Nógrád, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-03 / 236. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON.. telexen Érkezett. 5* Szüreti felvonulás - népviseletben Hagyományokhoz híven az idén is megrendezték Karancsberényben a szüre­ti felvonulást. Szombaton kora délután népviseletbe öltözött fiúk és lányok nyeregbe, illetve kocsira szálltak és énekszó kísére­tében mutatkoztak be a fa­lu apraja-nagyjának. Majd községük határán túlra, Ka- rancskeszibe és Karancsla- pujtőre is eljutottak. A vi­dám menet szüreti bállal zárta a napsütésben bővel­kedő október első napját. — Bencze — //' Nem deklaratív lesz az ifjúsági törvény Üj ifjúsági törvény előké­szítésére és kidolgozására kér felhatalmazást a kormány­tól az Állami Ifjúsági és Sporthivatal. Az erre vonat­kozó javaslatról várhatóan november elején dönt a Mi­nisztertanács — tájékoztatta az MTI munkatársát Bihari István, az ÁISH főosztályve­zetője. Miként elmondotta: az ÁISH-nak és jogelődjének, az Álllami Ifjúsági Bizott­ságának is — eddig — csak ar­ra volt megbízása, felhatalma­zása. hogy az 1971-ben meg­alkotott és ma is érvényben lévő ifjúsági törvény egyes rendelkezéseit módosítsa, ki­egészítse. és kisebb mértékű szerkezeti pontosításokat vé­gezzen el. Az ÁISH— szak­emberek bevonásával — elké­szítette ezt a tervezetet. Ám a módosított törvényterve­zetről kiderült: az ifjúsági törvény formai, jogalkotási szempontból precízebb, kor­szerűbb lenne, azonban az ifjúság szempontjából lénye­ges új szabályokat továbbra sem tartalmazna és változat­lanul deklaratív máradna. Minthogy ez többé-kevésbé előre látható volt, az ÁISH e törvénytervezettel párhuza­mosan, ifjúságkutatók és al­kotmányjogászok közreműkö­désével kidolgozta egy telje­sen új felfogású törvény el­veit is. Az ÁISH javaslata az, hogy az Országgyűlés az if­júsági törvényről két for­dulóban döntsön. Első íz­ben tekintse át a mai tör­vény tapasztalatait, továbbá foglaljon állást az ifjúságpo­litika megújításának alap­kérdéseiről és vitassa meg egy új ifjúsági törvény elve­it. Elfogadására pedig a má­sodik fordulóban, az alkot­mányreformot követően 1990-ben kerüljön sor — mondotta befejezésül Biha­ri István. Rákkutató felfedezése A Kaposi-szarkóma az AIDS-ban szenvedő betegek körében gyakoriságát tekint­ve a második számú halál­ok. Most amerikai tudósok olyan új anyagot fedeztek fel, amelynek segítségével bepillantást nyerhetnek a szarkóma terjedési folyama­tába. Az ..X növekedési faktor” elnevezésű fehérjét az ame­rikai rákkutató intézet Ro­bert Gallo professzor vezet­te kutatócsoportjának sike­rült elkülönítenie. Ez a nö­vekedési tényező ösztönzi a Kaposi-szarkóma daganatai­nak terjedését. A felfedezés azt az elméletet látszik alátá­masztani, hogy a Kaposi- szarkóma nem eredendően rosszindulatú daganatfajta, ahogyan azt tüneteinek első leírója a magyar származású osztrák bőrgyógyász, Kaposi Mórié feltételezte. Kezdeti, illetve középső szakaszában — állítja Gallo professzor — ,,a betegség visszafordítható”. Г várható eseményei Hétfő: Salgótarjánban, a Technika Házában meg­nyitják a műszaki és közgazdasági hónapot. Tanács­kozik több tanácsi testület: a salgótarjáni végrehajtó bizottság többek között a VII. ötéves terv időarányos értékelését végzi el; a balassagyarmati vb a kisipa­rosok tevékenységét vizsgálja a lakossági szolgálta­tásban; a pásztói vb pedig az intézményhálózat ki­használtságát, gazdálkodását összegzi. Kedd: Nógrád megyei innovációs napok kiállítás a salgótarjáni József Attila Művelődési Központban. Szécsényben a fogyasztók városi tanácsa azt vizsgál­ja, milyen a szolgáltatások helyzete a városban. Szerda: Králik Andor festőművész kiállítása nyílik Szécsényben. A Salgótarjáni Szolgáltató Szövetkezet fodrászműhelyt ad át Szurdokpüspökiben. Csütörtök: Ünnepi megemlékezés Balassagyarmaton az aradi vértanúkról. A rétsági tanács végrehajtó bi­zottsága a közterület-felügyelet működését összegzi. A mátraterenyei végrehajtó bizottság ülésén többek kö­zött az összevont rendezési tervről lesz szó. Péntek: Emlékülés Balassagyarmaton Ferenczy Te­réz, Komjáthy Jenő, Lisznyai Damó Kálmán és Ma­dách Aladár születésének évfordulója alkalmából. Szombat: „Füstmentesen mozdulj Gyarmat” futó­verseny, családi vetélkedő. Mapi dolgok Vitatkozunk — vagyunk? A gyülekezési és egyesü­lési jogról szóló törvényter­vezet társadalmi vitájának idején a legszembetűnőbb ta­lán, hogy főként az időseb­bek és a fiatalok mondanak tömeges számban véleményt, s miközben érzékelhető, hogy az idősebbek tulajdoni­képpen elszoktak (ha ugyan valaha is rászoktatta őket a napi politika), a fiatalok még nem szoktak hozzá — miként lehet vagy kell, egyáltalán miként érdemes egyenrangúan vitatkozni? A „vitatkozom, tehát va­gyok” — lehet mámorítóan izgalmas vállalkozás, a szel­lemi izomzat olyan, mások által is érzékelhető meg­mozgatása, ami — maradva a hasonlat kezdeténél kö­vetkezetesen — leginkább a „badifoilding” izommutatvá­nyaira emlékeztet. Van, aki teljes fegyverzettel, jegyze­tekkel, cikkekkel, idézetek­kel, kisebb tudományos szék­foglalóval lép a fórum ring- jébe, amiként a minap is történt a balassagyarmati fó­rumok egyikén (úgynevezett Csillagház, a honismereti egyesület ülésén). Az idős nyugdíjas jogász kétségtele­nül távolról indította véle­ményét és tagadhatatlanul erős alapozásra törekedett, amelyben jelentős mértékű- mennyiségű újságcikkidézet adta a fő építkezési anyagot. Első hozzászólóként már- már azzal a veszéllyel fényé, gette az ülés résztvevőit (egyesek legalábbis így ítél­ték meg), hogy „ide nekem az oroszlánt is!” étvággyal elmond mindent mások elől (?). Pedig hát, mások is ké­szültek, mások kezében is újságoldalak zizegtek, mások is türelmetlenül, belül to- porzékolva hallgatták a nyugdíjas bírót-jogászt, aki sorolta jól felépített érveit, kérdéseit, amelyre természe­tesen időben és frappánsan megadta volna a válaszokat is — ha nem hurrogja le né­hány ifjú demokrata hangja. Amely már önmagában is ellentmondó jelenség, s mi több, valóságos képzavar. Az eszmeiről nem szólva. Mi­ként áll egybe ugyanis a demokrácia r. demokrata ma­gatartása a másik iránti tü­relmetlenséggel? „Mi is tudunk újságot ol­vasni. .. ” harsant innen-on- nan a figyelmeztetés, s mi tagadás, a sok vihart megélt jogász nem nagyon zavar­tatta magát. Körülbelül sike­rült elmondania azt, amit szeretett volna, s talán még úgy is, ahogy szerette vol­na! Az idősek persze „kanya­rognak”, s belészőnek mon­dataikba személyes érveket- élményeket, néha valóban nagy kört írva le gondolat­ban. Nekik talán sok évtized után most jött el az idejük arra, hogy felszabadultabban, kockázatmentesen mondja­nak véleményt, s egyben ar­ra is, hogy egyáltalán véle­ményt mondjanak. Igazit, irányítottságtól kevésbé be­folyásoltál. Szavuknak súlyt ad az átélt történelem. S ha néhány ifjonti demokrata, vagy öregecske demagóg megzavarja őket — emberi jogukban sértődnek. „Időre” amúgy nem lehet vitatkozni. Sem kicsiben (fórumon), sem nagyban... Parttalan viták pedig nin­csenek. A szóáztatásban pu- hul vagy tisztul vélemé­nyünk, s csak akkor, ha ki­beszélhetjük magunkat. A viták árnyaltság nélkül ugyanis újdemagóg szenten­ciák csupán. (T. Pataki) Öt tengelyen Európában (I.) Sírónapok Győrben •Szombat van, délelőtt fél tíz. Salgótarján nyüzsgő éle­tét éli. Kádár Attila és He­gedűs Béla, a Nógrád Volán kamionsofőrjei a vállalat te­lephelyén rossz hírekkel fo­gadnak: — Nincsenek tökéletesen rendben az irataink. Lehet, hogy hétfőre kell halaszta- nlunk az indulást. Kollégámmal, akivel arra vállalkoztunk, hogy útközben ismerjük meg a kamionosok, az országutak vándorainak életét, zavartan nézünk egy­másra. Mire felocsúdunk, megszületik a döntés: ha törik, ha szakad még ma el kell indulni. Felkapaszkodunk a vado­natúj Rába turbo I—16-os kamionokra, s máris a jól ismert utakon dübörgőnk a távoli NSZK-beli végcélunk felé. — Kazincbarcikáról szál­lítunk 21 tonna PVC-port Trierbe. Kedden délelőtt kell leraknunk az árut — ma­gyarázza Kádár Attila, mi­közben kezét a kormányon pihentetve a nem túl forgal­mas utat szemléli. — Eb­ben a viszonylatban ez az első utunk. Eddig nyugat­német fuvarozók végezték ezt a feladatot. — Milyen problémák van­nak az okmány okkal? — Az üzletet bonyolító Chemolimpex a hegyeshalmi átkelőhelyre telepítette a kiviteli engedélyt. Elvileg esaik ott léphetnénk át a •határt. A Volán viszont ar­ra törekszik, hogy a lehető tegrövideb utat kelljen a tő­késországokban megtenni, még akkor is, ha ez — mint most is — kerülőt jelent. Ám így takarékoskodni lehet a devizával. Ezért nem mehet­tünk Ausztrián keresztül. Vámosszabadiban kell át­lépnünk a magyar határt és Prága érintésével célba ér­kezünk. Persze, ha átenged­nek minket — fejezi be mon­dandóját, s a mellettünk és alattunk elsuhanó személy­autókat figyeli. Győrben még gázolajat vételeznek a kamionok a Volán telephelyén, majd a vámosszabadi átkelőhely előtt sorban álló kamionosz­lop végén parkolunk. — Sorsomat a vámos ke­zébe ajánlom! — száll ki Attila a fülkéből, és vaskos dossziéját hóna alá csapva elindul a vámhivatal felé. Eleinte minden jól alakul, a vámos hajlandóságot mu­tat az egyezségre, telefonál erre-arra, majd váratlanul „bekeményít”, mindent el­utasít és „Hétfőn reggel!”-el eltanácsolja sofőrjeinket. — Akkor megnézzük a Vo­lán kerítését — legyint csa­lódottan Béla. — Már teg­nap sejteni lehetett, hogy ez lesz, de pénteken, ebéd után, már semmit sem- le­hetett elintézni a „külker”- cégnél. — Eltöltünk néhány síró­napot Győrben — jegyzi meg Attila. — Kgt micsodát? — értet­lenkedünk. — Két sírónapot, síró­pénzért. így hívjuk azt, ha mehetnénk, de nem mehe­tünk, és csak a nevetsége­sen alacsony napidíjat kap­juk. Kedvetlenül szádunk be a fülkébe, hogy a Volán te­lephelye mellett parkírozva, Hegedűs Béla: reggeli mosa­kodás tábori körülmények között. az elkövetkezendő napokban valóban jól megismerjük an­nak egyhangú, betonelemek­ből összeállított kerítését. — Végképp nem mehetünk Ausztria felé? — érdeklő­dünk. — Az engedélyünk meg­van, ellátmányunkból a 3200 schillinges úthasználati díjat is ki tudnánk fizetni, az utasítás szerint azonban nem mehetünk — feleli Bé­la. Falatozunk keveset a pót­kocsira szerelt élelmiszeres láda lehajtott ajtaján. Esté­re megtelik az utca kamio­Ráérős újságolvasás a síró­napok alatt. nokkal, s pilótáik afféle unaloműzésként végtelen sztorizásba kezdenek. E szűk kis réteg, a kamionostársa- dalom szinte minden tagja tud egymásról és a hírek szédítő gyorsan terjednek. Egy héten belül az ország minden kamionosa értesül róla, mi történt egyik, vagy másik társukkal, mondjuk a firenzei hosszú lejtőn. A ka­mionosok összetartok és hasznos gyakorlati ismere­tekkel látják el egymást: melyik határátkelőhelyet ér­demes mostanában elkerül­ni, hol várható nagyobb for­galomelterelés, sebesség-el­lenőrzés Európában, és így tovább. Nagy nehezen eljön hétfő reggel, amikor újabb telefon- beszélgetések kezdődnek Sal­gótarjánnal, Budapesttel. Dél körül kiderül, hogy még egy napot kell várakoznunk. Harmadik kamion is indul Kazincbarcikáról: hétfőn ra­kodik és kedden hajnalban kel útra. Sofőrjénél, Szanisz- ló Istvánnál lesz a mi ka­mionjaink kiviteli engedélye is, mely remélhetőleg már Vámosszabadira szól. Végre kedden délután há­romnegyed egykor az Edék­nek becézett Rába kamio­nok vasorrukat a Csehszlo­vákia felé fordítják... (Folytatjuk) Mészáros Zsalt Fotó: Bencze Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom