Nógrád, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-10 / 242. szám

1988. OKTÓBER 10., HÉTFŰ NOGRAD 3 Harmadánál tart az őszi vetés Jó ütemben haladnak az ószí mezőgazdasági . mun­kák; az esők után fellazult talajjal, az idén végre köny- nyen boldogulnak az ekék — nem úgy, mint az elmúlt’ évben —, és kitűnő minőségű magágyait készít­hetnek a gazdaságokban. A betakarítási munkáknak is kedvez az időjárás. Az őszi káposztarecpe ve­tése országszerte befejező­dött, a MÉM adatai sze­rint 54—55 ezer hektárra került ez a növény. Az ilyenkor legnagyobb munkát adó búza tervezett vetéste­rületének mintegy ötödén végigmentek már a vető­gépek, ez a teljesítmény pontosan akkora, mint az elmúlt év azonos időszaká­ban. A rozs 80 százalékát vetették el, és csaknem ilyen teljesítményt értek el az őszi árpánál, amelynek vetőterületét a tavalyihoz képest várhatóan 8—10 ezer tonnával növelik a gazda­ságok. Az idei jó termés fo­kozta az érdeklődést az ár­pa . iránt, a termelőknek ez a szándéka szerencsésen ta­lálkozik a népgazdasági igé­nyekkel Az őszi vetés — mindent egybevetve — or­szágszerte harmadánál tart. A betakarítás az elmúlt napokban alaposan felgyor­sult. Hozzávetőleg a ter­mésbecslésnek megfelelő eredmények realizálódnak a földeken. A rizst a termőte­rület felén learatták, hoza­ma akkora, mint ameny- nyit néhány héttel ezelőtt prognosztizáltak; hektáron­ként mintegy 3,6 tonnához jutottak az üzemek. Vége felé tart a burgonya felsze­dése, a terméssel elégedet­tek a gazdák, hektáronként — az eddigiek szerint —19 mázsát adnak a földek. A szója vetésterülete az el­múlt években megkétszere­ződött, 64 ezer hektárról ta­karítják be most a fehérje­gazdag növény termését. A szójabab 75 százalékát már behozták a földékről; a ho­zam lehetne jobb is, az ed­digiek szerint 1,7 tonna a hektáronkénti termés. A cu­korrépának mintegy negye­dét szedték fel. A kukorica viszonylag nehezen szárad ki, a szemek víztartalma még mindig elég magas, ezért a gazdaságok igazá­ból csak most kezdik fokoz­ni a tempót. E takarmány- növény termésének 20—25 százalékét törték le eddig. A szüret a félidőnél tart, a zöldségeknek pedig 65—70 százalékát takarították be. „Lóláb” és „arcvakolö” Érsekuadkertröl Megkezdték к Héiia ü arcápolókréro íntenriv massza**»га ajtfe&lmae eiefctioniku* iésnülék sorozat­gyártását ' ~ egy saját fejlesstésti szabgscra« — as Érsekvad kerti Építőipari §zövctk esetben. f Kép; Bábel L. ■A lakásépítések és az épü- letjellegű beruházások visz- szaesése komoly fejtörést adott építőipari szövetkeze­teinknek a fennmaradást il­letően. Megyénk szinte va­lamennyi kollektívája céloz­ta meg a több lábon állást, kiegészítő tevékenység meg­honosítását. Ezek közé tarto­zik az Érsekvadkerti Építő­ipari Szövetkezet iis, ahol a 230 fős állománynak csak­nem a felét .foglalkoztatják az elektronikai ágazatban. Az ORION-nal fennálló szerződésük értelmében idén 18 millió forint értékű bér­munkát vállaltaik, a televí­ziókban használatos tunelek összeszerelésével. A- típus­váltás miatt a budapesti gyár fokozatosan szűkíti e termék gyártását, ezért az érsekvadkertieknek új mun­kalehetőség után kellett ku­tatniuk. Így találkoztak a COOPINVEST kisszövetkezet alkotógárdájával valamint az Elektronik kisszövetkezet szakembereivel. Mindkét fő­városi kisszövetkezet ajánlott üzletet, melynek eredménye­ként egy sor ötletes szerke­zetet gyártanak Érsekvadker- ten. A BNV ideje alatt nagy érdeklődés fogadta az új tí­pusú, számos gépkocsiba be­szerelhető elektronikus gyúj­tás megjelenését. E korszerű egység révén csökken a gép­kocsik üzemanyag-fogyasz­tása, javulnak a gyorsulási P*raméterek. A tervek sze­rint több tízezer darab ke­rül ki ebből a keresett por­tékából a szövetkezet gyártó- üzeméből. A gépjármű­elektronika fejlesztése egy •másik készülék helyi össze­szerelésére is alkalmat adott. Ez egy autóriasztó, melynek pór száz darabos szériáját ugyancsak idén kezdték el gyártani. A szakemberek egymás kö­zött csak „lólábnak” titulál­ják azt a szerkezetet, amely­nek segítségével a különböző okok miatt sérült lábideg­pályák gyógykezelésére nyí­lik lehetőség. A beteg cipő­jében elhelyezett talpbe­tét egy mikrokaposolót tar­talmaz, am> nyomás hatásá­ra — egy elektronika se­gítségével — a mozgatáshoz szükséges impulzust adja. A Hélía-kozmetikumok hatás­fokát javítja egy másik ké­szülék, amely a hatóanyagot elektronikus úton maszí-» rozza be az arcbőrbe. Ez utóbbiból még idén 10 ezer darabot állítanak össze, a saját fejlesztésű gyártósoron. Tervezik, hogy az egysze­rűbb munkafázisokat a ba­lassagyarmati kórház önálló rehabilitációs foglalkoztató­jában elhelyezett betegekkel készíttetik, munkaalkalmat teremtve 8—10 ember, szá­mára. Hogy vállalkozásuk nem eredménytelen az . is bizonyítja, hogy az erre az évre tervezett 50—60 millió forintos árbevételt 8 .millió nyereség mellett szeretnék elérni. S ha nem épületpuco- lásból, hát „arcvakolásból”... fi Forte-oak szállítanak A Rétsági Magyar— Szovjet Barátság Ter­melőszövetkezet mű­anyag illemének fóiia- konfekclenáló részlegé­ben évente mintegy húszmillió forint érté­kű tasakot és zsákot vágnak méretre és for­rasztanak össze az itt dolgozó asszonyok- A banki melléküzemág­ból származó terméke­ket a Hajdúsági Ipar­művek és a váci Forte gyár részére szállítják. —ЦТ— ( Ki evezzen? Melyek azok a főbb pontok, amelyek köré gyűjthető mindaz a tapasztalat, amelyet az országos pártértekezlet óta eltelt négy hónap során szereztek a különböző szintű pártszer­vek? Milyennek látszik , éppen a pártérte- kezlét tükrében -a politikai-szervezeti élet megújulása? Milyen újkeletű problémával kell szembenézniük a pá.rtalapszervezeteknek, s miként érhető el a kívánt mértékű-mélysé- gű-tartalmú önállóbb munka, milyen akadá­lyok látszanak? Ezekre a kérdésekre vártak választ a minap az MSZMP Balassagyarmati Városi Bizottságának székhelyén megrende­zett őssztitkári értekezlet résztvevői, a város pártalapszervezeteinek vezetői. E fontos és a közös munkát segítő talál­kozó újabb jó alkalmat teremtett az eltelt néhány hónap mérlegelésére, s arra is, hogy a város pártalapszervezejteinek titkárai a tájékoztatás mellett újabb megerősítést kap­janak a szervezeti élet megújításának, a nagyobb önállóság szükségességének kérdései­ben. A pártbizottság szerepe az, hogy a cse­lekvésben nyújtson segítséget, s megfelelő jó támaszként működjön közre a felmerülő kérdések (egyre több a kérdés) megfelelő megválaszolásában (ami egyre nehezebb). Napjainkban és különösen a jövőre nézve fontos ez. Az elbizonytalanodás az új helyzetben, az új, önállóbb alapszervezeti munkát jelentő pártmunkában ugyanis olyan veszélyekkel jár, hogy a kialakult verseny — az úgyne­vezett alternatív szervezetek gyarapodása mellett —■’ a pártszervezeteket máskülönben kivédhető nehéz helyzetbe hozhatja. Ilyenkor valóban döntő lebet, hogy kinek több és jobb az érvrendszere. Mindez éppen a sokak által mostanában emlegetett deffenzíva ellentéte, amihez talán érdemes hozzátenni, hogy a társadalmi, gazdasági és politikai-ideológiai élet mai változásainak kezdeményezője ép­pen a párt. S, az is természetes, hogy az energia, az erőfeszítések nagy része ma még a párt- szervezetekben az önmegújításra használódik