Nógrád, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-23 / 279. szám
NOGRAD 1988. NOVEMBER 23., SZERDA SZIUIV* Központi Bizottságának ölese (Folytatás az 1. oldalról) A dokumentum a továbbiakban a magyar külpolitika aktivitásának néhány fontos állomásáról ad áttekintést, majd leszögezi: az új külpolitikai irányvonal jegyében a Szovjetunió ösztönzi szövetségesei önálló n emzetközi szerepvállalását, aktivitását. E kezdeményezések sorozatába illeszkedik megnövekedett aktivitásunk az európai hagyományos fegyverkorlátozás területén, ezen belül a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Finn Szociáldemokrata Párt és az Olasz Szocialista Párt javaslata, amely a nukleáris eszközökkel nem rendelkező .európai országok összefogását szorgalmazza a leszerelés előmozdítása, kontinensünk atomfegyver-mentesítése érdekében. Az előadó a továbbiakban Grósz Károlynak az elmúlt héten Felipe González meghívására . Spanyolországban, valamint Francois Mitterrand elnök vendégeként Franciaországban tett látogatásáról szólt. Kiemelte: e látogatásoknak az adott különös jelentőséget. hogy a politikai viszonyunk lényegében mindkét országgal problémamentes, de a gazdasági kapcsolatok a spanyol és francia részről egyaránt hangoztatott együttműködés; szándék ellenére nem fejlődnek kielégítően. Az élőrelépés nyugat-európai kapcsolatrendszerünk egészét kiegyensúlyozottabbá tenné. A magyar átfogó együttműködési szándék mindkét országban kedvező fogadtatásra talált. Ebben a reformtörekvéseink és külpolitikánk nyitottsága iránti hangsúlyozott rokonszenv mellett nyilvánvalóan szerepet játszik az a körülmény is, hogy az utóbbi időben Spanyolország és Francia- ország egyaránt élénkíteni igyekszik a szocialista országokhoz fűződő kapcsolatait, s ehhez hazánkat láthatóan alkalmas partnernek tekintik. A legfelsőbb szintű politikai érintkezések gyakorlatának folytatását illetően egyetértés alakult ki. Felipe González és Francois Mitterrand egyaránt készségét nyilvánította jövő évi magyarországi látogatásra. Ugyancsak megerősítést nyert a kulturális, a tudományos, műszaki és az idegenforgalmi kapcsolatok bővítésére irányuló közös akarat. A spanyol illetve a francia vezetők elismerően nyilatkoztaik a magyar külpolitikai aktivitásról — hangoztatta Szűrös Mátyás. Érdeklődéssel fogadták Grósz Károly -tájékoztatóját nemzetközi törekvéseink hátteréről. Mindkét orszá.sban támogatásról! biztosították a nyugat-európai integrációs intézmények irányába tett kapcsolatépítő lépéseinket. Az Európai Közösségben 1989. első illetve má-sodik felében a soros elnöki tisztséget ellátó González miniszterelnök és Mitterrand elnök egyaránt azt hangsúlyozta, hogy az 1992- re kialakuló egységes belső piac nem fogja hátrányosan érinteni az Európai Gazdasági Közösség és á kívülálló országok, így hazánk kapcsolatait. A spanyol és a francia vezetőkkel folytatott, tárgyalásokon, illetve a madridi és a párizsi sajtókonferencián egyaránt felvetődött — nem magyar kezdeményezésre — a magyar—román viszony kérdése. A Grósz Károly álta-l ismertetett magyar álláspontot González kormányfő, illetve Mitterrand elnök, Michel Rocard miniszterelnök és Laurent Fabíus, a francia nemzetgyűlés elnöke megértéssel fogadták, s hangsúlyozták országuk elkötelezettségét az emberi jogok érvényesülése iránt. Szűrös Mátyás ezt. követően a Magyar Népköztársaság budapesti nagykövetségének kereskedelmi tanácsosa elleni román provokációval foglalkozott. Emlékeztetett arra, hogy a magyar sajtó a Külügyminisztérium' álltai az MTI-hez eljuttatott közleményben, illetve az Agerpress román hír- ügynökség által közzétett közlemény alapján adott tájékoztatásit arról, hogy román hivatalos szervek november 14-én súlyos provokációt követtek el bukaresti nagykövetségünk egyik diplomatája ellen, akit november 19-én kiutasítottak Romániából. , — A tények, sőt a román megnyilatkozások kétségbe- vonhatatlanui tanúsítják, hogy meghatározott politikai célt szolgáló, előre kitervelt forgatókönyv szerint lebonyolított rendőrségi akcióról van szó, amely a magyar— román kapcsolatokba a fe- . szükség újabb elemeit vitte be — hangoztatta Szűrös Mátyás. — A kolozsvári fő- konzulátus bezárását követően a román fél ismételten látványos módon, érvényes nemzetközi jogot sértő lépést tett. Illetékes kormányzati szerveink ismert elvi álláspontunk alapján tettek kísérletet az ügy érdekeinknek megfelelő rendezésére. Hivatalos tiltakozásunk bejelentésével egyidőben lehetőséget kívántunk adnj a román félnek, hogy a kapcsolatokat szándékosan terhelő lépését visszavonja. Mivel külképviseletünk az érvényes nemzetközi szerződéseknek és normáknak megfelelően végzi tevékenységét, semmi okunk nem volt arra, hogy a tényeket ne hozzuk nyilvánosságra. Szűrös Mátyás végezetül elmondta, hogy a kormány folyamatosan foglalkozik a kérdéssel, s megteszi a szükséges' válaszintézkedéseket. A szóbeli kiegészítésit követően megkezdődött a napirend első pontja feletti vita. Szűrös Mátyás szóbeli kiegészítőjében először az elmúlt időszak magyar—szovjet kapcsolatainak kiemelkedő eseményéről, Alek- szandr Jakovlevnek, az SZKP ’ KB Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának magyarországi látogatására tért ki. Elmondotta: a megbeszélések tapasztalatai alátámasztották azt a korábbi magyar értékelést, hogy a két párt törekvéseiben, a feladatok megközelítésében az utóbbi időben teljesebbé vált az összhang. Alekszandr Jakovlev többször hangsúlyozta, hogy hazánk és a Szovjetunió problémái nagyon hasonlóak. A szovjet politikus értékelése szerint Magyarországon annak idején a szocialista országok közösségében elsőként ismerte föl a társadalmi-gazdasági változások szükségességét. Jakovlev megjegyezte, hogy Magyarországot ekkor bírálat érte a szocialista országok részéről. Ma viszont a Szovjetunióban és Magyarországon együttesen ismerjük el a reformok, a haladás szükségességét. A Szovjetunióban jelenleg a politikai rendszer átalakításának a feladata áll előtérben. Ennek lényege, hogy a tanácsok tényleges hatalommal és igazi felelősséggel rendelkezzenek. Sokan nem értik a reformintézkedéseket, a hatalom gyengülése miatt aggódnak, holott a valóságban a reform a párt politikai élcsapatszerepét erősíti. A szovjet politikus megerősítette: az SZKP Központi Bizottsága a közeljövőben külön ülést szentel a ■ nemzetiségi kérdésnek. Az egészséges nemzeti törekvésekkel párhuzamosan azonban olyan szélsőségek is tapasztalhatók, amelyeket a szovjet vezetés nem tart elfogadhatónak. A megbeszélések során az SZKP KB titkára kiemelten kezelte az új külpolitikai gondolkodás gyakorlati érvényesítését, miután — megállapítása szerint — e kategória hitele elsősorban a konkrét eredményektől függ. Hangsúlyozta, hogy a vezetéls részéről bátorságra és állandó kezdményezé- sekre van szükség. Ez érvényes a fegyverzetkorlátozás kérdéseire is. A hagyományos erők csökkentéséhez ugyancsak az állandó kezdeményezés a kézenfekvő eszköz. Egybehangzó az a megítélés, hogy a hagyományos fegyverzetkorlátozásban egyoldalú lépéseknek is van értelme, ha a másik fél viszonzását váltják ki, és előremozdítják a folyamatot. A felszólalók kifejezték egyetértésüket az írásos előterjesztéssel és a szóbeli kiegészítéssel. Támogatták az MSZMP és a magyar kormány külpolitikai aktivitásának fokozására irányuló törekvéseket, javaslatokat. Maróthy László a mai helyzetben parancsoló szükség- szerűségnek nevezte nemzetközi tevékenységünk erősítését, és kiszélesítését, hogy országunkat, politikánkat jobban ismerjék a világban, és mi is tájékozottak legyünk a nemzetközi politika legfontosabb vonásairól. Ezzel kapcsolatban többen is aláhúzták, hogy a magyar külpolitikának dinamikus kapcsolatépítésre kell törekednie mind a Szovjetunióval és a KGST többi országával, mind a nem szocialista világgal. Fock Jenő felhívta a figyelmet-'árra, hogy ha a .Szovjetunióban és a többi szocialista országban dinamiku- sabbá válik a gazdasági fejlődés, az jobb lehetőséget teremt számunkra is a KGST-n belüli együttműködés szélesebb körű hasznosítására. Maróthy László, az Európai Gazdasági Közösség országaival az utóbbi években kibontakozó kapcsolatok kiszélesítésének jelentőségét hangsúlyozta, hiszen ez is hozzájárulhat a hazai gazdasági kibontakozás tudományos, műszaki feltételeinek javításához. Horváth István is eredményesnek ítélte Magyar- ország nemzetközi tevékenységét, de úgy vélte, hogy egyes országok esetében a dinamikus diplomáciai munkát nem követi kellő gazdasági kapcsolatépítés, márpedig e két folyamat csak együtt válik igazán hasznossá. Ehhez kapcsolódva Grósz Károly felhívta a figyelmet arra, is, hogy bizonyos esetekben a gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok készítik elő a talajt a politikai-diplomáciai érintkezés kibővítésére. Horváth István szorgalmazta, hogy a magyar külképviseletek kapjanak több hazai információt, tényanyagot a partnerországok befolyásos köreinek tájékoztatására. A vitában sok szó esett a szocialisita országokban zajló reformfolyamatokról. Többen — így Maróthy László és Fock Jenő is — rámutattak, hogy ezek a folyamatok a különböző szocialista országokban más és más tartalommal és ütemben bontakoznak ki. A felszólalók egyetértettek a Szovjetunió belső helyzetéről az írásos és a szóbeli előterjesztésben felvázolt értékeléssel, aláhúzva egyebek között azt a tény, hogy az elmúlt években valóban nőtt a Szovjetunió Kommunista Pártjának konfliktustűrő képessége. Maróthy László úgy vélte ugyanakkor, hogy sem a Szovjetunióban s más szocialista országokban, sem nálunk nem növekedett kellőképpen a pártok képessége a konfliktusok kezelésére. Erre nem mindig találják meg a helyes módszereket, bár igaz, hogy ez nem egyszerűen módszertani kérdés, hanem annál sokkal mélyebb politikai probléma. Nagyon fontos tapasztalat- ' ként fogalmazódott meg, hogy a konfliktusokkal, a vitákkal nemcsak megfelelő időben, hanem megfelelő helyen és közegben kell foglalkozni, s ezek sorában kiemelkedő jelentőségűek a pártok vezető testületéinek fórumai. A felszólalók kiemelték, hogy a mai helyzetben különösen fontos a szocialista országok összefogásának fejlesztése, mert ez nemcsak ezen államok közösségének nemzetközi pozícióit erősíti, hanem hozzájárul belső fejlődésük külső feltételeinek javításához is. Kárpáti Ferenc ezzel kapcsolatban a Varsói Szerződés tagállamai politikai, gazdasági és katonai együttműködéséinek továbbfejlesztéséről szólít. A tagállamok közös fellépése — húzta alá — fontos tényező az európai leszerelési folyamatban, amelyen belül a szocialista országok őszinte készséget mutatnak a hagyományos fegyveres erők és fegyverzetek csökkentésére, az erről szóló tárgyalások sikerre vitelére. Maróthy László felvetette: talán célszerű lenne összehívni a szocialista országok kommunista pártjainak tanácskozását a közös érdekű kérdések megbeszélésére. A vitában többen is elítélően szóltak a bukaresti magyar nagykövetség kereskedelmi tanácsosát ért román provokációról. Nyers Rezső javasolta, hogy a Központi Bizottság is bélyegezze meg ezt az akciót, és támogassa a kormányt a megfelelő állásfoglalások és intézkedésék kialakításában. Ezzel a testület egyetértett. Több felszólaló érintette az utóbbi időkben alakult új szervezetek, csoportosulások nemzetközi tevékenységét. Kifejeződött az a vélemény, hogy a párt kísérje figyelemmel és a gyakorlat alapján ítélje meg ezt a munkát. Szűrös Mátyás vitazáró összefoglalója után a Központi Bizottság a tájékoztatót egyhangúlag tudomásul vette. Javaslat a munkarend változtatására A Központi Bizottság és a Politikai Bizottság munkarendjére, munkamódszerére, a KB munkabizottságainak, munkaközösségeinek és apparátusának feladatkörére vonatkozó javaslat megtárgyalása következett. A témát részletező, a KB tagjaihoz előzőleg írásban eljuttatott anyag leszögezi: a Központi Bizottság alapvetően a XIII. kongresszus és az országos pártértekezlet állásfoglalása alapján végzi munkáját. A döntések előkészítésénél feltárja és ösiz- szehangolja a különböző érdekeket, felhasználja a tudomány eredményeit és mérlegeli állásfoglalásainak várható társadalmi és politikai hatását. A testület elsősorban a politikai, stratégiai irányvonal meghatározására összpontosítja erőfeszítéseit. A párt politikáját a kommunistáik, kommunista csoportok útján, elvi-politikai eszközökkel, meggyőzéssel közvetíti. Tiszteletben tartja az Ország- gyűlés kizárólagos törvény- alkotói szerepét. A Minisztertanácsnak önállóságot és felelősséget biztosít a kormányzati munkához, és támogatja tevékenységét. Ä központi Bizottság azt várja a különböző társadalmi szervezetektől és mozgalmaktól, hogy ezek az általuk képviselt rétegek érdekeinek feltáráséival és képvisel etével járuljanak hozzá a politika alakításához. A párt központi testületéi az érdekegyeztetés, az érdekék védelme fő színterének az érdekképviseleti szervek egymás közötti, illetőleg e szervek és a kormány egyeztető megbeszéléseit, fórumait tartják. A javaslat további részében a Központi Bizottság hatáskörét, tagjainak és tisztségviselőinek főbb feladatait taglalja. Megállapítja, hogy két kongresszus, illetve országos pártértekez- let között a Központi Bizottság, az MSZMP legfelsőbb politikai döntéshozó, irányító és ellenőrző testületé, politikai műhelye. A döntés után kisebbségben maradottaknak a testületi határozatot, állásfoglalást kell képviselniük, de joguk, hogy ellenvéleményüket a KB ülésein újra felvessék, kezdeményezzék annak újratárgyalását. A párt elnöke, főtitkára és a KB-tltkárai feladatkörének ismertetése után, a Központi Bizottság munkamódszerével foglalkozik a javaslat. A testület —, ha a kérdés társadalmi fontossága indokolja — az egész párttagságra kiterjedő, szervezett pártvita alapján dönt. Fontosabb javaslatainak előzetes véleményezéisében bevonja a pártszervezeteket, igényli az alternatív tervezetek, megoldási ' módok kidolgozását. Biztosítja a javasoltaktól eltérő elgondolások és vélemények ismertetését. Döntéseit a testület kollektíván és demokratikusan hozza. A Központi Bizottság — a nyilván osságot is felhasználva — fellép a szocialista elvektől idegen magatartás, a szubjektivizmus, a korrupció, a hatalommal való visszaélés minden formája ellen. A vétkesekkel szem. ben fegyelmi felelősségre vonást kezdeményez. Munkájáról és döntéseiről a testület tájékoztatja a párt tagjait, az állami szervek és a társadalmi szervezetek vezető testületéit, az ország lakosságát. A párt- sajtó és a Pártszervezetek Tájékoztatója útján gondoskodik a párttagság részletesebb tájékoztatásáról. Indokolt esetben a testület zárt ülést tart. Részletesen foglalkozik a javaslat a KB mellett működő új munkabizottságok létrehozásával, a régiek megszüntetésével, valamint a KB apparátusának korszerűsítésével. Eszerint a jelenlegi nyolc osztályt megszüntetik, és az apparátust munkájának, feladatainak igényei szerint szervezik meg,. Ennek megfelelően a tervek szerint a jövőben hat osztály működik: a Központi Bizottság Irodája, a Társadalompolitikai Osztály (ennek hatáskörébe tartozik majd a többi között a társadalmi szervezetekkel, tömeg- mozgalmakkal és egyesületekkel való politikai együttműködés, valamint a tájékoztatás és sajtópolitika), a Pártpolitikai Osztály, a Gazdaság- és Szociálpolitikai Osztály, a Nemzetközi Pártkapcsolatok Osztálya, valamint a Gazdálkodási Osztály. A párt elnöke, főtitkára és a KB titkárai feladataik ellátásához munkacsoportokat vesznek igénybe. Javaslat a népszavazási törvényről Az országos és helyi népszavazásról szóló törvény elveit tartalmazó javaslat Grósz Károly, az MSZMP főtitkára beszél. megtárgyalása következett. Az írásos anyag leszögezi: a Politikai Bizottság 1987-ben, majd az MSZMP országos értekezletén az idén májusban állást foglalt arról, hogy törvényt, kell alkotni az országos és a helyi népszavazásról. Ennek a jogszabálynak a létrehozásával erősödnek politikai intézményrendszerünk demokratikus vonásai, újabb garanciális elemekkel egészülnek ki a képviseleti és a közvetlen demokrácia formái. A népszavazás keretül szolgálhat az eltérő érdekek kifejeződéséhez és ütköztetéséhez; meghatározó jelentőségű ügyekben közvetlenül az állampolgárok kezébe kerülhet a véleményalkotás, illetve a döntés lehetősége. A népszavazás formái lehetnek: a) Az országgyűlési és a tanácstes.tületek által hozott döntések megerősítésére vagy elvetésére irányuló népszavazás (referendum). A szavazás eredményétől függően a törvény vagy tanácsrendelet érvényessé és kihirdethe- tővé válik, illetve olyannak kell tekinteni. mintha meg sem alkották volna, E formára elsősorban a kiemelkedő jelentőségű törvények vagy fontosabb tanácsrendeletek esetében kerülhet sor. b) Az Országgyűlés és a tanácstestületek tervezett döntéseinek tartalmát meghatározó, illetve azokat helyettesítő népszavazás (plebisz(Folytatás a 3. oldalon.) I