Nógrád, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-08 / 241. szám
2 1988. OKTÓBER 8.. SZOMBAT NOGRÄD Befejeződött az Országgyűlés őszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter a beruházásnak a mezőgazdaságot érintő hatásairól szólva kiemelte: a vízlépcső- rendszer hatásterülete két megye 24 mezőgazdasági üzemére terjed ki. Ezeknek a termelőszövetkezeteknek a 62 ezer hektár földjén mintegy 18 ezer ember dolgozik. Ez alig éri el a művelt területek egy százalékát, ugyanakkor ezeknek az üzemeknek a produktuma több mint két százaléka az országos termelésnek. Ez azt jelenti, hogy kétszeres intenzitással gazdálkodnak, tehát igen fejlett mezőgazdasággal rendelkező térségről van szó. Ennek a sorsa nem lehet közömbös sem a mezőgazdasági irányítás, sem a kormány számára. Ezért nagy felelősséggel vizsgálták a beruházás mezőgazdasági hatásait. Dr. Nemes Tamás (Komárom m., 6. vk.), az Esztergomi Városi Tanács kórházának másodfőorvosa elmondotta: választókerületét a nagyberuházás közvetlenül érinti, s az ott élők azzal a munícióval engedték útra, hogy foglaljon állást a vízlépcsőépítés felfüggesztése mellett. A város lakossága helyi fórumokon adott hangot súlyos aggályainak, s az Esztergomi Városi Tanács is határozatban foglalt állást a visszafordíthatatlan károsodások veszélyére figyelmeztetve, jelezve a közvélemény ellenérzését. Horn Gyula külügyminiszteri umi államtitkár visszaidézte, hogy a felszólalók közül többen úgy vélekedtek: a leállítás indoka lehet, hogy a szerződés megkötése óta a körülmények alapvetően megváltoztak. Nemzetközi jogi szempontMinden körülményt mérlegelve kell dönteni Nógrád megye 5. sz. választókerületének (Pásztó) országgyűlési képviselője a kormány előterjesztését körültekintő munka eredményének minősítette és kifejezte, hogy a főbb következtetéseit elfogadja. — A támogatás mellett én is egyetértek azokkal a kritikai észrevételekkel, hogy ilyen nagy horderejű kérdést csak minden tényezőt és összefüggést vizsgálva, az előkészítés nyilvánosságát idejében megteremtve lehetett volna eldönteni — folytatta a képviselő —. Ilyen jelentős központi nagyberuházás szükségességét a szakembereken túl a laikus közvéleménynyel is jobban meg kellett volna ismertetni. Tény, hogy erre nem került sor. Éppen ezért az ezzel kapcsolatos bírálatokat el kell fogadni és az ebből adódó tanulságokat le kell vonni. A képviselő kifejtette, hogy a bírálat elismerése nem jelentheti azt, hogy a már folyamatban lévő vállalkozásainkat ezzel az ürüggyel átrendezzük, számolni kell ugyanis a visz- szalépés súlyos, gazdasági és társadalmi veszteségeivel. Valamennyi kérdést mérlegelve — a környezetvédelmi követelmények hangsúlyozásával — Sándor Gábor a beruházás befejezése mellett foglalt állást. — Nem folytathatjuk azt a gyakorlatot, hogy jelentős anyagi befektetésekkel járó fejlesztéseinket sorra leállítjuk, amit eddig rájuk költöttünk, azt veszni hagyjuk. A továbbiakban a nógrádi képviselő arról szólt, hogy nem tartja ugyanakkor kellően kidolgozottnak a beruházás megtérülését, majd kifejezte, hogy a dunai vízlépcső értékeit még szélesebb területen lehetne hasznosítani. Sándor Gábor elmondta, hogy nemcsak azért kért szót, hogy általában támogassa a kormány előterjesztését. — Nekünk nógrádiaknak közvetlenül is szívügyünk a Duna szabályozása. Nálunk ma létkérdés a víz; az egész vízbázisa nagyon csekély, kútjaink többsége nitrátos, ezért saját vízforrásainkra a továbbiakban nem támaszkodhatunk. Érdekeltek vagyunk tehát a. dunai tározó megépítésében, mert hosszabb távon csak a .Dunából való vízellátás oldja meg térségünk problémáit. A képviselő az energia- termelés mellett kitért a gazdasági és társadalmi előnyökre, majd azt idézte: a kormány garanciákat vállal a szükséges szennyvízrendszer kiépítésére. Ezt követően így folytatta: — Nekünk az a kötelességünk, hogy minden körülményt figyelembe véve döntsünk, nem lehet figyelmen kívül hagyni nemzetközi kötelezettségeinket sem. Ha mi elvárjuk szomszédainktól vállalásaik teljesítését, nekünk is felelősségünk ígéreteinket megtartani. Mi nógrádiak, akik határterületen lakunk, tudjuk, hogy milyen fontos a korrekt kapcsolat. Ezt erősíteni akarjuk, hiszen hosszú távú érdekeink is ezt szolgálják. Hozzászólása befejező részében Sándor Gábor utalt arra, hogy több mint egy évvel ezelőtt az Országgyűlés bizalmat szavazott a kormánynak. ß ha azt akarjuk, hogy a kormány eredményesen oldja meg feladatait, akkor ilyen nehéz kérdés eldöntésekor is, mint a dunai vízlépcső továbbépítése, támogatni kell. — Egy ilyen pillanatban ebből a felelősségből kiindulva kell állástfoglalnunk, erre van szükség és nem népszavazásra, — hangsúlyozta a képviselő. — A laikus emberek hangzatos szavakkal könnyen megtéveszthetek, nekem úgy tűnik, hogy már nem a vízlépcsőről van szó, hanem egyes politikai csoportok'bizalmi válságot akarnak. Sándor Gábor felszólalását azzal fejezte be: — Az előterjesztést még egyszer támogatom, bizalmat szavazok a konkrét törekvéseknek. Ugyanakkor kérem, hogy a kormány tagjai vonják le a hibák tanulságait, a mai döntéseknél ezeket ne ismételjék meg. ból azonban ez csak két esetben indokolható — mutatott rá. Akkor, ha azok az alapvető körülmények változtak meg, amelyek lényeges alapul szolgáltak a szerződés megkötéséhez. Másodé szór akkor, ha gyökeresen átalakul a még teljesítendő kötelezettségek mértéke. Ilyen okokat változásokat pedig a magyar fél nem tud felmutatni. Balogh László (Pest m., 29. vtk.), a Pest Megyei Tanács elnöke arról szólt, hogy számára a kormány által adott helyzetértékelés elfogadható, a garanciák pedig megnyugtatóak. Alapvetőnek tartja, hogy a tudományos kutatásokat folytassák, s az építés során ennek eredményeit hasznosítsák. A helyi lakosság véleményét ismertetve elmondotta: a Duna mentén élők többsége támogatja, sürgeti a beruházás befejezését, mert ettől a vidék fejlődésének meggyorsulását, az infrastruktú' ra gyorsabb kiépítését várja. Varga Gyula (Zala megye, 2. vk.), a megyei pártbizottság nyugaimozatt első titkára sértőnek tartotta azonban magára és a többi képviselőre nézve Király Zoltán felszólalását. és azért kért szót. hogy erre reagáljon. Elmondta : az ingerlékeny és az sérteget másokat — adott esetben a kormányt, a vízügyi kormányzatot — aki nem biztos önmaga igazában. Ezt vélte felfedezni képviselőtársa felszólalásában. Nem értett egyet aizzal sem hogy a vízügyet nagyhatalmúnak nevezte az előtte felszólaló — mondván, saját maga jobban ismeri az ebben az ágazatban dolgozók munkáját. A vita lezárását követően js- mét Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter kapott szót. Válaszában a kormány nevében köszönetét mondott minden hozzászólásért. összevetve az elhangzottakkal a kormány véleményét, megerősítette, hogy a vízmű eredeti koncepció szerinti felépítését javasolja. A beruházás halasztására, időleges felfüggesztésére vonatkozó indítványok a döntéshez több információt igényeltek. A miniszter azonban úgy .vélte, hogy valamennyi fontos, lényeges adat a döntéshozók rendelkezésére áll, ezért nem értett egyet ezekkel a javaslatokkal. A Duna vízminősége romlásának témaköréhez hozzátette, hogy a környezeti kockázat minimalizálása a cél, és törekednek a szennyvíztisztítás kérdéseinek megoldására is. Ehhez azonban még megállapodások szükségesek a szerződő partnerekkel. A kormány jelentésében is megfogalmazódott: bizottságot kérnek fel arra, hogy a vízmű építését kísérje figyelemmel, kontrollálja azt, és észrevételeit, tapasztalatait jelezze a kormánynak. Több javaslat érkezett arra, hogy a parlament is hozzon létre ilyen bizottságot. Ha az Országgyűlés így döntene, akkor a kormány eltekintene saját bizottságának életre hívásától. Király Zoltán észrevételeire reagálva hangsúlyozta: a szakembereknek nincs tudomásuk a képviselő által „rendkívül súlyosnak” mondott ökológiai hatásokról. Rámutatott arra is, hogy nem a Magyar Tudományos Akadémia egésze, hanem annak egy ad hoc bizottsága készítette el javaslatát a döntéshozatal előtt. Nem értett egyet a vízügy „szuperhatalmi” minősítésével. A vízügyi munka nem hatalmi jellegű, hanem szolgálat, s ezt a szolgálatot kívánják tovább erősíteni — hangsúlyozta. Maróthy László válasza után Stadinger István elmondotta, hogy a vita során a Magyar Tudományos Akadémia tevékenységét több megjegyzés ériintette. Ezért szükségesnek tártjai, hogy az Országgyűlés nevében a bizalmáról biztosítsa a magyar tudóstársadalmat, és további segítségüket kérje. Bejelentette továbbá, hogy az ülés ideje alatt két javaslat érkezett hozzá. Király Zoltán és 31 más képviselő azt kérte, hogy a házszabály előírásainak megfelelően az Országgyűlés név szerinti szavazással döntsön a tárgyalt kérdésről. 34 képviselő írt alá egy másik indítványt, amiben — ugyancsak az ügyrendre hivatkozva — kérik, hogy a szavazás ide(Folytatás a 3. oldalon.) A szünetekben zsong b Parlament folyosója. A napirenden levő kérdések feletti vita itt is folytatódik. — Hogy mit tvárak az új társasági törvénytől? Először is nem kell félteni a szocializmust, nem kell félni az új formáktól, megoldásoktól — mondja Tőzsér Gáspár, az egyik Nógrád megyei képviselő. Arra számít, hogy e törvény is ihozzájárul « gazdaság lendületbe hozásához, de ő sem reméli, hogy máról-holnapra alapvető változások következnek be. A tárgysorozat feletti vitában arra voksolt, hogy tűzzék napirendre a vállalkozási nyereségadóról szóló előterjesztést. — Ügy vélem, nem szabad tovább halogatni a döntést. A vállalatoknak időt kell biztosítani, hogy felkészüljenek — fűzi hozzá, majd arról beszél: a közelmúltban BátOnyterenyén tartotta fogadónapját, ahol alacsony jövedelmű nyugdíjasok, fiatalok ikeresték fel. Demokratikus Szövetségének főtitkárát támogatták, aki szoros szállal kötődik Nógrádhoz. Jónak tartotta, hogy az őszi ülésszak előtt 1a párton kívüli képviselőket is összehívták, és jStadinger István, az Országgyűlés elnöke részletes tájékoztatást adott számukra. — Ez új dolog, s igényeljük is — mondja. Aztán témát vált. — Elégedetlen vagyok a képviselői beszámoltatás rendjével, ha ezt annak lehet nevezni. Többnyire én kezdeményezem, a szervezéshez kevés segítséget kapok. Szeretnék minél többször találkozni (választóimmal. Az elmúlt időszakban a városi K1SZ- esek, a tanács pártalapszervezete, s a szügyiek hívtak — sorolja. Az Országgyűlés egészségügyi bizottsága legutóbbi ülésén .felszólalásában a balassagyarmati kórház és vonzáskörzete egészségügyi dolgozói nevében szóvá tette, hogy igazságtalan az ügyeleti díj adóztatása. Az Parlamenti jegyzetek A személyi jövedelemadóval kapcsolatos bggályaikat, a lakáshoz jutás nehézségeit vázolták neki. — Elmondtam, hogy valóban érzékelni az adó teljesítmény-visszatartó hatását, de égy év tapasztalatait érdemes megvárni. Atérzem a fiatalok 'lakásgondjait is. Arról azonban ne feledkezzünk meg, hogy a megyei, la helyi tanácsok mekkora erőfeszítéseket tesznek a problémák orvoslásáért... Szóba kerül a bős—nagymarosi vízlépcső sorsa is. Tőzsér Gáspár a beruházás folytatása mellett van. ;— Előnyeit a fiam, de inkább az unokám élvezi majd, s ,ha elkészül, Nógrád megyének is előnye származik belőle! A képviselő a napokban lett nyugdíjas, de ez mit sem változtat életén. Legutóbb is a Nógrádi Szénbányák nagybátonyi gépüzemében tűnt fel. A vállalat és egy budapesti cég kapcsolatait egyengette az együttműködés irányában a termékszerkezet-váltás és a helyi foglalkoztatási problémák mérséklése érdekében. Dr. Bartalné dr. Borszéki Erzsébet Balassagyarmat és környéke választókerületének képviselője viszont nem tartatta vitára érettnek a vállalkozási nyereségadóról szóló előterjesztést. — Miért? — Ügy gondolom, sok még a nyitott kérdés, s indokoltnak partom, hogy az új társadalombiztosítással együtt gondoljuk át. A személyi kérdéseket is szóba hozza. Megsúgja, hogy a nógrádi képviselők az Országgyűlés alelnöki tisztére Jakab Róbertnét, a Magyarországi Szlovákok orvos, nővér nem választhat: vállalja vagy nem az ügyeletet. ,Az adó levonása után pedig komikusán alacsony összegre mérséklődik a díj. — Javasoltam, hogy lineárisan adóztassanak az ügyeleti díj után. Ez összhangban van az egészségügyi dolgozók szakszervezete elnökségének állásfoglalásával. — A válasz? — IA miniszterhelyettes szerint: most nem tudják „befogadni” a javaslatot. Feltűnik a folyosón dr. Szilágyi Tibor, Salgótarján déli városrészének országgyűlési képviselője. A közelmúltban a helyszínen ismerkedett a bős—nagymarosi vízlépcső kivitelezése körüli problémákkal. Tapasztalatairól kérdeztük. — A felelős döntéshez fontos, hogy személyesen is meggyőződjünk a tényekről. Csak így foglalhatunk állást tiszta lelkiismerettel. A vita .kételyeket, bizonytalanságot ébreszt, s ezért is volt jó, hogy a képviselők lehetőséget kaptak a műtárgyak megtekintésére, a szakemberekkel, kutatókkal való találkozásra. A nógrádi képviselőknek az a véleményük, hogy a vízlépcsőnek (meg kell épülni a környezetvédelmi szempontok figyelembevételével. Hasonló horderejű kérdésekről viszont máskor alaposabb, hitelesebb tájékoztatást kell nyújtani a lakosságnak — magyarázza, s hozzáfűzi, hagy az építkezés iSalgótarjánban — leszámítva értelmiségi köröket — nem váltott ki nagy visszhangot. M. Szabó Gyula v