fel, kevesebb jut a cselekvésre. Sem a tü­relmetlenség („a változások megállnak a megyehatároknál”), sem a bénult mozdulat­lanság, („mondják meg felülről, mint kell csinálnunk”,) nem követhető gyakorlat. De azt igenis tisztán kell látni, hogy a gyors változások okozhatnak tanácstalansá­got,' bizonytalanságot, azonban ezek leküz­désé elsősorban a pártalapszervezetek ön­megújító, az önállósággal élő feladata, s ebben nyújt segítséget a pártbizottság. Mindenkori helyzet helyes megítélésében sem lehet mérvadó az, hogy ebben a han­gosabb — mondta Forgó Imre a titkárok előtt. Az alternatívnak nevezett szervezetek hangja — ma úgy tűnhet mindenkinek — messzebbre száll. Mindebben is látni kell, hogy a relatíve is kisszámú szervezetek-cso­portok figyelemre méltón színezik, de nem határozzák meg a helyzet (helyzetünk) po­litikai megítélését. Fontos gondolat, amely egyként mutatja a politikai sokszínűség iránti érdeklődést és türelmet, de mutatja a valóságos rend igényét is, ami nem zárja ki szükségszerűen önmagából, környezetéből és tagjaiból, (ha a pártszervezetekről ' van szó), a mindenoldalú érzékenységet az élet dolgai iránt. A „nem történt semmi” szemlé­let ezért is káros, hiszen szűkszemléletű tü­relmetlenséget takar, miközben elismerhetően igaz, hogy történhetett volna több ;s, jelen­tősebb változás éppen az alapszervezeti élet­ben, a politikai munkastílusban és gyakor­latban. Ugyanez érvényes a társadalmi lét alapjait adó gazdasági életre, a szerkezetváltásra és így tovább. Érdekes és fontos az a megálla­pítás is, hogy a megyehatáron belül ‘ nem egyformán gyorsan terjedtek-terjednek a re­formgondolatok. A változások igénye mégis több fontos ponton érzékelhető. Így például a nógrádi KISZ-életben, s ugyanez érzékel­hető a szakszervezetek körében. Ha °tt az aiapszervezeteket nézzük, megállapíthatjuk, hogy nagyrészt a SZOT kritikája is érvénye­sül az élénkülésiben. A népfront is újabb erőfeszítéseket tesz munkájának további ki- teljesítése érdekében, a különféle társadalmi élet differenciáltságát -segítő egyesületek, társaságok segítésében. Milyen ma a közgondolkodásunk a sokféle és -fajta változás közepette? Ma több a za­var, mint az új iránti elismerés megnyil­vánulása. Egyre több a véleménykülönböző­ség is ennek függvényében. A pártalapsaer- vezetekben folyó politikai, önmegújító mun­kának éppen ez adhat további feladatot; ezt akartuk, ezzel együtt kell élni, ezt megfele­lően kezelni minden párttagnak feladata. Mindaz tehát fontos és megérett a megértés­re, ami a társadalom fejlődésének mozgató­rugójaként közösen felismerhető jelenség, vagy új gyakorlat. Mindaz tehát, ami nem szocializmus, nem természetellenes — érdemes egyben a párt figyelmére, sőt a részvételre is a párttagok részéről. S, ez akkor is igaz, ha nem minden­nel lehet egyetérteni a mai differenciálódó társadalmi gyakorlatban. Lehetséges a né­zetek különbözősége, mert az úgynevezett „nagy egységek” a kétarcúságot segítették. A változásértékű folyamatok jó felismerése és segítése össztársadalmi közös ügy, a reform •igazi szolgálata — ez, a mai körülmények között hangsúlyos gondolat is kihallható volt a titkári értekezlet résztvevői számára. A párt belső megújításáról talán a legfon­tosabb megállapítás, hogy nagyon is elférő mértékben tudnak az alapszervezetekben a nagyobb önállósággal élni, újtípusú munka­stílust kialakítani és azzal megfelelően bán­ni. Éppen ezért fontosabb ma talán azt vizs­gálni, az alapszervezeteknél hogy mi az, ami ott, helyben változott és nem azt — mi történik „fönt”? a személyi változásokban például (ami egy folyamat természetes része.) A párt ma sem egypólusú. A párt ma a Központi Bizottság és az alapszervezetek mintegy hétszázezres tagsága. A közbülső pontokon, a fent és lent” között folyó mun­ka segitése-katalizálása a feladat. Mindez jelenti azt is, hogy a Központi Bizottság leg­utóbbi megállapításai jó alapjai a pártszer­vezeti munkának, ugyanakkor a mostanra kialakult, társadalmi kép arra is figyelmez­tet, hogy maguknak a pártszervezeteknek is komolyabban kell venniük a párt által kez­deményezett és elindított általános reform- folyamatokat, amelynek helyes kezelése a pártmunka középpontjába kell kerülnie. Erre megfelelő alap az országos értekez­let valamennyi elhatározása, célkitűzése, amelyek lehetővé teszik, hogy a társadalmi- gazdasági-politikai folyamiatokban (nem ha­talmi megközelítéssel) az élen haladjon ma­ga a párt és az alapszervezetei az élet minden területén. Nem az irányítás, hanem a befo­lyásolás és a főbb politikai folyamatok tá­mogatása a pártszervezetek társadalmi fel­adata önmaguk megújítása mellett. A tájékoztató hangsúlyosan szólt az egyes pártalapsaervezeti kérdések, időszerűségek taglalása mellett arról is, hogy a vélemény-* alkotásban, az egyéni kiállításban tudni kell hol a határ a sokszínűség, és a fele­lőtlenség között. A pluralizálódásban további differenciálódásra lehet számítani — e je­lenség megfelelő kezelése is a pártszerveze­tek feladata, ugyanígy a most kialakuló po­litikai irányzatok közül is elsősorban az or­szágos pártértekezlet szellemét továbbvivő az, ami támogatásra érdemes. A pártszervezetek saját sorsuknak alakí­tásában felerősítik például a lakóterületi pártmunkát, d,^ ugyanígy felerősödik az egyes párttagok szerepe is a minőségi munka ér­dekében. A Valóság és az életszerűség a pártalapszervezeti munka homlokterébe kerül. A „kii evezzen” kérdése tehát egészen nyil­vánvaló. Egy olimpiai hasonlat talán idekí­vánkozhat: a pálya ismerete, a cél tisztán­látása, az eszköz és az ember együttes jelen­létében a start néha ötször sem sikerül, vár­laki mindig előbb vág a vízbe evezőjével Mai megváltozott valóságunkban, a pánt- alapszervezetek életében érthetően, de nem tarthatóan még el-elmaradnak a .startjeltől az indulók. A start újra és újra jelzése mel­lett (amiként a pályán) szükség van az erő és a tudás evezőt jókor merítő képességére is. T. Pataki László Fotószalon Számítástechnika fogyasztási szövetkezeteinknél A megye áfészeinek szá­mítástechnikai fejlődése az év folyamán jelentősen fel­gyorsult. Két szövetkezet ki­vételével már valamennyien számítógép segítségével dol­gozzák fel az ügyviteli mun­kákat. Egységes rendszer ki­alakítását teszi lehetővé a munkaügy és bérgazdálko­dásban, az egymással kom­patibilis gépek használata. A főkönyvelők döntése alapján — nyolc pályázó közül — a győri MÉSZÖV rendszerfel­építését választották.\ A számítástechnikai gép­park egységes fejlesztése ré­vén takarékszövetkezeteink önállóan — az OTP kihagyá­sával — sorsolhatják az autó­nyeremény-be té tköny veke t. Ehhez valamennyi megyében szükséges a hálózat megte­remtése, s hogy a megyei MÉSZÖV is rendelkezzen feldolgozási lehetőséggel Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megye fotósainak hagyományos évi seregszem­léje, a dél-alföldi fotószalon vasárnap nyolcadik alka­lommal nyílt meg a Szente­si Művelődési Központban, Az e területen levő fotókö-. rök tagjai közül 36-an pá­lyáztak — 267 felvétellel — a bemutatkozásra a tárlaton. A zsűri döntése alapján, a rendelkezésre álló kiállítási területet is figyelembe véve, 28 szerző, 65 képe került a < közönség elé.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom