Nógrád, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-15 / 272. szám
1988. NOVEMBER 15.. KEDD NOGRAD 3 Bacskó József, a gyártósor műszereit ellenőrzi. Menjünk a Parlamentbe? A z a gyanúm, maholnap olyan lesz a forgalom az ország házában, mint a Keleti pályaudvaron. Nem a gya- I korábbá váló parlamenti ülésszakokra gon- p dőlök, hanem az alkalmi vendégekre. Azokra, akik ugyancsak közösségekre hill vatkozva „kopogtatnak", hogy átadják I írásba foglalt véleményüket, azaz petí- | dójukat, követelésüket. S mivel manapság | ez a divat, egyenesen a miniszterelnök- | nek címezve. ||| | Az újságolvasó polgár természetesen | tudja, hogy követeléseket tartalmazó be- j adványokat nemcsak a személyes képv.i- | selőktől, hanem postán, vagy a lapokban | megjelenő nyílt levél formájában is bő- p ségesen kap a miniszterelnök, illetve a | kormány. Ezek között akad olyan, amely | túlzás nélkül minősíthető ultimátumnak. | Zsarolásnak. Mi másnak nevezhető ugyan- I is a kormány tagjának címzett — nyilvá- p nossá'gra hozott — levél, amely azt tu- I datja: ezt meg ezt cseleked jük, ha nem * teljesítik követelésünket. Balgaság lenne, persze, egyszerűen a divattal elintézni az egész jelenséget, hiszen sokkal többről van szó. Egykor örökkön állónak tűnő falak omlottak le, felhúzták a zsilipeket, a véleménynyilvánításnak olyan formái is mindennapi életünk részei, amelyek nem is olyan régen még elképzelhetetlenek voltak. Mit tegyünk? Éljünk a lehetőséggel? Sérelmünk, bánatunk, bajunk, orvoslásra jogos problémánk van. . . nosza, írjunk a kormányfőnek, vagy az illetékes miniszternek. S ha a követelést egy leheletnyi fenyegetéssel is fűszerezzük, akkor mindenképpen nagyobb a népszerűségünk. Legalábbis azok körében, akik nevében fellépünk. A magyarázat roppant egyszerű. A beadványokat, petíciókat, felszólításokat az újságokból figyelemmel kísérők jól tudják: szinte minden dokumentumnak való- ságalapja van, többé-'kevéslbé a jogos elégedetlenség késztet a közélettől korábban idegen lépésekre. A bökkenő legföljebb ott van, hogy más a valós sérelem és megint más a realitás. Ezért kérdezem: menjünk bajainkkal a Parlamentbe? Mitagadás, népszerűbb vállalkozás lenne beadványt, felszólítást írni a kormánynak, mint papírra vetni a meditációt: teljességgel tisztességesnek ne- vezhetők-e ezek a lépések? A kérdőjelet p indokolja, hogy éveket, évtizedeket kérünk P számon olyan kormánytól, amely másfél I éve sem dönt és határoz. Egyébként is, I a mulasztások zöme nemigen varrható p kizárólagosan egyetlen korábbi kormány f| nyakába sem. A „nincs”-re válaszolva ép- | pen a Hazafias Népfront mostani főtitká- I ra mondta ki Nógrádiban járva azt az | igazságot, amely hétköznapi konyhanyel- I ven így tolmácsolható: nemigen volt az | elmúlt évtizedekben olyan miniszterel- | nők, aki a napi munka végeztével megtöl- í tötte az aktatáskát és ezzel ért haza: any- | jukom, hoztam egy táska pénzt! Ne kisebbítsük a mindenkori kormány I felelősségét, a „nincs"-ben azonban alig- I hanem sokunknak része van. A nagyobb | nyomaték kedvéért azért kérdezem ismételten: menjünk a Parlamentbe? Vagy I nézzünk körül saját házunk táján és tűÍ á nődjünk el azon is: mit eredményezhet a realitások figyelmen kívül hagyása, a ki nem elégíthető — akár még oly’ jogos! — p követelés ? I A meditációra alkalom nyílik, hiszen szűkebb hazánkban, Nógrádban is köröztek, s minden bizonnyal körözni is fognak olyan memorandumokat, amelyekhez I a megfogalmazók aláírásainkat kívánják. | Az egészségügyi dolgozók minap Salígótar- J jánban rendezett fórumán a megyei párt- § bizottság titkára