok írnak nekem, fél napig is silabizálnom kell a levelet... Kétségtelen, lesz tennivalója a kongresszusnak. Annak viszont csak örülni lehet, hogy a jobbítások felé közeledni tengercseppnyit mától a mátraal.másiak is segíthetnek. Zsély András Ehhez is kell segítőtárs Önbecsapással nem érek semmit** Itt már nem az a kérdés: leszokni vagy abbahagyni. Ez a módszer a fokozatosság elvére épül, ahhoz az embertípushoz igazodva, mely nem híve a máról holnapra történő változtatásnak. Nélkülözhetetlen kelléke az önedzés, az akaratpróba, az önfegyelem s még valami: bizalom a szabályszegést felrovó személy iránt. Dohányzásról leszoktató klub kezdte meg a szokatlan munkáját pár hete Rétságon, a helyi Vörös- kereszt szervezésében, a tüdőgondozó intézetben. Az ennek keretében indított tízhetes tanfolyamon — Gyűrűs Istvánná vezetésével — tizenhatan próbálnak megszabadulni káros szenvedélyüktől, köztük Szabó István, a szervezet titkára. Keresve sem találnék nála alkalmasabb partnert erre a beszélgetésre. Asz- ketikus alkata, sovány arca láttán az erős dohányos füstölőkedve, megcsappant étvágya ötlik az ember eszébe. Az ok-okozati ösz- szefüggés további boncolgatása helyett azonban nézzük, mire ment Szabó István az első félidőig: — Napi 16 szállal kézd- tem, s mostanra kilencre csökkentettem az adagomat. Ezt a kezdésnél szerződésben is vállaltam, akivel megállapodtam (mindenkinek kellett segítőtársat választania) az a feleségem, aki ebben a szerepében szigorú partnernek bizonyul. Ha többet füstölök menten rámszól: „Ez már nem fér a keretbe!” Egyébként a szerződésszegésért száz forint „büntetést” kell fizetni, amit a segítőtárs könyvel el. Szabó Istvánt nem a „vajon milyen lehet” — kíváncsisága késztette a klubba való belépésre. Ilyen érvek indították erre: — Magam is megelégeltem már a reggeli fullasz- tó köhögést, a dohány bűzét, ami folyton körüllengi az embert. A tanfolyam szabályai a következő célokat szolgálják: a dohányzás késleltetését, megnehezítését, a dohányzási szokások megváltoztatását. Előírás a jutalmazás is! Néhány ízelítő az írásba foglalt tudnivalókból, utasításokból, úgy is mondhatnánk a kurzus egyszeregyéből : „Lakásban nem cigarettázom. Evés után felállók anélkül, hogy rágyújtottam volna. Minden cigaretta után kiürítem a hamutartót, s a cigarettásdobozt r Ólommentes benzinnel Világszerte felismert cél: a gépjárműmotorok kipufogó gáza minél kevesebb káros anyagot tartalmazzon. Magát a motort konstrukciós változtatásokkal csak nagyon kismértékben tudják ebből a szempontból javítani. Csak egy kiút marad: a kipufogó gázt kell megtisztítani, mielőtt a légkörbe kerül. Erre szolgál a katalizátoros kipufogógáz-tisztító berendezés, amellyel a világ több országában ellátják a forgalomba kerülő gépjárműveket. Az úgynevezett háromutas katalizátor három legyet üt egy csapásra, amennyiben a szénmonoxidot széndioxiddá oxidálja, a nitro* génoxidból nitrogént és oxigént állít elő, a szén- hidrogének elégetését, oxi- dálását pedig befejezi. A katalizátorból kilépő gáz károsaniyag-tartalma az eredetinek csak mintegy tíz százaléka, tehát a tisztítás nagyon hatásos. Csak egy baj van. A ródium- és platinakatalizátort a benzin ólomtartalmú tönkreteszi, •tehát a katalizátorral ellátott gépjármű csak ólommentes benzinnel használható. Az ólmot tehát nemcsak azért kell kiküszöbölni az üzemanyagból, mert önmagában is ártalmas, mérgező. hanem azért, mert akadályozza a veszélyes anyagok túlnyomó többségét megszüntető katalizátoros kipufogógáz-tisztítást. A gyakorlatában a katalizátoros tisztítóberendezés módfelett egyszerű szerkezet. A platina- és ródium- hatóanyagot rendkívül vékony rétegben, kb. 1,5 grammnyi mennyiségben lyukacsos, méhsejtre emlékeztető kerámia hordozótestre viszik ‘ 'fel és ezt a kipufogócső-bő- vületben helyezik el. olyan helyre teszem, hogy fel kelljen állnom érte.” A kávé utáni rágyújtás elhagyása — mondják a szenvedélyes dohányosok — az egyik legnehezebb vállalás. Ugyanis ilyenkor mintha kifejezettebb lenne a reflex; az ember már nyúl a zsebébe, hogy végigjátssza a jól ismert szertartást — Ha az ember sikerrel tereli el a figyelmét, mindezek lassan széttöredeznek, egy-egy mozzanat végül elmarad, s ezzel egy-két cigaretta is — hangzik a jó tanácsként is szolgáló ismertetés. — Ha vétek? Elárulja az újabb strigula, amit a kis füzetbe kell húzni, hisz önbecsapással nem érek semmit. De a következetesség, a jó szándékú elhatározás hamar jutalmaz: kevesebbet dohányzóm, s máris jobb a közérzetem, az étvágyam, pedig még most jön a neheze. Az utolsó hetek erőpróbája, amikor már nem gyújthatok rá. — mihalik — Lányok, asszonyok... Érsekvadkerten, a FORCON Szerszámipari Vállalatnál. A Salgótarjáni Ruhagyárban. a herencsényi utcán. A nógrádmegyeri kisvendéglőben.