Nógrád, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-12 / 244. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! i XLIV. ÉVF., 244. SZÁM ÁRA: 1,80 FT 1988. OKTÓBER 12., SZERDA >" .....................-.... K ölcsönösen előnyös vállalkozás (3. oldal) Zeuleus temploma (4. oldal) Úttörősarok (5. oldal) “...................-.........— l faltozo parlament A megyei művészeti tanács ülése Ipari üzemeink kilenc hónapja Csak az teljesítés biztató Más volt, a korábbiakhoz alig hasonlítható az Ország- gyűlés mostani ülésszaka. Ezt állapította meg, aki rádió-, televízió- és sajtótudósítások nyomán követte a parlament eseményeit, s természetesen ezt a „másságot” érezték köz­vetlen közelből, akik az októberi ülésszakot az Országház épületében közvetlen közelről látták-halották, vagy éppen — képviselőként — alakították, megélték. E változások lényegét nem nehéz megfogalmazni: erősö­dő demokratizmus, növekvő felelősség és hit a döntés jo­gában, jogosságában. Csak, hát a lényeg — a mindenkori parlament lényege —, hogy most különös ranggal szólunk erről, azt a korábban inkább csak deklarált, most pedig megtestesült jog és hit mondatja velünk. Lényegi, gazdaságunk és társadalmunk létét meghatározó, vagy befolyásoló ügyekben kellett döntenie a tisztelt háznak. E tartalom pedig kikényszerítette a hozzá tartozó formát is: érvek és indulatok csatáját, a racionalitás és az érzel­mek ütközését. E kettő adta és adja e parlamenti ülésszak „másságát”. Nem a leltár kedvéért, sokkal inkább a valóság tükreként, nem árt áttekinteni az ülésszak napirendjét. Dönteni kel­lett személyi ügyekben. Ahogy nő az Országgyűlés valós szerepe a társadalom és gazdaság életében, úgy kap szük­ségszerűen egyre nagyobb rangot —, s mint éppen a mos­tani ülésszak igazolja: nem csak titulust,, de feladatot is az Országgyűlés minden tisztségviselője. Az alelnökök meg­választása az elkövetkező ülések munkáját, annak minő­ségét is meghatározza. Minisztert választott a parlament, s olyan bizottságokat bővített, amelyek a kormányzati mun­ka minőségét a gazdasági-társadalmi reform végrehajtását ellenőrzik. E tények egyértelműen jelzik: nő az Országgyű­lés rangja, szerepe, befolyása az ország életében. Termé­szetesen a felelősség is nő. A képviselők megnövekedett felelősségéről szóltunk. Ez a mostani ülésszak napirendjének két pontjánál különös hang­súlyt kapott. A vállalkozási nyereségadóról szóló törvény- tervezet —, igaz ellenszavazatok mellett — a képviselők elé került. A korábbi gyakorlatunk szerint ez azt jelentette volna: az Országgyűlés a törvényjavaslatot elfogadja. Nos, a törvényjavaslat ilyen formában való elfogadását ellenző képviselők a vitában oly meggyőző érveket hoztak fel, amelyek nyomán az illetékes miniszter visszavonta javas­latát. E döntés tanulságai kétirányúak: egyrészt jelzik, hogy a képviselők a megnövekedett felelősségüknek megfelelően a korábbiaknál lényegesen felkészültebben érkeznek a vi­tára; másrészt pedig éppen a felkészültség és érvelő szá­monkérés a kormányzati, törvény-előkészítő munka minő­ségének javítását is követeli. Az októberi ülésszak napirendjében különösen nagy sze­repet kapott a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer megépí­tésével kapcsolatos vita. A hatalmas összeget igénylő és már fo­lyó beruházás, az építkezés ellenzőinek köszönhetően a közfi­gyelem középpontjába került. Sokak, köztük képviselők szerint túl későn. A robbanásszerűen mindennapjainkba került vita politikai szintre emelkedett. Az ország legmagasabb rangú testületének abban kellett döntenie: elfogadja-e a kormány tájékoztatóját az építkezésről, annak folytatásá­ról, vagy pedig a képviselői javaslatok alapján felfüggesz­tett a korábban nemzetközi szerződésekkel elfogadott és megerősített építkezés folytatását. Szélsőségesen fogalmaz­va: a kormány jó szándéka, a szakemberek szaktudásának hitele volt a tét. Érvek és ellenérvek, indulatok csaptak ösz- sze a vitában, amelynek végeredményé köztudott: az Or­szággyűlés 317 igen, 19 nem szavazattal és 31 tartózkodással elfogadta a kormány tájékoztatóját a vitát követő szóbeli kiegészítéssel, s ezzel a vízlépcsőrendszer továbbépítése mellett döntött. A vita és a döntés mély tanulságokat hordoz. Például azt, hogy, ha személyeiben nem is, de lényegében ugyanez az Országgyűlés tizenegy-néhány évvel ezelőtt az építést, s a nemzetközi szerződések megkötését jóváhagyólag tudomá­sul vette. Kérdéses, hogy mostani ismereteivel is így dön­tött volna-e. Igaz, a kormánytájékoztatót előterjesztő ille­tékes miniszter js elismerte: a bős—nagymarosi vízlépcső- rendszerrel kapcsolatos „titkolódzás” hosszú ideig lehetet­lenné tette a társadalom, s képviselőinek megfelelő tájéko­zódását. A vita igazolta: a demokratikusan működő Or­szággyűlés létfeltétele a megfelelő szintű és minőségű tá­jékoztatás, de ugyanakkor a képviselőknek is az eddigiek­nél jobban kell élniük ellenőrzési és beszámoltatási joguk­kal. Élő és működő demokratizmus. Vannak, akik ennek csak formai jegyeit látták, az ellenszavazatok és tartózkodások számának hirtelen megjelenését, alkalmanként azok emel­kedését. Pedig ezek már végeredményei a demokratikus vitának. A tartalom előbb, magában a vitában kezdődik. Akkor, amikor a választók véleményét, a szakemberek ta­nácsát és felvilágosítását kikérve, azok alapján hangzik el egy-egy hozzászólás. A demokráciához hozzá tartozik ez a megalapozottság is. S, ez az ülésszak bebizonyította, hogy a képviselők minden eddiginél komolyabban vették fel­adatukat és kötelességüket, ez testesült meg döntéseikben. Mert, a döntések olykor érdekek rangsorolását is jelentet­ték. így fordulhatott elő, hogy egy-egy országrész, vagy társadalmi csoport egyébként jogos — képviselő segítségé­vel tolmácsolt — kérését, az ország helyzetére, s ebből adó­dóan érdekeire való tekintettel most nem teljesíthette a testület. Megváltozott, mások szerint változóban van a parlament. Ez süt az izzó vitákból, a szellemes, olykor indulatos hoz­zászólásokból, a képviselők egymásközti szópárbajaiból, s (Folytatás a 2. oldalon.) Az idén kezdték el az anyagtafcarékos Salgó—Fence fonat próbagyártását Bátonyterenyén, az SKÜ feldol­gozó gyárában. Az Cj-Zélandból vásárolt gépi beren­dezéssel 40 százalékkal olcsóbb árfekvésű termék ál­lítható elő, mint a hagyományos gépfonat. Fő felhasz­nálási területei: a legeltetési rendszerek, autópályák vadvédelme, hétvégi és családi házak telkeinek be­kerítése. — bp — A Nógrád Megyei Tanács mellett működő művészeti tanács soron következő ülé­sét kedden tartotta a sal­gótarjáni Balassi Bálint Me­gyei Könyvtárban. Szilasi Andrásnak, a megyei tanács művelődési osztályvezető- helyettesének előterjesztésé­ben véleményezték az 1988,89-es színházi és hang­versenyévad Nógrád megyei programját, valamint a jö­vő évi képző- és iparművé­szeti, illetve egyéb művésze­ti és közhasznú kiállítások tervét. Az új évadban, két salgó­tarjáni művelődési otthon­ban, továbbá . Balassagyar­maton, Magyarnándorban, Érsekvad'kerten, Pásztón, Bujákon, Kálión, Vanyar- con, Szécsényben, Bátonyte­renyén és Rétságion tarta­nak színházi előadásokat felnőtteknek és gyerekek­nek egyaránt. A megszokottak szerinti gazdagságot mutatja a hang­versenyévad palettája is. Salgótarjánban a felnőttek mellett az általános iskolá­soknak szerveznek koncert- előadásokat. Balassagyar­maton a középiskolások is kapnak látogatási lehetősé­get. Magyarnándorban if­júsági, Pásztón ifjúsági és felnőtthangversenyeket egy­aránt kínálnak. Szécsényben elsősorban a felnőttek szá­mára szervezik a zenei programokat, míg Bátonyte­renyén, a népkerti művelő­dési házban, főleg a gyere­kekre gondolnak, a Bányász Művelődési Házban a fel­nőttekre. A zeneiskolák mind Salgótarjánban, mind Balassagyarmaton és Bá­tonyterenyén számos kon­certtel járulnak hozzá a zenei ízlésfejlesztéshez és a szórakoztatáshoz. A kiállítások kínálata mennyiségében jelentős, tar­talmában és formájában színesnek és s z í n vo n a las nak ígérkezik. A megyei művészeti ta­nács második napirendi pontként, a videofilm-for­galmazás helyzetét, e tevé­kenység összehangolá­sának tennivalóit te­kintette . át Erdős István­nak, a Nógrád Megyei Mo­ziüzemi Vállalat igazgatójá- naik előterjesztése alapján. Megyénkben azokon a kiste­lepüléseken, ahol a filmfor­galmazás nem gazdaságos, újabb videomozikat nyitnak. Halmozódó problémák ne­hezítik ebben az évben iparvállalataink tervteljesí­tését. Ezek között is kiemel­kedik az alapanyagok, al­katrészek hiányos ellátása, számos nyersanyag világpiaci árának emelkedése. Hol tar­tanak most megyénk üzemei? Ezt próbáltuk nyomon kö­vetni négy gyárból beszer­zett tapasztalataink alapján. Mennyiségi tervét — az év első kilenc hónapjában — időarányosan 97 százalékra teljesítette a Salgótarjáni Kohászati Üzemek kollektí­vája. Exportjukat maradék­talanul teljesítették mind a szocialista, mind a tőkés- partnerek rendeléseit tekint­ve, sőt az utóbbinál 20—30 százalékos túlteljesítés is mu­tatkozott a tavalyihoz ké­pest. Lemaradás a belföldi ellátásban jelentkezett, mely­nek okait a gyár vezetői az alapellátásban vélik. Végle­ges számaik ugyan még nin­csenek az eredmény megál­lapítására, az már látszik: 65 millió forint körül alakul, azaz jobb a vártnál. Gond­ként merült föl az év folya­mán a tervezettnél nagyobb ütemű létszámcsökkenés. Lemaradt a háromnegyed éves célkitűzésétől a BRG salgótarjáni gyára. Az éves termelési értéknek csak a 70 százalékát érték el: 761 mil­lió forintot. Ebből 636 milli­ót 'képvisel a döntően a Szovjetunióba irányuló ex­pert. Mindezt a korábbi év­hez képest változatlan lét­számmal és súlyosbodó anyagellátás mellett érte el a kollektíva. S bár a pénz­ügyi kormányzat év elején ígéretet tett arra, hogy a hír­adástechnikai alkatrészek árait legalábbis szinten tart­ja, a tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy jelentős anyag- áremelkedés következett be. Rendelésoldalról vizsgálva a BRG tevékenységét: a munka folyamatosan bizto­sított, időnként kooperációs kapcsolatokra is szükségük van. Év közben megtörtént a túlórapénz bruttósítása, ami jelentősen enyhítette a határidős feladatok végre­hajtását. A termelés tervezett üte­métől elmaradt a Salgótar­jáni öblösüveggyár is, bár a jelentős változásokat átélt gyár időközben áttért a gurulóterv teljesítésére. Tő­késországokba irányuló ki­szállításaikat maradéktalanul végrehajtották, ami félmil­lió dollárt hozott a kasszá­ba, csak szeptember hónap­ban. Az egy hónapos önállóság óta, még mindig tart a pénz­ügyi, elszámolási, vagyon- szétosztásd munka, emiatt nem lehet tiszta képet nyer­ni a gazdálkodás valódi alakulásáról. Jelentős terhet ró a gyárra a munkáslétszám csökkenése is: 150-nel keve­sebb a dolgozók száma a ta­valyihoz képest. Az év hát­ralévő időszakában jótékony fordulat várható, hiszen a BNV-n kiállított termékek kedvező fogadtatásra talál­tak a kereskedőknél. Igen figyelemre méltó vál­tozás tapasztalható viszont az ötvözetgyár gazdálkodá­sában, kereskedelmében. Az eltelt kilenc hónapban túl­szárnyalták a tőkésexportter- vet: várható, hogy a ta­valyi dollárbevételüket meg­négyszerezik, s elérik a 280— 290 millió devizaforint érté­ket. Előbbre tartanak a ter­melésben is, hiszen árbevé­telük most 80 százalék kö­rül mozog éves szinten. A gyár változatlan lét­számmal termelt idén is, bár néhány szakmában hiány­zik a munkaerő. Gondként fogalmazták meg a villamos- en^gia-áremelés önköltség­növelő hatását, s két nagy meghibásodás is gátolta a termelést. A gárda — úgy tűnik — mindkét jelentős hatást képes volt kompenzál­ni, sőt rendkívüli évzárásra is lehetőség kínálkozik az ötvözetgyárban. Tetézi örö­müket az is, hogy partnere­iktől eddig nem érkezett ki­fogás az exportminőségre. S ha még mindig itt idő­zünk, érdemes megemlíteni, hogy a tavalyi kettővel szem­ben idén már hétféle ter­méket, köztük újakat is ki­szállított a gyár. A koráb­ban csak bosszúság forrása­ként kezelt pernye szintén idén hozta meg gyümölcsét, a porleválasztó és egy jól irányzott együttműködés együtteseként. Horn Gyula New Yorkban Horn Gyula külügyminisz- tériumi államtitkár elutazott New Yorkba, hogy átvegye az ENSZ-közgyűlés 43. ülés­szakán részt vevő magyar küldöttség vezetését. Whitehead Berlinben Erich Honecker, az NDK államtanácsának elnöke ked­den Berlinben fogadta az amerikai külügyminiszter első helyettesét, John Whi- teheadet, aki kelet-európai kőrútjának második állomá­saként iktatta be program­jába az NDK-fővárost. (MTI) Д megrendelők igényei szerint Egyedileg tervezik meg bútoraikat, belsőépíté­szeti megoldásaikat a megrendelő igényei sze­rint az M—3-as Fuvaro­zó és Szolgáltató Kis­szövetkezet balassa­gyarmati kirendeltségé­nek szakemberei. Az igényes feladatokat meg­oldó cég szakemberei, közöttük Pécsi Tamás és Marton József — ké­pűnkön — az idén 12—13 millió forint árbe­vételre számítanak. —kj—

Next

/
Oldalképek
Tartalom