Nógrád, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-01 / 261. szám

1988. NOVEMBER 1., KEDD NOGRAD 3 Világbanki kölcsön műszaki fejlesztésre Sorozatos névváltozás után... A Ganz előrenyomul Akkor hogyan is folytassuk? Az acélszerkezet-óriások gyár­tása összehangolt munkát követel. Jómagam nem hallottam még hasonló esetről. Már­mint arról, hogy egy gyár röpke háromnegyed éven belül háromszor is nevet változtatott volna, no per­sze korántsem önszántából. A nem mindennapos törté­netben főszereplő gazdálko­dó egység megyénkben, egé­szen pontosan: Mátratere- nyén található. A bennfentesek bizonyára már kitalálták: a vasasok gárdájáról van szó. Arról a kollektíváról, amelyiket ta­valy decemberig Ganz- MÁVAG mátraterenyei gyá­ra néven jegyeztek. A tönk­rement anyavállalat felszá­molása után kenek nyol'c hónapig Ganz Acélszerkeze­ti Leányvállalat mátratere­nyei gyáraként termelt a munkásközösség. Ám az újabb anyavállalat, a Ganz Mozdony- és Vagongyár gaz­dálkodási gondok miatt is­mételten megszűnt, s ez év szeptemberétől már Ganz Acélszerkezeti Vállalat mát- raterenvei gyárának hívják a sokat próbált gazdasági szervezetet. Ezek után nem csodálkoz­nánk, ha a dolgozók egyike- másika azt sem tudná: mi is a titulusuk, minek is neveztessenek? Valószínű­leg többen is vannak ilye­nek, ámbár nem végeztünk közvélemény-kutatást, de ez nem nevezhető egetrengető bajnak. Ami viszont nagyon lényeges: a gyári közösség az elmúlt időszak bizonyta­lan légkörében sem kapitu­lált, hanem végezte a fela­datát. Ennek köszönhetően dr. Máthé László igazgató túlzás nélkül elmondhatja: — Reményünk van az éves terv túlteljesítésére... Jogos az optimizmusa. Az éves termelési terv ugyanis 524 millió forint, s ebből három negyedév után már 410 milliót könyvelhet el a kollektíva. Tőkésexportból 98 millió forint bevétel szár­mazik, s ehhez hozzájöhet még az esztendő végéig to­vábbi 27 millió. Az ez év­re előirányzott nyereség 30 millió forint, s ennek telje­sítése sem látszik lehetetlen­nek. Vagyis- baj ide, gond odia: a gyár az idén várha­tóan magasabb gazdasági eredményt ér el, mint ta­valy). Az elmúlt két évben több­ször is megfordultam a mát- iraterenyei gyárban, de nem tapasztaltam olyan tenni aka­rást, mint mostani látogatá­somkor. Szinte kiérződik a levegőből a „csak azért is”, a „majd mi megmutatjuk”, örülnünk kell ennek a bizo­nyítási vágynak, ennek a jó értelembe vett „kivagyiság­nak”. Mert jó dolog az, ha az üzemekben termelők nem a mellékzöngékkel foglal­koznak, hanem inkább azon törik a fejüket, hogy miként lehetne a megrendelésnek a lehető legrövidebb idő alatt és a lehetséges legjobb mi­nőségben eleget tenni. — Annyi a munkánk, hogy alig látszunk ki belő­le... A kijelentés Cecse István­tól, a Gagarin Szocialista Brigád vezetőjétől, szakszer­vezeti főbizalmitól szárma­zik. Tévedés ne essék, nem panaszkodik a lakatosok ma­roknyi csoportjának irányí­tója, pusztán azt akarta mondani, hogy bőségesen el­látta őket a gyár vezetése megbízatással. Mert azért mennek be a munkaterüle­tükre, hogy dolgozzanak, s ennek eredményeképpen pénzt keressenek. — Október elején közel tíz százalékkal emelték a bérünket. Hazaviszem havon­ta a kilenc-tíz ezer forin­tot — így a brigadéros. A béremelésre magá­tól értetődően differenciál­tan került sor »z acélszerke­zeti üzemben, s más terüle­teken is. Vagyis: a teljesít­mény és a minőség arányá­ban. A dolgozók túlnyomó többsége egyetért ezzel az elvvel, ugyanakkor a ter­melés feltételeinek biztosí­tását is kiköveteli. — Így van ez rendjén. Ne­künk, vezetőknek a felté­telek garantálása a dol­gunk. Más kérdés, hogy az elmúlt hónapok zűrzavará­ban akadozott az anyagel­látás, sok volt a bizonyta- lánság a keresekedelmi vo­nalban — közli Nótás István Péter üzemvezető. A szinte végeláthatatlan munkacsarnok cseng­bong a nagykalapácsok üté­seitől, s a köszörűgépek alól szikraesők szökkelnek. Alakul, idomul az acél. A csarnok egyik - végében a polgári híd elemeit állít­ják össze, a másik oldalban a dunakiliti duzzasztómű acélszerkezeteit gyártják. Mindkét vállalásnak eleget kel]; tenni év végére. Az előbbi 120, az utóbbi 234 millió forintot hoz a gyár­nak. Az MO-s Duna-híd- hoz összesen 415 tonna acél- szerkezetet szállítanak a mátraterenyei ek. Mindezekből kikövetkez­tethető: a gyár egyre in­kább átállt az acélszerkeze­tek gyártására. Tavaly az éves termelés 50 százalékát adta, az idén már csak 25 százalékát teszi ki a vasúti járművek előállítása, vagyis jócskán megváltozott a ter­mékszerkezet. Nem örülnek ennek a mátraterenyeiek, mert az acélszerkezetek gyártása munka- és időigé­nyesebb, ráadásul kevésbé jövedelmező. Azaz: ugyan­azért a pénzért többet kell dolgozni. De élni muszáj... — A problémás tunéziai kocsikat sikerült értékesíte­nünk, méghozzá kilencven­nyolcmii,1-liip forintért. Az in­diai forgóvázak exportja is megkezdődött, de áthúzódik a jövő évre. Lassan tehát egyenesbe kerülünk — mond­ja dr. Máthé László. Aztán a jövőről beszél. Hamarosan átadják rendel­tetésének a festőműhelyt, a jövő évben hegesztő-, lemez­megmunkáló és egyéb kis­gépeket vásárolnak. A ter­vezett csaknem 600 milliós termelés kétharmada már szerződéssel lekötött. Á gyo­mai hídhoz egyedül1, a lágy­mányosi hídhoz a budapesti partnergyárral közösen szál­lítják majd az acélszerkeze. teket. Darukat 70 millió fo­rint értékben gyártanak a mátraterenyei vasasok. Reménykednek benne, hogy ismét fellendül majd a for­góvázak exportja. A tárgya­lások szerint a Bangladesibe 180-at, Thaiföldre és a vasúti szállítás őshazájába, Angliá­ba 200—200-at készítenek. Szó van csőszállító rendsze­rek Ausztriába való kivite­léről. Egy NSZK-beli céggel mágnesvasutak acélszerkeze­tének előállítására, egy an­gol vállalattal konténerdaruk gyártására szándékozik koo­perációra lépni a- gyár. Tovább haladva, egy esz­tendővel: 1990-től és három éven át 500—500 millió fo­rint értékben szállítanak majd acélszerkezetet a mát- raterenyeiek a bős—nagy­marosi vizi erőmű építéséhéz. Valutát kapnak érte, mivel a fővállalkozó a szomszédos Ausztriából való. Azt írtuk f enntebb: a Ganz gárdája a bizonyta­lanság időszakában sem ka­pitulált. Most, hogy tisztul a légkör, mindinkább előre­nyomul... Kolaj László Fotó: Bábel László A műszaki fejlesztés ha­zánkban nem csak pénzkér­dés, mindeddig a hatékony gazdasági feltételrendszer is hiányzott a fejlesztési el­képzelések megvalósításá­hoz. A vállalatok inkább tartalékolták vagy elköltöt­ték pézüket, mintsem, hogy olyan fejlesztésekbe kezdje­nek, amelyet bármilyen Ok­ból nem tudnak befejezni. Nemrégiben a hazai mű­szaki fejlesztés anyagi bá­zisa bővült, 50 millió dol­lár világbanki kölcsönt ka­pott Magyarország a műsza­ki fejlesztés meggyorsításá­ra. Ennek a hitelnek az igénybevételét igen szigorú feltételekhez kötik, csak olyan programok finanszíroz­hatók ebből a pénzből, ame­lyek teljesítik a minimális 18 százalékos megtérülési rá­tát. A rendelkezésre álló 50 millióból 3,5 millió az állam által közvetlenül felhasznált rész. ebből olyan fejleszté­seket finanszíroznak, ame­lyeknél közvetlen gazdasági haszon, megtérülés nem mu­tatható ki, de megvalósítá­suk nélkülözhetetlen a haté­kony műszaki fejlesztéshez. Mindenekelőtt a kutatás- f ejíles ztési infrastruktúrát fejlesztik: az Országos Mé­résügyi Hivatal 1,1 milliót, a Minőségellenőrző Intézet Kányás: Mozgalmas napok a lejtaknában November elsejére, a ter­vezett határidőre elkészült a kányási lejtősakna szállí­tóberendezése, a második leghosszabb hazai szénszál­lító gumiszalag. A kivitele­ző, a Mátraaljai Szénbányák helyszínen dolgozó kollektí­vája megkezdte a funkció­próbákat az 1987 méteres berendezésen. A kányási szállítási re­konstrukció ezáltal lényegé­ben befejeződött, hiszen a belső összekötő szalagok is üzemképesek. Az új létesít­mény naponta 4800 tonna termelvény felszínre továb­bítását képes megoldani; de­cembertől a 36. számú úgy­nevezett Glinik önjárás frontfejtésből. A rendkívül strapabíró tulajdonságokkal rendelkező szalag paramé­terei közül érdemes megem­líteni, hogy egy centiméter hosszú szakasza majdnem 4 tonna feszítést bír ki, ami az igen meredek kiszállítás útvonal miatt indokolt. 2 milliót kap, külföldi kon­zulensek honorálására pedig 350 ezer áll rendelkezésre. A fennmaradó 46.5 millió • dollárból 4,5 millió tartalék, 26,6 millióval nyolc közpon­ti fejlesztési programot tá­mogatnak. A fennmaradó 15 millióra most írtak ki pá­lyázatot. A kölcsön maxi­mum 10 évre vehető igény­be. a törlesztésnél három év a türelmi idő. Olyan fejlesz­tésekkel lehet pályázni, ame­lyek 1993-ig befejeződnek, illetve a beruházásokat erre az időpontra üzembe helye­zik. Minit azt az OMFB programirodájának vezető­je Kardos Péter elmondta, bár csak júliusban írták alá a szerződést a Világbankkal, ez év januárjában már elő­zetes pályázati felhívást ad­tak ki. Eddig 29 pályázat érkezett, ebből azonban az OMFB értékelése szerint csak 11 felel meg a világ­banki követelményeknek. Az OMFB a fejlesztési cél­kitűzések alapján értékelj a vállalat pályázatát, a cé­geknek azonban igen ke­mény gazdasági és hitelkö­vetelményeknek is meg kell felelniük, ezt pedig a ban­kok vizsgálják. Izgalmas kérdés: vajon miért érdemes egy vállalat­nak benyújtania pályázatát? Mindenekelőtt azért, mert a világbanki konstrukcióban megvalósuló hitelfelvétel igen előnyös a cégek szá­mára: hozzáférhetővé válik a nyugati import, ami ed­dig még akkor sem ment. ha a forintfedezet megvolt hoz­zá. A viszonylag alacsony kamat — 14 százalék — ugyancsak kedvező, a ma­gyar hiteleknél ez magasabb, 20 százalék körül van. A jelenlegi bizonytalan gazdasági helyzet azonban gyakran visszahúzó erőként jelentkezik, hiszen manap­ság korábban jól prosperáló cégek is igen nehéz gazda­sági helyzetbe kerülhetnek. Kardos Péter szerint a vállalatok talán utolsó lehe­tőségüket látják a hitelben, mert különben megindulhat­nak a lejtőn lefelé. Az Or­szágos Műszaki Fejlesztési Bizottság programirodájá­nak vezetője kifejtette, hogy a 15 millió dollárt a gazda­sági kulcsterületekre kíván­ják koncentrálni. Döntő szerepet játszik a vállalati fejlesztési elképze­lések elbírálásánál, hogy azoknak milyen kisugárzó hatásuk van más területek­re. Prioritást csak az a terv kap, amelyik nem csak a vállalatnak hoz közvetlen hasznot, hanem közvetett módon érint más területeket is. Sz. B. Körteszörpök A meggy, kajszi és őszibarack, alma és szilva után most a zamatos körte várja, hogy szörp, ivóié, avagy gyümölcs- velő készüljön belőle a drégelypalánki termelőszövetkezet feldolgozó üzemében. Termékeikből az idén 8500 tonnát adnak át megrendelőiknek, s ha az exportlehetőségeik meg­valósulnak; így tcwábbi tonnákkal tetézik- meg termelésüket. Terveik szerint ez évi árbevételük meghaladja a 220 millió forintot. —kulcsár— Átalakulóban a mezőgazdasági integrációs szervezetek Az élelmiszer-gazdaságban jövőre várhatóan mintegy ezer, együttműködő szerve­zet alakul át, választ a je­lenlegitől korszerűbb műkö­dési formát. Egy részük — az új társasági törvény szel­lemében — átlép a jogi sze­mélyiségű gazdálkodó egy­segek közé, vagyis az egy­szerű gazdaságii társaságból közös vállalatot, korlátolt felelősségű társaságot (kft-t), vagy részvénytársaságot ala­pít. Olyan formációt válasz­tanak, amelyben az anyagi eszközök a korábbinál job­ban hasznosulnak, a befek­tetett tőke jelentős osztalé­kot, nyereséget hozhat. Az újjáalakuló szervezetek, amelyek mezőgazdasági ter­melésre, élelmiszer-feldolgo­zásra, illetve szolgáltatásra egyaránt vállalkoznak, a tö­megtermelés mellett a ter­mékek minőségének javítá­sában is érdekeltebbé vál­nak. ■"* A MÉM területén több mint 1100 együttműködő szerve­zet jött létre az elmúlt év­tizedekben, köztük több mint 60 termelési rendszer, valamint számos agráripari egyesülés, közös vállalat, gazdasági társaság. Hozzá­vetőleg egyiharmaduk élel­miszer-feldolgozásra vállal­kozott, a többi ipari építő­ipari, illetve szolgáltatóte­vékenységgel foglalkozó gazdasági társaság. Ezek jelentős részét a kü­lönféle tulajdonformával működő állami gazdaságok, élelmiszer-ipari vállalatok, erdőgazdaságok, ipari üze­mek és szövetkezetek kö­zösen alapították. Együtt­működésük a legutóbbi fel­mérés szerint összességében eredményes. Árbevételük ta­valy megközelítette a 166 milliárd forintot; a 100 fo­rint vagyoni betétre jutó tagvállalat,i nyereség átlago­san 14 forint körül volt, el­érte vagy meghaladta az alapító szakvállalatokét. Tiszta eredményük annyi, mint a termelőszövetkeze­tek összes nyereségének egy­h armada. A jövőben kialakuló, il­letve átalakuló új gazdasá­gi szervezetek működésére az eddiginél is inkább a vertikális integráció lesz a jellemző. A mezőgazdasági üzemek rés zvénytár sas ága i - ban, közös vállalataiban a résztvevők — tagsági viszo­nyuk révén — egy szerveze­ten belül vállalkoznak a mezőgazdasági alaptevé­kenységre, feldolgozásra és értékesítésre. Alakulóban van máris több olyan gaz­dasági társaság, amelynek kutató-fejlesztő intézet, ter­melővállalat, feldolgozó, il­letve értékesítő cég is részt­vevője. Imre Lászlóné és Balta Antalné a feldolgozásra induló kör­tét vízpermet alatt tisztítja és válogatja. Pál Gáborné és Végh Károlyné a gyártószalagról lekerült körtevelőt készíti elő csomagolásra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom