Nógrád, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-29 / 259. szám

1988. OKTÓBER 29., SZOMBAT NOGRAD 3 JBHBf Ereziük q uőltozősok ЧУВСТВОВАТЬ mi ilvH пульс pulzusát ПЕРЕМЕН A KUZBASSZ interjúja Detresfes Miklóssal Szeptember végén Nógrád megyében tartózkodott egy újságírói delegáció Ke- merovóból. Ekkor volt a Nógrád megyei pártbizottság ülése, amelyen Devcsics Miklós elvtársat első titkárrá választották. Felhasználva az alkalmat A. Szemjo- nov, a „Kuzbassz” munkatársa interjút készített Devcsics Miklóssal. — Devcsics elvtárs! A Nógrád megyei pártbizottság önt a közelmúltban megvá­lasztotta első titkárává. Milyen körül­mények között, hogyan zajlott le я vá­lasztás? — Elöljáróban, az előzményekről szeret­nék szólni. Nógrád megyében és Kemero- vóban egyaránt köztiszteletben álló Géczi János elvtárs, a megyei pártbizottság koráb­bi első titkára, elérte a nyugdíjkorhatárt, mind a Központi Bizottságnak, mind a me­gyei pártbizottságnak bejelentette nyugállo- miálnyiba vonulási szándékát. A testületek, érdemeit hangsúlyozva, tudomásul vették kérését, s a Magyar Népköztársaság Elnö­ki Tanácsa magas kitüntetéssel ismerte el munkásságát. A megyei pártbizottság a megüresedett tisztség betöltésére jelölőbizottságot válasz­tott. Az MSZMP Politikai Bizottsága, a ko­rábbi gyakorlatitól eltérve, nem tett előze­tesen konkrét javaslatot, azaz a Nógrád me­gyei testület önálló, felelős döntésére bízta a választást. A jelölőbizottság a lehető leg­szélesebb körben gyűjtött véleményt. Elbe­szélgettek a megyei pártbizottság tagjaival, meghallgatták az állami szervek, tömegszer­vezetek javaslatait. Összegyűjtötték az al­sóbb pártszervektől, a jelentősebb ipari üze­mek, termelőszövetkezetek kollektíváitól ér­kezett javaslatokat, s mindazokét, akik ezt eljuttatták a jelölést végzőkhöz. Természete­sen döntő volt a megyei pártbizottság tag­jainak véleménye. Nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy engem választottak, s én kap­tam bizalmat a tisztségre. — A párt vezető testületéi mindenhol sajátos problémáik megoldásán dolgoz­nak. Az ön vezetésével, a pártbizottság első ülésén milyen témát tűzött napirend­re, hogyan kezdte el a munkát? — Kemerovói barátaink előtt is közismert, hogy napjainkban Magyaroroszágon a társa­dalmi-gazdaságii kibontakozás van napiren­den az élet minden területén. A reformok­nak egyidejűleg két alapvető területen kell érvényesülniük: a politikai -intézményrend­szer és a gazdaság megújulásában. Ezt az utat jelölte meg az MSZMP májusi orszá­gos értekezlete, s ennek megvalósításán dol­goznak Nógrád megye kommunistái is. A megyei testületek — a végrehajtó bizott­ság és a pártbizottsáig — a közelmúltban -rendkívüli fontos témákat tárgyaltak. Elfo­gadták a cselekvés vezérfonalául szolgáló munkaprogramot. Áttekintették a kibonta­kozás tudati feltételeinek alakulását, hiszen az előttünk álló nehézségeken csak akkor vagyunk képesek úrrá lenni, ha az erobere- . két foglalkoztató kérdésékre folyamatosan és meggyőzően válaszolunk, erősítjük a párt eszmei, politikai és cselekvési -egységét. A változás igénye és gyakorlata olyan kérdé­seket vet fel, amelyek korábban nem jelent­keztek. Miilyen szocializmust akarunk? Olyat, amelyet a demokrácia hat át, amelyben az emberek őszintéin, nyíltan fejtik ki vélemé­nyüket, egymástól eltérő érdekek ütköznek. Nagy szerepet szánunk a tulajdonformák szélesedésének. Az állami, szövetkezeti tu­lajdon mellett nagyobb lehetőséghez ju-t a magántulajdon, érvényesülhetnek