Nógrád, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-15 / 247. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XLIV. ÉVF., 247. SZÁM ÁRA: 2,20 FT 1988. OKTÓBER 15., SZOMBAT Helyi társadalom — helyi művelődés (3. oldal) Á szeretet a legfőbb eszköz (4. oldal) Szüret a dombok ráncos homlokán (5. oldal) Aktívon politizáló pártra van szükség Ülést tartott az MSZMP Nógrád Megyei Bizottsága Kibővített ülést tartott tegnap Salgótarjánban az MSZMP Nógrád Megyei Bizottsága. A tanácskozás munkájában részt vettek a városi, a városi jogú nagy­községi, az üzemi és területi pártbizottságok titkárai, a megyei tanács és a Hazafias Népfront Nógrád Me­gyei Bizottságának képviselői. Ott volt a pártbizott­ság ülésén Gampel István, az MSZMP Központi Bi­zottságának politikai munkatársa. Befejezidtek a szakszervezeti варок fi tisztségviselők a tagságnak felelősek A Központi Bizottság 1988. szeptember 27-i üléséről, az ezzel összefüggő megyei ten­nivalókról Devcsics Miklós, az MSZMP Nógrád Megyei Bizottságának első titkára tájékoztatta a résztvevőket. Többek között szólt arról, hogy a tag'könyvcserét meg­előző beszélgetések a párttag­sággal elemi erővel vetették fel a változás, a megújulás igényét. Ez a politikai szük­séglet vezetett el az orszá­gos pártértekezlethez, amely­nek nyílt, kritikus szelleme, állásfoglalása növelte a bi­zalmat a politika iránt. De a párttagság, a lakosság köré­ben az illúziót is, hogy gyors fordulatot érhetünk el, a társadalmi, a politikai és a gazdasági életben. Még sokan nem értik A pártértekezleten, az 1957-es tanácskozáshoz ha­sonlóan, nagy horderejű döntések születtek a társa­dalmi, a gazdasági kibonta­kozás, a politikai intézmény­rendszer korszerűsítése ér­dekében. Ennek szellemé­ben, az elmúlt hónapokban Intézkedések egész sora lá­tott napvilágot. Igaz, több­ségük kedvezőtlenül érin­tette a lakosságot. Ebből adó­dik, hogy jóllehet a párt- értekezlet állásfoglalásával a párttagság, a lakosság dön­tő többsége egyetértett, most mégis sokan vitatják, meg­kérdőjelezik a konkrét in­tézkedéseket, vegyes érzések­kel, — nem ritkán bizonyta­lanul, félelemmel — figye­lik azokat. Ennek okait ele­mezne a pártbizottság első titkára szólt arról, hogy a pártértekezlet állásfoglalását sokan leegyszerűsítve vizs­gálják, nem értik igazán a változások lényegét, tartal­mát. Látni kell: mit akarunk A leglátványosabb válto­zások, s a legtöbb vita is kétség kívül a politikai in­tézményrendszer korszerűsí­tését kísérik. A reformfo­lyamat sokszínűbbé tette a társadalmi, a politikai életet. A meglévő szervezetek mel­lett újak jelentek meg. Jólle­het a szocialista pluralizmus elvét — a pártértekezlet ál­lásfoglalása alapján — a párttagok többsége elfogad­ta, most mégis értetlenül nézi gyakorlati megvalósu­lását. A párt világos állás­pontot alakított ki a külön­böző csoportokkal, alternatív szervezetekkel kapcsolatban. Az együttműködés, beinteg- rálódásuk egy újfajta nem­zeti egységbe attól függ, hogy a legfontosabb kérdé­sekbe — így a szocialista társadalmi rendszerről, a párt vezető szerepéről, az alkotmányos rendről — milyen elveket vallanak, s milyen gyakorlatot követ­nek. A politikai intézmény- rendszer reformjának köz­ponti kérdése a párt vezető szerepének erősítése. Ehhez meg kell újulnia a pártnak, korszerűsítenie kell munka­stílusát, munkamódszerét. A gazdaság helyzetéről szólva azt hangsúlyozta, az előadó; a termelésben és a gazdálkodásban kell alap­vető fordulatot elérni, ah­hoz, hogy az elosztási vi­szonyok javuljanak. Ezért fontosnak tartotta a népgaz­daság, a költségvetés egyen­súlyi helyzetének javítását a szervezett, a fegyelmezett, a hatékony munkát, a jövedel­mező gazdálkodást az üze­mekben. Szólt többek között a vezetés erősítéséről, a ho- záértó szakemberek erkölcsi és anyagi megbecsüléséről, a hatékonyabb, az eredmé­nyesebb munkára kénysze­rítő érdekeltségi rendszer széles körű