Nógrád, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-13 / 245. szám

2 NOGRAD 1988. OKTOBER 13., CSÜTÖRTÖK Nyitás Kína és Izrael kapcsolatában Izrael hamarosan megnyit­ja első hivatalos képviseletét Pekingben, nevezetesen egy felsőoktatási központot, amelynek feladata a két or­szág tudományos és kultu­rális cseréjének összehango­lása lesz. A hírt kedd este közölte az izraeli televízió, hozzátéve azt is, hogy a képviselet tevékenysége egyéb területre is kiterjedhet. Az intézmény megnyitásá­val kapcsolatban izraeli egyetemi küldöttség utazik Pekingbe. Kínában még nem járt hivatalos izraeli delegá­ció a zsidó állam megalaku­lása óta. A delegáció küldé­séről október elején állapo­dott meg Simon Peresz izra­eli és Csien Csi-csen kínai külügyminiszter az ENSZ közgyűlésének ülésszaka al­kalmából New Yorkban tar­tott találkozóján. Izraeli és a Kínai Népköz- társaság között sosem volt diplomáciai kapcsolat. A két ország viszonya az utóbbi években érezhetően javult, és hírek szerint ennek újabb jelei várhatók a novemberi izraeli választások után. Jö­vő májusban izraeli vendég- szereplésre utazik a Pekingi Opera társulatának 30 tagja. A két ország képviselői er­ről a közelmúltban Belgium­ban írtak alá megállapodást. Jaruzelski a védelmi politikáról „Hőst a chilei pártokon A Varsói Szerződésen be­lüli együttműködés jelenti Lengyelország védelmi poli­tikájának megbízható alap­ját — jelentette ki kedden Varsóban Wojciech Jaru-. zelski hadseregtábornok,' ál­lamfő a legyei néphadsereg megalakulásának 45. évfor­dulóján rendezett ünnepsé­gen. Jaruzelski beszédében ki­emelte, hogy napjainkban kezd kibontakozni az európai országok szilárd, ellenséges­kedésektől mentes együtt­élése lehetőségének távlata. Lengyelországban elégedett­séggel és reményteljesen üdvözlik ezt a folyamatot, bízva a leszerelés érdekében teendő további erőfeszítések­ben. Aggodalmát fejezte ki ugyanakkor a NATO ráfegy- verkezésével kapcsolatban, s kijelentette, hogy a lengyel katonai doktrína kizárólag védelmi jellegű. Jaruzelski egyben rámutatott, hogy a Varsói Szerződésen belüli együttműködés jelenti Len­gyelország védelmi politi­kájának biztos alapját. Az országban kialakult helyzetről szólva a lengyel államfő hangsúlyozta, hogy fontos változások előtt áll­nak, és folyik a mélyreható reformok megvalósítása. A VSZ honvédelmi miniszteri bizottságának ülése A Varsói Szerződés tag­államainak honvédelmi mi­niszteri bizottsága október második felében tartja so­ros ülését a Csehszlovák Szocialista Köztársaság fő­városában, Prágában. (MTI) Az Amerika Hangjától tudósító Moszkvában Az „Amerika Hangja” rá­dióállomásnak először van . akkreditált állandó tudósító­ja Moszkvában. Nemrégiben ' foglalta el moszkvai tudósí- tói posztját a 37 éves Andrei de Nesnera. Ebből az alka­lomból interjút készített ve­le a Moszkovszkije Novosz- tyi című hetilap munkatársa. Az interjúban az amerikai újságíró hangsúlyozta; akk­reditálását a Szovjetunióban kibontakozott „glasznoszty” politikája tette lehetővé. Ki­jelentette: az a benyomása, hogy számottevően javultak a külföldi újságírók munka- feltételei a Szovjetunióban, de még mindig nem olyanok, mint amilyeneket ő otthon megszokott. Főleg azt kifo­gásolta, hogy a külföldi új­ságírónak nehéz magas ran­gú szovjet vezetőhöz hozzá­fér,köznie. Mint ismeretes, a Szovjet­unióban sokáig a legellensé­gesebb adók közt tartották számon az „Amerika Hang­ját”, és zavarták a Szovjet­unióba irányuló adásait. a sor" Maithei tábornok nyilatkozata Fernando Matthei tábor­nok, a chilei katonai junta tagja, a légierő főparancsno­ka kedden Santiágóban is­mételten leszögezte, hogy a chileiek többsége nemmel szavazott Pinochetre, s hoz­zátette: most a pártokon a sor. Matthei volt az első, aki a junta tagjai közül el­ismerte Pinochet vereségét. Patricio Ayl win, a chilei Kereszténydemokrata Párt elnöke, az ellenzék közös szóvivője egy sajtóértekez­leten kifért a válaszadás elöl arra a kérdésre, hogy rnikoc bocsátkoznak tárgyalásokba a fegyveres erőkkel. „Eljön az ideje” — mondta. Megtalálták Horváth Renátát A Budapesti Rendőr-fő­kapitányság bűnüldözési osz­tálya szerdán őrizetbe vette Páil Lászlóné 33 éves foglal­kozás nélküli dunakeszi la­kost, aki alaposan gyanúsít­ható azzal, hogy tavaly de­cember 23-án, a kora dél­utáni órákban a Budapest, VII. kerületi Halló bár elől elvitte Horváth Renáta 2 hónapos csecsemőt. A gyer­meket sikerült felkutatni, és jó egészségben találták. Az ügyben a BRFK tovább folytatja a nyomozást. Mocfr Romániáról Az osztrák kormány to­vábbra is igyekszik minden rendelkezésére álló eszköz­zel ráhatást gyakorolni Ro­mániára az ottani kisebbsé­gek érdekében — jelentette ki Alois Mock osztrák al- kancellár és külügyminisz­ter szerdán Bécsben a par­lament külügyi bizottságá­nak ülésén. Mock elmondta: a nyu­gat-európai országok közül mindeddig Ausztria tette a legélesebb nyilatkozatokat és a legkonkrétabb lépése­ket azért, hogy rávegye a német nemzetiséget súlyosan veszélyeztető településszer­kezeti terveinek megváltozta­tására. Mint erre most em­lékeztetett, az osztrák kor­mány kifejezte tiltakozását a román külügyminisztérium­nál és a helsinki folyamat bécsi utótalálkozóján, s ő maga nemrég közvetett for­mában, de félreérthetetlenül megbélyegezte e terveket az ENSZ-közgyűlés ülésszakán tartott beszédében is. A külügyminiszter közölte a testülettel, hogy az oszt­rák kormány kész ötmillió schillinggel kiegészíteni azo­kat a magánadományokat, amelyeket az osztrák lakos­ság gyűjt össze a nélkülöző románoknak szánt csomag- és pénzsegélyek küldésére. Algírban feloldották a rendkívüli állapotot Algírban szerdán reggel megszüntették a rendkívüli állapotot, és feloldották a kijárási tilalmat. Ezeket a biztonsági intézkedéseket a múlt hét csütörtökén vezet­ték be az utcai zavargások megfékezésére. Az úttorlaszokat város­szerte eltávolították, a ka­tonaság az utcákról elvo­nult, a forgalomban nincs fennakadás. Az algériai fő­város magaslati pontjait — többek között a biztonsági szolgálat központját és a nemzetvédelmi miniszté­riumot — viszont változat­lanul páncélozott járművek vigyázzák. (MTI) A kínai—szovjet normalizálás az idő parancsa Az idő parancsának, a vi­lágszerte megnyilvánuló eny­hülés logikus követelmé­nyének minősíti most meg­jelent cikkében a Liaovang című kínai politikai hetilap a kapcsolatok teljes norma­lizálását Kína és a Szovjet­unió között. A cikk a kínai és a szovjet külügyminisz­ter kölcsönös látogatásáról szóló bejelentést kommen­tálja. Világszerte élénk vissz­hangot váltott ki az a beje­lentés, hogy Csien Csi-csen kínai külügyminiszter Moszk­vába látogat. A nagy vissz­hang magyarázata az, hogy sokan úgy vélik, a látoga­tás bevezetője a kínai—szov­jet kapcsolatok normalizálá­sának és elvezethet Mihail Gorbacsov és Teng Hsziao- ping találkozójához. A külföldi és a kínai rea­gálásokból ítélve arra a következtetésre kell jutni hogy a nagy többség üdvöz­li a kínai—szovjet normali­zálást, de egyúttal látni kell, hogy jelentkeznek bizonyos kételyek és félreértések is. Azoknak, akik üdvözliik a fejleményt, jó és alapos okuk van erre. Kína és a Szov­jetunió a két legnagyobb or­szág Európában és Ázsiá­ban. Lakosságuk együttesen meghaladja az 1.3 milliárdot, vagyis a kínai és a szovjet lakosság képezi a föld egész lakosságának több mint egy­negyedét. A két ország te­rülete összesen 32 millió négyzetkilométer, a világ te­rületének közel egynegyede. A normalizálás megvalósí­tása a két óriás között dön­tő fontosságú fejlemény a nemzetközi politikában meg­levő bizonytalansági ténye­zők felszámolása és a világ- béke fenntartása szempont­jából. Az utóbbi években általános irányzattá vált az enyhülés a világpolitikában. Ilyen kedvező nemzetközi helyzetben nyilvánvaló a kapcsolatok rendezése két olyan nagy ország között, mint Kína és a Szovjetunió. Ez a két hatalmas ország ugyanis, ha közös erővel lép fel a világbéke és a fejlő­dés érdekében, jelentős mér­tékben előmozdíthatja az enyhülés ügyét. Vannak, akik emlékeztet­nek rá. hogy Kínában és a Szovjetunióban azonos tár­sadalmi rendszer van. A két ország közösen nyújtott segítséget Koreában és Vi­etnamban az amerikai im­perializmus ellen vívott harchoz, azaz egyazonfron­ton küzdött. Vajon a jelen­legi új nemzetközi helyzet­ben elképzelhető-e, hogy visszatér az ötvenes évék kapcsolatának szelleme? Le­hetséges-e, hogy a két kom­munista nagyhatalom ismét összefog a fejlett nyugati országok ellen? A kételke­dők lyen kérdéseket vetnek fel. Nincs azonban okuk az aggodalomra a következők miatt: , 1. A világhelyzet alapve­tően más. mint az ötvenes években volt. Az atompoli­tika és a hegemonizmus fe­lett eljárt az idő. Ezt tük­röz; a szovjet—amerikai vi­szony javulása, amelynek alapja az a felismerés, hogy a konfrontáció nem kifize­tődő, s hogy az antagoniz- rnust a párbeszédnek kell félváltania. Ilyen helyzet­ben elképzelhetetlen, hogy Kína az egyik, vagy a má­sik oldalhoz csatlakozva űz­zön ngyhatalmi játékot. Kí­nát, a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat ^straté­giai háromszögként” emle­getik. Ha ilyen megközelí­tésből nézzük a helyzetet, akkor is rá kell mutatni, hogy Kína és az Egyesült Államok viszonya régóta rendezett, s folyamatos ja­vulást mutat a szovjet— amerikai viszony. Logikus fejlemény tehát a kínai— szovjet kapcsolatok rende­zése 2. A történelmi tények azt tanúsítják, hogy egy adott ország külpolitikáját nem az ideológia, hanem saját érdekei határozzák meg. Ezt a tételt támasztja alá az is. hogy a kínai—szov­jet kapcsolatok rendezésé­nek útjában álló három aka­dály közül egyetlen egy sem ideológiai jellegű. Mint ahogy a kapcsolatok nor­malizálását sem a közös ideológia diktálja a két or­szág között. Tévednek tehát és óhatatlanul helytelen kö­vetkeztetésre jutnak azok. akik a kínai—szovjet kö­zeledést az ideológia szem­üvegén át vizsgálják. 3. Nem átmeneti, hanem tartós eleme a kínai állami politikának a függetlenség és a nyitás a külvilág felé. Ez azt jelenti, hogy Kína nem kíván szövetségi vi­szonyra lépni egyik nagy­hatalommal sem. A békés egymás mellett élés elvei alapján kívánja ápolni kap­csolatait minden országgal, legyen bár nagy, vagy kicsi. Korszerűsítési terveinek va­lóra váltása érdekében Kína barátságra törekszik min­den országgal és nem lép fel ellenségesen senkivel szemben. Az enyhülés ko­runk meghatározó tanújává vált. Ilyen körülmények kö­zött a kínai—szovjet kap­csolatok normalizálása egy­bevág a történelmi áram­lattal és a népek akaratá­val. (MTI) Nemzetiségi politika, nemzetiségi oktatás Az oktatás — egész struk­túráját átfogóan — a közér­deklődés előterébe került az utóbbi években. Sok más sajnos, nem is történt vele — látványosan legalábbis. Mert a legjobb intézmé­nyek a legjobb pedagógusok szerencsére mostanság se a „helyzettel” foglalkoznak el­sősorban, hanem a növen­dékeikkel. Tudják ugyanis, hogy az oktatás korszerűsí­tése — gazdasági nehézsé­gek, műszaki fejlesztés, re­formlépések, demokratikus szocializmus, nyitás és pe­resztrojka ide vagy oda — csakis az iskolákban mehet végbe. Ott, ahol a tanárok szellemi gazdagsága mindig is — és mindenhol — leg­feljebb lelki (de: megadóz- tathatatlan) gazdagodáshoz vezetett. A nemzetiségi oktatás szerves részt a magyaror­szági oktatási rendszernek, s így fejlesztéséhez az 1985- ös új oktatási törvény is ál­lami garanciát ígért. Hogy a „gazdasági nehéz­ségek” a nemzetiségi isko­lákat sem kerülik ki, az evidencia. Stark Ferenctől, a Művelődési Minisztérium nemzetiségi önálló osztályá­nak vezetőjétől azt kértük, vázolja, milyen tendenciák érvényesültek eddig, s mi­lyen törekvések aktuálisak ma a nemzetiségi oktatás­ban. Tájékoztatója alapján mindenekelőtt arra kell em­lékeztetnünk, hogy a nem­zetiségi oktatás nem csak a magyar oktatási rendszer­nek, hanem a nemzetiségi politikának is szerves része, s még a mai nehézségek egy része is abból fakad, hogy a háború utáni szeren­csétlenkedések — magyar— szlovák lakosságcsere, né­met kitelepítések — miatt a többség a leggyengébb nyelv- ismeretre alapozó nyelvok­tató iskolát választolttá a magasabb szintű nyelvtu» dásf feltételező nemzetiségi tanítási nyelvű iskolával szemben. Viszonylag kedve­ző arány csak a román is­kolák közt alakult ki. Ráadásul az oktatási kor­mányzat is a könnyebb el­lenállás irányába lépett 1960—61-ben: egységesítette a két iskolatípust, s ennek lefelé nivelláló hatása miatt még a megfelelő nyelvi készséggel rendelkező —ke­vés! — gyerek sem szerez­hette meg a műveltsége alap­jait anyanyelvén. Ismere­tes, hogy a magyarországi nemzetiségek többsége — kivételt csak a kisszámú szerbség jelent — a nemzeti nyelv archaikus tájnyelvi változatát beszéli. Márpedig az anyanyelvet — és nem anyanyelven — oktató isko­la nem csak a tájnyelvi vál­tozat meghaladásához elég­telen, de a nemzeti önisme­ret kialakításához is. E fel­ismerés alapján a Művelődé­si Minisztérium nemzetiségi osztálya és az Országos Pe­dagógiai Intézet 1968-ban hozzáláttak a hatékonyabb oktatás feltételeinek meg­teremtéséhez. Alapdokumentumok, tan­könyvek, taneszközök ké­szültek, az iskolák vonzere­jével párhuzamosan nőtt a tanulók létszáma is. Egy idő utón azonban új probléma jelentkezett: az anyanyelv­oktatás ugyan egyre na­gyobb hangsúlyt kapott, egy­idejűleg azonban háttérbe szorult a komplexebb fel­adatot jelentő nemzetiségi nevelés. Ez az arányeltoló­dás érzékelhetővé vált a pe­dagógusoknak, a nemzetisé­gi értelmiség egészének, sőt a nemzetiségi szövetségek testületéinek a szemléletében is. Így azután perifériára került az iskola szocializáci­ós feladatköre, az, hogy elő­segítse a felnövekvő generá­ciók beilleszkedését a nem­zetiség egészébe. Megszakítva Stark Ferenc elemzését, itt — nehogy fél­reértés essék, s a nemzeti­ségi iskolák pedagógusai úgy érezzék, méltánytalanul kérjük számon tőlük az eredményes identitástudatra nevelést —, közbe kell vet­nünk: a magyar fiatalok identitástudatának kialaku­lása ugyancsak áldozatául esett az oktatáspolitika, még pontosabban a politikai ma­nőverezésnek! A magyar is­kolákra vonatkozóan ugyan­úgy feltehetjük a kérdést, amivel informátorom foly­tatta a gondolatmenetet: — Vajon az iskolákban közve­tített tananyag nyújtott-e, s ha igen, milyen minőségű kapaszkodókat a nemzeti­ségi azonosságtudat kialakí­tásához? Továbbá: — Hogyan ra­gadható meg a nevelési fo­lyamat számára az „egységes nemzetiségi jelleg”, amely egyformán tartalmas a ba­ranyai és a Sopron környé­ki németeknek, vagy a zempléni és békési szlová­koknak? Nyilvánvaló, hogy éppen a lényegi — a helyi közösségek teremtette — sa­játosságokat hordozó tartal­mak kilúgozásával. Ehelyett tehát meg kell tanulnunk alulról fölfelé építkezni a nemzetiségi nevelés szerve­zésében is A nemzetiségi oktatás kor­szerűsítése tehát tartalmi kérdésekre, differenciálásra kell, hogy irányuljon nap­jainkban — mindenekelőtt a pedagógusképzés bázisainak megerősítésével (lektorok alkalmazásával is), mert mi­nőségi javulást csak a szak­tárgyi isméretek és a nyelvi készségek szerves összekap­csolása hozhat. Van is már néhány bíztató példa arra, hogy eredményes a mód­szertanilag kimunkált két­nyelvű oktatás — a bara­nyai Boly, a Vas megyei Felsőszölnök vállalta első­nek a kipróbálást —, a nem­zetiségi szövetségek javas­latai alapján mintegy har­minc iskolában kíván két­nyelvű oktatást honosítani az MM nemzetiségi önálló osztálya. Medve Imola Zsugorodik a nemzeti „torta" (Folytatás az 1. oldalról.) tosodott az üzletfelek elosz­tása. Magyarán saját ma­gunk akadályoztuk, hogy a tőke oda kerüljön, ahol a leghatásosabban működik. A likviditásra (túlélésre) való törekvés miatt a bankok nem tudtak igazán hatást gyakorolni az üzletfelekre. Az MNB különösen idén, az első fél évben igen gyorsan szerette volna „visszaszedni” a pénzeket, a költségvetési terület helyett — a hitel­bankoktól. Keveset tettek a pénzintézetek a tartósan fi­zetésképtelen cégek felszá­molásáért. Nem alakult ki egységes pénzpiac sem. Hangsúlyozta a kereske­delmi bankok működésének antiinflációs hatását, ami létérdekük. Sajnos zsugoro­dik a nemzeti „torta”, ezért is fontos, hogy az átmeneti évek nehézségeit vállalva a hitelpolitika a termelést, s ne a veszteség támogatását patronálja — mondotta. Vé­gezetül arról szólt, hogy a kereskedelmi bankok hama­rosan új jogosítvánnyal rendelkeznek: befolyhatnak a lakossági pénzműveletek el­látásába is. Az előadás után kérdésekre válaszolt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom