Nógrád, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-10 / 268. szám

1988. NOVEMBER 10.. CSÜTÖRTÖK NOGRAD 3 Alinak a HuzaImii gépei az SKÜ-ben (Folytatás az 1. oldalról) — Sajnos,' rendkívül kevés információ áll rendelkezé­sünkre a hazai szállítók tel­jesítőképességéről — mond­ja. — Az SKÜ-ből szerzett közvetlen információim sem mondanak sokat, hiszen a készáruraktárban levő kész- letekért számos vállalat áll sorban. S nem biztos, hogy ők kapják meg, mivel bér­preferencia csak a tőkés­export után jár, melynek megszerzése a gyártási lánc minden vállalatának, a sal­gótarjáninak is érdeke. Saj­nos, a kötbérrel sem ér a gyárunk sokat, hiszen azok a termékcsoportok, amikbe az itteni gyártmányok bekerül­nek, nem készülnek el ide­jében, így mi is késlekedünk, tehát a probléma tovább­gyűrűzik. A végén kiderül, hogy népgazdasági szinten jóval nagyobb a veszteség, mint amit a dollárbevétel je­lent! Némi vigaszt nyújt egyes felhasználóknak, hogy ha tőkéjükkel „beszállnak” a gyár — az SKÜ — fejlesz­tésébe, elsőbbséget élveznek a kiszolgáláskor. S mivel a Rába nem ajánlott fel pénzt, a jelenlegi helyzetben nem sok reménye marad a biztonságos beszerzésre. Bár tegyük hozzá: nem az acél­gyár megkülönböztető poli­tikája, hanem kényszerhely­zet miatt. S ennek a gyö­kerei az alapanyaggyártókig nyúlnak. Felvetődik a kérdés, hogy ha a hazai ellátó nem ké­pes eleget tenni ígéretének, miiért nem tárgyal a gyár KGST-országokkal a beho­zatalról. (Tőkés országokban ugyanis oly’ magas az acél­termékek ára, hogy nem realizálódna az értékesítés­ben.) Csehszlovákiából és Lengyelországból, valamint az NDK-ból érkezik ugyan — az előbbiekhez képest — kisebb tétel, itt viszont az államközi szerződések me­revítik az üzletkötést. Rá­adásul a KGST árucsere után járó exporttámogatás is megszűnt. — Biztató tárgyalásokat kezdtünk viszont a szovjet külkereskedelmi vállalattal, s ennek hatására a jövőben a Krivoj Rog-i vállalattól ka­punk remélhetően megnyug­tató kiegyensúlyozottsággal az alapanyagokat — teszi hozzá Angyal Zoltán. — Csupán Ózddal nem sikerül dűlőre jutnunk, immár két éve... Az 1881-ben megalakult Rimamurány Salgótarjáni Vasmű Rt. 1902-ben hozott döntése értelmében a durva dróthengersorok Ózdra ke­rültek. — Azóta azonban számos dolog változott — mondja Mészáros Ottó, az SKÜ gaz­dasági igazgatója. — Akkor az egy ésszerű területi sza­kosítási politikának volt a része. Az idő tájt heti és ha­vi szállításokat tudtak ga­rantálni, szemben a mosta­ni állapotokkal. Termelői kapcsolatainkat ma sokszor ellentétes érdekek zavarják. Tudomásom szerint az ózdi­ak azzal is kacérkodnak, hogy átveszik a mi felada­tunkat, s létrehoznak egy dróthúzót. Erre úgy tűnik, van pénz, ugyanakkor ná­lunk egy kész üzem termel félgőzzel. A szállítások el­maradása, illetve késlekedé­se miatt az elmúlt tíz nap alatt 1500—1600 tonna kész­áruval kevesebbet termelünk. Biztató viszont, hogy a szovjet partner Krivoj Rogból megkezdte a szállí­tásokat; 1300 tonna áru in­dult el az acélgyár címére. A kényszerintézkedések persze csak átmenetileg eny­hítik a feszültséget. Rend kéne már végre a hazai vállalatok együttműködésé­ben. A káosz ugyanis olyan furcsa helyzeteket szül, mint arról telefonbeszélgetésün­kön Szepesvári János, az Ózdi Kohászati Üzemek ér­tékesítési főosztályvezetője tájékoztatott: — A korrektségről annyit, hogy a tarjániak több ezer tonna ózdi árut értékesítet­tek feldolgozatlanul tőkés­piacon, melyről személyesen győződtem meg a budapesti kikötőben. Árainkhoz ké­pest lényegesen olcsóbban, ami népgazdasági szempont­ból sem előnyös. S bár nincs ellátási felelősségünk, el­mondanám, hogy év elején először 90 ezer tonna áru szállítására kértek ' vissza­igazolást, utána módosítot­ták. Mindemellett nem állí­tom, hogy mi ideális szállí­tók vagyunk, de a korrekt­séget elvárjuk. Ózd minden­kivel szemben Ózd! S hogy tudjuk-e teljesíteni idei kö­telezettségünket, az a továb­bi tárgyalásoktól függ. Szál­lításaink várhatóan 12-én kezdődnek, az RDH-karban- tartás után. . . T. Németh László Csendélet a huzalhorganyzóból (Fotó; Bábel L.) „Felvettem a kesztyűt” Egy S3 éves KISZ-tag a Fel(kl)hívás-r6l A levelet — amelyet most olvasóink elé tárunk — felfoghatnánk jelzésként is. Az ember mindenekelőtt megnyugodhat: fölösleges a vészharang kongatása, nem lehet baj azzal a KISZ-szel, amelynek olyan heviiletű tagjai vannak, mint az 53 (!) éves Koroknyai Oszkár. A jelzés­nek azonban — sajnálatos módon — a másik oldala is igaz. Több hét telt el az­óta, hogy közreadtuk a KISZ megyei bi­zottságának Fel(ki)hívás-át, a program- tervezettel együtt, s az igazi KlSZ-korosz- tály tagjai nem árasztották el a szerkesz­tőséget a reagálásokkal. A megszólalás szándéka és bátorsága az idősebb — bár a KISZ-hez ragaszkodó — generáció tag­jának sajátja lenne? Az alábbi véleménynyil­vánítás ennek is próbaköve lehet. Tanulságos lenne ösz- szevetni: miiként véleked­nek a „veterán KISZ-tag” gondolatmenetéről a fiata­labbak; miben azonosak és miben különböznek a néze­tek. A véleménycserére ki­váltképpen alkalmas az idő­pont: a KISZ megyei, illet­ve országos értekezlete megújulást hozhat a mozga­lom életében. Föltéve, ha ezt nemcsak a KISZ appa­rátusa, meg az ifjúsági moz­galommal szakítani nem tudó — és nem akaró — néhány veterán akarja. TISZTELT KISZ NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA! (FEL — KI — HÍVÓK) Végre, hosszú tespedtség után bedobtátok a kesztyűt, gondolom nem a törülközőt, mert a Felhívás soraiban nemcsak vágyak, ideák so­rakoznak, de tettrekészség is. Fölvettem a kesztyűt, 53 évesen, még mindig KISZ- tagként, tettrekészen, cse­lekvésre készen, segítőké­szen. Első olvasásra — fe­lelőtlenül, mert megtetszett, — végtelenül korrektnek, hasznosnak, jövőt formáló­nak értékeltem, aminek gyorsan hangot is adtam szűkebb környezetemben. Kicsivel később, — még- egyszer átolvasna — meg­változott a sorok értelme, néhánynak az érthetetlensé- ge. Jogot formálok a kihívás elemzésére, mert még ma is tudok fiatalos hévvel, tűz­zel — nem szalmalánggail — veletek együttgondolkodva, kicsit döcögve is, de halad­va küzdeni, gürcölni, le­mondani, veszíteni és győz­ni. Hányszor próbáltuk már sorainkat rendezni, értéke­inket, tudásunkat, embersé­günket a jövő szolgálatába állítani, talán már meg sem tudnánk számolni. Most próbáljuk meg együtt bon­colgatni, egy tapasztalt KISZ-es még nem veterán — segítségével a Felhívást. MI JELLEMZI ÉLETÜN­KET. (Mármint a fiatalokét) ., Anyagi szorításban ter­mészetes életösztönünk és örömünk a gyermekvállalás!” Ez kezdetnek így nagyon szép. áldozatvállaló gondolat megfogalmazása, de a jelen tapasztalata sajnos átrendez- teti velem a sorokat. Ma még ösztönünknek élünk, van örömünk, azután jön vállalás nélkül is a gyermek. — ami természetes velejárója örömünknek — ez azután magával hozza az első pont elejét, mert utána anyagi szorításban élünk. Legyen lehetőségünk az anyagi alapok megteremtésé­re, hogy természetes élet- ösztönünk és örömünk le­gyen a gyermekvállalás. így ligazabb a megfogalmazás. „Porlepte ipar Nógrádban!” Mikor és mennyire segítet­tetek a port letörölni ? A se" gítőktől elnézést! Van-e kö­zül etek — közülünk — meg­felelő mennyiségű és minő­ségű utánpótlása a különbö­ző szakmáknak, a szakmák, ,a munka szeretetéről nem is beszélve, amikor a saját la­punk a Magyar Ifjúság cik­kekben számol be arról, kö- zületek — és nem közülünk — hányán nem fejezik be a nyolc általánost, amikor bi­zonyítottan a szakmunkás- tanuló társaink nem bővel­kednek gazdag szellemi érté­kekben. Ez azonban nem zár­ja ki azt, hogy közülünk né­hány an nem nyerhetnek dí­jat nemzetközi vetélkedőkön — Angliában — természet­tudományi ismeretekbe'!, de ettől nem lesznek szakmun­kások. Ha a különböző szak­mák alapjait nincs erőtök, hozzáállástok elsa j á t í ta ni, — időben — hogyan akar­tok pormentes ipart Nógrád­ban? És az egész országban persze! ., Munkanélküliség árnyé­kában élünk!” Sőt, fogtok is élni mind­addig, amíg meg nem szer- zitek a megfelelő szellemi gazdagságot, a szakmákhoz szükséges ismereteket, tu­dásanyagot, ezen keresztül a szakmai intelligenciát, eg­zisztenciát. Mert az csak ter­mészetes, hogy a vállalatok, üzemek, intézmények először a gyengébb képességű mun- kaerőtc'l, — ha lehet őket munkaerőnek nevezni — fognak megválni. „Zsebpénzre elég a bé­rünk!” Ebben az a szép, hogy rí­mel az előbbi sorral. A vá­lasz is. Amíg az életharcba.n tönkrement szüléitek vásá­rolják nektek — már a nyol­cadik osztályt nagynehezen kijárva — a kismotorkerék­párokat. méregdrága rádió­magnókat stb. addig az álta­latok keresett bérnek elég­nek kell lenni „zsebpénzre”, ha okosan gazdálkodtok ve­le. Próbáljatok meg, — ha kell a segítségünkkel — meg­felelő alapot teremteni, ez alapján élni és nem élős­ködői. , Földhözragadtan állunk az égig emelkedő lakásárak alatt!” Mi is! Csak mj minden megkeresett tízforintból, munkáséletünk kezdete óta — 3—4 forintot letettünk a jövőnk, jövendő lakásunk, otthonunk, gyerekeink érde­kében. Az, hogy nem sike­rült minden gyerekünknek lakást biztosítani, nem a mi hibánk, nem a mi bűnünk! De minket is terhel. Mi az iskolák tisztességes elvégzé­se után — szellemi értéke­ink, megszerzett alaptudá­sunk és ezek alapján, ezek segítségével kapott ember­ségünk jutalmául megfelelő bizonyítási lehetőséget, meg­felelő életindíttatást kaptunk, nyertünk. Mindezek ellenére nem tudtunk minden lehető­séget bizonyítani, de lega­lább megpróbáltunk. , Reformhullámok után, mélyben oktatási rendsze­rünk!” Amíg az igényeitek nem mennek túl a diszkók szín­vonalán — tisztelet a kivé­telnek —, amíg a zene fénye, ragyogása, varázsa természe­tes. az emberrel együtt szü­letett mozgásra, felüdülésre, kikapcsolódásra, tiszta em­beri kapcsolatok és érzelmek megszerzése helyett ivásra, dühödt indulatokra, perver­zitásra késztet közületek igen sokat, addig nem be­szélhetünk közművelődésről. Bár jóleső érzés ellenpél­daként megemlíteni a „Jó­zsef Attila” VMMK ' által már évek óta rendszeresített „MUNKA ÉS MŰVELŐDÉS” című vetélkedősorozatok si­kerét, mely igen jelentős, a szocialista kollektívákat min­denképpen felemelő, igazi NÉPMŰVELÉS! Kár. hogy a folytatás napjainkban elma­radt. Nem voltatok és ha újra beindul nem is lesztek belőle kizárva, addig is sa­ját magatokat zártátok ki, legnagyobb sajnálatunkra. Nem az oktatási rendsze­rünkben van a hiba, hanem abban, hogy egyre kevesebb van a tarisznyában, amivel nekivágtok az életnek, mert szüléitek időnként embertelen önsanyargatása miatt egyre kevesebb idő, energia marad az elindíttatásotokra, neve­lésetekre, az esti meghitt beszélgetésekre, simogatásra. Nincs az a pedagógus, aki ezeket pótolni tudná. így a fentiek óhatatlanul oktatási rendszerünkben jelentkeznek negatívumként. Á pozitívum viszont egy kérdésre késztet. Ha mélyben van az oktatási rendszerünk, — részben vagy egészében, — honnan ter­melődik ki a nemzetközileg is elismert szellemi érté­künk? Számítástechnikai szakembereink tudása világ- színvonalon áll, matema­tikusaink. tudósaink jelentő­sen befolyásolni tudják a vi­lág tudományos életét. Nem­zeti büszkeségem mondatja velem, hogy okos, kulturált nép vagyunk, csak nem min­dig tudjuk felhasználni érté­keinket, jelen esetben okta­tási rendszerünket, amj nem jelenti azt, hogy nem szük­ségesek a reformok. „Körön kívül van jogunk életünk alakítására!” Ki tett benneteket körön kívül?! Mit tettetek annak érdekében, hogy ne alakul­hassanak körök, amelyeken kívül rekedtek? Eddig is és ezután is lesz jogotok — velünk együtt — életünk alakítására, egy embersége­sebb, a jelennél is tisztább társadalom építésére, közös álmaink, vágyaink — em­berközelbe hozott céljaink megvalósítására. csak raj­tunk múlik, hogy a segítsé­günkkel mennyi jogot sze­reztek hozzá! „NINCS VÁLASZTÁ­SUNK!” Ez a pont, illetve megfo­galmazás felháborít egy ki­csit! Egy sorral lejjebb ugyanis magatok bizonyít­játok. hogy van választás! „Az ifjúságban feszülő energiákat az értékek kibon­takoztatására kell fordíta­nunk!” Ez az! És NINCS MÁS VÁLASZTÁSUNK a helyes megfogalmazás. .,A kihívás: A jövő lehető­sége!” A megfogalmazással teljes mértékben egyetértek, de miért hagytatok ki a buliból? Mi, idősebbek, tapasztaltab­bak, veletek együtt érzőek, miért nem segíthetünk a program kidolgozásában, nem beleszólva, befolyásol­va, de felelősségérzettel, az irántatok érzett föltétien tisztelettel?! ,.Elképzelésünk a Jövőről!” „Demokratikus szocialista Magyarországot!" Én eddig azt hittem, ben­ne élek. hiszen azért gürcöl­tem életem során! Igaz, megfogalmazódott már olyan nézet is, hogy mi itt kispol­gári demokráciát építünk, de az igazság nem a megfogal­mazásban van, hanem abban, hogy itt nálunk igen jelen­tős réteg — tisztességgel vagy tiszteletlenül — már valahol a kommunizmusban jár, míg mások főleg az iparban szegény megyék lakosságának egy része va­lahol a szocializmus hatá­rán, kezdetén, mindezek el­lenére úgy érzem van ne­künk demokratikus szocialis­ta Magyarországunk. Példa erre az Országgyűlés külföl­dön is nagy visszhangot keltő, igen-igen demokra­tikus vitafóruma, mely meg­nyithatja az utat az igazi demokratizálódásra, ha T; js úgy akarjátok és segítitek persze. „Alulról építkező a tagok egyenlő jogai alapján műkö­dő Kommunista Ifjúsági Szervezetet! így, nagybetűvel megér­demli! De az egyenlő jogok­kal egy kicsit baj van. Ha egyenlő emberek alkotják a KISZ-t, akkor igen. de mi a biztosíték arra, hogy min­denki, minden KISZ-tag egy­formán dolgozik, legjobb tudása szerint. embersége szerint teljesít, él, politizál okosan, megfontoltan, hasz­nosan. jövőt, embert formá- íóam. Mert ez az egyedüli alapja az egyenlő jogok igé­nyének. És ezzel nálunk is baj van ám! „Stratégiai szövetséget az MSZMP-vel a reformok meg­valósításáért!” És a reformok kidolgozá­sának segítségével, az álmai­toknak, vágyaitoknak, jöven­dő életeteknek a reformok­ba való szerves beleépítésé- vel mi lesz gyerekek?! Ab­ban Nektek nem lesz része­tek? Nem kértek belőle? Ha mindezekből nagyon kevés kerül határozott megfogal­mazásra, lesz-e erőtök a ki­alakított reformok megvaló­sítása mellett, a meg nem fogalmazott, de élő. valós, jogos álmok, vágyak, célok megvalósítására ?! ,.Folyamatos és nyílt pár­beszédet más ifjúsági szer­veződésekkel!” Ami szerveződés, nem biztos, hogy szervezet. Ami nem szervezet, annak, meg­fontolt, kidolgozott, kivite­lezhető valamennyiünk szá­mára megvalósítható prog­ramja sem lehet. Mindezek ellenére keressük a kapcso­latot minden olyan ifjúsági szervezettel, — házon belül és kívül — amelyiknek hatá­rozott. jövő életünket pozi­tívan befolyásoló, eszmeileg, i deológi a il ag elf oga dható célkitűzése, programja van. „Alapvető érdekeink...” megfogalmazása má,r tartal­maz a fentiekből, hiszen benne van a teljesítménytől függő bérezés, a nagyobb tudásanyaggal megszerezhető teljesítmény, a tanult, okos ember foglalkoztatása, a ta­nultak hasznosítása és ha mindezen megfogalmazott el­képzelések valóra válnak — általunk is — nem kell se­gíteni a rászorultakat, mert nem lesznek. Ezen nyílt levelet egy 38 éves mozgalmi múlttal ren­delkező, veletek együtt ér­ző. gondolkodó, teremtő, jö­vőt formáló 53 éves KISZ- tag írta azzal a nemtitkolt őszinte szándékkal, hogy Felhívásotokat kiegészítve, — néhány megfogalmazásoto­kat az évek adta fanyar hu­morral fűszerezve — nem gúnyolni, de kritizálni, a kritikán felül, szükség, illet­ve igény szerint a felhívás­ból előcsendülő jóindulato­kat, tettrekészséget, fiatalos merészséget, bátorságot, tisz­taságot megfontoltam, tisztes­séggel segíteni kész elvtársa- tok, barátotok vetette papír­ra. őszinte tisztelettel: Koroknyai Oszkár, a Ganz Acélszerkezeti Vállalat Mátraterenyei Gyára munka verseny-felelőse

Next

/
Oldalképek
Tartalom