alkalmazásáról. Az előrelépés a kibonta­kozás fontos feltétele, hogy világosan lássuk mit aka­runk tenni, merre akarunk haladni. Erre megfelelő programja van a pártnak, amelyef az 1987-es júliusi határozatban fogalmazott meg, s a pártértekezleten állásfoglalásban megerősí­tett. Az állásfoglalás felraj­zolta a társadalmi, a politi­kai, gazdasági kibontakozás belátható útját. Az útkeresés időszaka nem mentes a vi­táktól, az egymástól eltérő nézetektől. Most azonban a gyakorlati munkára kell a legnagyobb erőt fordítani. A párt vezető szerepe végül is azon múlik: milyen poli­tikát alakít ki, milyen kér­désekben dönt, mit tesz a po­litika elfogadtatásáért és végrehajtásáért. Ehhez aktí­van, politizáló pártra van szükség, amelyben a párt­szervek, az -alapszervezetek önállóan, felelősséggel teszik dolgukat, s a gyakorlati munka során tisztázzák a ma még vitás kérdéseket is. Nagyobb szerep az alapszervezetuek Megnő tehát a szerepe a helyi, a lakóterületi politi­kai munkának, az alapszer­vezetek tevékenységének. Fontos, hogy felkészüljenek az önálló politikai munkára, képesek legyenek a helyi döntések meghozatalára és végrehajtására. Ebben segí­teni kell az alapszervezetek­ben dolgozó kommunistákat gyors és pontos informáci­ókkal, tájékoztatással, a szervezeti rendszer korsze­rűsítésével, a pártmunka mozgalmi jellegének erősí­tésével. A pártszervezetek, a párttagok munkája, fele­lős magatartása a politika végrehajtásában erősítheti a (Folytatás a 2. oldalon.) Grósz Károly fogadta Jorge Lezcaoo Perez! Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, miniszterelnök pénteken a Parlamentben fogadta Jorge Lezcano Pe- rezt, a Kubai Kommunista Párt havannai bizottságá­nak első titkárát. A megbe­szélésen jelent volt Jassó Mihály, az MSZMP buda­pesti bizottságának első titkára, valamint Faustina Manuel Beato, a Kubai Köz­társaság budapesti nagykö­vete. :mtd Kohl Moszkvába látogat Helmut Kohl, az NSZK szövetségi kancellárja, ok­tóber 24. és 27. között hiva­talos látogatást tesz a Szov­jetunióban. Ezt pénteken egyidőben jelentették be a nyugatnémet és a szovjet fővárosban. Friedhelm Ost államtitkár, a bonni kabinet szóvivője azt is megerősítette, hogy Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió államfője 1989 első felében viszonozza Kohl látogatását. A szóvivő úgy értékelte, hogy mindkét láto­gatás kiemelkedő esemény lesz az általános nyugatné­met—szovjet kapcsolatok szorosabbra fűzése, minde­nekelőtt a politikai párbe­szed és a gazdasági érintke­zés elmélyítése szempontjá­ból. Emellett külön kiemelte az együttműködés jelentősé­gét a kulturális csere és a családegyesítés területén. Október 16: élelmezési világnap Hagyományosan október 16-án rendezik meg az élel­mezési világnapot, amelyről hazánkban is megemlékez­nek. Ebből az alkalomból pén­teken az MSZMP KB Poli­tikai Főiskoláján tudomá­nyos tanácskozást rendeztek, amelyen a világ élelmiszer- ellátásának helyzetét ele­mezték, és áttekintették a magyar agrárgazdaság to­vábbi fejlesztésének lehető­ségeit. Október 18-án, a Vas megyei Vépen rendezik meg a központi ünnepséget. A XVIII. műszaki és köz- gazdasági hónap keretében szervezett szakszervezeti napok befejező rendezvényé­re pénteken került sor Sal­gótarjánban, az SZMT-szék- ház nagytermében. A meg­jelent tisztségviselőket, pro­pagandistákat Búza Márton, a Szakszervezetek Elméleti Kutató Intézetének igazgató­ja tájékoztatta a szakszerve­zeti mozgalom időszerű fel­adatairól. Bevezetőjében érzékeltet­te azokat a nehéz körül­ményeket, amelyek között ma működik a szakszerve­zet. A hatékonyság növelé­sét szolgáló, bevezetésre ke­rülő vegyesgazdaság megte­remtése során, azt az alap­vető ellentmondást kell fel­oldani, mely szerint a piac­gazdasági követelményt mi­ként lehet úgy átültetni, hogy közben megmaradjanak az eddigi szocialista vívmá­nyok. Megvalósítása más működési elvet, mozgásteret, gyakorlatot, partnerkapcso­latot kíván a szakszerveze­tektől. Vagyis meg kell vál­toztatni viszonyát, magatar­tását, a párthoz, az állam­hoz és az egyéb más érdek- képviseleti szervekhez. A jelenlegi pártvezetés partner az egyenjogúság ér­vényesülésében, az alá-, fölé rendeltség megszüntetésé­ben. A szakszervezetek az alkotmány alapján vállal­ják, hogy a demokratikus szocialista társadalom lét­rehozásában elismerik a párt irányítását. Szükség van viszont, olyan párthatároza­tokra, amelyek nem hozzák nehéz helyzetbe, nem válta­nak ki lelki válságot, nem fordítják szembe a tagságot a tisztségviselőkkel. Köve­telmény, hogy a szakszerve­zeti tisztségviselők elsősor­ban a tagságnak legyenek felelősek. Ez megköveteli az alulról való építkezést, amely az­zal jár, hogy a tisztségvi­selők kiválasztásánál célsze­rű megszüntetni a pártká- derhatáskör gyakorlását. Az önállóság magába foglal­ja, hogy a szakszervezetek ne csak a tagság álláspont­ját, érdekeit képviseljék, ha­nem érvényt szereznek azok­nak, miközben gyakorolják a társadalmi ellenőrzést. Az állammal való kapcso­latot minden szinten szak-* szervezeti törvényben kell megnyugtatóan rögzíteni. Vissza kell utasítani azokat a különböző nézeteket, ame­lyek megkérdőjelezik a szakszervezetek illetékessé­gét a forintleértékelésben, az áremelések egyeztetésében stb. A tagságot tájékoztatni kell a döntés előtt arról, milyen kérdésben, mit és hogyan kíván képviselni, a vezetőség, mi az amit eluta­sít, mi az amiben további egyeztetést, vitát kíván a kormánnyal való tárgyalások során. Egyébként az életkö­rülmények romlása miatt gyakoribbak és élesebbek lesznek majd a viták. A szakszervezet továbbra is mindenütt a kollektív szerződések mellett foglal állást, ragaszkodik ahhoz, hogy a szakszervezeti bizal­minak az egyeztetési joga megmaradjon a bérkérdésben, hogy a vétó- és a sztrájk­jogot kapják meg a szakmai, ágazati szakszervezetek és a SZOT. A vegyes vállalatok­ban —, bármilyen legyen is a magántőke aránya —, ugyanazokat a jogokat kí­vánja érvényesíteni, mint a szocialista vállalatokban. A nyitottságot és a nyilvános­ságot a célok eredményes • elérése érdekében szükséges fokozni. A belső megújulás során valószínű a szakszervezetek szakmai szövetségbe tömö­rülnek. Amennyiben az egy üzem, egy alapszervezet for­ma megmarad, akkor is szükség lesz ezen ' belül kü­lönböző érdekcsoportok — művezető, szakmunkás, mér­nök stb. — létrehozására, az érdekek egyeztetése céljá­ból. Foglalkozott a társult tagság, a több szakszervezet­ben való tagsági viszony ké­résével, az apparátus lét­számának csökkentésével és az újonnan létrejövő szer­vezetekhez való magatartás­sal. A tájékoztató után meg­kérdezték, hogy meddig le­het elmenni a követelések­ben, hol van a tűrőképesség határa, rendezik-e a keres­kedők bérét, a jelenlegi egy­ség fenntartható-e, a társult tagság miként érinti a part­nerkapcsolatokat? A kérdésekre adott vá­laszokkal befejeződött me­gyénkben a szakszervezeti napok rendezvénysorozata. Stadingtr István vezetésével Pekingbe érkezett a magyar parlamenti küldöttség Egyhetes hivataU-s látoga­tásra pénteken délelőtt Pe­kingbe érkezett Stadinger István az Országgyűlés el­nöke és az általa vezetett parlamenti küldöttség. A küldöttséget a kínai fő­város repülőterén Liao Han- seng, a kínai Országos Népi Gyűlés állandó bizottságá­nak alelnöke üdvözölte, majd a nap folyamán a parlament épületében fogad­ta a vendégeket. A találko­zón tájékoztatták egymást > —fll - ÁSZ _ ÜMíJílL parlamentjüknek a szocia­lista építésben betöltött sze­repéről és hazájuk gazdasá­gi fejlődéséről. Kínai és magyar részről egyaránt ki­fejezésre jutott az az óhaj, hogy tovább kell fejleszteni a kapcsolatokat és az együttműködést a két parla­ment között. A találkozóról kiadott kí­nai jelentés aláhúzza, hogy a hatvanas évek óta ez az első magyar parlamenti küldöttség kínában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom