Nógrád, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-01 / 235. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON. ( telexen Érkezett... Tartós befalyástlásra törekszik a KISZ Korlátok és tabuk nélkül A felsőoktatásban működő KISZ-szervezetek ■ politikai platformjáról, programjáról, szerveződési és működési elveiről országos vitát kezdeményezett legutóbbi ülésén a KISZ KB egyetemi és főiskolai tanácsa. A vita lezárásaként, a közös állásfoglalás kialakítása érdekében november 11—12-re összehívták a KISZ felsőoktatási rétegértekezletét. Ezen megválasztják az országos KISZ- értekezlet küldötteit is. A KISZ KB egyetemi és főiskolai tanácsának titkárságán az MTI munkatársának elmondták: a rétegtanács kialakította politikai platformtervezetet. Ez a 9 oldalas dokumentum kimondja: az ifjúsági szervezet célja, hogy részt vegyen a demokratikus «szocialista Magyarország megteremtésében, platformja és tevékenysége a marxista társadalomszemléletre és politikaelméletére épül. Az a cél, hogy minél többen csatlakozzanak ehhez az egyetemisták, a főiskolások, a fiatal oktatók közül. Tőlük azt várja ebben a kérdésben a rétegtanács, hogy javaslataikkal segítsék a végleges kidolgozást. A felsőoktatási KlSZ-veze- ,tők azt igénylik, hogy a vitában részt vevők minden éd- ddgi korlátot és tabut elvetve gondolják végig: milyen politikai program és működési mechanizmus alapján rendelkezhet tartós befolyással az ifjúsági szervezet az egyete- . meken, főiskolákon. A rétegtanács számol azzal, •hogy a már meglévő, a most alakuló, illetve a jövőben létrejövő ifjúsági szerveződések, a különböző fórumok, klubok, esetleg diákszervezetek teszik majd szélest körűivé az ifjúsági politikái, érdekképviseleti szervek rendszerét. Éppen ezért támogatja minden alkotmányos politikai csoport létét, s arra törekszik, hogy kialakítsa az együttműködés lehetőségét és / ennek érdekében párbeszédet folytasson velük. A rétegtanácsnak is fel kell készülnie azonban arra, hogy az új szerveződések között lesznek olyáhok is, amelyekkel politikai harcot kell majd folytatnia. E differenciált politikai viszony kialakítását, s ezzel összefüggésben a felsőoktatásban működő KISZ-szervezetek poli- .tikai programjának megfogalmazását alapozza majd meg a mintegy másfél hónapig tartó nyílt vita is. A rétegtanácsban is, az egyetemeken, főiskolákon is formálódnak elképzelések arról, hogy a KISZ-nek ebben a helyzetben hogyan kell átalakítania önmagát. Megoszlanak a vélemények arról, hogy milyen formában működjék tovább az ifjú-' sági szervezet. Vannak, akik azt az elképzelést támogatják, hogy a KISZ élcsapat- szérűén működjék, a párt melletti elkötelezett erőket tömörítve. Vannak, akik azt hangoztatják, hogy a KISZ maradjon a párt egységes ifjúsági szervezete, de a párttal'stratégiai szövetségben, partneri viszonyban működjék tovább. Mások úgy vélik, hogy a KISZ — elnevezésének megváltoztatásával és programjának módosításával — váljon a szocializmust vállaló, megvalósításában közreműködő, a párt stratégiai céljaival azonosuló ifjúsági politikai szervezetek önkéntes szövetségévé. Ezen a platformon a KISZ jelenlegi szervezetének átalakításával jöjjenek létre az egyes ifjúsági rétegek érdekeit és az értékkülönbségeket is megjelenítő, önálló ifjúsági politikai szervezetek. Nem kizárható egyes vélemények szerint az sem, hogy e szövetség esetleges létrejöttével egy önálló politikai programmal rendelkező felsőoktatási rétegszervezet alakul. Ennek tagjai a hallgatókon kívül a felsőoktatáshoz kötődő fiatal értelmiségi és dolgozói rétegből, valamint végzős középiskolásokból szerveződhetnek. Ennek a szervezetnek alapja lehet a mai rétegtanács. Árok is vom, ßödSr is volt Eqy dolgos falu — Bércéi Tán még soha nagyobb lehetőségei nem voltak a társadalmi munkásoknak, a településfejlesztő társulatoknak, mint manapság. Hiszen a szűkösebb tanácsi kasszákkal párhuzamosan nem csökkentek a megoldandó tanácsi feladatok. így egyre nagyobb szükség lesz a társulások által 'a fejlesztésbe, bevont lakossági pénzekre, s a közvetlen településfejlesztő munkára. Akik ismerik egy falucska tipikus gondjait —, hogy járda és út kellene, meg árok az esővíznek — tudják, sok-sok költségvetési tételből lefaraghatnak a lokálpatrióták. Ár Bár, a községek közötti társadalmi versenymozgalomban a hatodik hely körül állnak a berceliek, mégsem panaszkodik a tanácselnök. S, aki az elmúlt hét végék valamelyikén arra járt, láthatta, hogy a nyugalom nem indokolatlan. Beérve a faluba, már a malomtól kicsit lejjebb népes csoport betonozta a vízelvezető árok szélén a járdát. — Tizenöt éve lakunk itt — mondja Mártonfalvi Pál- né —, amikor a nagy munkáról kérdezem. Elmondja, hogy nagyobb esőzéskor a tsz földjéről, onnan a malom fölül, hatalmas árként hömpölygött be az udvarukba a víz. Már régen kérik, hogy csinálják meg ezt az árkot. Most elkészült a terv is, félmillió volna a kivitelezés. így a szomszédokkal, no meg a tanácselnökkel — merthogy Nándori Ferenc ts a patak parton simítja a járdát — bevégzik szinte anyagáron. — Falugyűlésen elmondják, hogy nekünk is kéne, meg nekünk is. Oda visszük az anyagot, ahol hajlandók társadalmi munkában dolgozni — magyarázza Nándori Ferenc már útban az Ifjúság utca felé, amikor arról kérdezem, hogy van az, hogy az egész falu szinte minden utcájában dolgoznak. — Aki nem vállalkozik a munkára, onnan ei- visszük az anyagot, oda, ahol kell. Mert, ha hihetetlen, akkor is így van: akad olyan utca, ahol már két hónapja áll az anyag. — Egyelőre különböző okok miatt nem fogtunk hozzá —7 mondja Kramlik István tanácstag. — És tudja mi az érdekes, hogy a népfrontelnök is itt tanácstag. Mégsem Itt a tanácselnök nemcsak papíron ismeri a társadalmi munkát. A legkisebbeknek is jut feladat. szervezik meg — teszi hozzá Nándori Ferenc. ☆ Hihetetlen a különbség: csupán pár utcával arrébb, a Jókaiban szinte minden ház előtt forognak a betonkeverő gépek. Itt elsőnek Helempackék kezdték a munkát. — A ház körül is lenne mit csinálni, de ezt nem szabad elhalasztani —mondja az apa, Helempack Mihály. — Ha a tanácsnak most volt rá egy kis pénze, és később nem lenne rá lehetőség. Nekik a szemközti szomszéd segít, hiszen csak egy oldalon lesz járda. Miközben mi beszélgetünk, Nándori Fereng a feljebb lévő ház előtt Kobra István kőművessel szakmai dolgokról tárgyal. Dimbes-dombos utcák szaggatják , Bércéit, lépcsőzni kell a járdát. De egy kőművesnek ez nem komoly gond. ☆ — Két nap alatt sikerült összehozni az embereket — mondja Simák István tanácstag. — Azt hiszem elég rövid idő, bár építettünk mi már játszóteret is ilyen gyorsan. Azért csinálhatják meg a járdát, s azért kaphattak anyagot, mert az Ifjúság utcaiak nem tudták két hónap alatt sem megszervezni. — Hogy mi ebből a haszon? Az utcának az érdeke, hogy épüljön a járda. Ez elég haszon, nem? Szinte valamennyi beszélgető partner megemlíti, mennyivel gyorsabban változik az élet Bercelen, mióta új a tanácsi vezetés. Volt, aki úgy jellemezte: tíz év alatt nem fejlődött annyit, mint az elmúlt két évben. ☆ Már visszafelé baktatunk Mártonfalviék árkához. Az elnök nevetve mondja, hogy mennyire igénylik az emberek azt, hogy itt legyen velük. Másképpen nem megy, de nem is mehet a munka — mondja. A családja lehet kissé már haragos is, hiszen a múlt hónapban minden hétvégéjét a falun dolgozókkal töltötte. — Képzelje csak el, voltak idős, nyugdíjas asszonyok, akik odajöttek, hogy ők öregek már, nem bírnak dolgozni, a fiúk meg katona, hát itt van egy százas, vegyenek a munkásoknak sört. . . Nehéz számokkal értékelni egy ilyen szombatot. Mégis vajon mi lehet a titka, hogy könnyen mozdulnak a berceliek ? — Három év óta folyamatosan emelkedő tendenciát mutatnak a számok. Amíg 1985-ben csupán 5—6 millió forint volt a munka értéke, addig ma 10 millió körül mozog. A titka egyszerű, jól kell élni a lakossági kezdeményezésekkel. Amit szeretnének, arra azt mondjuk „rendben van, itt az anyag, ha vállalják társadalmi munkában” őszinte az a szeretet, ahogyan a falujukért dolgoznak. A titok nyitja, hogy bár, sok az ingázó, náluk az elvándorlás régen megállt. Hlavay Richárd Képek: Czele János Beszóló tájak Védett emberek Hollókőn? . . És az élő falukép sorsa, ugyan miként alakul az évtizedek alatt? Ha „kivesszük” a világ- örökség rangjára, a világ egyre fokozódó (mert egyre több a pusztuló érték) figyelmére emelt Hollókő ófalui részéből a ma még ott élő és egyre korosodó kisded lakosságot — akkor ugyan milyennek képzelhetjük ezt a falut-falurészletet. amelyet az ötven évvel ezelőtti általános hazaj állapotok leírásában oly’ szigorú szociográfus . Szabó Zoltán (Cifra nyomorúság) is majdhogynem idillikusán ábrázolt. Egyedül a földtelenséget, pontosabban a kevéske földet a hollókőiek kezén tette szóvá keményebb hangon. Hogy ugyanis itt akkora az emberek föld utáni sóvárgása, hogy a birtokosok még bérbe adni sem mernek nekik földdarabokat. Attól való félelmükben, hogy aztán soha semmi által vissza nem kapják... Ki® földje és különösen szőlője volt itt mindenkor (régein) mindenkinek. Más kérdés, hogy a szőlő- oldal. amit ma újratelepítenek és nyilván nagyrészt bérbe adnak művelésre távol élőknek is — a mai öregek vallomása szerint, hogy ment tönkre? Hogy hozta le, a termőréteget az erős erózió, hogy nem hordták már az újabb nemzedékek (a mai régiek) keserves, mégis kitartó munkával a hátukon puttonyban vissza a földet a Szőlőoldal aljából. Hát persze, hogy változik, kopik minden s az ember legkivált, de amíg vannak, akik követik az akármilyen jó vagy rossz sorsban, addig mindig van remény... Milyen remény marad mégis arra a gyorsan rohanó világban, hogy a 'védett (műemléki és természeti, de talán nem eléggé emberi) világörökség olyan is.' maradjon amilyen még napjainkban, amikor egyre fáradó öreg lábak ta- podják műemléki szempontból látványosan, görbehátúra épített útjait-köveit. de amúgy meg sokat szidott utcáit ugyanezen öregek által. Akik szerint „soha ilyen nem volt a hollókői utca” (ilyen nehezen járható a fájós lábaknak), mint amilyen műemléki ma. Hát éppen ez a*, ami ma meg- ' gondolkodtatja az embert, hogy ugyanis mi lesz az ófalui lakossággal? Acs Irén szívember fotóművésszé] (szécsényi születésű) is éppen ezt hánytuk- vetettük a minap egy ősz- eleji teliholdas éjszakába nyúlva néhányan Tóidról és a környékről. Jelen volt a televízió stábja. dolgozott naphosszat, sőt a telihol'- das látványt is befotózta magának a vár csonkjáyal- sziluettjévei a készülő világörökség-filmjébe. Ez tehát mindenkor adott téma marad majd ezután is. A Hold maga stabil (ha közben járkál is) a vár statikus és még tovább is épül romjaiban — ezt mindenkor meg lehet majd örökíteni. De az ember? Az öregekről, akik ma is igazi ..sarm- ját” adják szerintem ennek a minden szempontból egyedülálló falunak — soka Ida- lu gondoskodás történt. Műemlékileg hiteles házban (egykori iskolájukban?) üldögélnek naphosszat, kapnak ebédet, hetente többször itt helyben rendel az orvos — ez tehát rendben ia van. A falunak azonban, még a legutóbbi időkben sem volt saját helybenélő orvosa (az újfalui részben sincs ugyanis tudtommal), s a telefonösszeköttetése sem áll аяоп a szinten, ami egy naponta gyors ütemben, rohamosan növekedő turisztikai helyen máskülönben elengedhetetlen lenne. „Ha itt valaki rosszul lenne, vagy valakit súlyos baleset érne — kapkodhatnánk fű- höz-fához... mondta aztán egy helybeli. S mindez csupán ..vegyes szempontú” taglalása a mai világörökségnek-lakóinak, amibe most semmiképpen nem ártom magam tovább, mert kizárólag a helybenélő lakosság jövője érdekel és kizárólag /ал utánpótlás oldaláról, amiről keveset vagy egyáltalán semmit sem hallani... Elismerhetően rendkívül összetett kérdés ez. Hogy is lehetne örökíteni a helybenélést a fiatalokra (akár más tájról, nógrádiról! érkezőkre és letelepedőkre), amikor ez amúgy meg ellentmondana mindenféle általános emberi fejlődésnek életmódbeli természetes túlhaladási igénynek és szándéknak? Hogy. lehetne komolyan ma azt javasolni, hogy az élet természetes rendje szerint távozók nyomába azonos érzésű és azonös , paraszti kultúrájú ,„egyedek” (ahogy a szak- nyelv ezt kifejezi) lépjenek? Pedig hát. tudtommal a világörökség rangjának végső (nagy vita utáni) odaítélésében mégis csak szempont lehetett az, amit a levetített videofilmről az örökségi nemzetközi bizottság látott; az élő! falukép. Mai látogatói ugyanezt látják. A népviseletet megtartó kis öregeket, ahogy a a kertekben tesznek-ivesz- nek. ahogy a templomba mennek, a házak előtti kis kertet, virágokat valami csodálatosam megbecsülésre érdemes gondossággal lo- csolgatják. kapálgatják, hogy ,.ha már ennyien jönnek ide a világból hát ne érje jszó a ház elejét...” Hogy lehetne megtartani — megfiatalítani a mai öregeket? Mert nélkülük üres skanzenné válik az élő falukép... Nem kétséges, szép volt a hollókőiek népviseletes látványa a minap a fővárosban a vármegyédben megrendezett világörökség-ta- lálkozón (a budai várnegyed és a Duma-part egy része együtt kapta a címet a mi falunkkal de faluként a világon elsőként nyert ilyen rangot Hollókő!). Nem kétséges egyelőre az sem, hogy ha kell. még nagyon sokáig be tud. majd öltözni az újfalui fiátalabb- ja is egy-egy alkalom kedvéért. I>e a házak kiürülhetnek. .kiüresedhetnek, s nyilván is üresednek. Jó oldala sokáig volt és lehet még talán ma i* annak. hogy az öreg (század- elős amúgy) házakból elnéptelenedésük után postát, öregek napközijét. községi könyvtárat, orvosi rendelőt. idegenforgalmi kirendeltséget, falumúzeumot és minden mást is lehetett csinálni... De ma már valóban eladó és az ..államnak” talán már nem szükséges (mert az infrastruktúra épületi szempontból már mindenolda- lúan kiteljesedett) hollókői öreg ház. amit majd megvesz egy pesti (vagy budai) polgár. A ház ára egyben azt is mutatja — milyen irányiba „fejlődhet” ez az örökség egészen a teljes .elidegenedésig”. Hatszázezer egy meglehetősen rozoga állapotú öreg házért, kis telek, rozzant melléképület stb. — mutat valamit. Ami új itt épült vagy átépült, az szigorú műemléki szempont szerint épülhetett új tulajdonosok által. A turista- szállások után egyre több az idegenforgalomra figyelő újkori betelepedés, a lángos- sütő, teázó, bizsutériás borozó, vendéglő, szállást nyújtó vállalkozó, ök pontosan tudják; mit várhatnak (forgalmat, növekvőt, egyre ki- fizetőbbet) a jövőtől. A házak, a vár, a szőlő, a Hold tehát marad. De úgy tűnik lesz idő. amikor nézhetjük egymást lán- gost majszolva, s a régieken merengve. T. Pataki László
