Nógrád, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-03 / 263. szám

1988. NOVEMBER 3., CSÜTÖRTÖK

NOGRAD

3

Ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága

(Folytatás a 2. oldalról.)

teli. Mi erősít bennünket, mire építhetünk és mitől kell elhatárolódni — vitatják széles körben?!

Történelmünk tagadhatatlan erőforrása az 1944/45-ös fordulóban kibontakozott újjászületés.

A következő fordulópont a két munkáspárt egyesülése.

A Magyar Kommunista Párt és a forradalmi elmélet ismeretét, az illegális harcban kikovácsolódott erényeit, mint az áldozatkészség, az önfegyelem, az elkötelezettség. még a szociáldemokrata párt a tömegmunika, a demokratikus építkezés, a sokszínű politizálás tapasztalatait hozta a közös szervezetbe. Ezek a gazdag erőforrások rövid idő alatt szinte semmivé lettek, mert a párt egy szűk csoport diktatórikus uralmának az eszközévé vált.

Az 1953-ban elindított kibontakozási kísérlet is sok figyelmeztető tanulságot hordoz. Az elengedhetetlen megújulás és reform elemeit tartalmazta az MDP központi vezetőségének 1953. júniusi határozata, az új szakasz kormányprogramja. De a párton belüli különböző csoportok közötti elvtelen harc, a torzsalkodás nemzeti tragédiába torkollott, és lehetőséget teremtett a munkáshatalom elleni ellenforradalmi támadásra is.

A tragikus helyzetből való kiemelkedés is a megújulás követelményeire és erőire alapozódhatott. Kiemelkedő érdeme az újjáalakult Magyar Szocialista Munkáspárt vezérkarának, hogy politikájának kidolgozása és megvalósítása során arra a de- e mokratikus tömegmozgalomra támaszkodott, mely 1953 nyara óta, így még 1956 októberében is egyre erőteljesebben fogalmazta meg és követelte a bűnök felszámolását, a jogos igények teljesítését. Ez lényegében a forradalmi megújulás társadalmi talaját jelentette.

Történelmi tény, hogy a gyors konszolidáció kezdeti bázisát ez á demokratikus mozgalom és követeléseinek a teljesítése biztosította. Éppen ezért politikai kár származott abból, hogy ez a tény a későbbiekben nem kapott kellő megbecsülést, és a Nagy Imre-per után pedig teljes mértékben elsikkadt az értékelésekben. Ebben én is érzem a felelősségemet.

A párt politikájának új minőségét jelentette a hatvanas évek második felében a gazdasági reformfolyamat kibontakoztatása.

A pártértekezlet állásfoglalása meghatározza a politikai rendszer fejlesztésére irányuló szándékainkat. Ma a demokratikus, plűarista intézményrendszer kiépítését az egypártrendszer körülményei között tartjuk lehetségesnek. Ez az álláspontunk azonban jelenleg nehéz próbatétel előtt áll. Ennek kulcskérdése, hogy a Központi Bizottság:

1. élére tud-e állni a folyamatoknak és képes-e a fő politikai irány megtartására. Társadalmi valósággá tud- ja-e váltani a pártértekezlet elhatározását magába foglaló programot, a fordulat, a reform, a megújulás programját;

2. a társadalom számára elfogadhatóan tudja-e értelmezni a politikai pluralizmus koncepcióját, s következetesen tud-e ragaszkodni megvalósításához;

3. képes-e elviselni és kezelni a politikai önkifejezés igényére épülő szerveződéseket, megegyezésre jutni egyesekkel, s harcolni másokkal;

4. képes-e rugalmas cselekvési egység létrehozására a párton belül, amely más haladó párton kívüli erőkkel szövetségben működik.

Tudatában kell lennünk, hogy a politikai rendszer reformjának a folyamata a pártra is kiihat.

Ezért a párt politikájának dinamizálásához. cselekvő- képességének erősítéséhez kapcsolódva sürgető feladataink vannak.

— Fel kell gyorsítani a gazdasági reformfolyamatokat. így a tulajdoni reformot, a költségvetési és bérreformot, a gazdasági érdek- egyeztetés kiépítését, amelyek nélkülözhetetlenek a vállalati és az egyéni érdekeltség következetes megteremtéséhez. Célszerűnek látszik egy függetlenített reformbizottság felállítása a kormány mellett, amely rövid időn belül konkrét javaslatokat készít el. Ezek fél éven belül kidolgozhatok. További néhány hónapos vitán alapuló véglegesítés után a reformterv az Országgyűlés elé terjeszthető. Közben a gazdálkodás új rendjére felkészíthető dolgozó társadalmunk is. Így az egész folyamat jövő év végével lezárulhat, és 1990. január 1-jével életbe léphet a

A vitában szót kért Grósz Károly is. Bevezetőben a Központi Bizottság mostani ülésének feladatáról szólt. „A?, a dolgunk — mondot-’ ta —. hogy tisztázzuk a pártmozgalmat foglalkoztató kérdéseket és politikai eszközökkel segítsük társadalmi programjaink, a gazdasági kibontakozás megvalósítását.” Ezt célozza a párt egész politikája, amelynek kialakításában döntő szava van a Központi Bizottságnak. A Politikai Bizottság előkészíti ezeket a döntéseket, szervezi azok végrehajtását, majd számot ad a megvalósítás tapasztalatairól. A Központi Bizottság a pártértekezlet óta több belpolitikai kérdést tárgyalt, mint korábban hosszú évek alatt, s erre az együttgondolkodás formálása céljából a jövőben is szükség lesz. A kérdések egy része politikai, más része ideológiai jellegű.

A Központi Bizottság nem vállalkozhat ideológiai tételek megfogalmazására, de arra igen, hogy az elméleti munka számára irányt mutasson. Ezzel együtt összegeznie, tisztáznia kell a politika által naponta felvetett új kérdéseket is. Ilyen kérdés a szocializmus fejlődési szakaszainak értelmezése, a vegyes tulajdonú gazdaság működése, az össznépi állam fogalma, a rendszer, a hatalom osztályjellege, az egy- vagy többpártrendszer.

A főtitkár ezek után a gazdasággal foglalkozva feltette a kérdést: lehet-e rövid idő alatt fordulatot elérni a termelési szerkezetben? Grósz Károly szerint ehhez évek, évtizedek kellenek, mert meg kell teremteni az anyagi feltételeket, alkalmazkodni kell a nemzetközi környezethez, és bizonyos termékekből jelentős tartalékokat kell felhalmozni. Mindezt külföldi, például angliai tapasztalatok is alátámasztják. Nem fogadható el ugyanakkor a termékszerkezet-váltás lassúsága. Évente a termékek 3,5 százaléka tekinthető újnak,

3—3,5 százaléka pedig felújítottnak. Ez azt jelenti, hogy a termékeknek évente mindössze 7—8 százalékában valósul meg a korszerű szerkezetváltás. Nem nehéz kiszámolni, mennyi idő alatt jutunk el a 100 százalékig. Márpedig, ha több korszerű

gazdálkodós átfogó reformja— Fel kell gyorsítani a pártértekezlet programjára épülő feladatterv megvalósítását is. Ennek keretében kell megvalósítani a párt belső reformját. Az alap- szervezetek helyének, szerepének és feladatának tisztázása, a párt szerveződése új elveinek kidolgozása, a platformszabadság meghatározása lassan halad, hiszen látható, hogy az események ennél gyorsabban alakulnak. Célratörő, nem elsietett, de gyorsabb munka szükséges.

— A párt új munkastílusának mielőbb a napi politikai munkában is markánsan jelentkeznie kell. Az apparátusok átszervezése megkezdődött. azonban több helyen — így a Központi Bizottság mellett — ez a munka még nem fejeződött be. Célul kell kitűznünk — a párt akcióképességének erősítése miatt is —, hogy 1988. december 31-ével mindenhol fejeződjön be az új szervezet kialakítása.

— Olyan akcióprogramot kell kialakítani, amely az alapszervezetekre és középtermékünk lenne, akkor többet tudnánk eladni a világpiacon. A fő’ akadály nem a nemzetközi befogadóképesség, hanem hazai kapacitásunk gyenge kihasználása'. Nálunk a legmodernebb eszközöket — az utolsó öt év tapasztalatai szerint — naponta átlag 9 órán át működtetik. A Mecseki Szénbányáknál a 670 millió forintért beszerzett gépek közül ebben az évben még egy sem üzemelt egy percre sem.

Grósz Károly szólt a költségvetési kiadások csökken" tésének szükségességéről, amelyet azonban a realitások alapján kell megítélni. Rámutatott, hogy Magyarországon a közigazgatási apparátus a foglalkoztatottaknak még 2,5 százalékát sem teszi ki, ami nemzetközi ösz- szehasonlításban is igen alacsony szám. Ez az apparátus alulfizetett, s ezzel is magyarázható, hogy nem dolgozik olyan hatékonyan, ahogyan kellene. Mindehhez még azt is hozzá kell tenni, hogy fejlesztési elképzeléseink — a gazdaságban, a diplomáciai kapcsolatokban, az idegen- forgalomban, a parlamenti munkában, az oktatásban, az egészségügyben — ugyancsak jelentős költségvetési kiadásokat igényelnek.

A főtitkár ezek után kiemelte, hogy politikai gyakorlatunkat, amely bizonyos értelemben megcsontosodott, korszerűtlenné vált, a változó viszonyokhoz igazodva, fejleszteni kell. Eközben foglalkozni kell napi súlyos gondjainkkal, el kell viselni az átrendeződéssel törvényszerűen együttjáró negatív jelenségeket, s ki kell dolgozni egy 15—20 évre szóló stratégiát.

Mindemellett fejleszteni kell azt a munkakultúrát, amellyel egy demokratikus berendezkedésű állam képes meghaladni tegnapi önmagát.

E feladatok megoldására rendelkezésre állnak a különböző fórumokon kidolgozott munkaprogramok. A pártértekezlet elfogadta a politikai intézményrendszer továbbfejlesztésének akció- programját, amely ma is érvényes. Van külön program a jogrendszer korszerűsíté- re. amelynek keretében több mint 30 törvény megalkotását vagy korszerűsítését tervezik. Ismét az úgynevezett

,Demokrácia”-csomagterv.

irányító pártszervekre, illetve a párttagság széles rétegeire irányul, és elősegíti a íeladattervbcl következő, előttünk álló feladatok megvitatását és meghatározását.

A párt akcióképességének növelése érdekében radikális változtatás szükséges a kádermunkában hosszú idő óta tapasztalható fogyatékosságok, a többi között elsősorban a szubjektivizmus megszüntetése. Ez a folyamat a párttagság tömegeinek alulról jövő nyomása eredményeképpen elkezdődött. Támogatnunk kell a párttagságot abban, hogy rátermett és tehetséges embereket állítson, válasszon a vezető posztokra.

Az MSZMP tagsága a májusi pártértekezleten kifejezte, hogy hű a csaknem 100 éves magyar szociáldemokrata munkásmozgalom és a 70 éve létező kommunista mozgalom legjobb hagyományaihoz, és képes a szocializmus megújulásának élére állni, a társadalmunk sürgető és sorsfordító céljainak megfogalmazására — zárta beszédét Berecz János.

amelyet a közeljövőben a parlament elé terjeszt Pozs- gay elvtárs. 'A program szerint — talán annál még gyorsabban is — folyik a kormány átalakítása. Gazdasági elképzeléseinket a kormányprogram tartalmazza1, működik egy reformbizottság. A kormánynak van programja a nemzetközi gazdasági és politikai kapcsolatok alakítására is. A pártmunka fejlesztését a Központi Bizottság által jóváhagyott feladatterv irányozza elő. Mai tehát nem új programokat kell alkotni, hanem a meglevőket végrehajtani és így elérni, hogy a XIV. kongresszusra — széles körű társadalmi és párton belüli vitában — kialakíthassuk a hosszabb távra szóló cselekvés; programot.

Most lassan megyünk előre vagy gyorsan? — tette fel a kérdést Grósz Károly. Lassabban haladunk a szükségletekhez viszonyítva, de gyorsabban korábbi önmagunkhoz és az adott feltételeinkhez képest.

A pártmunkáról szólva a főtitkár a pártértekezlet óta eltelt időszak egyi k kedvező jelenségének nevezte az önálló politikai tevékenység kialakulását. Nem tartotta hibának, hogy a pártszervezetek maguk dönthetik el, tartsanak-e pártértekezletef vagy nem. Nagy érték, hogy közben felfrissül a káder ál- lomány, hiszen annak megújítására már korábban vállalkozni kellett volna. Nő a cselekvési készség. Jelentős változás, hogy a politikai intézményrendszer három olyan tartóoszlopa, mint a szakszervezet, a Hazafias Népfront és a KISZ keresi a maga arculatát, és bátorítja az új gondolatokat.

A nehezítő tényezők között említette Grósz Károly a sajtót. „Én sajtópárti voltam és vagyok — mondotta. — A sajtóban sok érték van. De úgy érzem, hogy míg korábban indokolatlanul túl szépre festette a képet, most egyre inkább csak a bírálható elemeket mutatja be. Ez tehát egy más irányú torzulás, amelyet meg kell állítani. Nem adminisztratív eszközökkel, hanem úgy, hogy többet kell politizálnunk a sajt ében dol-t gozó elkötelezett újságírókkal, sokakkal, akik segíteni

akarnak, de oly kor nem tudják, hogyan.”

Gyakori kérdés, bátortalan-e a vezetés vagy sem? Az elmúlt 5—6 hónap alatt nagyon sok mindent elértünk. De vannak vadhajtások is. Ha azokat nem kellő körültekintéssel, hanem nagybaltával akarjuk le- nyesege.tni, akkor félő, hogy az értékeket is tönkretesz- szűk, s a dolgok nem alulról, hanem felülről rendeződnek vissza. A döntéseknél határozottságot kell tanúsítani. De ez nem egyenlő a „keménykedéssel”.

A küzdelem fő terepe most az alapszervezet. S fontos, hogy a kommunisták jelen legyenek a politikai . intézményrendszer legfőbb szervezeteiben. Mindenekelőtt a szakszervezet munkájában kellene aktívabban részt venni, hogy' ne a pártszervezetek legyenek a termelés szervezői és mozgatói, s a helyi problémákkal a vállalatvezetők és a szakszervezetek közösen foglalkozzanak. Ez vonatkozik a kormány és a szakszervezet viszonyára is, amelynek keretében most például vita folyik a kollektív szerződésekről. Ha a kormány valamit nem jól ítélt meg, meg fogja változtatni.

De az is tény, hogy egyes területekről a szakszervezeteknek vissza kell vonulniok azért, hogy a gazdasági vezetők személyes felelőssége minden döntésben tettenér- hető legyen.

A területi pártszervezeteknél az egyik legfontosabb tennivaló a kádermunka fejlesztése. Egy kormányzópárt képviselőinek olyan képességekkel, ismeretekkel kell rendelkezniük, hogy megfelelő fórumokon kellő hatással tudjanak fellépni, vitaképesek legyenek. Mert a tanteremben, az üzemben, vagy más fórumokon nem a Központi Bizottság, hanem a helyi kommunista közösség, a kommunista vezető. a párttag vitatkozik, érvel. Legfontosabb feladataink' közé tartozik ezért, hogy a mozgalomban szuverén egyéniségek nőjenek fel, akik önállóan képesek politizálni. A mozgalom minőségét sok-sok szuverén egyéniség politikai tevékenysége adja meg. Hangadó emberek kellenek, de őket nem lehet központi bizottsági határozattal kinevezni, mi csak segíthetjük őket ahhoz, hogy kivívják ezt a helyüket a maguk közösségében.

Gipsz Károly a Magyar Hírlap október 28-ai számában megjelent, és a vitában többször említett nyilatkozatáról szólva elmondta : szükségesnek tartotta, hogy tájékoztassa az országot és külföldi partnereinket is nemzetközi pénzügyeink néhány időszerű kérdéséről. Felhasználta az alkalmat arra is, hogy megerősítse: a vezetésben különböző nézetek vitája zajlik, ami természetes, de nincs semmiféle hatalmi harc, s a hangsúlyt mindenki az egységre helyezi. „Kötelességünk azon dolgozni — mondotta végezetül Grósz Károly —, hogy a párt vezetősége még jobban összecsiszolódjon, s gondolkodásában, cselekvésében még egységesebb legyen.”

A felszólalások alapvető mondanivalója az volt, hogy a pártban, a társadalmi élet minden szférájában fel kell gyorsítani a párt értekezlet állásfoglalásának, a párt és a kormány más döntéseinek végrehajtását. Erre alapot adnak a pártértekezlet óta kibontakozott kedvező irányú folyamatök. Ezek vé- gigvitele azonban hosszabb időt, esztendőket igényel.

A májusi pártértekezlet óta eltelt időszak változásait szinte valamennyi felszólaló górcső alá vette, ki-ki megvilágítva a nézete szerint legfigyelemreméltóbb tendenciákat. Kiemelték: évek ót a nem volt ennyi ön - marcangoló eszmecsere, valódi változás a pártmunka d e makra ti zmusának, nyi 1 vánosságánák, egy másfajta munkastílus meghonosításának előmozdításáért, mint ebben az öt hónapban.

A vitában — akárcsak a pártértekezleten, s azóta szinte valamennyi fórumon — a felszólalók elmondták gondolataikat a pluralizmussal kapcsolatos kérdésekről, az egy, illetve több párt létezésének témaköréről, a különböző csoportok, állampolgári szerveződések megjelenéséről. Erről többen úgy vélekedtek, hogy korai lenne ma még közéletünket a politikai pluralizmus kifejlett állapotának tartani.

Hazánköan — húzták alá masok — ma nem az egy- vagv többpártrendszer kérdése áll a középpontban, hanem a párt tevékenységének megújulása, a különböző mozgalmak, érdekképviseleti szervek munkájának korszerűsítése.

Az értékelések objektivitására utal, hogy senki sem tartotta politikailag reális elvárásnak a jelenleginél sokkal jobb általános közérzetet, mondván: amikor az életszínvonal romlik és szinte minden változik, akkor tei’mészetes a hangulati ingadozás is.

A vitázók nem hagyták szó nélkül az egyes rétegek hangulatát jellemző érzéseket, gondokat sem. Elmondták például, hogy az értelmiség széles rétegeinek nem javuló, hanem több esetben romló a relatív jövedelme, munkafeltételeik önmagukban is munkájuk alábecsü- léséről tanúskodnak. Az alkotó értelmiség hangulatát a kétségbeesés és az aktív tenni akarás egyidejűségével jellemezték.

Űjra és újra szóba került a vitában a nyilvánosság szükségessége és fontossága. Szorgalmazták, hogy a tömegkommunikáció — a jelenségek arányainak megfelelően — tükrözze a társadalom sokszínűségét.

A tanácskozás jellemzője a kritikus, önkritikus hangvétel s á reális értékelés mellett a további tennivalók .határozott megfogalmazása volt. Egybehangzó volt az a vélemény, hogy mindenekelőtt a párt akcióképes,ségét kell helyreállítani, illetve erősíteni. Ehhez kezdeményező politikára, összefogásra, a programokban megjelölt célok következetes képviseletére van szükség. A párt törekedjen alkotó együttműködésre a haladásban érdekelt széles társadalmi erőkkel.

A vitában felszólaltak: Szabó István, Veres József. Varga László, Tömpe István, Jassó Mihály, Horváth István, Szilágyi Tibor, Dudla József, Vajda György Berecz Frigyes, Glanz László- né, Katona Imre, Szépe Ágnes, Ördögh Szilveszter, Aczél György, Györgyi Bélia. Pozsgay Imre, Kői Tibor’ Deák László, Ormos Mária, Horn Gyula, Gáspár Antalné, Medgyessy Péter, Osztafi Béla, Kiss István, Huszár István, Nyers Rezső, Berend T. Iván, Nagy Sándor, Tőkei Ferenc. Bónyaj István és Hol’lán Zsuzsa, A Központi Bizottság további három tagja — Révészné Kéri Anna. Gubicza Ferenc és Szla- menicky István — írásban nyújtotta be hozzászólását.

* ☆

A központi bizottsági ülés első témájának másfél napos vitájáról — amelyben harminchármán fejtették ki véleményüket belpolitikai helyzetünkről, a párt feladatairól — Berecz János, a KB titkára., a napirendi pont előadója tájékoztatta az újságírókat szerdán este, a Központi Bizottság szak- házában. (MTI)

fl politikai munka fő terepe az alapszervezet

Grósz Károly felszólalása

i

v