erről a jelenségről úgy I vélekedett, hogy a nyilvánosságnak ez is I terméke. A megállapításhoz azonban hoz- I zátette: az aláírás előtt ki-ki nézzen kö- | rill, reális-e a követelés, amelyhez támo- | gátéként kívánják megnyerni. A kérdést nagyon is praktikus feiten- I ni: mikor cselekszünk jót? Akkor, amikor | azt követeljük, aminek nincs meg a fel- | tétele? A józan mérlegelésen alapuló vá- | lasz aligha lehet kétséges, miként cáfol- I hatatlan tény ez is: a realitást mellőző f törekvés nem méltó a támogatásra. A | megoldáshoz ugyanis nem visz — nem | vihet — közelebb, ellenben hatványozza | egyébként sem csekély súlyú feszültsége- | inket. I Szóval, amikor elszámoltatunk, jó lenne I magunkba nézni. A kinyilatkoztatásokkal | felérő követelések megfogalmazása előtt I illő lenne körülnézni: tiszta-e a saját | portánk. Egyelőre semmi különösebb bajom a szakszervezetekkel, mégis hadd ho- J zakodjak elcj az érdekvédelmi szövetsé- | gek ma oly gyakran tapasztalható maga- | tartásával. Egyszerű oknál fogva: nagv I nyilvánosságot élvező törekvésük kiválóan j szemlélteti közéletünk tudathasadásos ál- j lapotát. Pénz kell, bér kell, ennyi és env- § nyi százalékos emelés az ágazatban el- § odázhatatlan — a sorba belép lassan min- ff den szakma, a szakszervezet pedig mondja a magáét és írásban is letesz; a kormány § elé: igenis kell! Napjaink helyzete nemigen engedi meg az élcelődést, mégis azt kell mondani: az | önmaga létét is fontosnak tartó szakszervezet manapság nem is igen tehet mást. Fittyet hányva akár a jól ismert gazdasá- | gi valóságra is. mondja a magáét. Azaz f a dolgozókét, hiszen ha nem így cselek- szik, akkor semmi perc alatt füstté lesz # a mozgalom, a dolgozó átpártol ahhoz az |f érdekvédőhöz, aki hangosabb. A valóság és a hangmagasság azonban | aligha van szinkronban. Semmi kétség: kell, kellene a magasabb bér, a bökkenő csak ott van, hogy miből? S ha valami ■ ebben a fene nagy érdekvédelemben zavar, akkor az az 3 tény, hogy alig halla- f ni arról: a szakszervezet(ek) szerint így és így kellene többet létrehozni ahhoz, hogy az elosztásnál is nagyobb kosárbói | markolhassunk. Sajnálatos módon a mai " képbe ez nem nagyon illik bele. S ha ez- úttal megengedhető egycsipetnyi irónia, akikor az érdekvédők — a mindenféle megszólalók beadvány- és petíciószer- kasztok — jól tudják, hogy hálásabb, nép- szerűbb, a pozíciójukat erősítőbb vállal- kozást követelni, mint azt mondani: tre- hány vagy, jobban — vagy ne adj’ isten | — többet kellene dolgoznod! H ogy legyen miből meríteni. Éppen azért vallom: ez lenne az igazi ér- dekvédelem, többet érne mindenféle ultimátumnál. S ha az olcsón megszerezhető népszerűség oltárán nem esik ál- i dozatul a realitás, akkor talán még a 1 Parlamentben is gyérebb lesz a forgalom. Kelemen Gábor Különleges fejhallgató luxuskivitelben fából készítették és GörögGörcsoldó — kábelgyári í receptre A 30 százalékos béremelés nyomában Ki ne áhítozna manapság azért, hogy holnaptól 30 százalékkal több fizetést vigyen haza, még ha tudja is; a levonások után ennél kevesebb ütj a markát? Szögezzük le gyorsan: csodaszer nincs, mint ahogy a balassagyarmati kábelgyárban sem csupán egy tollvonás műve volt az október elsejétől érvényes, szokatlanul magas keresetfejlesztés. Még mielőtt bárki is a szakszervezet fellépésére gyanakodna elárulom, hogy a kifizetendő összeg mögött rendkívüli teljesítmény húzódik meg, s ha ezt a kijelentést talán meg is mosolyogják sokan, attól még igaz. No, nem sztahanovista módszerek révén jutott el idáig a kollektíva, hanem tudatos piacorientált termékfejlesztés által, melynek alapjait már évekkel ezelőtt lerakták. A reggel gyéren fűtött iroda talán túlzott takarékosságot sejtet, de nyilván nem az elvekben van a hiba. Hogy mégsem ez a beszédtéma Czelléng János műszaki igazgatóhelyettes szobájában, annak egyszerű az oka: szinte hihetetlen eredményekről ad számot, melyek méltán keltik fel az újságíró érdeklődését. Az eredeti célkitűzés 1,9 milliárd forint termelési érték előállítását tartalmazta, az első kilenc hónap végére, s a tény szerinti végösszeg 2,2 milliárdot mutatott. Ugyanebben az időszakban a tőkésexport meghaladta az. ■egymilliárd devizaforintot. — A 30 százalék körüli bérfejlesztés egyértelműen a dollárbevételeink túlteljesítéséből fakad — magyarázza a műszaki igazgató- helyettes. — Amögött, amit most learatunk, igen sok munka rejtőzik. Anélkül, hogy magasan lengettük volna a szerkezetátalakítás zászlaját, már évekkel ezelőtt megteremtettük az alapját. S, ennek első számú hordozója a műszaki és gyártmányfejlesztésünk, a sokrétű piackutatás. Sokan, sokféleképpen értelmezik a szerkezetátalakítást. Számunkra egyértelmű, hogy az a korszerű termék, amit a piac elismer. Ebből kell kiindulni. .. A reggel; igazgatói megbeszélésük egyik kiemelt témája volt a műszaki fejlesztés. Okkal, hiszen a legalaposabb marketing sem ér semmit, ha az üzletkötő nem képes érdeklődésre számot tartó árut az asztalra tenni. — Az osztály valamennyi tagja azon dolgozik, hogy holnap legyen mit csinálni — vélekedik Czelleng János. — Saját elgondolású sodratlágyítónk segítségével jutottunk el a svéd piacra, kábel hull adék - h aszn osí tó be- rendezéseink — mégha újításként jöttek is létre — mind bel-, mind külföldön értékesíthető termékké váltak. Ám, egyet nem feledhetünk. Tőkésigényekihez nem ma kell megteremteni a szigorú feltételeket, ezzel egyszerűen nem érünk rá most foglalkozni. .. A jövőt azonban ma kell megalapozniuk, s terveik — talán éppen ezért — kicsit utópisztikusnak tűnnek. Termelésfelügyeleti rendszerük megvalósítása esetén már ettől az évtől számítógép kíséri figyelemmel a kábelgyártás folyamatait, a minőség-ellenőrzéstől, a mennyiségi számvetésig. Bár a selejtszázalék csak századokban fejezhető ki, ez is tartalék, amin változtatni, jobbítani lehet. Szűkén kiszámított al apa n y a gté tel eik még optimálisabban hasznosíthatók. ha komputer figyeli a gyártást. S, itt meg kell állnunik, mert hazai gyakorlatunk hordoz némi ellentmondást épp az alap- anyaggyártók miatt, a köz- gazdasági szabályozók révén. Erről faggattam Csurgó Juditot, a gyár gazdasági igazgatóhelyettesét: — Az alumínium világpiaci ára idén magas volt. S, mivel a haza; szabályozók exportra ösztönöznek, nem hányható a Magyar Alumíniumipari Tröszt szemére, ha ebben az irányban fejti ki üzletpolitikáját, s nem nekünk szállít többet, akik esetleg szellemi befektetésünkkel tovább emelhetnénk az ország dollárbevételeit. Az ellentmondás várhatóan feloldódik a jövőben, s nem kótyavetyéljük el fillérekért azt, amiért forintot, azaz hogy dollárt kaphatnánk. Tény azonban, hogy a kábelgyár még feszített ellátottsági helyzetében is kiugró eredményt produkált az év eddig eltelt időszakában, melynek kézzel fogható következménye a vastagabb fizetési boríték. — Vállalatunkra, azaz a Magyar Kábel Művekre, a korábbi években nem volt jellemző a teljesítményarányos elosztás — mondja Csurgó Judit. — Most már a számok js jelzik, hogy elismerték a munkánkat: az éves szinten 5,7 százalékos bérfejlesztésből Gyarmatra 9.7 százalék jutott, s ebben Készül a szabadvezeték. Indiába, Kínába exportálják.-kjszerepel az októbertől esedékes 30 százalék körüli törzsbérfejlesztés. Ennek alapja egyrészt az export után kapott preferencia, másrészt a létszám-megtakarítás. No, nem küldtünk el senkit, de a lemorzsolódókat nem mindig pótoltuk. Helyette annak a közösségnek utaltuk át a bérmaradvány felét, amelyik vállalta, hogy többletmunkával helyettesíti ,a kieső létszámot. A legfontosabb persze, hogy azt a gárdát becsüljük meg, amelyiktől az export „kigurul”. Az átlagos órabér év elején 33 forint volt, most októbertől már 47 forint. A műszakpótlékot is figyelembe véve a hátralévő három hónapra szóló bérfejlesztésük eléri a 33 százalékot! A kihívóan szép eredmények mögött szerényen bújnak meg azok a szakemberek, akik a termelőgépek folyamatos működését biztosítják: a trrík dolgozói. Ahogyan a termék is túlnő a hazai igényeken, a berendezéseket is csák kvalifikált gárda képes rendben tartani. Itt ma nem sokat mond, hogy valaki villanyszerelő, műszerész; szakmán belül is komoly tagozódás figyelhető meg, jellegétől, bonyolultságától függően. Sok esetben a tmk-,s egyenruhát felsőfokú végzettségűek öltötték magukra... — Sajnos, erről csak múlt időben beszélhetünk — áll meg egy szóra Garamvölgyi Ferenc, akiről nehezen eldönthető, hogy csoportvezető, vezető szerelő, vezető szakmunkás, vagyis, hogy mi a pontos titulusa. Tény, hogy szaktudása révén kiemelt karbantartó, aki jövőre fejezi be az ipariro- bot-üzemeltető 'és -karbantartó, szaktechnikusi képesítést adó iskolát. — Ez a gyár sem mentes az irigységtől, legalábbis ami a mérnök-szakmunkások és más vezetők bére közötti minimális különbségre vezethető vissza. Emiatt sok mérnök hagyta el a tmk-t, s megvallom, én sem álltam messze ettől az elhatározástól. A szakmai kvalifikáltságot csak részben indokolja a gépek bonyolult technikai felépítése. A fejlesztők jószerével csak ránk támaszkodhatnak egy- egv téma megvalósításában. Hogy mégis marad rá időnk, az a KISZ-műszaknak, vgm- nek köszönhető. Tehát itt futnak össze azok a vonalak, amelyek a gyár előbbrelépésének gyakorlati alapjait jelentik. Nem véletlen, hogy Garamvölgyi Ferenc fizetése órabérre vetítve most 75 forint. Ha tehát recepjxe lenne szüksége bárkinek, a megélhetést illetően, tanulmányozza a kábelgyári terápiát. S, mint a legtöbb gyógyszernek, ennek is akadnak mellékhatásai — láttuk a tmk esetében —, de szemléletváltással ez is leküzdhető. A leghatásosabb görcsoldó ugyanis a tudás kibontakoztatása. T. Németh László Japánban, ahol több mint 300 cég foglalkozik új anyagok kikísérletezésével, „felfedezték”, hogy a természetes anyagok is helyettesíthetik a fémet és a műanyagot. A Sony Corporation elkészítette a modern kor első luxuskivitelű fejhallgatóját, amelynek szerkezete talán az ősi hang- - szóróhoz hasonlít leginkább, elkészítése mégis korszakos jelentőségű: mai világunk a ny a gf elih as zn á Iá s í sz e ml él e - tével szakít. Az MDR—RIO típusú fejhallgató membránjául1 édesvízben tenyésztett ecetsav- baktériumok által „gyártott” cellulózlemez szolgál. Az Ajinomoto cég és az ipari tudományos-technológiai kutatóügynökség által közösen kikísérletezett cellulóz rendkívüli rugalmassága tökéletes hangreprodukciót tesz lehetővé. A fejhallgató vázát 200 éves, különlegesen kemény úgynevezett kejaki országból származó báránybőrrel vonták be. Az összeköttetést biztosító hajszálvékony huzalok sel.vemborítá- súak. A fejhallgatóból mindössze 250 darab készül az idén, ezért rendkívül drága, A formájában a többi fejhallgatótól egyáltalán nem elütő új Sony készülék a hagyomá* nyos készülék árának a hússzorosába kerül: 360 ezer jenbe (2800 dollárba). i V r
