Nógrád, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-22 / 253. szám
4 NOGRAD 1988. OKTOBER 22.. SZOMBAT Pósfai János: Három költő Vas&zilvágyról Lf evés olyan művészt, al" kötőt ismerünk, akit a bölcsőhely meg ne ihletett' volna. Az írók, a költők különösen gyakran merítenek gyermekkoruk élményeiből. A felröppenés színterei a felnőttkorban, sőt még életük alkonyán is elevenen ragyognak föl. Kisfaludytól Petőfiig, Petőfitől Weöres Sándorig idézhetnénk a költők szívszorító sorait. Váci Mihály írta: „Gyalog szerettem volna jönni a porral lepett úton, mezítláb, hogy frissen erezzem, ha felmelegszik a szülőföld pora, mikor megérkezem.” E könyv szereplőinek egyike, Bódi Tóth Elemér világjáró körútja során, az Ararát tövébep is a Kőszegi-hegyről gondolkodik, mert itt született „az Alpokalja szeles táján”, Vasszilvá- gvon, ahova ma is mindig visszavágyik. Mert nagyon jó — még gondolatban is — elüldögélni ott, ahol egykor meleg estéken szüléink üldögéltek a lépcsőkön, vagy a kapukban. Három költő Vasszilvágyról — olvasható a könyv címlapján. A valóság az, hogy a három költő közül egyik sem él ebben a kis Vas megyei faluban. Egyikük Salgótarjánban újságot ír. szerkeszt; a másik mérnök-tanári diplomával Szombathelyen kamaszfiúkat készít föl a nagybetűs Életre; a harmadik gimnáziumi tanár Kőszegen. A közös kötetben való megjelenés azon az ötleten alapul, hogy Vasszilvágy volt mindegyikük bölcsőhelye. A költészettel már évekkel korábban eljegyezték magukat, ismeri őket az olvasó. Mint egy háromágú síp, más-más hangzással. de igazán szép harmóniában szólalnak meg; érett kö'tőkként vallanak a korról, amelyben élnek és alkotnak. A válogatott versek tehát önmagukért szólnak. Szerzőik mélyen kötődnek a szülőföldhöz, s bár ritkán folyamodnak a tájleíró közvetlenséghez, írásaikban nagyon ás felismerhető a vasi vidék, a felröptető táj sziluettje pontosan körvonalazható írásaikban. De ez a szülő- íöldtudat nem csupán nosztalgikus képzelgés, mindegyiküket mély felelősségérzet hatja át; a törődés a ma és a holnap falujáért, az itt élők sorsáért. Egyfajta szellemi kapcsolat köti őket a hátrahagyott országrészhez, falujukhoz. Tágabb értelemben pedig azokhoz, akikkel sorsközösséget vállalnak. Verseikből nemcsak a táj szeleteiét érzi kí az olvasó, de egyúttal hiteles képet is kap róla; olyan valóságmetszetet, amely megbízható pontossággal — természetesen a versíróművészet nyelvezetén, annak sajátos eszközeivel — a hétköznapok küzdelmeit örökítik meg. Azzal a meggyőződéssel és hittel, hogy akiknek szánták a verseket, érteni fogják, s valamifajta szellemi kézfogás jön létre az elszármazottak és a hátraha- gyottak között. Külön-külön is értékes, tehetséges költő mindegyikük. Évek óta antológiákban, folyóiratokban, napilapokban publikálták verseiket. Bódi Tóth Elemér két önálló kötettel is bizonyította már költői erejét. Versei tiszta csengésű önvallomások, iro- dalmilag szinte kifogástalanok, de nyoma sincs bennük az irodalmiaskodásnak. Szigorú rend, széljárta tisztaság uralja költészetét, gondolatvilágát. A valóság tiszta forrásaiból merít, élményei a megélt élet egy-egy változatából táplálkoznak. A feltáruló szülőföld nemcsak a képi megfogalmazásban, de a nyelvi fordulatokban, kifejezésekben is jelen van. Vasszilvágyra visz, melynek határában egykor ..farkast riasztott római szekérzaj”, ahol a költő felnőtt „a Bódi Józsi házban”, s ahol „csillag szorult a redőny rései közé”. Gyermekszemei megfigyelték, hogy később elmondhassa: „Ki csillagot figyel, maga is csillaggá lesz, bár köze marad mindenhez, mi alant forog.” Bódi Tóth Elemér írásait az Élet és Irodalom, s több más, országos irodalmi orgánum is szívesen közli. pödör György Szélma* lomverő című verseskönyve — nagy visszhangot keltve — kát évvel ezelőtt látott napvilágot. ..A hivatásom pontosságra és szigorúságra tanított, elsősorban önmagammai szemben” — írta könyvének borítólapjára. S csakugyan; verseit ez a szigorúság jellemzi, a hétköznapok fonákságai pedig nemcsak töprengésre késztetik, de nagyon sokszor szellemi tettlegességre is. Jó szándékkal „haragosnak” nevezett verseiben is líraian érzékeny, s a matematikai pontossággal megrajzolt képei gyermekien tiszták: „Iszom rétek könnyét egy harangvirágban őrzöm mesék kincsét 1 patak kavicsában” — írja egyik megka- póan szép versében, melyből az is kiderül, hogy szeretne „Cseppkő makacssággal beépülni a tájba". Ez a kívánsága azóta teljesült, az itt olvasható költemények is ezt igazolják. Devecsery László egy költőtársával együtt jelent meg önálló kötetben. Sikerkönyv lett az Ikerlámpás. A négy ciklusban sűrített költeménv- sor elejére Devecsery ezt írta: Hoztam- szavakat, kést, sót és virágot, tavaszt meg lángot VÁLASSZATOK!” Az olvasó örömmel fogadta ezt a lehetőséget s választotta mind, amit a költő felkínált. Elmélyült gondolati lírájában üde színfolt a népdalként felcsendülő hang: „Vadvirág ruhában ' selyemrétre megyünk / apám lovainak édes füvet szedünk. .. ” s bensőséges vallomással avatja be olvasóit családi örömeibe is. Legalább két kötetre való verse vár kiadásra: e mostaniakat azokból válogatta. A három költő eddigi munkássága bizonyító erejű. Az otthon sziluettje című közös megjelenés pedig egv nemes gesztus, amely kölcsönösen kelthet izgalmat alkotóban és befogadóban egyaránt. M éhány .szót a megjele- nés körülményeiről. Az ország nehezülő gazdasági körülményei ellenére, a gazdálkodó szervezetek anyagi gondjai mellett is akadtak olyan ipari és mezőgazdasági termelőszövetkezetek, vállalatok és intézmények, amelyek anyagi áldozatot sem sajnáltak a könyv világra segítéséhez. Tíz gazdálkodó szervezet ajánlott fel 10—30 ezer forintnyi összegeket a megjelenés költségeinek fedezésére. Tágabb értelmezésben olyan, a szűkebb haza tiszteletét, megbecsülését szándékozik előmozdítani. Az otthon sziluettje című könyv tehát jó ügyet szolgál: társadalmi-politikai szempontokat is figyelembe véve, elengedhetetlenül fontos célkitűzéseket is elősegíthet. ☆ Az otthon sziluettje című antológia szeptember 27'én ünnepelte születésnapját Szombathelyen és Kőszegen. Az antológia szerzői, mindhárman egy kis falu, Vasszilvágy szülöttei, Devecsery László, Pödör György s a jelenleg Salgótarjánban élő Bódi Tóth Elemér, valamint a kötet szerkesztője, Pósfai János és a könyv illusztrátora, Pósfai Péter grafikus három alkalommal találkozott a közönséggel a szülőfalu lakosai, Vas megye és a városok párt-, állami vezetőinek jelenlétében. Pödör György: Bódi Tóth Elemér: Kilencedik Perc boldogság (A hegyibeszéd továbbgondolása) Boldogok az alkalmazkodók, akik minden eseményhez új pózt vesznek föl, s mások hibáin élve, mérlegretett mozdulatokkal egyengetik mindennapi üdvözülésüket. Akiknek torkában nem gyűrődnek gombóccá hajnalra, mint verítékszagú kispárna, az éjszakák szorongásai. Arcrángásaikból nem olvashatók le álcázott lehetőségeik, s kiszámíthatatlan fintorukban láncreakciót kezd a kétértelműség. Akiknek a mennybemenetelt előre megszervezik az önmaguk hasonlatosságára teremtett képmutatásaik! őrzik a messzeségeket az utak. Szerelvény-kígyók kúsznak a vasúti hidak alatt. Az állomásokon megdöndül utánuk az üresség. Hasadó égbolt remegését hordom szívemben. Az erdők nyiladékai is őrzik az iramló szarvasok dobogását. Perc. A legmélyebb csönd máglyái lobognak. 1961 Devecsery László: Visszautalt Lombtalanok már az-útmenti fák, rrtost kilátok a távoli útra. Jössz-e már anyám? Kutyaugatás jár az udvaron és örökös szél a házunk felett. Rozsdás ághegyek eget karmolnak. Ma visszautakat keresek, hogy holnap újra elérjelek. Csupasz ágak maradnak, elvezet a munka és a csend. Lombtalanok már az útmenti fák, most kilátok a távoli útra. Jössz-e már anyám? Nézem az utat és várlak, ahogy te szoktál várni rám. Fényszedés harmincmillióért Az országban elsőként hoztak létre január 1-én napilap előállításához szükséges fény" szedő rendszert a Révai Nyomda egri gyáregységében. A 30 millió forintba kerülő beruházással mágneslemezre rögzítik a lapba kerülő anyagokat, majd a képernyőn megszerkesztett teljes oldalt lézeres letapogató rögzíti a filmre. 1. Elektronikus szövegszerkesztés. 2. A kész filmet ellenőrzi Salamonná Papp Katalin. 3. Tördelés a képernyőn. — bp — Megoldáskeresés Átlagon felüli ajánlattal Mit mondanak az ott élők? (Hűen érzékeltetni a téma felvetésére való reagálást úgy lehetne, ha egyszerre több magnószalagot indítanánk el.) Az anyuka: „A gyerekemet vittem oda a múltkor, de éppen csak rápillantottak, már írták is a receptet, hogy jöhessen a következő.” „Nem merek felíratni egy fogamzásgátló tablettát, mert mögöttem vár három ember, s két nap múlva a fél város tudja mit szedek.” — fakad ki egy fiatal nő. Egy idősebb férfi: „Ismerősöm hetekig halasztgatta előadni „kényes” panaszát. Egyszerűen a természetes szégyenérzet gátolta abban, hogy mások jelenlétében beszéljen. Kissné Varga Márta asszisztens sem rejti véka alá mondókáját: — Egy átlagos napon 60—70 beteg fordul meg nálunk. De hogyan? Ha nyitom az ajtót, hogy beteget hívjak, öt-hat ember „beesik", s nincs ember, aki visszatartaná őket. Ha olykor sikerül csak kettőt beengedni, akkor azért elégedetlenkednek, mert odakint lassan fogy a tömeg. Ez a helyzet egyaránt próbára teszi a páciens, az orvos és a mi idegeinket is. Ha valamilyen okból helyettesít itt egy másik orvos? Az „idegen” rendelését mellőzik, s inkább a sajátjukhoz jönnek, s persze türelmetlenek. Kolléganői — Laczkó Bé- láné, Velenczei Pálné, Zsu- pin Lászlóné — így keseregnek : — Minden rossz minálunk csapódik le, mert az orvosnak nem merik, de nekünk bármit — gorombaságot, sértő megjegyzést — odavágnak. Mintha mi tehetnénk arról, hogy nincs harmadik rendelés. Dr. Tas- si Gábor, beállt ugyan néhány hónapra, de azt mondják, családi okok miatt egy másik városba ment. Dr. Tassi Gáborné is megerősítette ezt és kiegészítette azzal, hogy harmaA városi rang egyfelől a település gyarapodásához nyit tágabb teret, ösztönző és kötelez, s megszaporitja a változó körülményekhez igazodó tennivalók sorát. Az új városlakók viszont, — a változás tanúi és átélői — gyorsabb tempót, az életkörülmények nagyobb iramú jobbítását remélik, mely egy idő után sürgető várakozásra vált át. Hasonló jelenség zajlik ma Szé- csényben, ahol az elmúlt években megüresedett harmadik körzeti orvosi állás „rossz fordulatot" hozott az egészségügyi ellátásban, amely egy rövid időszakot kivéve máig rendezetlen. A lakosok elégedetlensége nő, türelmük fogytán. S minthogy a helyzet magyarázatát keresik, ez az egyik állandó beszédtéma a városban, s mint ilyen, találgatásra ad okot. dik gyermekük születése előtt — az ő egészségi állapota miatt — a férje látta el a kisebbiket, s később nem ment vissza Szé- csénybe. Tassi doktor egyébként Balassagyarmatról járt be dolgozni. A család most kertes házban lakik, s ilyen lehetőség Szécsény- ben nemigen kínálkozott számukra. Dr. Dudás István körzeti orvos szavai visszatérnek az orvoshiányos állapot ecsetelésére : — Volt idő, mikor egyedül csináltam a rendelést, (ö a BRG üzemorvosa, emellett éjszaka is ügyel.) Ha hárman lennénk, nem lenne gond szabadság, betegség idején sem. Azt azonban meg kell jegyezni, hogy a szeptemberben beindított új városi gyermekkörzet a 0—16 éves lakosság ellátásával (számuk kb. 1600) érezhetően könnyített a terheken. Dr. Muzsay József városi főorvos a következőket mondja el az ügy kapcsán: — A körzetek közül épp a harmadikban a legnagyobb a lakosságszám (jelenleg a másik kettő látja el ezt is). Ezen a áldatlan állapoton mielőbb változtatni kellene, de az eddigi próbálkozások nem jártak sikerrel. Mi pedig nem tudjuk azt megcsinálni, amit például Rimóc. (Ahol az orvos házaspárnak olyan házat építettek, amilyen a kívánságuknak megfelelt.) Hogy a már ismert helyzetben mit tesz a tanács, Szigeti Lószlónétól, a művelődési. egészségügyi, ifjúsági és sportosztály vezetőjétől tudjuk meg: — Eddig évente két alkalommal hirdettük az állást, idén már harmadszor tesszük ezt. Természetesen voltak már jelentkezők szép számmal, ám az általunk kínált lakás többeknek nem nyerte meg a tetszését. Volt, aki meg sem', indokolta, miért nem fogadja el ezt a lehetőséget. Véleményem szerint ebben közrejátszik a szakmai előmenetel is, amit itt nehezebbnek vélnek. Érthető, hiszen kisváros vagyunk, híján nagyobb egészségügyi létesítményeknek. Az érdeklődők között volt olyan házaspár, amelynél a feleség — fogorvos lévén — nem tudott .volna elhelyezkedni, így hát visszaléptek. Némelyeknek — mint az osztályvezető mondja — nem volt határozott szándékuk állásváltoztatásra, s az ajánlat — kétszobás, tetötér-beépítéses tanácsi lakás — elfogadása’nem javított volna addigi lakás- körülményeiken. — A változás reményében most már egy átlagon felüli ajánlatot kívánunk tenni. Tervezzük ugyanis, hogy jövőre — egy új megépítésével, átalakítással vagy felújítással — családi ház várja majd a nálunk letelepedni szándékozó orvost, s így talán végre megoldódik ez я gondunk. — Mihalik —
