Nógrád, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-05 / 238. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON. telexen Érkezett. ? LEVÉLNÁSZ... A szemem láttára összeölelkezett két faág. Egymáshoz érintette őket az enyhet adó nyári szellő. Szinte szégyelltem magam, hogy /véletlenül kifigyeltem a meghitt pil- ’ lanatot. A vihar előtti csendet idéző légmozgás csodálatos játékot űzött a fákkal. Meglibbentette őket, leveleiket kecses táncra késztette. S ekkor találkozott a nyújtózkodó ágak végén ringatózó két levél. Zöldfülű volt mind a kettő, nemrég serkentek azzá, s az a pillanatnyi randevú olyan volt, mint amire az emberek azt mondják egy világsláger címével: „Love story... !” Ezután, ha volt egy kis szellő, mindig találkoztak. Arról beszélgettek — bár mindketten tudták, hogy ez lehetetlen .—, milyen jó lenne egy fán, egymás mellett levélnek lenni. и, — A nap felé fordítanálak eső után, hogy 'mielőbb megszáradj... — Én meg őrizném rajtad a vizcseppeket, hogy mindig üde zöld maradj. .. A szerelmi történet mindig úgy alakult, ahogyan « fák . árnyékában megtelepedő turisták rádiója jelezte. A két levél megtanult időjárás-jelentést „hallgatni”, sőt: imádkozni is. — Add már, uram, a szelet... ! ‘ Kívánták a szelet. Nekik ez volt az egyetlen, ami a napsütésben, az esőben, az éjszakában elhozta a nász ünnepét. Meg a gyászét is! Késő ősszel ugyanis valahol, valamivel megsérthették a fuvallatot, amely ezután dühön- geni kezdett. Az ágak te ngeribetegek lettek az örökös imbolygástól, a levelek ijedten próbáltak fenn maradni a vihartépte fákon. A két „zöldfülű” ekkorra már megsárgult. Először az egyik hullott le a földre, őt hűségesen ‘követte a másik. Am a szél, amely a szemem láttára összeölelkeztette a szomszédos ágakat, sóhajtott egy nagyot, s a levélkéket elröppentette a világ két égtája felé... Szilvás István Könyvárus ISZI-sek Halványzöld pavilon állt a minap reggel a balassagyarmati főtéren. Sokan találgatták, vajon mit rejthet? Tán a művelődési központ újabb reklámberendezése, vagy valamilyen felvonulási épület? Aztán úgy kilenc óra tájban megoldódott a „rejtély”. Fiatal diákok könyvekkel léptek ki a könyvtár előtti térre. A KISZ vállalta a Kos- suth-könyvek árusítását — mondja Mócsány Bertalan, a balassagyarmati 217. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet másodikos bútorasztalos-tanulója. Társa, merthogy mindennap ketten állnak majd a rögtönzött pult mögött, éppen ebédelni van. Megteheti, még nem igazán nagy a forgalom. — Ügy négyszáz forint 'körüli volt eddig — mondja visszatérve Pifke Csaba, aki szintén bútorasztalosnak tanul'. — Főleg a felnőttek vásároltak eddig. Egy néni szóvá is tette, hogy miért nem csomagoljuk be a könyveket. Ezen változtatni fogunk — teszi hozzá Mócsány Bertalan. Igaz, ők jobbára a kalandregényeket kedvelik — így mondják — mégis számtalan szép kivitelű, szépirodalmi könyv is sorakozik a polcokon. A legkeresettebb eddig a magyar történelmi alakokat bemutató sorozat volt. S igaz, még csak most nyitottak, váh ötvenszázalékos engedmény is. — Most a társadalmi munkák idején délelőtt is árulhatunk, iskolaidőben csak délután kettőtől ötig leszünk itt. Mindennap másik két ember, mi két hét múlva jövünk ismét — mondja Bertalan. Az önként vállalt feladat örömével rakosgatják a könyveket. Ezután gyakrabban nyúlnak talán majd ők is a nyomtatott betű után. H. R. Új bankjegy Csehszlovákiában Segítség a rászorulóknak Kajzinger Józsefné gondozónő Tóth Jánosnak és feleségének vásárolt be. Üj húszkoronás bankjegyet hoztak forgalomba október elejétől Csehszlovákiában. A papírpénz meghatározó színe a kék. Egyik oldalán a nagy pedagógus, Comenius arcképe, a másik oldalon a prágai Károly egyetem alapító okiratának egy részlete, illetve a tudás különböző jelképei láthatók. A régi. 1970-től kibocsátott húszkoronás továbbra is forgalomban marad. A nemrégiben kibocsátott új {íz- ős ötvenkoronáshoz hasonlóan az új húszkoronáson is olyan különleges jelek vanak. amelyek alapján a vakok is azonosíthatják a bankjegyeket. Túlkínálat kávéból Az exportálható kávé mennyiségének csökkentésével tesz kísérletet a nemzetközi kávészervezet (ICO) a nyomott árak emelésére a túlkínálattal küszködő világpiacon. A világ 74 kávétermelő és -fogyasztó országát tömörítő nemzetközi kávészervezet (ICO) londoni tanácskozásán úgy határozott, hogy az októberrel kezdődő 1988—89-es mezőgazdasági idényben az exportálható összmennyísé- get 56 millió zsákban szabja meg. (1 zsák zöld kávé 60 kilogramm). Kedvező piaci helyzet esetén az ICO-sza- bályozás szerint az összesített exportkvóta 63 millió zsákot is elérhet. A most kimunkált egyezmény a jövő év szeptember végéig marad érvényben. Az ICO szabályzata szerint az exportálható mennyiség szűkítésével tehet lépéseket az árak fontonkénti 120— 140 dollárcent közötti sávban tartására. A kávé világpiaci ára fontonként (45 dekagramm) jelenleg 114 dol- 1 árcent. A megállapodás némi megkönnyebbülést hozhat a súlyos adósságokkal küszködő kávétermelő országok — Brazília, Elefántcsontpart és Mexikó — számára. Mire alkonyára fordul az emberi élet, a gondok is óhatalanul sűrűsödnek. Meg kell küzdeni nap mint nap a gyengülő tagokkal, megromlott egészséggel, a kevéske nyugdíjjal — s a magánnyal. Nehezebb tenni- venni a ház körül, tipegő- sebben folynak a napi dolgok. Mi. fiatalabbak gyakorta megfeledkezünk róluk, köny- nyen és közönyösen elsiklunk problémáik felett, önigazoló magyarázatok mögé rejtőzve, miszerint van nekünk is elég, rohanunk, kevés az időnk, nem marad energiánk. Holott... Éppúgy hivatkozhattak volna ők is hasonlókra, mikor felneveltek, gyámolítottak, útjára bocsátottak egy új nemzedéket, megteremtve a könnyebb boldogulás, egy magasabb színvonalú élet lehetőségét. Ha minderről megfeledkezünk, magunkat is menthetetlenül alábecsüljük... A kevésbé elidegenedett falusi közösségekben ma is jobban szem előtt vannak az emberek, töhb figyelem fordul egymás ügyes-bajos dolgaira. Példa erre Palo- tásihailom és a hozzá tartozó társközségek, ahol jól működő szociális gondozói hálózat igyekszik segíteni a rászorulókon. Két főfoglalJó1 ideje a Képzőművészeti Kiadó feladata, hogy minél szélesebb körben terjessze és népszerűsítse a magyar művészeti élet alkotóit és alkotásait, valamint bemutassa az ország legszebb tájait, építészeti alkotásait, műkincseit. A többi között ezt a célt szolgálja a naptárak, határidőnaplók stb. kiadása is. A kiadónál 1989-re kereskedelmi forgalom céljára 12-féle falinaptár készül, mintegy 533 ezer példányban. A változatos tematikájú kozású és négy tiszteletdíjas gondozónő segíti a tizenegy. zömmel megromlott egészségi állapotú idősebb embert. Ha kell, elmennek bevásárolni, ebédet visznek, kimosnak, elkísérik őket orvoshoz, gyógyszert íratnak, sőt a kerti, ház körüli munkákba is besegítenek. Igyekeznek rendet tartani a környezetükben, levenni a már túl nehéz terheket az idősek válláról. Palotáson már hosszú ideje eredményesen működik falinaptárak''közül most csak azt említjük meg, hogy a hagyományos népviseleti naptár 1989-ben Nógrád megyébe kalauzolja az érdeklődőket. A magyar nyelvű palóc népcsoport és a szlovákok ünnepi népviseletét Bér. czi Lóránt és Bérezi Károly örökítette meg. Az előző év sikere alapján 60 ezer példányban újra lesznek kisméretű naptárak, amelyek virágcsokor vagy csomag kísérői lehetnek, de praktikusak, zsebben vagy az idősek klubja. Általában tizenöten látogatják az intézményt, s mint mondják, jól ellvannak egymás között. Eldiskurálgatnak napi dolgokról, pletykálkodnak. s eközben igyekeznek hasznossá tenni magukat. Szőnek, hímeznek, faliszönye- get készítenek, ha kész van, eladják, s a befolyt kis pénzből jól elmúlatják idejüket; kirándulást, bankettet szerveznek. Mondják szeretnek ide eljárni, mert addig se kell magányosan tengetni az időt... (balás—rigó) táskában is" elférnek, az íróasztalon pedig dekoratívak. Ezenkívül a kiadó 190 ezer példányban ötféle határidőnaplót hoz forgalomba. Az egyéb naptárak közül pedig megemlítjük, hogy például a „Háziasszonyok naptára” 52 receptet tartalmaz gyümölcsételekhez. Ezenkívül még kaphatóak lesznek plakátnaptárak és egyéb kiadványok is. Reklámnaptárból 1989-re tizenötféle készül 75 500 példányban. Napt&rgJ< 1989-re — nógrádi népviselettel öt t&ftQ&lyeti Európában (3.) Versenyben az idővel — Jó, ha még ma átjutunk a másik oldalra! — jósol Kádár Attila, a waid- hausi határátkelőhely előtt kígyózó -kamionoszlopot látván. — Nem hiszem, hogy német földön hajtjuk álomra fejünket — vélekedik Szaniszló István. Lassan araszolunk a sorompó felé, ám minden hiába: még a reggel is ugyanott ér bennünket. Szerencsétlenségünkre ezen az estén vívta élethalál-küzdelmét a nyuganémet futballváloga- tot Finnország legjobbjaival. A sportesemény jobban lekötötte a vámosok figyelmét, mint az ott sorakozó mintegy hatvan kamionos úti okmányának átnézése. A vámplaccon töltjük tehát az éjszakát. Igv legalább időnk marad rá, hogy megismerkedjünk a mellettünk álló hungarocamionos sofőr vadonatúj Renault kamionjával. Szaniszló István szóba elegyedik egy román hűtős kamion magyar nemzetiségű sofőrjével. Ezen mindenki elcsodálkozik, hiszen ők nem szívesen beszélnek külföldi kollégákkal. Már egy hete állnak a szederrel megrakott kamionjaikkal a vámplaccon. Nincs papírjuk, árujuk még nem talált vevőre. Ehhez képest mi „hamar”, már reggel nyolckor útnak indulhatunk. Előző napon a Schenker speditőrirodában beszereztük a szükséges okmányokat. Ekkor derült ki az is, hogy Szaniszló István nélkül folytatjuk utunkat, mert a lerakodási helyét ő csak délelőtt tudja majd meg. Egy percre megállunk a határhoz közeli boltban, amelyet egy disszidens magyar nyitott a kamionosQkra alapozva. Veszünk néhány doboz sört, és az otthoniaknak némi ajándékot. Hátha nem lesz már rá alkalmunk az út során. .. Nyugatnémet utakon gurulunk. Magam sem tudom, miért, végig azt figyelem, hogy mitől tűnnek olyan rendezettnek, tisztának az utak menti árkok, a sztráda melletti parkolók, a falvak. — Igyekeznünk kell — zökkent vissza gondolataimból Attila. — De, amíg ki nem érünk a sztrádára, szigorúan csak hatvannal haladhatunk. Az itteni rendőrök is keményen büntetnek és kemény pénzt kérnek ! — Mire utaznak a legjobban? — Tulajdonképpen semmire, de ha valami szabálytalanságot tapasztalnak, azt nem nézik el. A legnagyobb ellenségünk az idő. A sofőrök itteni szakszervezete kiharcolta, hogy egy napon csak tizenhárom órát tölthetünk munkával. Ebből nyolc órát vezethetünk, de négyórás vezetés után egy órát pihennünk kell. Ennek minden bizonnyal van forgalombiztonsági jelentősége, de minket nagyon lelassít. Végtelennek tűnő autópályák szürke szalagján robogunk. A települések mellett,' az út két oldalán hangfogók, hogy a forgalom zaja ne zavarja az ott élők nyugalmát. Végcélunk előtt mintegy ötven kilométerrel lejár az időnk, meg kell állni. Türkismühlében találunk alkalmasnak tűnő, kellően nagy, betonozott területet Jókedvű, születésnapi ébredés egy lapos, modernek látszó épület előtt. — Jó helyen leszünk itt — állapítjuk meg. Reggel aztán kiderül, hogy egy iskola parkolójában aludtunk. Nagy sikert aratunk a gyerékek körében hatalmas kamionjainkkal. Trier benzinkútjáig meg sem állunk. Hiába próbálunk információt szerezni a benzinkutastól, hogy merre menjünk a kérdéses gyár felé. Tanácstalanságunkban magyar hangra leszünk figyelmesek. Ütbaigazít idegenbe szakadt hazánkfia. — Eltévedtek? Segíthetek? —, s az idegenbe szakadt hazánkfia elmagyarázza a bonyolult utat, majd mégis jobbnak látja, ha autójával elvezet minket a helyszínre. Egy óra alatt megszabadulunk a 21—21 tonnás rakományunktól. A kihelyezett speditőrtől telefonon azt is megtudjuk, hogy visszfuvar- ra nem kell várnunk. Ede vasorrát üresen Magyarország felé irányíthatjuk. Este a sztráda melletti parkolóban ünnepeljük Hegedűs Béla születésnapját. A tortát az ünnepelt által remekbe készített hagymás tojásrántotta helyettesíti, pezsgő helyett sörrel koccintunk. Az üres Rába szinte repül hazafelé. Mígnem Prága külvárosában dudálásra, villogásra leszünk figyelmesek. Nógrád volános karni- onosok haladnak az NSZK felé. Rövid terefere, majd ismét dübörög alattunk a 320 lóerős motor. Egyhuzamban végigrobogunk az éjszakai Csehszlovákián. Másnap vasárnap, nyolc nappal indulásunk után kialvatlanul, de boldogan ismét visszaérkezünk Salgótarjánba. (Vége) Mészáros Zsolt Fotó: Bcncze Péter