az áru- és pénzviszonyok, a piac. Az Országgyűlés leg­utóbb elfogadta a társasági törvényt, amely lehetővé teszi részvénytársaságok alakulá­sát i,s. Néhányan úgy vetik fel a kérdést, hogy ezek a változások nem veszélyeztetik-e a szocialista céljainkat? Erről gondolkodva ne­kem mindenekelőtt a nagy októberi szocia­lista forradalom utáni években kialakított lenini vezetési stílus jut eszembe: Lenin al­kalmazkodási készsége az éles fordulatok­hoz, ha ezeket a helyzet változása, a szo­cializmus érdekei megkövetelték. Most éppen olyan időszakban élünk, ami­kor a szocializmus érdekei jelentős válto­zásokat követelnek gyakorlatunkban^ gon­dolkodásunkban. Nem kell csodálkozni azon, hogy az emberek az új követelményeket és jelenségeket a régi mércével mérik, amely az elmúlt évek gyakorlatában alakult ki. Éppen ezért merülnek fel ilyen kérdések. A mj feladatunk megértetni a közvélemény­nyel, hogy alapvető törekvéseink változat­lanok: a szocializmust építjük hatékonyan működő és demokratikusan fejlődő társadal­mat szeretnénk építeni. Az emberek nehezebben -igazodnak el a napi dolgokban nemcsak azért, mert az új általában is kételyeket vált ki, hanem azért is, mert az új döntések nem mindig van­nak ideológiailag megalapozva. Munkánk feltételei gyorsan változnak és hatást gya­korolnak döntéseinkre. Ily módon nincs idő és lehetőség, s szerintem szükség sem arra, hogy mindennapi tetteinket ideológiai tézi­sekkel kellene igazolnunk, mert ha erre vá­rakozunk. elmulasztjuk a cselekvés lehe­tőségét. A megyei pártbizottság személyi kérdé­sekkel is foglalkozott. Üj gazdaságpolitikai titkárt választott, megújította a testület ösz- szetételét. Olyan új tagok kerültek a párt­bizottságba, akik mögött, teljesítmény áll, akik környezetükben munkájukkal, közéle­ti tevékenységükkel elismerést szereztek, akik határozottan támogatják a reformokat. — Kérjük beszéljen önmagáról? — Tősgyökeres Nógrád megyei vagyok. Itt tanultam Salgótarjánban, ide jártam közép­iskolába. Fiatalemberként tevékenykedtem a paraszti-fjúság-i szervezetben, vezetője vol­tam a- városi diákszervezetnek. Ezután- a néphadseregben, mint politikai munkás tel­jesítettem szolgálatot. A pártba 1948-ban lép­tem be. Politikai, világnézeti fejlődésemben a szüleim meghatározó szerepet játszottak. Édesapám tagja volt az -illegális kommunis­ta pártnak, hadifogságból a Kij-ev melletti pa-rtizámképző táborba került, részt vett a felszabadító -harcokban. A pártapparátusban Rétság járásban, ké­sőbb Salgótarján városban első titkárként dolgoztam, mia-jd 7 évig a megyei pártbizott­ság titkára-, 8 évig a Nógrád Megyei Tanács elnöke voltam. Elvégeztem a- közgazdaságtu­dományi egyetemet, a politikai főiskolát. Egész életem — egy rövid időszakot leszá­mítva — Nógrád megyéhez köt. Persze, ez nem jelentett bezárkózást, hiszen abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy Albánia kivételével többször jártam minden európai szocialista országban, és olyan tőkés álla­mokban, mint Japán, NSZK, Finnország; Indonézia, Svédország. Én mindig nagy do­lognak tartottam, ha az ember ragaszkodik a szülőhelyéhez és szereti azt. De természe­tesen azt is, hogy ha valahol jót lát, haszno­sítsa munkájában, a rossztól pedig óvja meg saját magát. A családomról még annyit: két lányom, egy unokám van, feleségem könyvtáros. — A szovjet és a magyar testvérpár­tok közös gondja az állami és a pártfel­adatok szétválasztása, a tanácsok szere­pének növelése. Milyen utakat lát ennek gyakorlati megvalósításában? — Sajnos kialakult egy olyan gyakorlat munkánkban, hogy mindenben, a részkérdé­sekben is a párt mondta ki a döntő szót. Ezt meg kell szüntetni. A Magyar Szocialista Munkáspárt 1957-ben meghirdette, hogy az állami és társadalmi szervek tevékenységét elvi eszközökkel irányítja, határozatait az adott szervezetekben dolgozó kommunistákon keresztül érvényesíti. Ezt az elvet pedig nem sikerűit maradéktalanul megvalósítani, ezért érvényesítéséért további erőfeszítéseket kell tenni. Arról van szó, hogy a párt központi és helyi szervei a felmerülő kérdések poliiitb kai aspektusaival foglalkozzanak. Ne vállal­ják át a döntést minden operatív kérdésben. Ez a közvetlen beavatkozás a bürokratizmus egyik forrása is. Ma például a tanácsok vég­rehajtó bizottságaiban ott ülnek a pártbizott­ságok, pártalapszervezetek titkárai, ráadá­sul nemegyszer ugyanazt a- témát tárgyal­ják, mint a párttes'tületék. Meg lehet említeni egy másiik példát: a pártti-tiká-rok fizetésemeléskor, jutalomosztás- kor részesei a javak konkrét elosztásának. Nem ez a dolguk. Azzal, hogy ők konkrétan foglalnak állást a gazdásági és bérkérdések­ben, a felelősséget is túlzottan magukra vál­lalják, s az állami és gazdásági vezetők fe­lelősségét csökkentik. A pártnak érzékelnie kell a társadalmi struktúrában bekövetkezett változásokat, az új igényeket. Ezekre reagálni kell, kezde­ményezni. Nem arról van szó, hogy a párt számára közömbös, hpgy mit csinálnak az állami, gazdasági szervek. A párt megnöve­kedőt,t önállóság körülményei között a vál­tozásokat, a mozgást kíséri figyelemmel a tevékenységükben, és a progresszív változá­sokat ösztönzi. Ugyanakkor a negatív je­lenségeket nyíltan vitatja, bírálja. A tisztá­zatlan kérdésekben a párton kívüli közvéle­mény érdekeit iis figyelembe veszi. Ez csak a szocialista pluralizmus keretei között kép­zelhető el, ahol más vélemények is kialakul­hatnak. A párt a KlSZ-szel, szakszervezetek­kel, alternatív csoportokkal egyeztetve segíti a kibontakozást. Az eddigi gyakorlattól eltérni nehéz lesz máról holnapra. Ahhoz azonban hogy a- párt­szervek valóban a politika alakítói és irá­nyítói legyenek, nincs más út. Mérsékelni szükséges a testületekben a kölcsönös kép­viseletet, minden eddiginél nagyobb önálló­ságot adva az állami szerveknek, tömegszer­vezeteknek. Meg kell hallgatni véleményüket, amelyek nem mindig egyeznek a pártveze­tők egy része által képviselt kiinduló állás­pontokkal. A pártnak elsősorban az eltérő érdekek feltárásában, egyeztetésében növekszik meg a szerepe, nagyobb mozgásteret teremtve partnereinek. Vitás kérdésekben pedig mód­jában áll a pártszerveknek, hogy a különbö­ző testületekben és beosztásban- dolgozó párt­tagokat kötelezze a párt által folytatott po­litikának képviseletére. — Tudjuk, hogy az MSZMP országos értekezletén nagy hangsúlyt kapott a párt és a tömegek közötti kapcsolat erősí­tése. Az adott körülmények között, ho­gyan teljesítik ezt a feladatot, hogy min­den egyes emberhez eljutva, megértsék azok gondjait, érdekeit? — A társadalomban tapasztalt nehézségek elsősorban a népgazdaság helyzetéből, az or­szág külkereskedelmi mérlegének hátrányos alakulásából adódnak. Ennek következtében nőnek a lakosság terhei is, és ezek a nehéz­ségek nem növelik a párt iránti bizalmat. A pártszervezeteknek alapvető feladatuk, hogy minden egyes emberhez eljussanak, s meg­értessék: gondjaink egy részének oka objek­tív eredetű, a világgazdaságban végbement folyamatok hatására -keletkeztek, másrészt ezeket a gondokat saját munkánk gyengesé­gei és a merev, a társadalom objektív folya­matait figyelmen kívül hagyó irányítás okoz­ták. Mindezen változtatni hosszabb időszakra Van szükség, még akkor is, ha mindenki a maga posztján, képességei szerint, legjobb tudásával becsületesen teljesíti feladatát. Az emberekkel meg kell értetni, el kell fogad­tatni a változás irányának helyességét. Meg kell magyarázni nekik, hogy milyen áldoza­tokat hoznak és mit várhatnak el ezért, őszintén kell beszélni, elsősorban a pártot kell a megújulás élcsapatává fejleszteni. A párt ereje a tömegek támogatásának meg­szervezésében van. Ehhez új típusú kapcso­latokra van szükség az irányító pártszervek és az alapszer-vezetek között. Egy példát említek. Ha a városi első titkár ellátogat egy üzembe, gyakra-n az igazgató­nál kezdi, pedig először az ott dolgozó párt­tagok véleményét kell megismernie. Az is fontos, hogy helyi kérdésekben ne • felülről elhatározott döntések szülessenek. Egyik községünk lakossága például úgy döntött: nem kíván közös tanács keretében- tevékeny­kedni egy másik községgel. Döntésüket el­fogadtuk, most a községnek saját tanácsa vtan. Arra is ügyelniük kel-i a pártszervezetek­nek, hogy az emberek politikai hangulatát befolyásoló problémákat gyorsan megoldják. A párttagok fellépnek a bürokrácia, a nem munkából származó jövedéknek ellen, elíté­lik a spekulációt, a hivatali hatalommal való visszaélést. A vezetők életének is jobban a nyilvános­ság előtt kell zajlania. Természetesen akkor is bírálják majd őket, de a nyíltság légköré­ben könnyebb lesz a bírálat minősítése. Az eddigiinéi jobban oda kell figyelnünk az ala­csony jövedelmű nyugdíjasok, a pályakezdő fiatalok, a nagycsaládosok szociális gondjai­ra. Még ilyen nehéz gazdasági helyzetben sem maradjunk érzéketlenek a megérett problémákra. Legfőbb célunk olyan körül­mények teremtése amelyekben az egyes em­ber alkotóenergiájia kibontakozhat. Ennek -nélkülözhetetlen feltétele a szellemiség fel­értékelődése. Nem az átlaghoz kell hasonlít- gatnunik magunkat, hanem a kimagaslóhoz. Olyan értékrendre van szükség, amely jobban becsüli a nagyobb szellemi teljesítményt. — Ügy tudjuk: Nógrád megyében is nőnek я különbségek az árak és fizeté­sek között. Ez a tendencia tartós marad* e és milyen megoldás kínálkozik? — Az árak növekedése nem Nógrád me­gyei sajátosság. Közrejátszik ebben, hogy Magyarország nyitott gazdasággal rendelke­zik, jelentős behozatalra szorul. Ha a világ­piacon az alapanyag ára emelkedik, ez je­lentkezik a mi termékeinkben is. Másrészt a nem korszerű termék, az alacsony haté­konyságú munka, a pazarló anyag-, ener­gia- és munkaerő-gazdálkodás mindenhol drága. Az állami költségvetés pedig nincs abban a helyzetben, hogy az áremelkedése­ket központi forrásból finanszírozza. A piac értékítéletének kell mindinkább döntőnek lennie, leszámítva a létfontosságú cikkeket. Ma az áremelkedések egyik oka, hogy az alacsony hatékonyságú munkát a vállalatok az árakban hárítják át a fogyasztókra. En­nek ellenszere a versenyhelyzet, a piac, amelynek egyébként érvényesülnie kell a szocialista országok kereskedelmében is. Az árak és bérek közötti különbség növekedé­sének egyéb tényezői is vannak. Az ország adósságállományának csökkentése a kivitel arányának emelését kívánja meg, s ezzel párhuzamosan a belső fogyasztás mérséklé­sét. Ebben az esetben a kereslet és kínálat összhangjának hiánya is az árak felhajtásá­hoz vezet, ugyanígy