Nógrád, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-19 / 276. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON. TELEXEN ÉRKEZETT. Ev végi ünnepi élelmiszer-ellátás Karácsonyra, szilveszterre és újévre jó színvonalú kínálatot ígér az élelmiszer- kereskedelem, bár mint az elmúlt esztendőkben, most is számolni kell hiányokkal néhány keresett termékből. A kereskedelmi Minisztériumtól kapott tájékoztatás szerint húsból és húskészítményekből a IV- negyedévben 99 ezer tonnányit hoznak forgalomba. Ha a kereslet a tavalyihoz hasonló lesz. sertéstőkehúsokból és húskészítményekből folyamatos és igény szerinti ellátás várható, marhahúsból és téliszalámiból azonban az év hátralévő részében sem lesz zavartalan a kínálat. Marhahúsból nincs elegendő, téliszalámiból pedig azért nem tudnak kellő mennyiséget biztosítani, mert a feldolgozókapacitás nem győzi. s a vállalatoknak az exportfeladatokat js teljesíteniük kell. Az ipar és a kereskedelem egyaránt felkészült arra, hogy a hagyományos élelmiszerekből, a kocsonyahúsból és a virsliből megnövekszik az év végén a kereslet. Kocsonyahúsból a húsipar mintegy 700 tonna Vállalatoknál, szövetkezeteknél, költségvetési intézményeknél és pénzintézeteknél dolgozó szakemberek érdeklődésére tarthat számot a Pénzügyi és kereskedelmi enciklopédia, amelyet a topokban jelentetett meg a Novotrade Részvénytársaság. Lexikális feldolgozású, a magyar és a külföldi köz- gazdasági életet a lexikonoknál bővebben és részletesebben tárgyaló magyar nyelvű könyvet 1929 óta nem adtak ki. Az enciklopédia e hiányt pótolja, különös hangsúlyt helyezve a pénzügyi, hitelezési, adózási, valutáris-devizáfis, a piaci és kereskedelmi kérdésekre, a vállalkozási formák jogi és gazdasági szabályozására, az új jelenségek bemutatására. Dr. Bácskai Tamás. a kiszállítását tervezi, ez körülbelül annyi, mint tavaly volt. Virsliből 1300—1350 tonna gyártására készült fel a húsipar, ez várhatóan elegendő lesz az igények kielégítésére. Az év hátralévő részében — az olcsó aprólék és belsőség kivételével — folyamatos és igény szerinti lesz a kínálat baromfihúsból. Az ünnepi szezoncikkekből — liba, kacsa, pulyka és tyúk — is várhatóan kellő meny- nyiséget biztosít a kereskedelem. Tojás is lesz elég, bár az ára várhatóan igen megugrik, a szabadpiacon decemberben az előrejelzések szerint meghaladja a 4 forintot is. Karácsonykor, s az ország sok vidékén szilveszterkor is hagyományos étel a hal. Élő haiból az ez évi őszi lehalászás ' eredményeként a tavalyinál bőségesebb kínálat várható. Karácsonyra országosan mintegy 1100 tonna — ebből a fővárosban és környékén körülbelül 650 tonna élő halat hoznak forgalomba. Ezenkívül a Szovjetunióból nagy meny- nviségű sütésre alkalmas hal és halfilé érkezik. Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetem tanszék- vezető tanára vezetésével 96 szerző vállalkozott a zömében időt álló tanulmányokat összefoglaló enciklopédia megírásába. A kötetet Medgvessy Péter miniszterelnök-helyettes ajánlja az olvasóknak. A kiadvány megbízható képet kíván adni a világ és a hazai gazdaság állapotáról, a nyolcvanas évek második felének pénzügyi, kereskedelmi gyakorlatáról, felvázolva a legfontosabb összefüggéseket. A kötetet haszonnal forgathatják a főiskolai és egyetemi hallgatók is, akik a magyar gazdaság, a külgazdaság alapelveit, eszközeit, szabályozását, egy-egy elemének belső mechanizmusát kívánják részletesen megismerni. Á z. hogy semmi sem úgy van (pontosan), ahogy látjuk első pillantásra, az egyik legjelesebb példa szerint is igazolható s a példa még ide is vág Bujákra, a harmincas évek közepére. Amikor az örökké és most újra időszerű, nemrég Franciaországban elhunyt falukutató- szooiográfus Szabó Zoltán Cifra nyomorúság című nagy vihart (1938) kavart művében az akkori Bujákot leírta. Ami Szabónak feltűnt erről az út. végi helyről az éppen és főként a teljes akkori beszorultság volt a hegyek közé. A sehova sem mozdulás-bezáírtság-kíszol- gáltatottság embert alázónyomorító valósága. Azt az uradalmi valóságot oldotta volna a messze földön híres (azóta is így van ez!) cifra- szép bujáki viselet. De hát. mi van ma a bujáki képpel? Maradt-e megtévesztő látszat és másfajta valóság? A századelőn, a Károlyi— Pappenheim nagybirtokos uradalom idején, kétezer-va. lahány volt a lakosok száma, — s, miközben az utak végén álló (innen csak földút vezet Ecsegnek, Bokornak) magyar falvak „szépen” elsorvadtak mára — Bujákon nőtt a lakosság lélekszáma. Ma mintegy háromezren! vannak és több mint tíz százalékuk általános iskolás gyerek. És akkor még ott van a sok felnőtt fiatal és az egyre hosszabb kort megérő idősebb bujáki réteg. Egyetlen, igaz. nagvon is meghatározó ponton fedezhető fel azonosság a fél évszázaddal ezelőtti és a mai Buják között. Akkor a kiszolgáltatottság alapja (még a napszámbér is alacsonyabb volt itt, mint máshol) az egy nagybirtok volt. Most a szinte minden családra kiterjedő feltűnően nagyfokú általános ingázás. Patkós István patrióta tanácselnöktől is az volt az első, ami iránt érdeklődtem, hogy a gazdasági élet mai kényszer- - váltásai miatt nem csökkent-e drasztikusan az el- járók-ingázók száma? Nem csökkent. Ez a kép tehát ma is igaz, s hát igaz az is, hogy a naponta ingázó heroikus életet él önmagáért családjáért, de a látszata is megvan itt a dombok-hegyek között. Valóságos új Buják épült fel a régi utcák fölött a dombokon, s az iskolaépítésben is a második szinten tartanak... Ma két dologról beszélnek szívesen tanácsiak, buPénzügyi és kereskedelmi enciklopédia jelent meg I "■' 2 * ^ * V f plgi| Cifra nyomorúság hely oft Bujákon nőnek a föleik Épül az új iskola jakiak, pedagógusok, fiatalok és öregek itt a Sasbérc közelében. Az egyik az iskolaépítés, a másik egy nyári1, NSZK-beli szereplése a gyermek és felnőtt hagyományőrző csoportnak. Az asz- szonykórus ezen felül a gyöngyösi mátrai szüreti napokon most ősszel is díjat nyert. de a tecklenburgi (NSZK, a holland határnál fekvő hatszáz éves városka) szereplés mégis sok mindenre igazolás. Mások is felfedezik újra a népviseleti hagyomány bujáki értékeit. A Szabó Zoltán-i nyomorúságból mára semmi sem maradt. Él tovább az ellenkező jövendölésével szembeszegülve (elhalását ígérte 1938- ban ugyanis!) a népviselet. Énekelnek a bujáki asszonyok most már Tecklen- burgban is, sőt, azóta a tecklenburgdak is eljöttek látogatóba Bujákra „megy a hírük szanaszét. ■ . ” Táncolnak a bujáki iskolások, miközben épül megfelelő jó tempóban az új iskola is. A ,.belterjesség" lehetne elkedvetlenítő, leszerelő, a bujáki nép lehetne kiábrándultán fásult a sok utazástól, ezzel szemben új falurészeket épít, s nemhogy nem öregszik, fiatalodik. A gyökerek élnek s valóban erősek. Nagy Béla iskolaigazgatóval (asztala fölött a falon a tecklenburgi emléktál) és helyettesével Gyurin György- nével is e két dologról beszélgetünk. A talán többször is bcvítgetett, de jó régen szűkösnek bizonyult iskolába itt most is két műszakban tanítanak. Háromszáztizennyolc a tanulói létszám, a közeli Hényelpusztáról Képek: Bencze Péter (teljes kihalás útján, holott volt idő, amikor önálló község volt) mindössze három gyerek jár be Bujákra. Itt még a szükségteremre is ráfanyalodnak; húszan-hu- szonöten zsúfolódnak a rossz levegőjű, kis teremben a kicsattanó egészségű-kedvű bujáki palánták, közöttük (4.b) egy dunaújvárosi új- bujáki kislány, Balyi Petra mosolyog a felnőttkérdésen, „hogy érzed magad Bujákon. .. ?” De az igazi nagy ügy ma itt valóban az épülő iskola. Mindenki dicséri Juhász Béla NÁÉV -es építésvezetőt. A tanácsi beruházással, hatszáz forint ingatlanonként; lakosság; hozzájárulással a tervek miatt kissé megkésve kezdett építés (56 helyett áfa-val, áremeléssel mintegy 90 millió értékű munka ez itt) többek között az ő teljes erőbedobásának, rendkívüli pontosságának, lelkiismeretes vezetésének eredményeként js jól halad. Nagy Béla így fogalmaz ..száz százalékra mondom, hogy jövő nyáron, június végén avatjuk az új iskolát. ■ . ” A pedagógusok harminc napot, ajánlottak fel. de ugyanígy itt minden létező szocialista brigád, sőt maguk a gyerekek is részt vállaltak. A lakosság előre ..lefektetett” napló szerint , sok szakmunkát és főként segéderőt áldozott eddig. Kétszázhúszan dolgoztak az építők mellett a kezdés óta, s van, aki már harmadszor ment szerszámmal, hittel, akarattal a falakra. T. P. L. Jókedvűen a község főterén Beszélő házak Képek egy készülő albumból A városi összefogás holnapra újabb kézzel fogható bizonyítékkal szolgál Balassagyarmaton. Sokunk szerelmi vallomása lesz, majd amikor ajándékba adjuk. az az album, amely egyelőre még csak néhány jóérzésű és jó érzékű lokálpatrióta (üzem, hivatal) ügye. De hiszen. ez a készülő képesalbum — Egy kisváros építészeti emlékei —, amelynek ma még csupán modell-lap- jait. képeit forgathatom, máris sok ember munkáját őrzi. Őriz még valamit. Számos pontján a régi, volt Balassagyarmatot. Egy olvan városban, ahol pedig nem bontottak mindent tövig, éppen ellenkezően. Mégis, így is látható sok- visszaálmo- dásra mindenképpen érdemes, de már régóta nem létező egykori valóság. Hogy valamikor kettős fasor kerekded árnyai alatt sétálhatott, álldogálhatott az ember a főutca; járdán például. Az ötven-hatvan évvel ezelőtti fotókról túlontúl simának tűnnek ezek a járdák. Talán a retus működött. de az sem kizárt (hiszen itt százhúsz éves ablakok. ajtók működnek váltö- zatlan megbízhatósággal), hogy valóban tükörsima flaszteren, a Ganseí-féle divatházból származó toaletteket lehetett felvonultatva bemutatni egykoron. Hogy hol állt a híreveszett Zöldfa. s hogy volt egyáltalán ilyen nevű fogadó — az képről nézve innen is tudhatóvá válik majd. Mindez igazi újdonság sokunknak ma már. Ó, a Zöldfa a mai vasbolttal szembeni telken, poros, földszintes épület volt, alacsony ablaksorral-kőkerettel, főutcád bejárattal, kis boltíves szobákkal és nyilván jó nagy ivóval. Átellenben vele az egykori híres szálloda, ahol Petőfi lakott (tán két alkalommal is), de erről emléktábla szól. Ideát a Zöldfában. a város nyilvánvalóan legolcsóbb szálláshelyén hagyott hátra angolosan (Aladár fia fizette ki Alsósztre- gováról) rendezetlen számlát a „bűnös-áruló” asszony, már jóval a költő halála utáni évben, Madáchné Fráter Erzsiké. Mit akarhatott Balassagyarmaton, hiszen amikor itt hosszasan időzött. 1872—73-ban, már régtől Nagyváradon élt? Talán az örökké elakadozó járadékát perelte, vagy kedves fiától, Aladártól remélt valami változást. . . Ma Ladák és más hírességek forognak a parkolóban a Zöldfa hűlt helyén. Hátrébb, alighogy megépült, pénztermő butiksor szorong, máris bontásra ítélten. S ami' nincs, nem is lehet ebben a születő (Gyarmaton nyomatják, a klisék a Szikránál készülnek) albumban a múlt képei között — elfogadott tervezői rajz, változatos részleteket mutató épület képe, egy új sarokházé, földszintjén üzletekkel, tagolt szépérdekes emeleti részein lakásokkal. Az újabb Balassagyarmat egyik éke lesz. Igen, a részletek. A vidám kis és nagyobb hajlí- tások, a gömbölydedségek a fák és fémek, üvegek, kövek, nemes anyagú burkolatok. Egy időben fölöslegesnek ítélték a részleteket egy túlhajtott funkcionalizmus nevében. Ma visszájára fordul megint minden, újra nem épülhet ház elcsúsztatott fal. síkok, kiugró padlásablakok, változatos homlokzatok nélkül. A részletek nélkül (Ráday Mihály, az album lektora, a bevezető szöveg írója is említi ezt) nincs hova, miibe kapaszkodni az emlékezetnek sem. Részletek nélkül — tágabb értelemben persze — nincs egészséges szemlélet. lokálpatriotizmus, haza- íiság városszeretet. Ez az album a részletek könyve lesz, megjelenik kétezer példányban rövidesen, Majdán Béla várostörténész, múzeumi ember szívós képkeres, gélésének, válogatásának, múltat és jelent (helyzetet) egyként összefogó jó szövegezésének eredményeként. A szponzor ezúttal is a kábelgyár, de komoly áldozattal segíti a munkát mindenki, akit megérinthetett ez a feladat; a Nagy Iván múzeumbarát. és várostörténeti kör, a városi tanács, ez utóbbi kétszázezret invesztál a könyvbe-albumba. Aligha kell hozzá nagy jóstehetség, hogy az Egy kisváros építészeti emlékei a szerteágazó „balassagyarmati vénákon” bejárja az egész világot, miközben siker lesz itthon is. „Unalmas ám az élet nagyon — Balassagyarmath 1899. július 24. — üdvözli Mohácsy László architekte” írta metszett tollal, tintával az építész úr egy gyarmati képes levelezőlapra (az albumban sok ilyen kap helyet, de vannak szép számmal mai jó felvételek is természetesen helybeliektől). Maga a lap a megyei közkórházat ábrázolja, s ha Mohácsy úr ott múlatta az időt azon a nyáron, hát érthető az unalom. Az ilyen tárgyak amúgy valóban beszélő dokumentumok. A személyes kézjelek sok rnin- dónről árulkodnak, az embert elgondolkodtatják inspirálják arra, hogy elképzeljen valamit, ami már nincs, tje ami volt, s ami nélkül az sem lenne, ami van. Ebben a folyamatban azután sok minden érthetőbbé válik abból is, amiben élünk. ,A hazafiság tudata a közvetlen tapasztalatok során alakul ki bennünk” mondja körülbelül ugyanígy a jó Ráday Mihály, akiinél avatottabb védőszentet — s nem is „igazi” aprószentet, de inkább nagyot — keres, ve sem találhatott volna az összeálllításfoan, szervezésben munkálkodó Majdán Béla, aki egy szinte evakuálási- kilköltözésá folyamatban lévő múzeum felújításra szánt kereteiből kikerülve társaival együtt úgy dolgozik ezen az aktuális munkán, hogy az íróasztala is „mozgásban” van, de éppenhogy ő mozgatja és viszi is az asztalt (és minden mást a Palóc Múzeumból elfele). Nem lehet ilyesmit még kitalálni sem teljes odaadás és szeretet nélkül, mint amilyen ez a képesgyűjtemény. Vonatkozik ez nyilván a helybeli nyomdai szerkesztőre. Hajdú Józsefre is. Ő és Majdán már a kivitelezés fázisába léptek, s bár a határidőkkel mindenki óvatos akkor is, ha nem egy díszes-szép albumról van szó — elképzelhető nagyon is hogy a karácsonyfák ' alá már odatehető tesz az ú; kiadvány. Egy város önbecsülése. Többszörösen is. Ügy is, hogy jó néhány kárvallott épülete már nem áll, am; pedig állhatna, de a java, ma is szolgál száz-egynéhány évesen. Jómagam arra gondolok, amit pestiek között tapasztalt egy régebbi kíváncsiskodó felmérés. Megkérdezték sorra az „utca emberét” rohantában, hogy véle. ménye szerint milyen a feje fölött ezernyi változatban látható épülethomlokdísz mondjuk a Rákóczi úton? Senk; sem tudott egyenes választ adni. A régi házakról', utcasorokról készült régi képek a mai gyarmatiaknak (és nem csak nekik) mutatnak majd olyan ismertúj képet, összhangot, teljes körű benyomást, ami megerősíti hitüket városukban. Hozzájárulás az album a mindig egységes, tenni is kész balassagyarmati város- szeretethez. T, Pataki László
