Nógrád, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-12 / 270. szám

1988. NOVEMBER 12.. SZOMBAT NOGRAD 3 Csökkent az ország energiafelhasználása pesszimista vagyok” Nyers Rezsit válaszolt salgétarláni párttitkárok kérdéseire Kedvezően alakult az idén az ország energiafelhaszná­lása — tájékoztatta az MTI munkatársát Wiegand Győ­ző, az Állami Energetikai és Energia-biztonságtech­nikai Felügyelet igazgatója. Elmondotta, hogy a jelenle­gi ötéves terv az energia- fogyasztás évi egy százalé­kos növekedésével számolt, de az 1988. évi terv a ta­valyi hideg évnél enyhébb időjárást és stagnáló ener­giaifelhasználást feltétele­zett. A tényadatok a várt­nál biztatóbbak, 'mert az év első kilenc hónapjában 3,8 százalékkal kevesebb ener­giát fogyasztott az ország, mint a múlt év azonos idő­szakában. A megtakarítás 37 petajoule, pmi csaknem egymillió tonna kőolajjal egyenértékű. A népgazdaság termelő- ágazatai együttvéve a fo­gyasztás 3,1 százalékos, a lakossági és kommunális ágazat pedig 4.8 százalékos csökkentéssel járult hozzá az energia-megtakarításhoz. A termelőszférában főként a mérsékeltebb arányú ter­melésnövekedés, a termé­kek energiaiigényességének csökkentése, valamint a veszteségfeltáró vizsgála­tok és az energiaracionali­zálás eredményei adták ösz- sze a megtakarítást. A leg­inkább energiaigényes ága­Fchér alapon búzavirág Csempék Pásztoréi Csempék, tízezerszámra. Fehér, világoskék, világos­zöldes, bézs- és csontszínűek. Rajtuk levél- és virágmin­ták. Készülnek matricával, és szitázással. Helyszínünk: a Pásztói Béke Termelőszövetkezet csempedekoráló üzeme. Ez év májusától termel a há­romnegyed részben nőket foglalkoztató egység. Az üzem vezetője is nő, Sípos Istvánnénak hívják. — A Budapesti Porcelán- gyárnak dolgozunk bérmun­kában — mondja. — Az el­múlt négy hónapban az in­dulás szokásos nehézségeit iéltük át, mostanra viszont egyenesbe kerültünk. A jö­vő évben már mintegy há­rommillió csempét tudunk majd forgalmazni. „Szűzen”, azaz minta nél­kül érkezik be a csempe. Az itteni feladat: ráhelyezni a mintát, matricával, vagy szi- itázássál. Az utóbbi termé­szetszerűen kissé nehezebb. Majdnem azt mondtam: ímegerőltetőbb. — Nincs ebben a kifeje­zésben semmi túlzás — je­lenti ki néhány oda-vissza ■mozdulat között Maksó Jó- zsefné. — Műszakonként több mint négyezerszer kell az előttünk lévő szitán a festéket magunk felé, majd ellenkező irányba húznunk. A műszak végére már szin­te alig bírom mozgatni a csuklómat. A fáradtságot ellensúlyoz­za a látvány: valóban szé­pek, tetszetősök ezek a csem­pék. Különösen a fehér ala­pon búzavirág-mintázatú mutat nagyon dekoratívan. Bizonyára ez lenne a véle­ménye Maksónénak. vala­mint ifjú munkatársnőjének, Balogh Annamáriának is, ámbár nem kérdeztük tő­lük. Nem volt rá időnk ef­zatokban — a kohászatban, az építőanyag-iparban és a vegyiparban — a belső ter­melési struktúra módosulá­sa hozott az átlagosnál jó­val nagyobb eredményt az­zal, hogy azonos mennyisé­gű energiával a korábbinál sokkal értékesebb termé­keket állítottak elő. A vesz­teségfeltáró vizsgálatok alap­ján megvalósított munka- szervezési és termelésprog­ramozási intézkedések ked­vező hatása az idén mint­egy 5 petajoule, vagyis 125 ezér tonna Olajnak megfe­lelő megtakarítással csök­kentik az ország energia­felhasználását. A tervidő­szak első két évében meg­valósított energiaracionali­zálási beruházások 14,5 pe­tajoule, azaz több mint 350 ezer tonna megtakarítást hoznak évente. Az idén be­fejeződő ilyen beruházások­kal pedig további 175 ezer tonna olajnak megfelelő megtakarítást érnek el. En­nek csaknem a felét adja a Dunai Kőolajipari Vállalat­nál az év végére befejező­dő komplex — több mint egymilliárd forint értékű — energiaracionalizálási prog­ram. Az idén már nem kaptak állami preferenciá­kat. adókedvezményeket az induló energiaracionalizálá­si beruházások. Maksó Józsefné és Balogh Annamária — munka köz­ben. Fotó: Bábel félékről diskurálni. A n«r- ma itt is nagy úr... Visszább a műveletsorban, pontosabban: közelebb a bejárati ajtóhoz dolgozik Kissné Szolnoki Kornélia. A fiatalasszony mindössze másfél hónapja keresi ke­nyerét a dekorálóüzem­ben, korábban varrónő volt a Váci Kötöttárugyárban. Mint mondja megelégelte a monoton munkát. Ö tudja, jól választott-e. Mindeneset-, re: itt a matricákat kell rá­ragasztania a csempékre. — Még a betanulási időt töltöm — nevet, mivel jó- kedélyű asszony. — Igaz, a múlt hónapban mindössze ezerhatszáz forint volt a be­keresetem, de lesz ez még négyezer is. Kell a pénz, igyekszem gyorsan dolgozni. Még megtudjuk az üzem­vezetőnőtől, hogy csempén­ként 3 forintot kapnak a megbízótól. Vagyis a jövő évben 9 millió forint lehet majd az árbevételük. Nem valami hatalmas összeg ez, de sok kicsi sokra megy. Mármint a termelőszövetke­zetnek... Nekik pedig van munkájuk. Közel húsz méteren át, majd’ egy napig araszolnak a csempék, amíg átérnek a kemence egyik végéből a másikig. Közben elpárolog a víz a matrica alól, s marad a szemet gyönyörködtető bú­zavirág. Magától értetődően fehér alapon. Mivel ez így szép... — Ha ismét erre járnak, nézzenek be hozzánk — in­vitál kedvesen Sípos Ist­vánná. Megígérjük. Felüdü­lés nézelődni a „csempegyár­ban”... — ki — A politikai könyvnapok országos salgótarjáni meg­nyitóján Nyers Rezső, a Po­litikai Bizottság tagja mon­dott beszédet. Aznap délután a városi pártbizottságon a megyeszékhely alapszerve­zeti párttitkáraival találko­zott, hogy válaszoljon a párttagságot foglalkoztató kérdésekre. A következőkben ebből a kérdezz-felelekből adunk összeállítást. KÉRDÉS: A stabilizációs és kibontakozási program megva­lósítása lassú, az intézkedések sokszor egymásnak ellentmon­dóak. Meddig jutottunk a vég­rehajtásban? NYERS REZSŐ: Most a stabilizálásnál tartunk. Úgy számítottunk, hogy- e szakasz után jövőre megindulhat a kibontakozás. Ma már lát­juk: 1 éves késésben va­gyunk. Az idei év várha­tóan olyan lesz, mint a ta­valyinak kellett volna len­nie, s a jövő évre szóló ter­veket már az idén meg kel­lett volna valósítani. KÉRDÉS: Mik a program végrehajtásának objektív és szubjektív feltételei? NYERS REZSŐ: Ami az objektív feltételeket illeti, az előző évhez képest lényege­sen kedvezőbb helyzetet él­vezünk a konvertibilis pia­cokon, nincs cserearány- veszteségünk. A kohászati és a mezőgazdasági termékeket felvevő külhoni piacokon ta­pasztalt konjunktúra azon­ban nem tartós. Szocialista piaci kapcsolatainkban min­dig az volt a gondunk, hogy exportunk meghaladta a behozatalt. Az idén már ki­egyensúlyozott a helyzet. Mi­után állandó hitelfelvételre vagyunk szorítva, szólni kell a hitelpiacról is. Külgazda­sági, külpolitikai diplomáci­ánk révén a hitelpiac bizta­tó számunkra. Nem az évi 2—2,5 milliárd dollár hitel felvétele, illetve visszafize­tése, hanem a kamat kigaz­dálkodása jelent erőpróbát. Az idén kamatterheink felét már magunk termeltük ki. A mára még jellemző vál­ságmenedzselést akkor vált­ja fel az igazi stabilizáció, amikor a kamatok egészét aktívumainkból fizetjük. A szubjektív feltételekről any- nyit: míg külföldön kedve­ző a magyar politika meg­ítélése, itthon a gazdaság- politikát illetően még min­dig a bizalomvesztés idő­szakát éljük. Az életszínvo­nal csökken, a mostani 7—8 százalékos reálbércsökkenés nagy érvágás volt a fogyasz­táson. A bizalom erodálódá­sa szempontjából tehát nem jó a helyzet. KÉRDÉS: Tudományos szem- pontból mennyire megalapozott a program? VÁLASZ: A tudomány ki­elégíthetetlen, racionális kritikáját egyetlen program sem állja ki. A mi progra­munk fő, általános céljait tekintve jó, de nem eléggé kidolgozott. A kormánynak téhát manővereznie kell, kérdés, mennyire jól csinál­ja ezt? Ha a pénzügyi, egyensúlyi szempontokat vizsgáljuk, kitűnően,, a biza­lomvesztést illetően viszont jobban is tehetné. A manő­verezési készségre utal egyébként a menet közben kidolgozott részprogramok sora is, mint például a la­kásprogram. KÉRDÉS: Mennyire ítélhető fogadökésznek társadalmunk a gyorsított, „A” változattal szem­ben? NYERS REZSŐ: A válla­lati szféra fogékony az „A” változat iránt, mert javítja a gazdálkodás feltételeit. A válságágazatokhoz tartozók zöménél viszont gyenge a fogadókészség. A fogyasztó­ké attól függ, hogy ők ma­guk is hogyan tudnak ma­nőverezni, azaz átrendezni fogyasztási szerkezetüket. Mi úgy számítunk, hogy a ma­gyar fogyasztók zöme még jövőre is élhet ezzel a tar­talékkal. Szükség is lesz rá, hiszen a fogyasztást illető­en — szemben a külkeres­kedelmi és pénzügyi egyen­súllyal — még befelé me­gyünk a „gödörbe”. KÉRDÉS: Az adórendszer be­vezetésével egyetértünk, bár jelenlegi gyakorlata sokszor társadalmi és egyéni érdeket sért. Lát-e alternatívát a sta­bilizáció megteremtésében vagy továbbra is szinte egyetlen esz­köz a lakossági terhek növelése és az állami vállalatok fokozott adóztatása? NYERS REZSŐ: Az adó­rendszer bevezetése helyes lépés volt, noha valóban tö­kéletesítésre szorul. A kér­dés azonban az: a vállala­tok és a lakosság terheinek növelésével szemben van-e reális alternatíva? Egy ilyet ismerünk, a költségvetés egyensúlyát. A külföldről be­áramló pénznek most már az egészét be kell ruházni, hiszen a vállalatok felélik vagyonukat. A vállalati nye­reségadóról szóló törvény- tervezetét novemberben' ter­jesztjük a parlament elé. Nagy csata várható, hiszen már az 50 százalékos mér­téket is sokallta az ország- gyűlésen belül erős vállala­ti képviselet, az új verzió pedig 55 százalék. A válla­lati szféra mindaddig túl lesz terhelve, amíg válság- menedzselés folyik. Eredeti tervünk szerint a fogyasztás jövőre már nem csökkent volna — de ebben is egyéves a késés. Hogy milyennek látjuk ezek után a társada­lom fogadókészségét? Amennyiben a hisztériakel­tés nem uralkodik el, bíz­hatunk benne. KÉRDÉS: Mi a véleménye adósságállományunk kezelésé­ről? Törekednünk kell-e min­denáron tartozásunk csökkenté­sére? NYERS REZSŐ: Adósság- állományunk kezelése ragyo­gó világszínvonalú, mint ahogyan adósságcsi nálásun k is. Pénzügyi manőverekkel úgy alakítottuk át adóssá­gunk szerkezetét, hogy itt­honi veszteségforrásaink be- dugaszolásában három esz­tendőre szóló cselekvési sza­badságot élvezhetünk. Ha a stabilizálódás jól sikerül, szerintem nem érdemes eről­ködni az adósságállomány lefaragásáért. A kamatter­hek relatív csökkentése mel­lett vagyok — az export- árbevétel és az idegenfor­galmi haszon növelése útján. KÉRDÉS: Miért lassú a szer­kezetátalakítás, a támogatások leépítése? A munkaerő- és a tőke átcsoportosításában mi a stratégia? NYERS REZSŐ: Azért las­sú a szerkezetátalakítás, mert a kormány e kérdés­hez mindeddig „glasszé- kesztyűvel” nyúlt hozzá. Az volt az általános vélemény, hogy az egész termelési ská­la hatékonyságát kell javí­tani, e nézet azonban fi­gyelmen kívül hágyta a nemzetközi piacokat, ahol is a magyar termékek megíté­lése rohamosan rosszabbo­dott. A tőkének az alap- anyaggyártó iparból a fel­dolgozásba kell átkerülnie — ez a fő stratégia. Az már részstratégiák kérdése, hogy milyen szerkezet kell a feldolgozó iparban vagy az alapanyaggyártáson belül le­het-e javítani a struktúrát? KÉRDÉS: Az új társasági tör- vény bevezetése, hogyan változ­tatja meg a termelői szférát? Mi a garancia arra, hogy fennma­rad az állami tulajdon megha­tározó aránya? NYERS REZSŐ: A társa­sági törvény szabaddá teszi a tőkemozgás útját. Öröm­mel fogadnánk évi 200 mil­lió dollár külföldi tőke be­áramlását, hiszen a tőke­mérleg aktívuma is forrása a fizetési terhek enyhülésé­nek. Egy-másfél évtizedig a tőke bejövetele aligha okoz olyan komoly gondot, mely veszélyeztetné az állami tu­lajdont, azt egyébként a hazai magántőke oldaláról sem fenyegeti veszély. KÉRDÉS: Mi a véleménye a korábbi állami nagyberuházások­ról, s mi a jeleníegiekről? NYERS REZSŐ: Az állami nagyberuházások jelentős része azért nem vált be, mert nem számolt a külföldi értékesítés szükségleteivel, még a hetvenes évekbep is csak a szocialista piacéval. A kormány akkor a KGST- piac erőforrásainak téves megítélése miatt „csábult el”. Ezek miatt most ki­használatlan kapacitásaink vannak. Ami jelenlegi nagy- beruházásainkat illeti: sze­rintem jobb lenne, ha pén­zünket például az energia­termelés bővítése helyett in­kább az energiaracionalizá­lásba ölnénk bele. Ma a gyorsan megtérülő beruhá­zásokra kellene többet köl­teni ! KÉRDÉS: A vállalati kibonta- kozás feltételei minimálisak. Mik a kilátások lehetőségeik növekedésében? NYERS REZSŐ: A kor­mány most dolgozik egy úgynevezett deregulációs folyamat előkészítésén. Ez összefügg a piaci viszonyok fejlesztésével és a liberali­zálással is. Igazán nagy lé­pést ebben 1990-ben tehe­tünk. KÉRDÉS: Sem a belső, séma nemzetközi szocialista piacgaz­daság nem működik eredménye­sen. Mi a véleménye erről? NYERS REZSŐ: Szocialis­ta piacgazdaság jelenleg nincs. Nem tapasztalunk je­lentős tőkeáramlást. Az áru­piacon nincs kínálati több­let, márpedig a hiány ele­ve piacot torzító tényező. A munkaerőpiac kiegyensú­lyozatlan. A tőkepiac a köt­vénypiacban merül ki. A piacgazdaság akkor hatékony, ha teljes körű! Amíg a nem­zetgazdaságok belső piaca nem éri el az elégséges szin­tet, addig a KGST-piac sem valósítható meg. E kérdés­ben sok függ a gorbacsovi reformok előrehaladásától. Azon törjük most a fejün­ket, hogy a bilaterális gaz­dasági csatorna mellett egy kisebb, decentralizált csa­tornát nyissunk meg. KÉRDÉS: Ügy látjuk, hogy hazánkban az elosztás eltorzult, eltolódása nem a munka javá­ra ment végbe, önök is így vélik? NYERS REZSŐ: Egyetér­tünk abban, hogy eltorzult az elosztás. Egy működő munkaerőpiacon jól megfe­lelnek egymásnak a bérará­nyok és a munkák, az álla­mi adminisztráció útján va­ló dikitálás ebben csődöt mondott. A kereslet és a kínálat az állami gazdaság- politika befolyása alatt iga­zodjon egymáshoz! A bér­igények egyébként naponta jönnek. Ma reggel például a vasutas-szakszervezeté. Ki­elégítésükhöz évi 30—40 mil­liárd forint kellene. KÉRDÉS: Mi a véleménye a magyar gazdaság és szociálpo­litika kapcsolatáról? NYERS REZSŐ: A szo­ciálpolitikai háló kihúzása nem egyéves feladat. Elosz­tási rendszerünk most olyan, hogy nő a nem munkához kapcsolódó részarány: het­venről hatvan százalékra csökkent a munkához igazo­dó elosztás. Elsőként tehát a szociális elosztás arányának növekedését kell megállíta­ni. A szociálpolitikai igé­nyek gyorsabban emelked­nek. mint ahogyan a teljesí­tésükhöz szükséges anyagi alap bővül. A belső átren­dezés tehát nem igazán megoldás: korszerű, haté­kony szociálpolitikát csak a gazdaság hatékonyságának növelésével építhetünk ki. KÉRDÉS: Útkeresés-reformok című kötetében ön alapvetően optimistán ítéli meg jövőnket. Hasonlóan optimista jelenlegi helyzetünket, esélyeinket ille­tően is? NYERS REZSŐ: Én alap­vetően realista vagyok. Gaz­daságpolitikus nem is lehet optimista. De ha már a kér­dés így szólt, a válaszom ez: én optimistán pesszimista vagyok. Optimista, mert azt gondolom, addig nem olyan rossz, míg nálunk rosszab­bak is vannak. Pesszimista, mert munkakultúránk ala­csony, s noha szellemi ka­pacitásaink jelentősen fej­lődtek, ez nem látszik még meg a politikai kulturáltság javulásában, Az ország po­litikai közhangulata ma az apátia és a hisztéria közt csapong, s ez nem vall va­lami magas szintű politikai- kulturáltságra. KÉRDÉS: A demokratikus és szabadságjogok deklarálása oly- kor-olykor politikai szabados­ságba csap át a gombamódra szaporodó szervezetek részéről. Elég erősnek, egységesnek ér- zi-e magát az állami és párt­vezetés e folyamatok mederben tartásához? NYERS REZSŐ: Demokra­tikus nyitás nem képzelhető el bizonyos szabadosság nél­kül, ráadásul mi válság- menedzselés idején nyitot­tunk. A kifogásolt és bírált jelenségek forrása nem a sajtó, a rádió vagy a televí­zió, ezek csak közvetítik azokat. Szájkosárral semmi­re sem mennénk. Akkor ve­zessük be a diktatúrát — de abban a rendszerben már gazdaságilag sem tudnánk fejlődni. Egyszerűen nincs más: demokráciára vagyunk ítélve, és ezen az úton vé­gig kell mennünk. Ez a párt véleménye. Sokan úgy élik meg ezt az időszakot, mint a párt pozícióvesztését, s hatalmi szempontból ez igaz. Mert hogyan volt azelőtt: döntöttünk valamely kér­désben, és a társadalom glédába állva leste szavain­kat — aztán nem csinált semmit... Persze olyan egy­ség, amelyről beszéltünk, ál­modoztunk, sohasem volt. Még Rákosival szemben is fogalmazódtak meg vélemé­nyek, törekvések, nem csu­pán liberális oldalról; léte­zett a szektás' ellenzék is, amelynek tagjai például el kívánták törölni a Himnuszt, a karácsonyt, hangoztatván* legyünk végre teljesen ate­isták. Mindebből következik, hogy mindenkor kell lenni egy centrumnak, amelyik meggyőződött a politika he­lyességéről, és azt közvetí­teni is tudja, párhuzamosan egy új politikai szövetség kiépítésével. Tudnunk kell, mint csinálunk. Egyetértek Gorbacsovval: ha elfogadjuk a reformot, akkor az forra- dalmiság. tehát forradalmi korban élünk és forradalmi tetteket hajtunk végre. Az összeállítást készítette: Szendi Márta és Sulyok László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom