Nógrád, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-10 / 268. szám
1988. NOVEMBER 10.. CSÜTÖRTÖK NOGRAD 3 Alinak a HuzaImii gépei az SKÜ-ben (Folytatás az 1. oldalról) — Sajnos,' rendkívül kevés információ áll rendelkezésünkre a hazai szállítók teljesítőképességéről — mondja. — Az SKÜ-ből szerzett közvetlen információim sem mondanak sokat, hiszen a készáruraktárban levő kész- letekért számos vállalat áll sorban. S nem biztos, hogy ők kapják meg, mivel bérpreferencia csak a tőkésexport után jár, melynek megszerzése a gyártási lánc minden vállalatának, a salgótarjáninak is érdeke. Sajnos, a kötbérrel sem ér a gyárunk sokat, hiszen azok a termékcsoportok, amikbe az itteni gyártmányok bekerülnek, nem készülnek el idejében, így mi is késlekedünk, tehát a probléma továbbgyűrűzik. A végén kiderül, hogy népgazdasági szinten jóval nagyobb a veszteség, mint amit a dollárbevétel jelent! Némi vigaszt nyújt egyes felhasználóknak, hogy ha tőkéjükkel „beszállnak” a gyár — az SKÜ — fejlesztésébe, elsőbbséget élveznek a kiszolgáláskor. S mivel a Rába nem ajánlott fel pénzt, a jelenlegi helyzetben nem sok reménye marad a biztonságos beszerzésre. Bár tegyük hozzá: nem az acélgyár megkülönböztető politikája, hanem kényszerhelyzet miatt. S ennek a gyökerei az alapanyaggyártókig nyúlnak. Felvetődik a kérdés, hogy ha a hazai ellátó nem képes eleget tenni ígéretének, miiért nem tárgyal a gyár KGST-országokkal a behozatalról. (Tőkés országokban ugyanis oly’ magas az acéltermékek ára, hogy nem realizálódna az értékesítésben.) Csehszlovákiából és Lengyelországból, valamint az NDK-ból érkezik ugyan — az előbbiekhez képest — kisebb tétel, itt viszont az államközi szerződések merevítik az üzletkötést. Ráadásul a KGST árucsere után járó exporttámogatás is megszűnt. — Biztató tárgyalásokat kezdtünk viszont a szovjet külkereskedelmi vállalattal, s ennek hatására a jövőben a Krivoj Rog-i vállalattól kapunk remélhetően megnyugtató kiegyensúlyozottsággal az alapanyagokat — teszi hozzá Angyal Zoltán. — Csupán Ózddal nem sikerül dűlőre jutnunk, immár két éve... Az 1881-ben megalakult Rimamurány Salgótarjáni Vasmű Rt. 1902-ben hozott döntése értelmében a durva dróthengersorok Ózdra kerültek. — Azóta azonban számos dolog változott — mondja Mészáros Ottó, az SKÜ gazdasági igazgatója. — Akkor az egy ésszerű területi szakosítási politikának volt a része. Az idő tájt heti és havi szállításokat tudtak garantálni, szemben a mostani állapotokkal. Termelői kapcsolatainkat ma sokszor ellentétes érdekek zavarják. Tudomásom szerint az ózdiak azzal is kacérkodnak, hogy átveszik a mi feladatunkat, s létrehoznak egy dróthúzót. Erre úgy tűnik, van pénz, ugyanakkor nálunk egy kész üzem termel félgőzzel. A szállítások elmaradása, illetve késlekedése miatt az elmúlt tíz nap alatt 1500—1600 tonna készáruval kevesebbet termelünk. Biztató viszont, hogy a szovjet partner Krivoj Rogból megkezdte a szállításokat; 1300 tonna áru indult el az acélgyár címére. A kényszerintézkedések persze csak átmenetileg enyhítik a feszültséget. Rend kéne már végre a hazai vállalatok együttműködésében. A káosz ugyanis olyan furcsa helyzeteket szül, mint arról telefonbeszélgetésünkön Szepesvári János, az Ózdi Kohászati Üzemek értékesítési főosztályvezetője tájékoztatott: — A korrektségről annyit, hogy a tarjániak több ezer tonna ózdi árut értékesítettek feldolgozatlanul tőkéspiacon, melyről személyesen győződtem meg a budapesti kikötőben. Árainkhoz képest lényegesen olcsóbban, ami népgazdasági szempontból sem előnyös. S bár nincs ellátási felelősségünk, elmondanám, hogy év elején először 90 ezer tonna áru szállítására kértek ' visszaigazolást, utána módosították. Mindemellett nem állítom, hogy mi ideális szállítók vagyunk, de a korrektséget elvárjuk. Ózd mindenkivel szemben Ózd! S hogy tudjuk-e teljesíteni idei kötelezettségünket, az a további tárgyalásoktól függ. Szállításaink várhatóan 12-én kezdődnek, az RDH-karban- tartás után. . . T. Németh László Csendélet a huzalhorganyzóból (Fotó; Bábel L.) „Felvettem a kesztyűt” Egy S3 éves KISZ-tag a Fel(kl)hívás-r6l A levelet — amelyet most olvasóink elé tárunk — felfoghatnánk jelzésként is. Az ember mindenekelőtt megnyugodhat: fölösleges a vészharang kongatása, nem lehet baj azzal a KISZ-szel, amelynek olyan heviiletű tagjai vannak, mint az 53 (!) éves Koroknyai Oszkár. A jelzésnek azonban — sajnálatos módon — a másik oldala is igaz. Több hét telt el azóta, hogy közreadtuk a KISZ megyei bizottságának Fel(ki)hívás-át, a program- tervezettel együtt, s az igazi KlSZ-korosz- tály tagjai nem árasztották el a szerkesztőséget a reagálásokkal. A megszólalás szándéka és bátorsága az idősebb — bár a KISZ-hez ragaszkodó — generáció tagjának sajátja lenne? Az alábbi véleménynyilvánítás ennek is próbaköve lehet. Tanulságos lenne ösz- szevetni: miiként vélekednek a „veterán KISZ-tag” gondolatmenetéről a fiatalabbak; miben azonosak és miben különböznek a nézetek. A véleménycserére kiváltképpen alkalmas az időpont: a KISZ megyei, illetve országos értekezlete megújulást hozhat a mozgalom életében. Föltéve, ha ezt nemcsak a KISZ apparátusa, meg az ifjúsági mozgalommal szakítani nem tudó — és nem akaró — néhány veterán akarja. TISZTELT KISZ NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA! (FEL — KI — HÍVÓK) Végre, hosszú tespedtség után bedobtátok a kesztyűt, gondolom nem a törülközőt, mert a Felhívás soraiban nemcsak vágyak, ideák sorakoznak, de tettrekészség is. Fölvettem a kesztyűt, 53 évesen, még mindig KISZ- tagként, tettrekészen, cselekvésre készen, segítőkészen. Első olvasásra — felelőtlenül, mert megtetszett, — végtelenül korrektnek, hasznosnak, jövőt formálónak értékeltem, aminek gyorsan hangot is adtam szűkebb környezetemben. Kicsivel később, — még- egyszer átolvasna — megváltozott a sorok értelme, néhánynak az érthetetlensé- ge. Jogot formálok a kihívás elemzésére, mert még ma is tudok fiatalos hévvel, tűzzel — nem szalmalánggail — veletek együttgondolkodva, kicsit döcögve is, de haladva küzdeni, gürcölni, lemondani, veszíteni és győzni. Hányszor próbáltuk már sorainkat rendezni, értékeinket, tudásunkat, emberségünket a jövő szolgálatába állítani, talán már meg sem tudnánk számolni. Most próbáljuk meg együtt boncolgatni, egy tapasztalt KISZ-es még nem veterán — segítségével a Felhívást. MI JELLEMZI ÉLETÜNKET. (Mármint a fiatalokét) ., Anyagi szorításban természetes életösztönünk és örömünk a gyermekvállalás!” Ez kezdetnek így nagyon szép. áldozatvállaló gondolat megfogalmazása, de a jelen tapasztalata sajnos átrendez- teti velem a sorokat. Ma még ösztönünknek élünk, van örömünk, azután jön vállalás nélkül is a gyermek. — ami természetes velejárója örömünknek — ez azután magával hozza az első pont elejét, mert utána anyagi szorításban élünk. Legyen lehetőségünk az anyagi alapok megteremtésére, hogy természetes élet- ösztönünk és örömünk legyen a gyermekvállalás. így ligazabb a megfogalmazás. „Porlepte ipar Nógrádban!” Mikor és mennyire segítettetek a port letörölni ? A se" gítőktől elnézést! Van-e közül etek — közülünk — megfelelő mennyiségű és minőségű utánpótlása a különböző szakmáknak, a szakmák, ,a munka szeretetéről nem is beszélve, amikor a saját lapunk a Magyar Ifjúság cikkekben számol be arról, kö- zületek — és nem közülünk — hányán nem fejezik be a nyolc általánost, amikor bizonyítottan a szakmunkás- tanuló társaink nem bővelkednek gazdag szellemi értékekben. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy közülünk néhány an nem nyerhetnek díjat nemzetközi vetélkedőkön — Angliában — természettudományi ismeretekbe'!, de ettől nem lesznek szakmunkások. Ha a különböző szakmák alapjait nincs erőtök, hozzáállástok elsa j á t í ta ni, — időben — hogyan akartok pormentes ipart Nógrádban? És az egész országban persze! ., Munkanélküliség árnyékában élünk!” Sőt, fogtok is élni mindaddig, amíg meg nem szer- zitek a megfelelő szellemi gazdagságot, a szakmákhoz szükséges ismereteket, tudásanyagot, ezen keresztül a szakmai intelligenciát, egzisztenciát. Mert az csak természetes, hogy a vállalatok, üzemek, intézmények először a gyengébb képességű mun- kaerőtc'l, — ha lehet őket munkaerőnek nevezni — fognak megválni. „Zsebpénzre elég a bérünk!” Ebben az a szép, hogy rímel az előbbi sorral. A válasz is. Amíg az életharcba.n tönkrement szüléitek vásárolják nektek — már a nyolcadik osztályt nagynehezen kijárva — a kismotorkerékpárokat. méregdrága rádiómagnókat stb. addig az általatok keresett bérnek elégnek kell lenni „zsebpénzre”, ha okosan gazdálkodtok vele. Próbáljatok meg, — ha kell a segítségünkkel — megfelelő alapot teremteni, ez alapján élni és nem élősködői. , Földhözragadtan állunk az égig emelkedő lakásárak alatt!” Mi is! Csak mj minden megkeresett tízforintból, munkáséletünk kezdete óta — 3—4 forintot letettünk a jövőnk, jövendő lakásunk, otthonunk, gyerekeink érdekében. Az, hogy nem sikerült minden gyerekünknek lakást biztosítani, nem a mi hibánk, nem a mi bűnünk! De minket is terhel. Mi az iskolák tisztességes elvégzése után — szellemi értékeink, megszerzett alaptudásunk és ezek alapján, ezek segítségével kapott emberségünk jutalmául megfelelő bizonyítási lehetőséget, megfelelő életindíttatást kaptunk, nyertünk. Mindezek ellenére nem tudtunk minden lehetőséget bizonyítani, de legalább megpróbáltunk. , Reformhullámok után, mélyben oktatási rendszerünk!” Amíg az igényeitek nem mennek túl a diszkók színvonalán — tisztelet a kivételnek —, amíg a zene fénye, ragyogása, varázsa természetes. az emberrel együtt született mozgásra, felüdülésre, kikapcsolódásra, tiszta emberi kapcsolatok és érzelmek megszerzése helyett ivásra, dühödt indulatokra, perverzitásra késztet közületek igen sokat, addig nem beszélhetünk közművelődésről. Bár jóleső érzés ellenpéldaként megemlíteni a „József Attila” VMMK ' által már évek óta rendszeresített „MUNKA ÉS MŰVELŐDÉS” című vetélkedősorozatok sikerét, mely igen jelentős, a szocialista kollektívákat mindenképpen felemelő, igazi NÉPMŰVELÉS! Kár. hogy a folytatás napjainkban elmaradt. Nem voltatok és ha újra beindul nem is lesztek belőle kizárva, addig is saját magatokat zártátok ki, legnagyobb sajnálatunkra. Nem az oktatási rendszerünkben van a hiba, hanem abban, hogy egyre kevesebb van a tarisznyában, amivel nekivágtok az életnek, mert szüléitek időnként embertelen önsanyargatása miatt egyre kevesebb idő, energia marad az elindíttatásotokra, nevelésetekre, az esti meghitt beszélgetésekre, simogatásra. Nincs az a pedagógus, aki ezeket pótolni tudná. így a fentiek óhatatlanul oktatási rendszerünkben jelentkeznek negatívumként. Á pozitívum viszont egy kérdésre késztet. Ha mélyben van az oktatási rendszerünk, — részben vagy egészében, — honnan termelődik ki a nemzetközileg is elismert szellemi értékünk? Számítástechnikai szakembereink tudása világ- színvonalon áll, matematikusaink. tudósaink jelentősen befolyásolni tudják a világ tudományos életét. Nemzeti büszkeségem mondatja velem, hogy okos, kulturált nép vagyunk, csak nem mindig tudjuk felhasználni értékeinket, jelen esetben oktatási rendszerünket, amj nem jelenti azt, hogy nem szükségesek a reformok. „Körön kívül van jogunk életünk alakítására!” Ki tett benneteket körön kívül?! Mit tettetek annak érdekében, hogy ne alakulhassanak körök, amelyeken kívül rekedtek? Eddig is és ezután is lesz jogotok — velünk együtt — életünk alakítására, egy emberségesebb, a jelennél is tisztább társadalom építésére, közös álmaink, vágyaink — emberközelbe hozott céljaink megvalósítására. csak rajtunk múlik, hogy a segítségünkkel mennyi jogot szereztek hozzá! „NINCS VÁLASZTÁSUNK!” Ez a pont, illetve megfogalmazás felháborít egy kicsit! Egy sorral lejjebb ugyanis magatok bizonyítjátok. hogy van választás! „Az ifjúságban feszülő energiákat az értékek kibontakoztatására kell fordítanunk!” Ez az! És NINCS MÁS VÁLASZTÁSUNK a helyes megfogalmazás. .,A kihívás: A jövő lehetősége!” A megfogalmazással teljes mértékben egyetértek, de miért hagytatok ki a buliból? Mi, idősebbek, tapasztaltabbak, veletek együtt érzőek, miért nem segíthetünk a program kidolgozásában, nem beleszólva, befolyásolva, de felelősségérzettel, az irántatok érzett föltétien tisztelettel?! ,.Elképzelésünk a Jövőről!” „Demokratikus szocialista Magyarországot!" Én eddig azt hittem, benne élek. hiszen azért gürcöltem életem során! Igaz, megfogalmazódott már olyan nézet is, hogy mi itt kispolgári demokráciát építünk, de az igazság nem a megfogalmazásban van, hanem abban, hogy itt nálunk igen jelentős réteg — tisztességgel vagy tiszteletlenül — már valahol a kommunizmusban jár, míg mások főleg az iparban szegény megyék lakosságának egy része valahol a szocializmus határán, kezdetén, mindezek ellenére úgy érzem van nekünk demokratikus szocialista Magyarországunk. Példa erre az Országgyűlés külföldön is nagy visszhangot keltő, igen-igen demokratikus vitafóruma, mely megnyithatja az utat az igazi demokratizálódásra, ha T; js úgy akarjátok és segítitek persze. „Alulról építkező a tagok egyenlő jogai alapján működő Kommunista Ifjúsági Szervezetet! így, nagybetűvel megérdemli! De az egyenlő jogokkal egy kicsit baj van. Ha egyenlő emberek alkotják a KISZ-t, akkor igen. de mi a biztosíték arra, hogy mindenki, minden KISZ-tag egyformán dolgozik, legjobb tudása szerint. embersége szerint teljesít, él, politizál okosan, megfontoltan, hasznosan. jövőt, embert formá- íóam. Mert ez az egyedüli alapja az egyenlő jogok igényének. És ezzel nálunk is baj van ám! „Stratégiai szövetséget az MSZMP-vel a reformok megvalósításáért!” És a reformok kidolgozásának segítségével, az álmaitoknak, vágyaitoknak, jövendő életeteknek a reformokba való szerves beleépítésé- vel mi lesz gyerekek?! Abban Nektek nem lesz részetek? Nem kértek belőle? Ha mindezekből nagyon kevés kerül határozott megfogalmazásra, lesz-e erőtök a kialakított reformok megvalósítása mellett, a meg nem fogalmazott, de élő. valós, jogos álmok, vágyak, célok megvalósítására ?! ,.Folyamatos és nyílt párbeszédet más ifjúsági szerveződésekkel!” Ami szerveződés, nem biztos, hogy szervezet. Ami nem szervezet, annak, megfontolt, kidolgozott, kivitelezhető valamennyiünk számára megvalósítható programja sem lehet. Mindezek ellenére keressük a kapcsolatot minden olyan ifjúsági szervezettel, — házon belül és kívül — amelyiknek határozott. jövő életünket pozitívan befolyásoló, eszmeileg, i deológi a il ag elf oga dható célkitűzése, programja van. „Alapvető érdekeink...” megfogalmazása má,r tartalmaz a fentiekből, hiszen benne van a teljesítménytől függő bérezés, a nagyobb tudásanyaggal megszerezhető teljesítmény, a tanult, okos ember foglalkoztatása, a tanultak hasznosítása és ha mindezen megfogalmazott elképzelések valóra válnak — általunk is — nem kell segíteni a rászorultakat, mert nem lesznek. Ezen nyílt levelet egy 38 éves mozgalmi múlttal rendelkező, veletek együtt érző. gondolkodó, teremtő, jövőt formáló 53 éves KISZ- tag írta azzal a nemtitkolt őszinte szándékkal, hogy Felhívásotokat kiegészítve, — néhány megfogalmazásotokat az évek adta fanyar humorral fűszerezve — nem gúnyolni, de kritizálni, a kritikán felül, szükség, illetve igény szerint a felhívásból előcsendülő jóindulatokat, tettrekészséget, fiatalos merészséget, bátorságot, tisztaságot megfontoltam, tisztességgel segíteni kész elvtársa- tok, barátotok vetette papírra. őszinte tisztelettel: Koroknyai Oszkár, a Ganz Acélszerkezeti Vállalat Mátraterenyei Gyára munka verseny-felelőse
