Nógrád, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-04 / 264. szám

2

NOGRAD

1988. NOVEMBER 4., PÉNTEK

A KÖZPONTI BIZOTTSÁG ÁLLÁSFOGLALÁSA A BELPOLITIKAI HELYZETRŐL ÉS A PÁRT FELADATAIRÓL

!.

1. Az 1988. május 20—22-ei országos párt- értekezlet a gazdasági és politikai rendszerben átfogó változást, a szocializmus megújítását határozta el: a hatékonyan működő, a vTággazdasághoz jól alkalmazkodó szocialista piacgazdaság feltételeinek a megteremtését. illetve a politikai intézményrendszer demokratikus átalakítását. Ehhez jobb személyi feltételeket hozott létre a párt központi vezető testületéiben. Az elmúlt öt hónapban a különböző szintű vezető testületek meghatározták saját, a megújulást szolgáló feladataikat. A meg> ékben, a városokban kibővített pártbizottsági üléseken, másutt pártér- tekczleteken foglalkoztak a tennivalókkal. A megújulási folyamatban nagy jelentőségű, hogy a további munkát meghatározó döntéseket nem központi előírásra, hanem helyi kezdeményezésekre alakították ki. Ez növeld a párttagság befolyását a megújulási folyamatra, hozzájárul a pártszervezetek aktivitásának kibontakozásához.

2. A Központi Bizottság kezdeményezésére az állami szervek széles körű társadalmi bázison bizottsági rendszerben hozzákezdtek az átfogó gazdasági reform, illetve a gazdaságpolitikai fordulat kidolgozásához. Az Országgyűlés elfogadta a gazdasági társaságokról szóló törvényt, folyamatban van a tulajdonviszonyok átalakulása, a költségvetési és a bérreform kidolgozása.

A pártértekezlet állásfoglalása nyomán megindult a politikái intézményrendszer átfogó reformja. Megkezdődött az alkotmány felülvizsgálata. A kormány több mint 30 új törvény előkészítéséhez kezdett hozzá. Napirenden van a gyülekezési és egyesülési törvény megalkotása, a választójogi, törvény módosítása. Megindult a kormányzati döntési rendszer megújítása. A szakszer vezeti mazgalom, a KISZ, a Hazafias Népfront, a szövetkezeti szövetségek és más társadalmi szervezetek is hozzákezdtek munkájuk megújításához. Megalakultak, vagy •megalakulóban vannak különböző új társa- daimi-politikai mozgalmak és egyesületek. Bővül a tér a különböző érdekek és nézetek kifejtésére és ütköztetésére, ugyanakkor a nézetek polarizálódnak.

3. A párt* és állami vezetés helyzetét nehezíti, hogy egyszerre kell megküzdenie a múltban elkövetett hibák következmény ei- veli és a jelenlegi gondokkal. Az elmúlt másfél évtized be nem váltott ígéretei, a sokszor megalapozatlan előrejelzések, a XIII. kongresszuson elhatározott célok tel- jesíthetetlensége növelik a bizalmatlanságot. A gazdasági helyzetről adott hiányos tájékoztatás, a túlságosan centralizált döntési rendszer,, valamint az a hiedelem, hogy a párt cselekvési lehetősége csaknem korlátok nélküli, azt a tudatot erősítette, hogy pusztán politikai szándékoktól függ, mikor és milyen ütemben következik be a helyzet javulása. Ma sem eléggé ismert a kormányzati döntések korlátozott mozgástere, ezért erősödik az a felfogás, hogy a helyzet kizárólag az érdekképviselet javításával gyorsan megváltoztatható. A termelésben végrehajtandó fordulatot azonban nem pótolhatja a hatékonyabb érdekképviselet sem.

4. A pártértekezlet óta végbement változások mellett is romlik a lakosság — és így a párttagság — hangulata. Ennék fő oka, hogy a gazdasági egyensúly javítására tett — egyébként eredményt hozó — intézkedések együtt járnak az életszínvonal érezhető további csökkenésével, az életkörülmények nehezebbé válásával. Félszínre kerülnek és erősödnek a korábbi gazdaságpoli ti kából is eredő társadalmi-szociális feszültségek. Több lakossági réteg ma nehéz körülmények között él, így a nagycsaládosok, a nyugdíjasok és a pályakezdő fiatalok, az alacsony jövedelmű szakképzetlen dolgozók, az értelmiség jelentős része.

A pártértekezleten végbement személyi megújulás és az elfogadott program széles korben azt a hitet keltette, hogy gyors ütemben lesz lehetséges a lakosság életkörülményeinek javítása. A gazdaság teljesítményeiben azonban csak hosszabb távon érhető el fordulat. Ezért ma reálisan nem számolhatunk a meglevő társadalmi feszültségek gyors ütemű enyhítésének lehetőségével. Ma az érdekérvényesítés színtere egyoldalúan az elosztási viszonyokra — a jövedelmekre, a juttatásokra — tevődött át, miközben hiányzik a helyzet orvoslásának termelési háttere. Nyíltan ki kell mondanunk. hogy a társadalom különböző rétegei által megfogalmazott — önmagukban jogos — igények rövid távon anyagi eszközök hiányában nem elégíthetők ki. Ezek teljesítésének feltételei csak a gazdaságpoli ti kai

fordulat végrehajtásával, a gazdaságii reform következetes kibontakoztatásával a termelésben hozhatók létre.

5. A társadalmi-politikai mozgalmak, egyesületek megjelenésével, az érdekképviseleti szervezetek tevékenységének megerősödésél

vei a párt kiforratlan, de valóságos pluralista jellegű politikai viszonyok közé került. Erre a helyzetre sem a párt központi szervei, sem a párttagság nem voltak eléggé felkészülve. A pánt központi vezető testületéit a várakozó magatartás jellemezte. A párttagság jelentős része az új helyzetben magára hagya- tottmak érzi magát. Ez a különböző törvény- tervezetek társadalmi vitájában is megmutatkozott.

A párttagság többsége világos eligazodást keres. Vannak, akik az új helyzet szokaBánsága miatt elbizonytalanodtak, és olyanok is, akik a politikai pluralizmus új fejleményeiben a szocializmus alapértékeit látják veszélyben. Mások a végbement változásokat is kelésnek tartják, és a parttalan liberalizálás mellett lépnek fel. A társadalomban megjelentek különböző politikai törekvések. Közülük számosán a párthoz közeli eszméket képviselnek, mások a párttól függetlenek. Egy részük a szocializmussal szemben, a polgári demokrácia talaján áll. Mindez természetes következménye a pluralista viszonyok kiépü- lési folyamatának, egyúttal azonban azt igényli, hogy a párt világosan fogalmazza meg saját törekvéseit a demokratikus politikai rendszer kiépítésének irányairól és kereteiről.

6. A társadalmi nyilvánosság, mindenekelőtt a sajtónyilvánosság az elmúlt hónapokban jelentősen fejlődött. Nagyobb lehetőség nyílt arra, hogy a különböző nézetek nyilvánosságot kapjanak. Egészséges verseny van kialakulóban a sajtóhan is az információk gyors továbbításáért. A sajtó, a televízió, a rádió, a hírközlés érdekesebb, változatosabb lett. Megnövekedett a lapalapítók szerepe a sajtótermékek politikai irányvonalának kialakításában, erősödött a szerkesztőségek önállósága. Szélesedett a párt és a kormány álláspontjától eltérő kritikai vélemények megnyilvánulási lehetősége is.

Ugyanakkor a lapalapítók felelőssége míg nem egyértelműen tisztázott, bizonytalanság mutatkozik a sajtópolitikában és a sajtóigazgatás szervezetében is. A közhangulat romlásának hatása tapasztalható az újságírók között is. Politikai életünk zavaró jelensége a sajtónyilvánosság bizonyos mértékű to:- zu'áca. Szűkebb körök saját nézeteiket igyekszenek ráerőltetni a társadalomra. Ezt a nagy hatású tömegtájékoztatási eszközök 's közvetítik. Ezzel megzavarják a közvéleményt, veszélyeztetik a reformfolyamatot, mere növelik a megalapozatlan politikai tü- re’metlenséget.

7. Az elmúlt másfél évtizedben jelentősen lazultak a párt és a lakosság kapcsolatai. A munkásosztály széles rétegeivel, így mindene ktíőtt a szakképzett munkássággal nem tudtunk érdemi párbeszédet folytatni olyan, a társadalmat foglalkoztató nagy jelentőségű kérdésekről, mint a szerkezetváltás, a munkanélküliség, a szociálpolitika.

Nem sikerült megtalálni az értelmiség tekintélyes rétegeivel való kapcsolatépítés hídjait sem. A párt értelmiségpolitikájának gyengeségei, a szellemi munka feltételeinek romlása azt eredményezték, hogy a közéletben aktív értelmiség egy része eltávolodott a páittál

A mezőgazdasági dolgozók és az agrár- szektor ma társadalmi stabilitásunk egyik fenntartó tényezője. Az agrárpolitika további alakításában alapvető érdekünk, hogy ez a helyzet ne változzon, e szektorban a szükséges átalakulás mellett továbbra is megmaradjanak a fejlődési perspektívák.

8. Az ifjúság sorsa a nemzet jövőjének kulcskérdése, meghatározó jelentőségű a szocializmus fejlődése szempontjából. Az ifjú korosztályok egy része az elmúlt tíz évben a gazdasági stagnálásnak, az életkörülmények romlásának, a társadalmi feszültségek növekedésének viszonyai között vált felnőtté. E korosztályoknak ezért nagyrészt negatív tapasztalatok vannak társadalmunkról. Történelmi felelősségünk tehát, hogy ifjúságpárti politikát folytassunk, illetve, hogy az ifjúság nagyobb arányban vegyen részt a politika alakításában. A fiatalok életkörülményeinek romliása, a perspektíva elho- máilyosulása, egy részük politikai radikalizmusának erősödése, kiútkeresési törekvései arra intenek, hogy nem szavakra, hanerri tettekre, politikai nyitásra van szükség.

9. A párt a változás, az átalakulás állapotában van. A párttagság egyre aktívabban kíván részt venni a pártpolitika alakításában. Igényli a párt megújulását, de bizonytalan személyes feladatait illetően. Minthogy az elmúlt másfél évtizedben niem tudott tevékenyen részt venni a pártpolitika alakításában, nem érezheti felelősnek magát az ekkor szüléiéit hibás döntésekért és azok következményeiért. Emiatt nem vállalja a politikai folytonosság teljes továbbvitelét sem.

A párt különböző szintű vezető testületéi hozzákezdtek tevékenységük megújításához. A mai helyzet egyik jellemzője, hogy a régi irányítási-vezetési stílus már sok helyen meghaladott, az új elemek azonban most rendeződnek össze működőképes rendszerré.

II.

1. A Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezletének állásfoglalásában, a szocializmus és a párt megújításának igényében a párttagság egészének akarata fogalmazódott meg. Az elhatározott teendők, a társadalmi szükségletek, valamint a felmerült új fejlemények indokolják: gyorsítsuk meg az országos pártértekezlet állásfoglalásának és a Központi Bizottság feladattervének valóra váltását.

I. A párt akcióképességének haladéktalan helyreállítása meghatározó fontosságú. Ennek alapvető követelménye a párton belüli egység világos értelmezése. Ez nem állandó és nem monolitikus egység, nem felülről elrendelt, hanem vitában alakul ki, és igazodik a változó követelményekhez.

Pártunk nagy politikai erőt képvisel. Társadalomformáló erejének érvényesítéséhez szilárd, következetes politikai összefogásra van szükség. Ennek egyik alkotóeleimé a politikai centrum továbberősödése, amely képes következetesen megvalósítani a párt- értekezlet irányvonalát, fellép minden szélsőség ellen, amelyet követ a párttagság többségé. Képes párbeszédre, alkotó együttműködésre a párton kívüli haladó szocialista, baloldali demokratikus, népi-nemzeti indíttatású erőkkel és az egyházaikkal a kölcsönösen elfogadott elvek alapján.

Az önállóság tiszteletben tartása mellett, a megújulás elvi követelményeinek feladása nélkül a vezető párttestületek nyújtsanak elvi, politikai segítséget, orientációt a pártszerveknek és az alapszervezeteknek a megújulás megkönnyítésére, és biztosítsák az ehhez szükséges tájékoztatást.

A pártszerveződés új elveire és követelményeire való átállás során fokozatosan kerüljön előtérbe a lakóhelyen folytatott politikai tevékenység. A párttagok vegyenek részt a különböző mozgalmakban, érdekképviselet,ékben és az új szerveződésekben, az élénkülő politikai közéletben, a társadalmi vitákban.

Pólitiikai munkájukhoz elengedhetetlen, hogy a párt illetékes testületéi a felmerült fontos politikai kérdésekben kialakítsák a képviselhető és képviselendő irányvonalat.

A párttestületek változó feladataihoz igazodó, haltökony, minőségileg megújuló párt- apparátusra van szükség. A testületek az ehhez szükséges átalakítást az év végéig, fejezzék be.

3. Az ország tényleges helyzetének értékelésében és a továbbfejlődés kiindulópontjainak meghatározásában a Központi Bizottság számít a párttagság véleményére és széles körben, a különböző formákat felhasználva aktív eszmecserét folytat. Ebben a párt különböző vezető testületéi minden szinten vegyenek részt. E politikai mozgalmi tevékenység kapjon teljes nydlivánioisságot. A pártszervezetek rendezzenek a tagság összetartozását erősítő kommunista fórumokat, és ezeket használják fel a politikai közélet formálására.

4. Az MSZMP olyan, politikád erő, amely képes a nemzeti felemelkedés pro,gram,ját megalkotni és következetesen, megvalósítani, képes a reformban érdekeltek összefogására, a szocialista haladás köré tömöríthető erők koalíciójának létrehozására. Ez a biztosítéka, annak, hogy elzárjuk az utat az egyértelműen, elvetett sztálini modell és a polgári rendszer alternatívája elől. A két- frontos haronak a mai viszonyok között ez a célja és fő terepe.

5. A Magyar Szocialista Munkáspárt vállalja az elmúlt négy évtized történelmi örökségét, amely a magyar népnek felemelkedést hozott. Megőrizve kívánja meghaladni azt. Ennek a politikának előremutató elemei: a két munkáspárt 1948-as, új minőséget ígérő egyesülési kongresszusa; az 1953—56 közötti éveknek a szocializmus ' megreformálását igénylő demokratikus törekvései. 1956 után az MSZMP nagy erőfeszítéseket tett a szocializmus addig kialakult rendszerének megváltoztatására. A hazai és a nemzetközi közvéleményben is elismert sikereket ért el az életviszonyok javításában, a demokratizmus kiszélesítésében, a szabadságjogok garantálásában, a humanizmus elveinek érvényesítésében és az 1966—68-as reformtörekvésekben. Mindezt a történelmileg meghatározott külső és belső feltételek közegében csak részlegesen tudta végrehajtani. A szocializmus korábban kialakult politikai rendszerének korlátain nem léptünk túl. A döntési mechanizmus, a politikai akaratképzés módja szembekerült a társadalmi-politikai fejlődés valódi szükségleteivel, így a szocializmus fejlődését akadályozó tényezővé, súlyos hibák forrásává vált.

Ezért sem vállalható a szocializmus törté- nelmíiieg túlhaladott modelljére jellemző gazdasági és politikai rendszer fenntartása. Változtatni kívánunk azon a szubjektív és konzervatív szemléleten és gyakorlaton amely az elmúlt másfél évtized máig is ható hibáihoz vezetett. Nem lehet fenntartani a túlközpontosított döntési mechanizmust, nem lehet

folytatni a szubjektív vezetői kiválasztást, és nem lehet nélkülözni a vezetői tevékenység társadalmi ellenőrzését.

6. Az új nemzeti összefogás tartalmát, útjait, módjait tekintve számunkra egyedüli irányt mutató eszme a társadalmi, haladás, a nemzeti felemelkedés eszméje. Történelmi tapasztalataink és a megváltozott helyzetből adódó felismerések alapján ma a nemzeti összefogás alappilléreinek tekintjük:

— az önálló arculatú, a nemzeti érdekekre épülő gazdaság- és társadalompolitikát;

— a hatékony piacgazdaság megteremtését;

— a modernizációra épülő határozottabb íiy'iást a világ felé;

— a társadalmi önszerveződés jogának, miint a szocializmus új elemének érvén,yesí-' tését a politikai pluralizmus viszonyai között; ennek keretében a szocialista társadalom új fejlődési útjának a magyar társadalom érdekeit érvényesítő, az összes haladó, baloldal', demokratikus, nemzeti törekvést kifejező erő együttműködésének a megvalósítását;

— olyan szilárd alkotmányosság kiépítését és szavatolását, amely a biztonságos jogrendnek, a jogállamiságnak az alapja, és magában foglalja a demokratikus politikai rendszer működésének keretein belül a párt, a kormány, a különböző érdékképvi- se'eíek, a társadalmi-politikai mozgalmak együttműködésének törvényes szabályozását;

— a szocializmus megújítására törekvő valamennyi ideológiai áramlat együttes pou- t'kai programalkotó lehetőségeinek elismerését, beleértve a nem marxista világnézetű, így a vallásos emberek aktív közreműködési lehetőségét is a társadalmi gyakorlat alakításában.

7. A munkásság érdekei jól érzékelhetően érvényesüljenek a politikai döntések meghozatalában és megvalósításában. Ezért alapvető politikai érdek, hogy a párt tényleges párbeszédet folytasson a munkássággal a gazdaság- és a szociálpolitika olyan kérdéseiről, amelyek közvetlenül érintik munka- és életfeltételeit, jövedelmi viszonyait, szociális biztonságát is. Támogatását kell kérnünk a jövedelmek olyan elosztásához, amely — a rövid távú érdekéken tűlmutatóan — segíti a társadalmi és gazdasági modernizációt, a gyorsabb fejlődést, végső soron a munkásság boldogulását is.

A mezőgazdasági dolgozók bizalmát és 'evőjét csak az átalakulás követelményeit érvényesítő érdekeltségre épülő agrárpolitika biztosíthatja.

Az értelmiség közreműködése nélkül a korszak nagy kihívásaira nem lehet választ adni. Ezért a hozzá való viszony nem taktikai, hanem stratégiai jelentőségű. Szükségesnek tartjuk létrehozni a politikai döntési folyamatba való aktív bekapcsolódásánaK, illetve saját kezdeményezéseinek feltételeit. Indokolt a szellemi munka nagyobb megbecsülése, amelyet ezért támogatunk.

Az ifjúság elidegeníthetetlen joga, hogy részt vegyen a politikai rendszer demokratizálásában, saját szervezetein keresztül beleszóljon, a politikaformálásba, jövőjének alakításába. A politikai intézmények a generációk közötti párbeszéd, megegyezés és együttműködés színterei is legyenek.

8. Az MSZMP a társadalmi érdekkifejezés, önszerveződés és ellenőrzés pluralizmusának, a társadalom önszabályozásának új útjait keresi. A jelenlegi politikai, időszakban a nemzet előtt álló rendkívül nehéz feladatok megoldásához az erők összefogására és nem megosztottságra van szükség. A pártnak az az álláspontja, hogy vezető szerepét az egypárt- rendszer keretei között gyakorolja. Természetesnek tartja, hogy az alkotmány előírásainak, a törvényességnek megfelelően különböző politikai szervezetek jönnék létre. A hozzájuk való viszonyt programjuk és gyakorlati tevékenységük alapján határozza meg. A párt keresi az együttműködést, a politikai szövetséget, koalíciót, azokkal az erőkkel, amelyek a szocializmus megújulásáért, a nemzet felemelkedéséért kívánnak színre lépni. Határozottan szembeszáll azonban minden olyan erővel, amely a szocialista társadalmi rend, az alkotmányosság és szövetségi rendszerünk ellen lép fel.

9. A nyilvánosságnak kitüntetett jelentősége van politikai rendszerünk megújításában és működtetésében. Az önálló tényezőként színre lépett sajtó megfelelően illeszkedjen a demokratizálási folyamatba. A politikai intézmények és az újságíró-társadalom között jó együttműködés, partneri viszony alakuljon ki.

Felgyorsítjuk a nyilvánosság korszerűsítésével foglalkozó állásfoglalás előkészítő munkáját. Következetesen érvényesíteni kell a lapalaipítók és -fenntartók érdekelt, politikai és anyagi felelősségét. Ez különösen vonatkozik a kormány által felügyelt nagy hatású tömegkommunikációs eszközödre. A különböző alternatív nézeteknek csak a tényleges súlyuknak megfelelően adjanak teret. Éljenek jobban az e nézetekkel vitázó kritikai funkciójukkal, amihez mozgósítani ke'l az érdekeit területeken dolgozó kommunis(Folytatás a 3. oldalon)

\

t