Nógrád, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-21 / 277. szám

MAI AJÁNLATUNK KOSSUTH RADIO: NÓGRÁDI TÁJAKON... ÉBwiiiiiiiicmw»niii telexen érkezett. «WWtSWtKW» Kemerovo és Nóg irodalmi kapcsolatairól ö.äu. jvui u^eii ti nauiu: 9.00: A hét zeneműve 9.28: A hét költője: Forbáth Imre 9.42: Ki kopog? 10.05: Nyitnikék 10.35: Az úrhatnám szolgáló 11.05: Bioritmus 11.25: Hogyan veszett össze Iván Ivanovics Iván Nyikiforoviccsal VII/4. rész 12.45: Házunk tája 13.00: Klasszikusok délidőben 14.10: Színésznő a társalgó­ban 14.24: Operarészletek fúvós­zenekarok előadásában 14.44: Húsvéti tojásszedés N y í rmeggy esen 15.00: Kerámia és építészet 15.30: Bálint Sándor emlékezete 16.05: Hangadó 17.00: Eco-mix 17.30: örökzöld dallamok 18.03: Levelekre — röviden 18.30: Esti magazin 19.15: Nyílt szín 19.45: Tvlagyar színház a két világháború között #2i.16: Könnyűzene — hang­szerszólók 21.24: Októbertől márciusig 22.00: Hírvilág 22.33: Halló, itt vagyok! 23.30: A Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekara játszik PETŐFI RADIO: 8.05: Nótacsokor 8.50: Délelőtti torna 9.05: Napközben 12.10: Koncz Zsuzsa énekel 12.25: Kis magyar néprajz 12.30: Lakatos Sándor népi­zenekara játszik 13.05: .Slágermúzeum 11.00: Kettőtől ötig... 17.05: Kölyökrádió 1 17.30: ötödik sebesség 18.30: Tip-top parádé 19.05: Kapcsoljuk a szegedi József Attila Tudomány­egyetem dzsesszklubját 19.30: Sportvilág 20.90: Dalok, mesék a TOT Oktatási és' Üdültetési Központ nagyterméből 23.05: Az állam szerepe a műszaki fejlődésben 21.35: Operettparédé 22.28: Slágerfilmek — filmslágerek 23.10: Alom szárnyán — könnyűzene BARTÓK RÁDIÓ: 9.08: Dzsésgzarchivüm 9.30: A Collegium Au'reum kamarazenekara játszik 10.35: Feldolgozások az Alföld zenéjéből 11-15: A XX. század zenéjéből 11.54: Gioconda 13.05: Kilátó 13.50: Romantikus zene 15.00: Kapcsoljuk a 22-es stúdiót közben: 16.20: Fametszetek 16.30: A fafúvósverseny folytatása 18.00: Egészségünkért 18.10: Anna Moffo operaariakat , énekel 18.32: A bét zeneműve 39.05: Élmények és hatások 19.35: Kapcsoljuk a 22-es stúdiót 21.30: Az Északnémet Rádió szimfonikus zenekará­nak hangversenye 22.58: Peter Schreier opera- felvételeiből MISKOLCI STÚDIÓ: 6.20—6.30 és 7.20—7.30: Reg­geli körkép. — Hírek, tudósí­tások. információk, szolgálta­tások Borsod. Heves és Nóg- rád megyéből. — Reklám. — 17.30: Műsorismertetés, hírek, időjárás. 17.35: Hétről hétre, hétfőn este. Zenés magazin. Szerkesztő: G. Tóth Ferenc — El szeretném mondani. Kiss László jegyzete. Telefon: 35-510. (Közben: 18.00—18.15: Észak-magyarországi króni­ka. — Reklám. 18.25—18.30: Lap- és müsórelőzetes.) Dicséretes módon a Sal­gótarjáni Kohászati Üze­mekben is mind nagyobb gondolt fordítanak a nyelv- tanulásra. Három szakem­ber kétszer négyhetes, bent­lakásos. intenzív, alapfokú angol nyelvtanfolyamon vesz részt Gödön. A vállalat és a „tanulók” között létrejött közös szerződés azt is tar­talmazza, hogy további 150 órás tanfolyam költségeit vállalja a munkáltató, míg a dolgozóknak alap-, vagy középfokú nyelvvizsgát kell tenniük. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 1. MŰSOR: 16.15: Hírek 16.20: Magyarok a Kárpátalján III. kolhoz a Tiszaháton 17.50: Akupunktúra 18.55: Reklám 19.00: Tévétorna 19.05: Esti mese 19.25: Reklám 19.30: Híradó 20.00: Reklám 20.05: ..Fehér éjszakák” 20.50: Renaissance popmuzsika 21.10: ..El vagyok tévedve” 22.30: Híradó 2. 2. MŰSOR: 20.00: Körzeti tévéstűdiók műsora — Budapest — Pécs — Szeged SALGÓTARJÁNI KÁBEL­TELEVÍZIÓ: 19.00: Meseíilmek 19.20: Reklám 19.30: Tarjáni magazin. Képújság. (Meghívó a párt évfordulós ünnep­ségére. Tudósítás a tanács vb-üléséröl, szavaztak a nézők — videofilmekre, lövés a vonatablakból?) 20.00: Fekete kalóz (olasz kalandfilm, fsz.: Búd Spencer és Terence Hill ) Kb.: 21.30: Tarjáni magazin. Képújság és reklám. (Ism.) BESZTERCEBÁNYA: 1. MŰSOR: 16.25: Művelődési sorozat 16.55: A nap percei 17.05: Katonák műsora 17.55: Pozsonyi magazin 18.20: Esti mese 18.40: Művelődési sorozat 19.30: Híradó 20.00: Est gyertyákkal 21.10: Sportvisszhangok 22.10: önöké a szó 2. MŰSOR: 17.20: Angol természetfilm — sorozat 17.50: Tévéállatkert 18.10: A legjobb kutyafogat — svéd tv-film — 1. rész 18.30: A hét eseményei magyar nyelven 19.00: Torna 19.10: Esti' mese 19.30: Híradó 20.00: Karakum — 45 fok árnyékban 2i.30: Híradó 22.00: Világhiradó 22.15: Táncverseny — felvé­telről MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Az istenek fegyvere. Színes, látványos nongkongi kaland­film. — Kamara: Soha, sehol, senkinek. Színes magyar film. — Kohász: A birodalom visszavág. Színes, szinkroni­zált amerikai fantasztikus ka­landfilm. — IMH Zagyvapál- falva: Vad banda. (16) Színes, szinkronizált amerikai wes­tern. — Balassagyarmati Ma­dách: Fél 4. háromnegyed 6 és 8-tól: ’53 hideg nyara. Szí­nes szovjet film. — Mesemozi: Nőnek a kiskecske szarvai. — Madách Kamara: Zártkörű filmklub-rendezvény. — Bá- tonyterenyei Petőfi: 48 óra. Színes amerikai krimi. — Pász­tó: Rekord. NSZK—svájci hor­rorszatíra. — Szécsény: 6-tól: Frances. Színes, szinkronizált angol film. — Karancslapujtö: A kis szemtanú. Színes, ame­rikai fantasztikus kalandfilm. — Irodalmi hősök: János vi­téz. — Jobbágyi: Másnap há­ború volt. Színes szovjet film. — Nagylóc: Iskolamozi: Tin- tin és a cápák tava. — Er- sekvadkert: Fantasztikus labi­rintus. Színes. szinkronizált amerikai kalandfilm. — Rét“ ság: Az ördög jobb és bal keze. Színes, szinkronizált olasz western. Alapfokú német nyelv­tanfolyam is indult a Sal­gótarjáni Kohász Művelő­dési Központban, melyen 30 kohász vesz részt. A he­ti kétszer háromórás, össze­sen 200 órás kurzus kiadá­sait fele-fele részben fede­zi a munkaadó és a mun­kavállaló. A többségben fi­atal szakemberek elismer­ten azért tanulnak idegen nyelvet, hogy könnyebben forgathassák a külföldi szakirodalmat, illetve meg­könnyítsék a kapcsolatot az üzleti életben. A Magyar Írók Szövetsége és a szovjet írószövetség közötti cserekapcsolatok ke­retében magyar íródelegáció járt a Szovjetunióban októ­ber 24-től november 5-ig. Tagja volt Lothár László költő, műfordító, Konczek József költő', műfordító és Laczkó Pál író, a salgótar­jáni Palócföld szerkesztője. A delegációt Moszkvában a szovjet írószövetség fogadta, a program részben az ő ja­vaslatuk, részben a delegáció kérésére alakul ki. A többi között részletes tájékoztatást kaptak a szovjet írószövetség életéről, a most zajló válto­zásokról. Moszkván kívül Kemerovóban és Jerevánban jártak a magyar küldöttség tagjai. Tapasztalataikról be­szélgettünk Laczkó Pállal. — Az írószövetség épülete a Rosztov-ház, ami a Hábo­rú és békében is szerepel, az épület előtt természetesen Tolsztoj szobra — mondja személyes benyomásairól a Palócföld szerkesztője. — A közelben van a Csehov-ház. S, ami meglepett, az írószö­vetség épületében hihetetle­nül nyüzsgő élet zajlik. A nem hivatalos program so­rán is folyton megállítottak bennünket, pusztán a ma­gyar szó hallatára és szóba elegyedtünk. A magyar re­ferens asztalán egyébként nemcsak a központi magyar folyóiratok, hanem a vidé­kiek is ott voltak, magam is vittem Palócföldet. — Mi volt a moszkvai program? — Moszkvát korábban is­mertem, de most felejthetet­len élmény volt, hogy kife­jezetten irodalmi emlékhe­lyeket jártunk sorra. Így például Tolsztoj, Gogol, Stendhal, Puskin „nyomá­ban" jártunk. Nem mulasz­tottuk e1 a Tverszkij bulvá­ron való barangolást, hiszen, Színházi esték Nem minden arany, ami... a fővárosból jön, vagy az évtizedekig tabutémának számító ávós világról szól. Ezt a sete-suta hasonlatot azért kreáltam, mert úgy érzem, olykor hajlamosak vagyunk előítéleteinknek sznobéri ánknak engedel­meskedni, és nem akarjuk észrevenni annak fogyaté­kosságait, amelyről azt fel sem tételeztük, s ellenkező végi étként: a valóságosnál is lejjebb tiporjuk azt, amitől eleve nem vártunk semmit. Ügy mentem el a salgó­tarjáni József Attila Műve­lődési Központba, a buda­pesti Radnóti Színpad And- rássy út 60. című előadásá­ra, hogy most igazán magas színvonalon megírt és szín­padra álmodott, előadott darabot látok. Nem így tör­tént, a legnagyobb sajnála­tomra. Gosztonyi Jánost any- nvira elbűvölhette a tiltás zsilipjének a felnyitása, áz ávóstéma még ma is sok titkot és homályosságot rej- tő-rejtető lehetősége, hogy ötletét két és fél órás tisz­ta játékidőben fogalmazta meg, noha elégséges lett volna rá — mi több: hatá­sosabb is — egyetlen óra. Gosztonyi hagyományos színdarabot írt, elejével, cse­lekménnyel és véggel, csak éppen a szituációi nem azok, illetve a szereplői nem a szokásos értelemben vett élő, hús-vér alakok. Ami­lyen koncepcionált, konst­ruált világ volt az államvé­delmi hatóságé, tele elhall­gatásokkal, sunyításokkal és aljasságokkal is, ugyan­olyan megszerkesztett ez a színdarab. Minden szem­pontból. Szereplői típusok, vagyis jelképek, követke­zésképpen lózungszerűen élnek. Persze‘ez nem lenne önmagában baj, ha a néző ha egy XIX. századi orosz regényben sétára indulnak a szereplők, erre a bulvárra mennek ki. Gorkij, Csehov, Majakovszkij, Bulgakov és mások emlékhelyeit is meg­tekintettük. Például a Mes­ter és Margarita minden fontos helyszínét néztük meg. Láttuk a Gorkij Irodal­mi Főiskolát, külön kérésem­re megmutatták Trifonov regényének helyszínét, azt a bizonyos Házat a rakpar­ton. Ribakov Az Arbat gyer­mekei című regényének helyszínét magam jártam be, vagyis mindazt, ami még föllelhető. Meglepett, hogy a helyszínek, utcanevek, in­tézmények, ha egy irodalmi műb.en helyet kaptak, akkor azt a köztudat is az irodal­mi mű alapján tartja szá­mon. Ezt a magatartást hiá­nyolom a magyar irodalmi és általános, köztudatból, pe­dig mindez Budapesten és vidéken, akár Nógrád megyé­ben is érdekes lenne. Külö­nösen megrendítő volt to­vábbá számomra a Novo- gyevicsij-temető. — A testvérmegyei kap­csolatok szempontjából a nógrádiak számára különös érdeklődésre tarthat számot a Kemerovóban tett láto­gatás. Ez milyen eredmény­nyel járt? — Kemerovóban az ottani írószervezetnél fogadtak bennünket, A Palócföld fő- szerkesztőjének meghatal­mazása alapján e találkozó­nak volt egy hivatalos része is, melynek során az együtt­működés eddigi eredményei­re» alapozva a további muníka magasabb szintre való eme­lését céloztuk meg. Ott rög­tön kiderült, hogy e beszél­getésre nagyon nagy szük­ség volt. Olyan fogadókész­ség és ötletgazdagság nyil­vánult meg részükről, amely­nek lehetőségeit vétek íen­érezhetné a helyzetek való­diságát és drámaiságát, ha felfoghatná a vallatások tét­jét, ha azonosulni tudna a megnyomorított, majd ki­végzett hőssel. Erre azonban sem a szer­ző, sem a rendező — Már­ton András, az ismert szí­nészjátékos —, sem a színé­szek nem adnak lehetősé­get. Túlságosan tételszerű ahhoz a darab, túlontúl toi- centizett a legtöbb mozza­nata. Ügy van ugyanis meg­csinálva az egész, hogy — bár nem kerüli meg az igazságot — az alkotók igye­keznek egyensúlyozva kö­zépen maradni, elkerülve a minikét irányból érhető tá­madásokat, s ez a túlzott ta­pintat kioltja az érdekessé­get, a szenvedélyt. S hiába buzdítja a cellatárs az igaztalan ul halálra ítéltet: ne félj, haragudj, haragudj, mi nézők sem tudunk való­ne kihasználatlanul hagyni. Számomra világossá vált, hogy a testvérkapcsolatok továbbépítése ügyében min­dig az érintett szakterület érintettjei beszéljenek egy­mással közvetlenül. Ez ad­hatja a szakszerűséget, így érhetünk el minőségi to­vábblépést. Mi is számos konkrétumról, beszélgettünk ezeket továbbítom a: helyű kulturális vezetésnek. Anyagi lehetőségeink függvényében ezek mind megvalósítható ötletek. — Milyen konkrétumok­ról van szó? — Először is nagy szere­tettel emlékeztek meg a Találkozás című kétnyelvű közös antológiáról, amely 1974-ben jelent meg. Egyér­telműen sürgették ennek folytatását. Az anyagok cse­réje eddig majdnem egyol­dalú volt a Palócföld és az ottani Kuzbassz fényei című lap között. Mi közöltünk több, szépirodalmi válogatást a Palócföld és a NÓGRÁD hasábjain. Most határozot­tan megfogalmazták, hogy a Palócföld szerzői köre mutatkozzék be rendszere­sebben lapjukban. Erre an­nál is inkább lehetőség lesz. mert a közeljövőben az ő lapjuk is igazán folyóirattá válik, 1989-től az eddigi évi négyszeri megjelenés helyett sűrűbben lát majd napvilá­got. A továbbiakban mind­két oldalról szorgalmaztuk a kölcsönös alkotói cseréket, hiszen ha .a képzőművészek és az úttörők esetében meg­valósítható, akkor irodal­márok esetében miért nem? — Milyen helyet foglal el a kemerovói írószervezet a régió és az ország életében? — A kemerovói írószerve­zet vezetője most Zubarjov költő. A szervezetnek jelen­leg 26 tagja van, Igen jó és hatékony kapcsolatot ala­jában úgy haragudni, aho­gyan kellene. Mindvégig olyan érzé­sem volt az előadás nézése közben, hogy a színdarab létrehozói nem az esztéti­kai mívességre összpontosí­tottak, elsősorban a pénz­tárakra kacsingattak. Do­bunk most egy nagyot, olyat, amire tódul a kö­zönség — gondolták, és az író, ennek megfelelően tele­tűzdelte darabját trágárabb­nál trágárabb szavaikkal és kifejezésekkel. Ezek kö­zött az sz. r. meg" a p. csa ártatlan játszótársak. A ren­dező erre még rátett egy filmes szexjelenetet (hogy komoly aduiként jobb belá- tásra bírja általa a sokáig karakán hőst), és színésznőit is megmozgatta egy kicsit kombinéban. Persze mind­ebben az ordenáréságban az a furcsa, hogy egyáltalán nem idegen az ábrázolt kítottak kj az irkutszki író­csoporttal. Többek között, rendszeresen vendégük a vi­lághírű író, Raszputyin, aki nagy becsben él előttük. — A delegáció utolsó ál­lomása Jereván volt. Kik­kel találkoztak. milyen megállapodások születtek? — Jerevánban Metaxe asszony, a kitűnő, költő, a magyar írók nagy barátja fogadott bennünket az ör­mény írószövetségben. Meg­tekintettük az örmény tör­ténelem nagyszerű emlékeit. Az örményországi látogatás azért is szerencsés volt, mert konkrét megállapodás is történt. Ennek jegyében a Palócföld idei decemberi száma Ablak című rovatá­ban örmény irodalmi össze­állítást közlünk, s ebben a delegáció két tagja érintett. Az anyagot Lothár László válogatta és fordította, a fordításban Konczek József működik közre. Mefaxe, aki egyébként ebben az össze­állításban is szerepel, tervek szerint 1989-ben Magyaror­szágra látogat, s remélem, lehetőség lesz arra, hogy ebből az alkalomból Nógrád megyének is vendége le­gyen. Meghívást kaptunk Je­revánban Gevork Emin fe­leségétől az örmények Illyés Gyulájának lakására. A költő éppen Svédország­ban tartózkodott, egv, az ör­mények történelméről ké­szült film bemutatóját vett részt. így vele csak telefo­non beszélt Lothár László, aki a költő régi ismerőse. Befejezésül megjegyzem, hogy a szovjet írószövetség részéről a delegáció állandó kísérője Ravil Buharaj tatár költő volt, aki abszolút szak­szerűséggel látta el felada­tát. amiért ezúton is kö­szönetét mondok. tárgytól, környezettől, na­gyon is beleillik. Csakhát régi _ szabály:. ha az ordenáért le akarjuk leplez­ni, nem a maga természe­tességében mutatjuk fel. Ki kínoz itt kicsodát? — kérdezi a szovjet főnök ál­tal (Schlanger András játssza elegánsan, találóan, a megbetegedett Darvas Iván helyett) szeretett egyik főávós, Farkas Tibe- riusz (!) a sós tea megitatá- sával gyötört embertől, és sajnos, nem tudok jobb vá­laszt erre, mint! ezúttal a színház kínzott bennünket, nézőket. Persze igaztalanok len­nénk, ha nem említhetnénk meg azt, ami tetszett, a már bevallott Schlanger- játékon kívül. Márton And­rás rendező pár ügyes öt­lettel azért megmutatja színpadismeretét, például a főszereplő első megtörése­kor, az ávós oknak a szov­jet főnökkel való parolázá- sak-or. A gusztustalan dísz­let (Menczel Róbert) is le­nyűgöző, ezúttal mert való­ságos és absztrakt egyszer­re, kifejező. Érvényes meg­állapításunk a jelmezekre, (Csík György). S a jobbára egysíkú, jel- zéses szerepekben ' is kitű­nik némelyik színész, pél­dául Takács Kati (feleség), Csíkos Gábor (belügyis), Nagy Sándor Tamás, Kele­men Csaba (egykori kom­munista barátok, ávósok), Bellus Attila fh. (letartózta­tott). A színészek többsége azonban — a főszereplő, Nemcsák Károly is — fe­szeng és kínlódik a gyengén megírt szerepekben. Sulyok László Fotó: Bencze Péter Angolra vagy németre járnak Tanuló kohászok T. E. Andrásét/ úf 60.

Next

/
Oldalképek
Tartalom