a monopolhelyzet, az árspekuláció, a tisztességtelen verseny, a teljesítmény nélkül kifizetett munkabér is. A megye lakói is érzik a reáljövedelem csökkenését. A megye iparának hagyomá­nyos szerkezete, a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek, a korszerűtlen eszkö­zökkel dolgozó gyáregységek eleve objektív hátrányt jelentenek. Egyes rétegek megél­hetési gondokkal is küzdenek. A szociálpoli­tika feladata, hogy helyzetükön javítson. A valóban arra rászorulókhoz kell eljuttatni a több társadalmi segítséget, mert körülmé­nyeik a közeljövőben aligha javulnak. — Milyen személyes tervei, elképzelé­sei vannak a pártmunka megújítására? — A megyében is el kell végezni egy re­ális helyzetelemzést. Mit tettünk jól, mit tettünk rosszul, mi a helyzet most, mi a te­endő? Ez egy állandó folyamat. Hangsúlyoz­ni szeretném: a kibontakozáshoz meg kell újítani a megyei pártbizottság és a végre­hajtó bizottság munkáját. Csökkenteni kell a határozatokat. A pártbizottság elé csak a legfontosabb politikai és ideológiai kérdéseik kerüljenek, a végrehajtó bizottság pedig operatív szerepet töltsön be. Végig akarjuk gondolni, hogy miként lehetne az apparátus felépítését —, amely párhuzamos az állia- mi szervekkel — átalakítani. De a döntő kérdés a politikai munka megújulása az alapszervezetekben. Nógrád kis megye, a községi alapszerveze­tek közvetlen megyei irányítás alatt mű­ködhetnek. És ezért tartjuk fontosnak, hogy a megyei pártbizottság tagjai rendszeresen találkozzanak a párttagokkal az alapszerve­zetekben. Nemzeti sajátosságainkra az eddi­gieknél jobban kell támaszkodnunk a párt- munkában, de egyúttal figyelnünk és hasz­nosítanunk kell a testvérpártok tapasztala­tait is. — Véleménye szerint milyen irányban fejleszthetők a kapcsolatok Nógrád megye és Kemerovo megyék között? — Nagyira tartom a megyéink között több mint húsz esztendeje kialakult barátságot, amely ma már széles körű. Nemcsak a párt­munkások, tanácsi tisztségviselők cserélnek tapasztalatokat, hanem követlen együttmű­ködés van kialakulóban a gazdasági egysé­gek között is. Bár messze vagyunk egymás­tól, úgy vélem, ezen a területen sok a ki­használatlan tartalék. Ezt szolgálja a me­gyéink között tavaly létrejött újabb együtt­működési szerződés, amelynek alapján alka­lom nyílik közvetlen tudományos-műszaki együttműködésre, s esetenként az államközi szerződéseken felüli árucserére. Sokkal több alkalom kínálkozik viszont a szellemi ter­mékek, kölcsönös előnyük alapján történő kicserélésére. A nógrádj építészek például készek mű­szaki tervezésben közreműködni Kemerovó- ban, a nógrádi kohászok, bányászok szíve­sen fogadnak új technológiai eljárásokat. Nem szabad persze arról megfeledkezni, hogy a szellemi termékeknek is piaca van. A fogyasztási cikkek árucseréjének felté­tele, hogy a KGST-n belül a mai merev gyakorlat megváltozzon, fejlődjön. Mivel gondjaink, törekvéseink többnyire azonosak, az elkövetkező időszakban még inkább szükségét látom a pártmunka ta­pasztalatai cseréjének, az együttműködés újabb forrásai feltárásának. Nógrád megye lakossága elismeréssel nyi­latkozik a Szovjetunióban, s így Kermeno- vóban is végbemenő átalakulásról, őszin­te szívvel kívánjuk, hogy újabb sikereket ér­jenek el az előttük álló feladatok megvaló­sításában, egyéni életükben. Engedje meg, hogy a megyénk kommunistáinak, dolgozói­nak üdvözletét lapunk hasábjain keresztül tolmácsoljam kemerovói barátainknak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom