Nógrád, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-05 / 265. szám
4 NOGRAD 1988. NOVEMBER 5., SZOMBAT LÉPÉSEK A CSÜ Nógrádban kedvezőbb a pedagógusok bérhelyzete, mint az ország más vidékein. Évtizedünk elején, a besorolás szerinti havi átlagbért tekintve, a megyék közötti sorrendben, a 13. helyen álltunk, jelenleg az elsők vagyunk; Nógrádot csupán Budapest előzi meg. A megyei átlagbér csaknem 500 forinttal magasabb az országosnál. megközelíti a hétezer forintot. E pozíciót — kétség nem térhet hozzá — egyértelműen a'megye állami és politikai veztésének felelősségtől áthatott, megérte cselekvéssorozata eredményezte. Előzményéhez tartozik, hogy az 1084-es 10 százalékos központi béremelést nem követte a beígért, azonos arányú fejlesztés. közben az éves emelés mértéke is rendre elmaradt a népgazdasági átlagtól, miközben a pedagógusok élet- és munkakörülményei folyamatosan romlottak. A megyei béremelések cselekvési sorozata 1986- ban kezdődött. Nógrád megyében a pályakezdőknek előírt kötelező béren felül 2—300 forinttal többért hirdették meg az állásokat, s ugyanilyen emelést kaptak a nullától három évig terjedő munkaviszonnyal rendelkezők. A következő esztendőben további pedago- gusrétegek részesültek sóién kívüli béremelésben. A varosokban és a városi jogú nagyközségekben ' működő általános iskolai tanítók és tanárok — akik 0—15 éves munkaviszonnyal rendelkeztek — jutottak 7 százalékos béremeléshez. Az általános és középiskolai igazgatók, a középiskolai tanárok 5 százalékot kaptak. A megye összes természet- tudományos tárgyaikat' tanító. illetve úgynevezett hiányszakos (például idegennyelv) pedagógusa közölt, 175 ezer forintot osztottak szét. A középiskolák kivételével a fejlesztést úgy hajtották végre, hogy fedezetének 60 százalékát a megyei, 40 százalékát a helyi tanácsok vállalták magukra. S az idei tanévnyitón jelentették be: ugyancsak megyei forrásból 5 százalékos bérfejlesztésben részesülnek a nevelők, differenciáltan, a tantestületek létszámának mintegy 30 százalékát érintve. Az 5 százalék ily módon gyakorlatilag többet jelentett, hiszen a biztosított összeg a teljes létszámra vonatkozott. Megyénk pedagógusai általában kedvezően fogadták a helyi erőfeszítéseket, de véleményük sohasem volt wmmmmfwjfMmmmmMmmmwmmm egységes. Ennek oka — a felsorolásból is kitűnik —, hogy a .fejlesztések egyszer sem érintették a pedagógus- társadalom egészét. Ebre ugyanis nem futotta a pénzügyi keletből. Ám akik kimaradtak a béremelésből, jogosan méltatlankodtak, hiszen az ő munkájukra is szükség van, ér annyit, s egészében nekik is ugyanúgy szerény az anyagi javadalmazásuk, mint a többieknek. A pedagógusokat legélénkebben a legutóbbi béremelés foglalkoztatja. — Nem lehet fű alatt „futballozni'’ főleg a mai helyzetben nem — feleli az iskolai demokratizmust firtató kérdésre Giebiszer Gá- borné, a Magyarnándoi í Körzeti Általános Iskola igazgatója. — Mi a szeptemberi bérfejlesztésnél ezt alapelvnek tekintettük. Az iskolai vezetés a legmess- szebbmenőkig figyelembe vette a munkaközösségek vezetőinek javaslatait — végtére; ők ismerik a legjobban munkatársaikat —, illetve a szakszervezeti tisztségviselők véleményét. — Mi viszont hallottunk egy-két olyan iskoláról, ahol az igazgató szava döntött, nem a munkaközösségek vezetőié, a szakszervezeti megbízottaké. Az egyik salgótarjáni iskolában még az is kiderült, hogy a főnöki akarat úgy érvényesült, hogy a béremelésből kizárt pedagógus óráját az igazgató nem is látta. Mi erről a véleménye9 — Ha így igaz, akkor abban az iskolában nem beszélhetünk demokratizmusról. Az igazgató autokrata személyiség... — Önöknél nem okozott sértődést a differenciálás, a megyei tanácsnak az az előírása, hogy a bérfejlesztésből lehetőleg a tantestület 80 százaléka részesedjék? — Nem — feleli az igazgatóhelyettes, Smida Tibor- né. — Betartottuk a demokratizmus szabályait, és figyelembe vettük az újonnan érkezetteket; nekik idejövetelükkor eleve magasabb bért adtunk. Magyarnándorban 350— 550 forint között differenciáltak. Akik pedig a bérsav minimumára kellett a minisztérium előrehozott rendelkezése alapján a központi keretből feltornázni, az a kettővel együtt 850 forint emelést is kapott. Hartlv Jánosné, a Pedagógusok Szakszervezete Nógrád Megyei Bizottságának titkára és helyettese, Horváth Antalné szerint az intézmények zömében nem okozott feszültséget a gazCSRA Egy munkásnő aki felérte a mikrofont dasági kényszerűségből korlátozott bérfejlesztés, noha a magasabb százalékos növelést, és a teljes körű juttatást mindenütt kívánatosabbnak látták volna. A tantestületekben — részint a végzett munka megítélésének jelenlegi bizonytalanságai, részint az iskolai demokratizmus fogyatékosságai, egyéni jellemzők és más okok miatt — nem szívesen vállalt differenciálás tennivalóival is általában jól birkóztak meg. A legkritikusabb fogadtatást a salgótarjáni gépiipari szak- középiskolában érzékelték. Itt megalázóan alacsonynak ítélték az 5 százalékot, a 80 százalékos megkötést pedig az intézmény vezetői önállóság megsértéseként értékelték. A pedagógus-szakszervezet megyebizottsága, amikor a nyáron értesült a megyei tanács szándékairól, maga is dilemmába került, mivel tagjai tisztában voltak az intézményi differen- ciálás jelenlegi gyakorlatának hiányosságaival, az emelés fontosságával és korlátáival. Végül is — a pedagógustársadalom éi- dekeitől vezérelve — elfogadták a megyei tanács javaslatát. Helyesen cselekedtek. Még akkor is, ha a szakmán belül feszültségeket okoz a döntés. Mert ma, amikor átfogó intézkedésre nem nyílik mód, csak a jogos igények toldására- foldására, akkor a feszüli. - ségek tudatos és nyílt vállalása nélkül egyszerűen lehetetlenség cselekedni. Bármennyire sem támasztja alá a naP> tapasztalat, abban mindenki egyetért, politikus, szakszervezeti funkcionárius és tanácsi vezető, hogy a közoktatásban dolgozók egésze rászorul az eddiginél jobb anyagi és erkölcsi elismerésre. Hiszen az iskolákban a jövő munkásai, szövetkezeti dolgozói, értelmiségijei tanulnak, s korántsem mindegy, mit, hogyan és milyen színvonalon. Az oktatásnak elválaszthatatlanul köze van a munkához, a termeléshez. Szakítanunk kell hát elavult, régen sem igaz felfogásunkkal, miszerint az oktatás nem termelő ágazatnak minősül, s enn°k megfelelően a nemzeti jövedelemnek csak a „maradékából'’ részesül. A korszerűen gondolkodás, a javítás szándékával nincs baj, csak éppen az akarat még nem elég a cselekvéshez. Gazdaságunk teljesítőképességét. az elosztási viszonyokat Kell kedvezőbbre fordítanunk. (Sulyok László) ‘Csökken Szécsény és tér* gL ségének lakossága. A S“ ‘ városban és a vonzás- körzetéhez tartozó településeken 1981-ben még 25 ezer 100-an éltek, jelenleg viszont már csak 24 ezer 600 a lé- lekszám. A népesség mérséklődésének kettős oka van. Egyrészt: az ezer emberre jutó elhalálozások aránya egy százalékkal magasabb, az él- veszületőktől. Másrészt: a kedvezőtlen megélhetési körülmények miatt mindmáig tart az elvándorlás. — Mi leszel, ha felnősz? — kérdezem a 16 éves srácot Szécsény főutcáján. — Korántsem az, aminek készülök — feleli, s hangjában nincs szemernyi nyegleség sem. A Nógrád Volán balassagyarmati telepén karosszérialakatosnak tanulok, de a katonaságtól való leszerelés után rendőrnek szeretnék menni. — Miért? — Mert a rendőrt jóval jobban megfizetik, mint a karoszérialakatost. — Ennyire meghatározó számodra a pénz? — Abból élünk. A fenti beszélgetés akár Pont ilyennek képzeltem el Menus Ferencnét, a politizáló munkást. Ahogy áthalad a hatalmas csarnokon, akárha otthon a nappaliban ballagna. Minden mozdulata természetes, gyorsan jár a keze a drótkígyók között. Nem kiabál, a zaj mégsem nyomja el a hangját. Tekintélye van, melyet elsősorban a munkájává] érdemelt ki. Elválaszthatalan a gyártól, otthon van benne. Mintha egy Déri-regényből lépett volna elém. — Nagy családban születtem 1939-ben — meséli Marika. — Hatan voltunk testvéred. Édesapám a Salgótarjáni Kohászati Üzemeknél volt kőműves, ö negyvenkét évig dolgozott itt. Nagyon szegényen éltünk. Mióta az eszemet tudom nekem mindig dolgozni kellett. Én voltam a családban a legnagyobb. Édesapám 14 évesen behozott a gyárba dolgozni. Emlékszem, nagyon kihúztam magam, hogy felvegyenek. Boldogság öntött el, amikor sikerült. Az első évemet az ifjúsági üzemben töltöttem. szögcsomagolóként. Kemény munkát végeztem, mert elég magas normát állapítottak meg. Szerettem dolgozni. Ebből az időből szép élmények maradtak bennem. összekovácsolód- tunk a brigádtagokkal. Közösen jártunk kirándulni, egv-egy kiállítást megnézni. Gyerekfejjel így teltek az évek... Nemcsak a gyárban látta maga körül a munkát. példaértékű is lehet arra vonatkozóan, hogy mi a legsúlyosabb gond a térség munkeröpiacán. A helyi ipa- ri üzemekben foglalkoztatottak ugyanis 30 százalékkal kevesebbet keresnek, mint az országoshoz képest amúgy is alacsony megyei átlag. Emiatt a munkaképesek 61 százaléka ingázik. Közülük legtöbben a salgótarjáni iparmedencében és Balassagyarmaton keresik kenyerüket. — Harminc éve dolgozom a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben — mondja end- refatvi otthonában a 48 éves Bartus László. — A hideg- hengerműben vagyok pácoló csoportvezető. Az elmúlt három évtizedben én már any- nyit buszoztam a lakó- és a munkahelyem között, hogy nyugodtan megkaphatnám az ötszázezer kilométer után járó oklevelet — nevet keserűen. — Elégedetlen a sorsával ? — A pénzre nem panasz- kodhatom, hiszen megkeresem a havi tizenöt—tizenhatezer forintot. A három műszak azonban már kikezdte az egészségemet. Most, hogy éjszakás vagyok, naOtthon — 5 lánytestvérével együtt — szigorú rendben, fegyelemben nevelkedett. Ha kiadták a szülei a munkát, el kellett végezni. Sokszor azonban parancsszó nélkül is örömmel végezte például a háztartási munkát, hiszen édesanyja keze nyomorék volt. Abban a szegény világban édesapja számtalanszor elment vagont rakni éjjelente. — A dróthúzóban úgy csöppentem bele a közéleti tevékenységbe, hogy észre sem vettem. Az emberek bizalommal fordultak hozzám kisebb, nagyobb gondjaikkal. Ezeket továbbítottam a vezetés felé. Kapocs lettem. Először kisebb feladatokat kaptam. Már ekkor éreztem, hogy képeznem kell magam. Elvégeztem az 5 hónapos, majd az 1 éves pártiskolát. Töprengő ember lévén, ösz- szevetettem amit tanultam saját tapasztalataimmal. Bizony sok éjszakán át őrlődtem, nem mindig tudtam egybeolvasztani a kettőt. A kiváló munkásra, a lelkes párttagra felfigyeltek a gyáron kívül is. Az alapszervezeti nőfelelősből csúcsve- zetőségi tag. majd nagyüzemi pártbizottsági tag lett. Immár 15 éve, hogy beválasztották a megyei pártbizottságba. Életre szóló élmény marad számára — 1985-ben. — amikor részt vett a kongresszuson. Nagyon izgult a felszólalása előtt, hátha nem éri fel, vagy nem szólaj meg a mikrofon. Végül bátran elmondta a véleményét. Amikor később élménybeszámolókra hívták ponta legfeljebb három órát alszom. Tizenegy órát vagyok távol a családtól, mert este fél kilenckor indul a busz és reggel fél nyolcra érek haza. Ha még egyszer kezdhetném, másképpen rendezném az életem. Utólag könnyű bölcsnek lenni. Ám úgy tűnik, a mai fiatalok sem gondolkodnak másként mint az elődök. Tudniillik 60 százalékuk a lakóhelyén túl keresi a boldogulását. Az eljárók szakma; összetétele kedvezőbb a helyben foglalkoztatottakénál: 52,5 százalékuk szakmunkás, 13 százalékuk értelmiségi és szellemi foglalkozású. — Az ez év tavaszán végzett felmérésünkkor a megkérdezettek 90 százaléka nyilatkozott úgy, hogy helyben is találna magának munkát, de az itteni keresetek lényegesen alatta maradnak a távolabbi munkahelyeken elérhetőnek — magyarázza Szondái László, a szécsényj KISZ-bi.zottság titkára. — Többségük nyolc-tízezer forintban jelölte meg azt a munkabért, amelyért érdemes volna hazajönnie. Vagyis a térsékülönféle iskolákba, ezt mindig elmesélte. — Ma talán nehezebb az agitációs munka, mint eddig bármikor. Az üzemben a kiöregedés veszélye fenyeget. Azért még most is vannak jó néhányan, akik tagfelvételre jelentkeznek. Ezeket az embereket sokkal jobban fel kell karolni, mert aki ilyen helyzetben vállalja, hogy párttag legyen, az komolyan gondolja. Nem könv- nyű a párt álláspontjának a képviselete sem. Az emberek mindjárt a fejemhez vágják — ha nem látnak a dolgok mögé —, hogy ez, vagy az nem úgy alakult ahogy mondtuk. Megértem őket s próbálom megvédeni igazamat. Most sokszor szóba kerül a reform. Vitathatatlan, elkezdődött valami. Mégis lassúnak tűnik az egész. Legjobban a vállalatnál lehet elérni, átszervezések vannak. Nem kéne anv- nyit beszélni, cselekedni kellene. A gazdasági és a politikai intézményrendszer megújítása nem választható szét. Itt is elkezdődött valami átalakulás, de még nagyon az elején tartunk. Természetességgel mondja ezeket a mondatokat, okoskodásnak nyoma sincs. Az élet megtanította vele, hogy mellébeszélni bűn. Ha négy egészséges mondatra van szükség, akkor már az ötödik fölösleges. Több időt vesz igénybe számára az anyagok tanulmányozása, mint másoknak, de kitart konokul. Érzi az iskolák hiányát, a sors nem engedte továbbtanulni. Alig bírom kiszedni belőle, hogy hatszor volt kiváló dolgozó, a Kohászat kiváló dolgozója, és a Munkaérdemrend ezüst fokozatának a tulajdonosa. Azt mondja, büszke minden kitüntetésé-, re, de erről felesleges beszélni. Menus Ferencné a Salgótarjáni Kohászati Üzemek dróthúzórészlegében csoportvezető, teszi a dolgát, melyhez a páhtmunka is hozzátartozik. Korunkban, mikor sokszor átértékelődik a munkás megítélése, fokozottan kell figyelni az ilyen lelkes emberek cselekedeteit. Ádám Tamás günkben elérhetőnek nem ritkán a dupláját keresik meg ingázóként. Közülük sokan a szakmájukat is feladják trógerolnak, segédmunkát végeznek. Az Ipoly Kábeldob Kft- ben megismerkedtem ifjú Mester Miklóssal. A 19 éves fiatalember korábban a hajdani Elzettben dolgozott, s miután az átszervezéskor nem találta meg a közös hangot a vezetőivel, eljött a gyáregységből. Lakatosként viszont nem talált munkát, ezért itt dolgozó édesapja javaslatára a kábeldobok gyártását választotta. Most már megbékélt az életévei... — Jó itt, mert egy műszakba járok, tanulhatok. Egy év múlva leérettségizem. Utána talán technikusi minősítő vizsgát teszek. Kedvtelésből angol nyelvet tanulok, abból is szeretnék majd levizsgázni — sorolja elképzeléseit mosolyogva. Szécsényben és környékén mindig is a mostanihoz hasonlóan kevés volt a munkalehetőség. Sőt, korábban még mostohább volt a hely* zet. Mégsem jutott eszébe senkinek foglalkozni a gonr » S /
