Nógrád, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-05 / 265. szám
ODADT QPORT kJk. orUn 1 * OrUrl 1 =i±=gr=s=^^ 1 “7*_ Megyénk sportjának helyzetéről Az előrelépés feltétele az ifjúság rendszeres testedzése Ifjúsági válogatott-labdarúgóinéíközés Nem sikerült a visszavágás Magyarország—Lengyelország 1—1 (0—0) Alapvető cél: a diáksport fejlesztése * Tovább népszerűsíteni a szabadidő-sportot! * Áz előrelépés útjai Salgótarján. Kohász-stadion. 300 néző, v.: Vad (Sel- meczi, Esterházy). Magyar- ország : Jakab — Soós, Szekeres, Borotsek, Jáger — Katona (Illés a 76. p.). Korolovszki, Sima, Maezó (Diószegi a 78. p.) — Kun (Kiss, az 50. p.), Szöllősi. Edző: Serli Sándor. Lengyelország: Bargiel — Girucz, Motika. Matuk, Chmiela — Rudny. Vojchehowsky, Hrapkowicz, Rzasa (Apriaes a 76. p.) — Jurkowsk.v (Rzemiem az 52. p.), Porbes. Edző: Richard Piet- ka. (Ügy tűnik 16 éven aluli válogatott labdarúgóink mérkőzésének hire nem hozta lázba a nagyérdeműt. Családias hangulatban a Petőfi Sándor Általános Iskola diákjainak buzdítása közepette készülődtek a csapatok a szerdán Budapesten játszott találkozójuk visszavágójára. Mint ismert a Hévízi úton a lengyelek 2—1 arányban legyőzték válogatottunkat.) Tapogatódzó játékkal indult az összecsapás. A magyarok láthatóan harcosabban kezdtek, lestaktikára‘és letámadásra építették játékukat. Az első említésre méltó eseményre 8 percet kellett várni, amikor a 16-os sarkáról belőtt magyar szabadrúgás után csak üggyel-bajjal mentettek a vendégvédők. Négy percre rá Korolovszky 25 méteres lövése alig kerülte el a kaput. Csapkodó mezőnyjáték után a félidő derekán a lengyelek is bátrabban kezdeményeztek. A 25. percben Vojchehowsky bal oldali be- gurítását az utolsó pillanatban szedte le a gólra éhes Hrapkowicz lábáról a magyar kapus. A játékrész hajrájában újra feljöttek a magyarok. A 36. percben Sima a lefújás előtt közvetlenül pedig Kun szerezhetett volna gólt. de mindketten elpuskázták a kínálkozó lehetőséget. Kun például teljesen tiszta helyzetből a kapuval szemben állva, 8 méterről gyatrán mellé lőtt. Fordulás után Jakab mutatta meg, hogy nem véletlenül bízták rá a háló őrzését. Rudny 23 méteres szabadrúgását védte parádés mozdulattal a jobb felső sarok előtt. Valamivel aktívabbak voltak a mieink, de a játékra a szürkeség volt jellemző. Ezt az egyhangúságot Girucz sárga lapos figyelmeztetése színezte, mert durván rátártott az egyik magyar védő lábára. A 65. percben megszerezhették volna a vezetést a piros mezes vendégek, de Porbes gyenge lövését Jakab biztosan hárította. Két percre rá újra a magyar kapus volt a főszereplő: a gólvonalon csípte el Rzemien fejesét. A 71. percben váratlanul vezetést szereztek a lengyelek. Porbes kapott jó labdát a bal oldalon, a 16-os vonaláról beadott és a jókor érkező Vojchehowsky 3 méterről, senkitől sem zavartatva fejelt a hálóba. 0—1. Gyorsan megszületett az egyenlítőgól is. A 33. percben Sima ugrott ki a védők közül, kicselezte a kifutó Bar- gielt, s kissé kisodródva, éles szögből a kapu bal sarkába rúgta a pettyest. 1—1. Ezután mindent egy lapra feltéve, kitámadott válogatottunk. Közvetlenül a lefújás előtt, a 80. percben jobb oldali szögletrúgás után Szekeres fejese centiméterekkel suhant el a bal kapufa mellett. A csípős hidegben játszott találkozó UEFA-csapatunk főpróbáját jelentette a Belgium elleni — szerdán, a salgótarjáni Kohász-stadionban sorra kerülő — UEFA- selejtező előtt. Csapatunk ugyan elfogadható teljesítményt nyújtott, a közelgő tétmérkőzésig ellenben akad még javítanivaló. Elsősorban a helyzetek kihasználását kell csiszolniuk Serli Sándor fiainak, mert a kihagyott helyzetek a belgák ellen könnyen megbosszulhatják magukat. Válogatottunk elsősorban középen erőltette a támadójátékot így kísérletezései gyakran kudarcba fulladtak. A lengyelek kiváló ellenfélnek bizonyultak, s összességében a végeredmény megfelel a játék képének. Jó: Jakab. Sima, Jáger, ill. Rzemiem, Motika. Vojchehowsky. Vaskor István Honi sportéletünkben az elmúlt két esztendő jelentős változásokat hozott. Az Állami Ifjúsági és Sporthivatal megalakulása után, az új, megyei ifjúsági és sport- szakigazgatási szervek létrejöttével módosult a sport alapvető megítélése. Előtérbe került a diáksport fejlesztése, ugyanakkor a célok közöt nem törpül el a szabadidő-sport és a versenysport színvonalának emelése sem. Az említett három terület csak együtt értelmezhető és értékelhető. Egymásra épült- ségük egymásmellettiségük a feltétele, hogy sportéletünkben mind mennyiségileg mind minőségben előbbre lépjünk. Az utóbbi néhány esztendőben több fórum és testület foglalkozott a sporttal1. A Nógrád Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága 1986 augusztusában határozatot fogadott el megyénk testnevelésének és sportjának fejlesztéséről, a legfontosabb feladatokról. Többek között az azóta eltelt időszak gazdasági változásai, egyesületeink munkája és a felhalmozódott tapasztalatok tették szükségessé, hogy a végrehajtó bizottság újra napirendre tűzze a témát. A közelmúltban került sor arra a testületi ülésre, melyen megvitatták az 1986- ban elfogadott feladatterv megvalósulásának tapasztalatait. Napjaink valósága, hogy a magyar sport további fellendítésének, eredményességének alapvető feltétele egy egészséges ifjú nemzedék felnevelése. Ennek alapját a sportolás, a rendszeres testmozgás megszerettetése jelentheti. 1986- ban megalakult a Magyar Diáksport Szövetség, ezzel egyidejűleg az iskolák diáksportkörei, -egyesületei. Országos viszonylatban az első között hozták létre a Nagyoroszi Általános Iskola diáksportkörét, majd folyamatosan alakultak meg az új szervezeti alappillérek megyénk többi oktatási intézményében is. Bár több helyen az óvatos várakozás álláspontjára helyezkedtek, a most folyó tanév elején már elmondhattuk: szőkébb pátriánkban néhány tagiskola kivételével működött diáksportszervezet. A diáksport prioritásából adódóan a megyei tanács vezetése által biztosított erkölcsi és anyagi elismerések, az országos és megyei pályázatok, valamint sók- sok helyi kezdeményezés is lendített a mozgalmon. i Ifjúságunk testneveléséhez és rendszeres testedzéséhez hasonlóan különös figyelem fordul a szabadidő-sportra. Ma, amikor az egészséges életmód kialakítása, társadalmunk egészségmegőrző programja közügy, természetszerű, hogy a lakosság sportolási alkalmának biztosítására nagy energiát fordítunk. Megyénkben kedvezően változott a szabadidő-sport megítélése, nőtt a rendezvények száma. Sok új akcióval — például a Palóc vasember, a Palóc 4+1, a Mozdulj Gyarmat, a Rákóczi futás, a Fussuk együtt az olimpiai mérföldet! és sorolhatnánk tovább — újabb százakat sikerült megnyerni a sport- mozgalomnak. Elégedettségre azonban nincs okunk. A programjainkon részt vevők száma nem emelkedett. Az ggyes rendezvényeken rendszerint mindig ugyanazon ismerős arcokkal találkozunk. Nem vált mindenki igényévé a rendszeres, de legalább az alkalmankénti mozgás, sportolás. Különösen kevés a falun élők és a nők részvételi aránya! E jelenségből következik, hogy a jövőben még nagyobb hangsúlyt helyezünk tevékenységünkben a szervező- és propaganda- munkára és ■ változatosabb, csatogatóbb programsorozatok lebonyolítására. Örömteli, hogy kedvezően változott megyénkben a természetjárás, a turisztika. Az országos szövetség önállóvá válásával, majd a megyei természetbarát-bizottság megalakulásával javult a szervezettség. Aktívabbá váltak középfokú oktatási intézményeink oiv szágjáró diákkörei és egymás után alakultak meg az általános iskolai természetbarát-szakcsoportok. Megyénk közvéleményét élénken foglalkoztatja Nógrád versenysportjának helyzete. 1987-ben eredményes esztendőt zártak sportolóink, bár a fejlődés csupán néhány sportegyesületre és sportágra vonatkozik. Az atléták, az ökölvívók, a sportlövők és a sífutók tovább öregbítették megyénk sportjának hírnevét. ugyanakkor a csapatsportágafcban látványos visszaesés tanúi lehettünk. Elég, ha csupán az SBTC labdarúgócsapatának NB II-ből való kiesésére gondolunk, mely országosan is élénk visszhangot váltott ki. Tény, hogy nemzeti bajnokságaink első vonalában versenyzőink, csapataink nem játszanak meghatározó szerepet. Csupán az SKSE női és férfi tőrvívói, valamint a Nagybátonyi Bányász asztaliteniszezői szerepelnek az élvonalban. Elképzeléseink, terveink voltak. vannak NB I-es szakosztályok felfuttatására, kezdeményezésünkhöz azonban nem sikerült partnert találni. A diáksportban törekedni kell a tartalmi munka javítására. Az olykor előforduló eredménycentrikus gondolkodásmód helyett a tanulóifjúság minél szélesebb rétegeinek bevonása a fő feladat. Ezáltal szeretnénk, hogy a mozgalom elérje tényleges célját: megmozgassa az ifjúság egészét, ne csak a versenysportban is érdekelt gyerekeket! A versenysportban tovább keli folytatni a differenciált fejlesztést, ezen belül egyértelműen az eredményesség lesz a meghatározó a céltámogatás elosztásánál1. Az önálló gazdálkodásban fokozottabbá válik a klubok szerepe. Egyre inkább olyan vállalkozásokra, a sportkörökön belüli jövedelemgyarapító tevékenységre lesz szükségük, melyek ellensúlyozzák. de legalább némiképp pótolják a hiányzó — reálértékben egyébként is csökkenő — agyagiakat. A jövőben méginkább megnő a saját bevételek szerepe, s ez döntően határozhatja meg egy-egy klub, szakosztály működésének feltételrendszerét. Ma, amikor nehezedő gazdasági körülményeink között az élet szinte minden területén jelentkeznek pénzügyi problémák, egyre nehezebb lesz olyan gazdasági bázist, bázisokat találni, amelyek magukra vállalnák élvonalban szereplő csapatok működtetését, fenntartását. Éppen ezért meglévő anyagi erőforrásainkat minden eddiginél racionálisabban, célszerűbben kell felhasználni, figyelembe véve »lapvető célkitűzéseinket, azaz a diáksport további fejlesztését, a szabadidő-sport népszerűsítését, nem feledkezve meg a lakosságnak szórakozást, ki- kapcsolódást biztosító versenysport fejlesztéséről sem. E három terület szoros egy- máismellettiségében nyílhat módunk megyénk sportjának fejlesztésére, az előrelépésre. Mátrai József, a Nógrád Megyei Tanács ifjúsági és sportosztályának vezetője ^ornaorál^ pillanatai- Rióé Tiübr képriportja -
